Nógrád Megyei Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 203-228. szám)
2011-09-01 / 203. szám
4 2011. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE palóc út Piros-kék világ, ahol találsz kontyos házakat, szőtteseket és bútorokat, ehetsz gancát, laskát vagy pampuskát, megcsodálhatod a Hunnia-csipkét, és megtudhatod, melyik a fékető segge ÚJ CSAPÁSOKAT TAPOSNAK EGYMÁS FELÉ Egyre szélesedő, mindinkább kitaposott út a palócoké. Ez a népcsoport nem köthető járásokhoz, megyékhez, még az országhatárt is feszegeti. Tovább él, és megőrzi mindazt, amit ősei rá hagyományoztak. Egres Béla A palócokkal megismerkedni nem csak érdemes, de kötelező is, mert bennük fellelhető mindaz, ami irányt mutathat mai, modern, embert a másik embertől mégis elválasztó korunkban. Ezt az irányt vagy jó utat megtalálni segít a Palóc Út Egyesület, mely átalakulások után immár Palóc Út Klaszterként igyekszik öregbíteni Palócország hírnevét, s összefogja a palóc kultúra megőrzéséért, megtartásáért tenni akaró egyesületeket. Persze, ha már egy széles, újonnan megnyílt útról beszélünk, akkor azon el is kell indulni. Helyezzük hát lábunkat erre az „újracsinált” útra, s látogassunk el néhány helyre, ahol a jó palócok ápolják, s természetesen élik és meg is akarják mutatni azokat a hagyományokat, melyeket eleik örökítettek rájuk. Recsken felújították a több mint százéves épületben működő tájházat, s megújult a berendezés is. Ugyanitt csodálhatok meg a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet ügyes kezű asszonyainak szőttesei, hímzései, melyek természetesen á palóc díszítőművészet piros-kék színvilágából merítkeznek. Sírokban még nem készült el a tájház rekonstrukciója, ugyanakkor nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor a vár felújításába fogtak. Az alsó vár, ahol majdan kézműves-bemutatókat is tartanak, lassacskán megújul, s még több látványosságot, újabb attrakciókat kínál majd a három völgy találkozása fölött őrködő hajdani erődítmény. Sírokban találkozhat a gasztronómiai csodákra fogékony látogató a Palóc Út Klaszter gasztronómiai munkacsoportjának vezetőjével, Szoboszlainé Huszár Rozáliával is, aki a Hunor étteremben kínálja a palóclevest vagy a kemencében sült kacsacombot szaggatott gancával. Rimócon nem csak főkötő-kiállítást csodálhat meg a látogató, de alkalomadtán felpróbálhatják a „féketőt" is Heves megyét elhagyva a nógrádi Kazár, a Palócföld szíve felé vesszük az irányt. Itt hordják máig a legszebb palóc női viseletét. Az asszonyok, akik masinán sütik a laskát, szívesen mutatják, milyenek is a főkötők, amiket hordanak. Mint mondják, ez itten a nyútója, ez meg a fékető segge... A Hagyományőrző Galéria mellett számos kiállítóhely és múzeum is található itt, melyek mind érdemesek a felfedezésre. Szívesen ajánlják az érdeklődők figyelmébe a számos szépen megőrzött és helyreállított kon- tyolt, nyeregtetős, ámbitusos parasztházat, a bányászházat, a kiállítóházat, a gyufacímke- és a vasaló-kiállítást, vagy a magtárházat, mely több gyűjteménynek is helyet ad. A falu határában látható riolittufa-képződményekhez pedig úgynevezett tufa-taxival juthat el a látogató. A következő állomás Kozárd, ahol semmit sem bíznak a véletlenre, bár csupán 180-an lakják. Itt komoly hagyományokkal rendelkezik a vendéglátás. Most nyitotta meg kapuit a Hagyományőrző Galéria és Kézművesház is. Láthatóan épül és szépül a falu, ★ * ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ^ ★ Európai Unió Európai Regionális Fejlesztési Alap Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Partnerséget építünk PALÓC ÚT s úgy tűnik, mintha igazi összefogás jellemezné ezt a kisközösséget. Komolyan gondolják, hogy ide lehet és kell csábítani a turistákat szép épületekkel, jó szóval, vidám hangulattal és finom ízekkel, amiről többek között a lekvárkészítő manufaktúra vagy a mangalicatelep gondoskodik. Nem kell hosszú utat megtenni, s máris Terényben vagyunk, ami mellett elmennek a főútvonalak, mégsem szabad kihagyni. A felig magyar, félig szlovák lakosságú településen nem csak csipkekiállításban gyönyörködhetünk, de Fáyné Tornóczky Judit jóvoltából megismerkedhetünk a csipkeveréssel is. Judit asszony amellett, hogy hat gyermeket nevel, csipkeverő tábort is vezet. A palóc asszonyok díszes főkötőt hordanak, melyeknek legszebb darabjait immár Rimócon tekinthetjük meg az ott berendezett kiállításon, és az ide érkezők fel is próbálhatják ezt a nem mindennapi ruhadarabot. De Rimóc nem csak erről és a mondásról - miszerint pislog, minta rimóci nyúl - ismert, hanem arról is, hogy rimócival mindenütt lehet találkozni. Úgy tartják ugyanis, hogy amikor Kolumbusz fölfedezte Amerikát, a rimóciak már jöttek visszafelé... A Palóc Út feszegeti az ország kereteit is, így rövidesen elérünk Kalondára, ebbe a trianoni határtól mindössze 800 méterre fekvő településre, ahol az ide érkezőt kifeszített, magyar nemzetiszínű trikolóron az „Isten hozott itthon” felirat köszönti a helyi Palóc Múzeum és Közösségi Házban. A százéves, hajdan kocsmaként és szatócsboltként, egyszóval kultúrházként működött épület udvarán pampuskát is majszolhat, aki megéhezik. Ez alkalommal a palóc úton tett kirándulást zárjuk Füleken, ahol épp most nyitották meg a Füleki Palóc Galériát, mely a vár lábánál megépített Nógrádi Turisztikai Információs Központban kapott helyet, s példaértékű a két ország közötti, határon átívelő vállalkozások sorában. Ez a galériaavató is bizonyságul szolgál arra, hogy a palócság homogén kulturális egységet alkot, mit sem törődve politikai erővonalakkal. Amikor a galéria előtt átvágták a semmilyen nemzeti színekre sem hajazó szalagot, mindenki megtekinthette a kiállított és megvásárolható tárgyakat, melyek kísértetiesen hasonlítottak az utunk első állomáshelyén, a recski táj házban látottakra. Ez azonban érthető, és nem csupán az egységes palóc kultúra és díszítésvilág okán, hanem azért is, mert jobban szemügyre véve a szőtteseket, hímzéseket, az árcédulákon készítőként a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet neve olvasható... A palócok őrködő keresztje A HERENCSÉNY MELLETTI GyÜr- ki-hegyen áll a palóc falvak küldöttei által 2005-ben felállított, tizenkét méter magas kereszt, melyet a Palócok vigyázó keresztjének neveznek, s ennek a különlegesen színes népcsoportnak az összetartozását jelképezi Ide zarándokolnak el évről évre a jó palócok Észak-Magyarország minden részéből, Hevesből, Nóg iádból és a Felvidékről egyaránt Ezek a zarándokok az elmúlt években csapásokat, majd ösvényeket tapostak a szent anyaföldbe, melyek mind e kereszt felé futnak. S nem csak erre tartanak ezek a gyalogutak, hanem a palócok új utakat taposnak egymásfelé is. Öszszeköt és eggyé kovácsol e jel. Őrködik mindazon emlékek fölött, melyek megmaradtak a nagymamák, az atyák kézmozdulataiban, és őrt áll az átörökített hagyo- mányok fölött, melyek máig jelentik azt a megfoghatatlan valamit, amit palócságnak nevezünk. S mint egy poszt, avagy őrző, strázsálkodik e kereszt nem csak ezen rétek fiivébe, erdők avarjába taposott, egy népcsoportot összekötő csapások, de egy még szélesebb ösvény, a Palóc Út fölött is. Hisz aki be akarja járni a Palócföldet Egertől egészen a felvidéki Pinc falucskáig, annak ezen a most megújult úton kell elindulnia. Palócföld a palócföld határait a néprajztudomány máig nem határozta meg pontosan, de népének tájszólása és népművészete néhány sajátossága alapján mégis körvonalazható. A Vág folyótól a Her- nádig húzódó magyarlakta területre, az egykori Hont, Nógrád, Heves, Borsod és Gömör vármegyék sajátos viseletű, „á-zó" nyelvjárásban beszélő népére régóta a palóc megjelölést használják, ezért e tájat a néprajzosok Palócföldnek is nevezik. Szekrénygalériák két mester keze nyomán A mezőkövesdi népi iparművész, kovács Szabolcs elmondása szerint sas- vári János iparmű- má vész kollégájával közösen nyerték el azt a pályázatot, melyet az úgynevezett szekrénygalériák megalkotására írtak ki. Komoly előtanulmányok után alkották meg azokat a szekrényeket, illetve komódokat, melyeket a Népi Iparművészeti Tanács zsűrije a legmagasabb minősítéssel illetett. Érdekesség, hogy mindketten az úgynevezett satírozott festési technikával, az ősi palóc motívumokat felhasználva festik bútoraikat, de Kovács Szabolcs a vörös, míg Sasvári János a kék alapot részesíti előnyben. Ezekkel a kiállító- helyül szolgáló szekrényekkel hamarosan a nagy- közönség is találkozhat majd. kovács Szabolcs azt is elmondta, hogy egyre többen igyekeznek modem lakásukba is autentikus népi bútorokat elhelyezni. Van, aki csak egy-egy darabot vásárol, mások egész szobákat álmodnak meg festett-fa- ragott bútorokból. Egerszalókról Terénybe Hunnia-csipkét verni terényben, a csipkemúzeum fölötti műhelyben nég}' asz- szony veri a csipkét, ők a csipkeverő tábor lakói, akik ennek a különleges technikának az elsajátításán fáradoznak FÁYNÉ TORNÓCZKY JUDIT irányításával. Egyikük Hollandiából, a többiek az ország különböző részeiből jöttek. KELEMEN ANDRÁSNÉ JUDIT (képünkön) Egerszalókról érkezett ide, s éppen Zobor vidéki szélcsipkét ver. Két éve űzi ezt a mesterséget. Akkor - mint meséli - a Jóisten elvezette egy nénihez, aki nem resteilte átadni tudását. Gyermekkora óta szerette volna elsajátítani ezt a technikát, amióta először látott verőhengert és verőkéket „repkedni”. Azt szeretné, ha egerszalóki vendégházukban a vendégek hamarosan csipkeszegésű, házilag szőtt vászontöriilköz& vei törülközhetnének, melyeket ő maga készít. Ezért beiratkozott egy takácstanfolyamra is. Sikeres pályázatok egy szélesebb Palóc Útért BÓZVÁRI JÓZSEF, ff PalÓC Út Klaszter elnöke (ké- s pünkön) büszkén újsá- - gólja el, hogy több sikeres pályázaton vannak túl. Az elsőn elnyert, 18 millió forintos támogatás a Palóc Út Klaszter pályára állítását szolgálta, míg a második egy magyar-szlovák, határon átívelő pályázat, amellyel mintegy 1 egymillió euro támogatást nyertek. Ez teremtette I meg a lehetőséget arra, | hogy a Palóc Utat, ezt a te-' matikus turisztikai projek- _ tét még inkább kiszélesít- ■ sék, s még messzebbre érjen, így a klaszter immár nem csak Heves és Nógrád megyét fogja össze, de I Kalonda és Fülek települések tagságával a jelenlegi határon túlra is elér ez az út, s így Palócország egysége még inkább kiteljesedhet. A klaszter elnöke azt is hozzáteszi, hogy a I fejlődés itt nem áll meg, hisz már Borsodból is jelezték települések, hogy csatlakoznának a közel- I jövőben, s szeretnék, ha a palóc hagyományokat őrző, ahhoz szervesen hozzátartozó Észak-Pest megyei településeket is e körben köszönthetnék hamarosan.
