Nógrád Megyei Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 203-228. szám)
2011-09-03 / 205. szám
4 2011. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT KULTÚRA Egy-egy tégla a végtelen falban „Önszorgalommal szerzett s folytonos eréllyel gyarapítóit alapos szakképzettség, gyors és tiszta felfogású értelem, fáradhatatlan s kitartó szorgalom voltak Vállas Antal tulajdonai...” - így jellemezte az 1869-ben, New Orleans-ban elhunyt akadémiai külső tagot 1874- ban tartott emlékbeszédében a kortárs szakíró, a szintén akadémikus Galgóczi Károly. Őt idézi Győri Lajos, a magyar fotográfia napja alkalmából kiadott programfüzetben. Vállas Antal személyiségének ismerete azért fontos, mert nevéhez fűződik a fényképezés tudományába bevezető első nyilvános magyarországi bemutató, amelyet 1840. augusztus 29-én a Magyar Tudós Társaságban tartott az általa készített Daguerre- féle fényképek (dagerrotípiák) alapján. Azt igazolta, hogy az előző évben Párizsban közzétett találmány, eljárás révén lehetséges fénysugarak segítségével valósághű, maradandó nyomot hagyni egy ezüstözött, fényérzékennyé tett rézlemezen. Ezt a dátumot a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége mérföldkőnek tartván 2003-ban javasolta a kulturális kormányzatnak, hogy augusztus 29-e a magyar fotográfia napjává nyilváníttassák. Azóta minden esztendőben e nyárvégi napokon, hetekben a fotográfiai közélet mintegy kétezer aktív szereplője igyekszik a társadalom figyelmét a fotókultúra nemzeti örökségére és a kortárs fotóművészet értékeire irányítani. A Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület is gazdag programsorozattal készült a magyar fotográfia napjára és emlékezett meg a manapság oly népszerű, elterjedt fotózás előzményeiről. Az egyesület egy tucatnyi kiállítást rendezett ebből az alkalomból. Bár Savrina Tatjana fiatal moszkvai alkotó salgótarjáni tárlata már bezárult, az országos programba bekerült. Egyértelműen e nap jegyében nyílt viszont meg dr. Nyíri László természetfotóiból rendezett kiállítás a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Kovács Károly Galériájában, továbbá Gergelyné Peteh Piroska tárlata vietnami képeiből a Baglyaskő Galériában. Pásztón a városi könyvtárban Agócs József, Mátramindszenten az általános iskolában Medve Jánosáé, Ságújfaluban ugyancsak az iskolában Gecse Lászlóné állította ki képeit. A jövő héten szeptember 5-én, illetve 6-án várható további két salgótarjáni kiállításmegnyitó: Palotás József a gépipari, Bodrogi László és Bodrogi Lászlóné pedig az egészség- ügyi szakközépiskolában tárja fotóit a közönség elé. A fotóklub mondhatni központi rendezvénye augusztus 27-én Salgótarjánban a József Attila Művelődési és Konferencia-központban volt, amely keretében nem kevesebb mint négy kiállítást láthattak az érdeklődők. Homoga /cÍ2se/fotóművész, a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnöke egy közös megnyitóbeszédben méltatta a nap jelentőségét és szólt a négy bemutatóról. Elmondta, hogy mindenki büszke lehet arra, ha ehhez a jeles naphoz kapcsolódva állítják ki képeit és megmutathatja, hogy mit látott meg a világból, mit tartott megörökítésre érdemesnek. Ugyanakkor ezek a kiállítások ösztönzőleg hatnak a fényképezéssel már foglalkozók számára és azokra is, akiknek a fotók megtekintése révén változik, fejlődik művészi látásmódjuk. A Salgótarjáni Fotógaléria 1970-es megnyitása óta a 417. kiállítás Kovácsné Maczkó Ilona és Kovács Anna klubtagok nevéhez fűződik. A tárlat érdekessége, hogy anya és leánya együtt szerepelnek a nyilvánosság előtt. Kovácsné Maczkó Ilona szakmájára nézve is fényképész, szinte a kezdetektől kezdve tagja a megyei fotóklubnak. Évtizedeken át sikerrel vett részt hazai és külföldi pályázatokon, pályafutását megannyi szakmai elismerés kísérte. E kiállításon - amelyet maga számvetésnek, mintegy elszámolásnak tart tehetségével - egyaránt jelen vannak korábbi munkái - „régi kedvencei” - és mai képei. Az előbbiek közül az idős női arc, vagy a „Tisztelet a vasutasoknak!”-sorozat különösen figyelemre méltó, az újabb évjáratú fotók sorából - szubjektív választás alapján - a „Meseerdő” - ami tényleg annak látszik - emelkedik ki. Kovács Anna - aki nem mellesleg a Verüch Színpadstúdió tagja is és ebbéli talentumát egy Reményik- verssel bizonyította - édesanyja közelségében kisgyermek kora óta együtt élt a fényképezéssel, de csak néhány éve - a digitális technika megjelenésével - Került igazán közeli - bensőséges, nemcsak a szemnek szóló, a lelket is megindító - kapcsolatba a fotózással. Különleges nézőpontból láttatja például Eger vagy Budapest arcait vagy a svájci városokban - Luzernben, Schaffhausenben - szerzett élményeit. A „Szépségek” című sorozat virágai közül valósággal kiragyog egy fiúportré. Akár technikai bravúrnak is tekinthető a „Zápor” négy képe. A József Attila Művelődési és Konferencia- központ előterében nyílt meg Csömör Imre „Csodaturmix” című kiállítása, amelynek újsze- £ rű, ötletes, egyszersmind elgon- - dolkodtató képei sajátosan egyedi, kreatív stílust képviselnek, a fényképező- és a számítógéppel egyaránt kivételes bánásmódról tanúskodnak. Az általános érvényű kompozíciók - például a „Réteges asszimiláció” vagy „A jövő emléke” - mellett több felvételén is felfedezni helyi személyeket, témákat („Snétberger”, „Éjféli koncert Rónafalun”, „Garzongeometria”, „Tarjáni múlt”) is. E két kiállítás szeptember 25- éig tekinthető meg, a másik két bemutató csak a múlt hét végén állt a közönség rendelkezésére. Várhegyi László - aki tavaly ilyenkor értékes fényképezőgépgyűjteményéből adott ízelítőt s aki a fotóklub weblapjának szerkesztője is - ezúttal fotótechnikai eszközöket állított ki, érdekes dokumentumaiként a fotóművészet fejlődésének. Ugyancsak két napig volt látható a Fő téren (!) elhelyezett tárlókon a „Fekete-fehér” című nosztalgikus kiállítás, amelynek archív képei az 1964-es klubbá alakulástól 1982-ig terjedő időszakban készültek hagyományos technikával. A klubalapítók, a kiállítók közül jó néhányan - Angyal Barnabás, Brunczel Tibor, Koós Pál, Kömyei Gyula, Varga István, Veres Mihály és mások - sajnos már nincsenek az élők sorában, a humanitást sugalló és szolgáló képeik rájuk is emlékeztetnek. Herbst Rudolf „Két korosztály” vagy P. Tóth László „Ku- kucs” című felvétele azonban a ma is aktív fotósok évtizedekkel korábbi színvonalas alkotómunkájára utal. Kovács Anna tárlatán olvashatók Reményik Sándor alábbi - szerénységet, művészi alázatot tükröző - sorai, amelyek valamennyi kiállítóra - és a fotósokra általában is - jellemzők: „Akarom fontos ne legyek magamnak /A végtelen falban legyek egy tégla, /Lépcső, min felhalad valaki más, / Ekevas, mely mélyen a földbe ás, /Ám a kalász nem az ő érdeme...Legyek hegedű, mely végtelenbe sír, / Míg le nem teszi a művész a vonót. ” Csongrády Béla A magyar fotográfia napja tiszteletére a Salgótarjáni Fotóklubban rendezett program főszereplői balról jobbra: Csömör Imre, Homoga József, Kovácsné Maczkó Ilona, Kovács Anna és Várhegyi László „Séta őseink útján” Aligha van Salgótarjánban olyan ember, aki ne érzékelt volna valamit abból a mintegy másfél éves, rendkívül sokszínű eseménysorozatból, amelyet az e célból életre hívott városi emlékbizottság Baglyaskő vára 700 éves évfordulója alkalmából szervezett. A konkrét jubileumi program júniusban lezárult, hatása, hozadéka azonban remélhetően tovább él sokak tudatában, érzelemvilágában. Annál is inkább, mert Baglyasalja Barátainak Köre mindent megtesz annak érdekében, hogy a városrész - s ennek révén a megyeszékhely - múltjával kapcsolatos érdeklődést felszínen tartsa. Erre utal az a rendezvény is, amelyet az egy héttel ezelőtti szombaton „Séta őseink útján” címmel - a Magyar Vöröskereszt baglyasaljai szervezetével együttműködve - tartottak. Ennek keretében arra a háromszáz évvel ezelőtti eseményre emlékeztek, amikor a vár környéki lakosság a háborús események miatti zaklatások s a teljes pusztulás elkerülése végett otthagyta lakóhelyét és a szomszédos völgybe, Baglyasalja mai helyére vándorolt át és kezdett új életet. Az emlékezők a Baglyaskővár Természetvédelmi Látogatóközpontban találkoztak, ahol Cs. Sebestyén Kálmán történész, levéltáros - aki 1998-ban a Baglyasi Füzetek 1. számában „Várt alatt, bánya fölött” címmel tette közzé Baglyasalja történetét - közreműködésével felidézték a három évszázaddal korábbi idők históriáját. Az előadást követően emlékfát - egy szelídgesztenyét - ültettek az ősök tiszteletére, virágokat helyeztek el az egykori vár helyét jelölő emléktáblánál, átsétáltak a hegyen, imát mondtak a Baglyasalja határában lévő útszéli keresztnél, majd az első laposon - az úgynevezett Katalinén - baráti beszélgetés keretében emléklappal köszöntötték az ősi Andó nevet viselő lakótársaikat. A három kilométeres utat mintegy harmincán tették meg. A másnapi, vasárnapi szentmisén Kiss Ernő főtisztelendő kérte a Jóisten áldását az emlékezőkre, Baglyasalja mai lakóira, hogy teljesebb legyen a múlt, gazdagabb a jelen, biztosabb a jövő. E gondolat Ipolyi Arnold híres tudós, besztercebányai, majd nagyváradi püspök intelmeiből - amely a 700 éves Baglyaskő-Salgótarján emlékév mottója is volt - vezethető1 le. A 19. századi tudós férfiú ugyanis a következőket vallotta és ajánlotta kortársai és a jövő nemzedéke figyelmébe is: „Gyűjtsük össze és őrizzük emlékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kétesebb a jövő. ” Szilasi András, Baglyasalja Barátainak Köre alelnöke szerint számukra az emléknap azzal a tanulsággal járt, hogy az ősök példája sok nemzedékkel később, napjainkban is alkalmazható. Azt sugallja, hogy minden helyzetben meg lehet és meg kell találni a megoldást s hinni kell a jövőben. Az alelnök azt is elmondta, hogy a kutatás, a múlt faggatása tovább folytatódik. Tervezik, hogy egy baglyasaljai küldöttség még ebben az évben elutazik a szlovákiai, Gömör megyei Almágyra, ahonnan az első Andok Baglyasaljára kerültek. Cs. B. A baglyasaljai emlékezők egy gesztenyefát ültettek őseik tiszteletére MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Nézhetem'kicsit?‘Nekem is ez a kedvenc sorozatom. ’’Szerencsés nyertesünk: Kiss Andrea, Salgótarján, Szerpentin út 15., I. e., 2. a. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. szeptember 8-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Rákóczi út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
