Nógrád Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-01 / 177. szám

2011. AUGUSZTUS 1, HÉTFŐ 5 GAZDASÁG Egy életre elkötelezte magát a kereskedelemmel Kevés ember mondhatja el magáról, hogy alig több mint tízéves korában eldől a sorsa, legalábbis, ami a pályaválasztását illeti. Nos, dr. Institórisz András - a Nógrád Kereskedelmi Zrt. július elsején nyugállo­mányba vonult igazgatója - közéjük tartozik. Nagybárkányban gyerekeskedvén a nyári szünetek­ben a falu boltjában szorgoskodott: segítkezett a ki­szolgálásban, esténként pedig az aznapi bevételt szá­molta együtt a náluk lakó üzletvezetővel. Olyannyira megtetszett neki ez a szakma, hogy egy életre elköte­lezte magát a kereskedelemmel. Az 1968-ban átadott salgótarjáni Pécskő Áruház az elmúlt években többször is korszerűsödött dr. Institórisz András irányításával 1962-ben nem véletlenszerű­en jelentkezett tehát a jó nevű budapesti Szécsényi István Ke­reskedelmi Technikumba, majd az érettségit követően a közgaz­daságtudományi egyetem belke­reskedelmi szakára, amelyet 1971-ben végzett el. Később ott szerzett szakközgazdász diplo­mát és doktori címet is. Tanul­mányai során sikerült alapos el­méleti tudással felvérteznie ma­gát, iskoláira azonban azért is emlékezik szívesen, mert nagy figyelmet fordítottak a különbö­ző szakterületek gyakorlati tud­nivalóinak megismertetésére is. A hagyományos élelmiszer-áru­sítás idején például egy raktár­ban sót, lisztet, cukrot kellett csomagolnia, egy zuglói közért­ben pedig a vevőkkel való köz­vetlen kapcsolatépítés teendőit igyekezett elsajátítani. Miután azt eldöntötte, hogy az egyetem után visszatér szülő­földjére, Nógrádba, számára - és ráckevei származású felesége számára, akivel az egyetemen is­merkedett meg - kapóra jött, hogy akkoriban hirdették meg az úgynevezett „Ezer értelmisé­git Salgótarjánba’-programot, amely lakást is biztosított az itt letelepedőknek. Institórisz And­rás első munkahelye 1971-ben - éppen negyven esztendővel ez­előtt - a Nógrád Megyei Tanács Kereskedelmi Osztálya lett, ahol hat évig dolgozott. Már ott kiala­kult az idegenforgalom iránti ér­deklődése - többek között meg­szervezték az idegenforgalmi bi­zottságot, elkezdték a vár- illetve a kastélyprogramot, Hollókő, Ipolytarnóc, Bánk, Diósjenő fej­lesztését - amit aztán 1977-től mint az IBUSZ utazási iroda sal­gótarjáni igazgatója hivatássze­rűen is kiteljesíthetett. Vezetésé­vel szervezték át az irodát, meg­duplázták a forgalmat, az üzleti tevékenységet ötszörösére növel­ték. Megállapodásaik révén Nóg­rád is bekerült a közép-kelet eu­rópai utazások célpontjai közé. Egyebek mellett szerveztek sze­mélygépkocsis túrákat, nász- utas-programokat, nőnapi különrepülőgépet indítottak Szocsiba s folytatták az akkor már hagyományos békevonatok szervezését. Alig két évet töltött el Institórisz András IBUSZ-veze- tőként, amikor felkérték, hogy adja be pályázatát az 1951-ben létrejött , Balassagyarmat köz­pontú Nógrád Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat meg­üresedett igazgatói állására. Né­mi ellenállás - amit részben az IBUSZ-nál félbehagyott törekvé­sei váltottak ki, másrészt a csa­ládtól való távoliét befolyásolt - után vállalta a feladatot és 1979 májusában kinevezték a cég igazgatójának. Munkatársaival nagy elánnal fogtak hozzá a kö­zösen kialakított koncepció meg­valósításához. 1981-ben jelentős feladatként oldották meg a válla­lati központ áthelyezését Salgó­tarjánba, ahol a cég árbevétel­ének kétharmada realizálódott. A korszerűbb munkaszervezet kialakítása során az elsők között álltak át az akkor még Újdonság­Nyugállományba vonult dr. Institórisz András, aki 32 éven át volt a Nógrádker igazgatója nak számító számítógépes adat- feldolgozásra, - tárolásra. Miu­tán a vállalat számára nagy ter­het jelentett az előző években át­adott salgótarjáni Pécskő, a Lak- berendezési és az ÉVI, valamint a balassagyarmati Ipoly Áruház építési hitelének kamatokkal va­ló törlesztése, eredményes kez­deményezésekbe, akciókba kel­lett fogniuk. Ilyen vállalkozásuk volt a közös boltok működtetése nagykereskedelmi illetve ipari partnerekkel, amely révén he­lyileg segítették a termelőválla­latok anyagellátását. Üzleteik kí­nálatát illetve forgalmát egyebek mellett választékcserével - kemerovói továbbá bolgár, len­gyel, szlovák és román áruhá­zakkal - igyekeztek szélesíteni. Tíz év alatt intenzív módon szin­te minden egységüket felújítot­ták. Áruházaikban szakirányú üzleteket alakítottak ki, csatla­koztak rugalmas értékesítési - így a franchise - rendszerekhez. A kezdeményezések, új ötle­tek révén a rendszerváltás előt­ti időszakra a cég meghárom­szorozta árbevételét, több mint 13 ezer négyzetméteres alapte- rület-fejlesztést valósított meg, 76 szervezeti egységet - ezen belül 52 boltot illetve áruházat - működtetett s 400-ról csaknem 600-ra növelte a foglalkoztatot­tak száma. Az úgynevezett elő­privatizációs törvény azonban megtorpantotta a vállalat fejlő­dését, több mint harminc boltot vontak el tőlük, a tíz főnél ki­sebb létszámot foglalkoztató egységeket az állam javára kel­lett értékesíteni. Mintegy kétév­nyi bizonytalanság után a cég 1991-ben állami vállalatból rész­vénytársasággá alakult. Az 1993-as privatizáció - amely az MRP (Munkavállalói Résztulaj­donosi Program) révén valósult meg - óta a részvények többsé­gével az országban szinte egye­dül álló módon a társaság dolgo­zói - napjainkban 130-an - ren­delkeznek A magánosítás új lendületet adott a Nógrádkernek, amely - főként ruházati, bútor, vegyes iparcikk, valamint vegyi áruk kis- és nagykereskedelmére, illetve külkereskedelemre alapozva - a „minőség, megbízhatóság, kedvező ár” szlogen alapján mintegy kétmilliárdos éves for­galmat realizál jórészt európai színvonalúra korszerűsített há­lózatában. A lakosság, a keres­kedelmi ellátottság szolgálatá­ban végzett munkájukat a Nógrádker’ Napok rendezvény- sorozata is fémjelzi. A vagyon­hasznosítás ugyancsak hozzájá­rul ahhoz, hogy a zrt. a válságos gazdasági helyzetben, a nehéz helyi körülmények között is sta­bilan állta és állja a versenyt. Ez nem kis mértékben kö­szönhető - mondta Institórisz András - a felkészült, a kihívá­sokhoz rugalmasan alkalmazko­dó munkatársainak, akik segí­tették munkáját, s olykor ke­mény, de őszinte vitákban alakí­tották ki az előrelépéshez szük­séges koncepciókat, döntéseket. Saját életútját, pályaképét küz­delmesnek, konfliktusokkal ter­heltnek, de alapvetően sikeres­nek ítéli meg. Úgy véli a maga módján, képességei szerint min­dent megtett a kereskedelem szolgálatában, a lakosság minél jobb áruellátása érdekében. Elfo­gadta a piac diktálta követelmé­nyeket, de mindenkor a szabá­lyozott, tisztességes verseny pártján állt és kemény harcot folytatott, szót emelt a fekete és szürke gazdaság ellen. Tiszta lel­kiismerettel tekint vissza az el­múlt évtizedekre, annál is in­kább, mert úgy érzi, hogy cég élén kifejtett tevékenysége mel­lett jutott elég ereje, energiája a közösségi munkára is. Korábban a Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaság ( SZVT) me­gyei kereskedelmi szakcsoport­jának vezetője volt, s mintegy húsz esztendeje tagja a kereske­delmi és iparkamara megyei el­nökségnek. Ugyancsak tevéke­nyen vett részt a Nógrád gazda­ságáért együttműködő, érdekér­vényesítő testület vezetésében és az Országos Kereskedelmi Szö­vetség (OKSZ) elnökségének il­letve választmányának tagja­ként is mindenkor következete­sen képviselte és képviseli a ke­reskedelem érdekeit. Dr. Institórisz András negy­venéves munkaviszonyából har­minckettőt töltött a Nógrádker élén. Azért döntött a 2011-es nyugdíjba vonulás mellett, mert letelt egy ciklus s hatvannégy évesen egy kicsit bele is fáradt már a küzdelmekbe. S nem utol­sósorban annak tudatában hatá­rozott így, hogy - a tudatos sze­mélyzeti politika eredménye­ként - a zrt.-nél vannak olyan szakemberek, akik eredménye­sen vezethetik tovább a céget, amellyel dr. Institórisz András kapcsolata a továbbiakban sem szakad meg, mert újabb öt évre megválasztották igazgatósági el­nöknek. Sokáig emlékezetes marad számára az elismerő szavakban nem fukarkodó búcsúztatás s meghatódott azon az emlékalbu­mon, amelyet kollégái készítet­tek és fotókkal illusztráltak az együtt eltöltött évekről. Utódja, az új igazgató Mihály Zoltán töb­bek között a következőket írta az albumba: „Köszönjük az erőt, lel­kesedést, kitartást. Lendületessé­ged számunkra példaértékű!” Természetesen jól estek a „kívül­ről” érkezett gratulációk - köz­tük Becsó Zsolt megyei közgyű­lési elnök levele - is. Mindezek­re - a korábban kapott kitünte­tésekkel, elismerésekkel együtt - szívesen gondol majd vissza nyugdíjas évei során. Jellemző rá, hogy a terveit fir­tató kérdésre adott válaszában is első helyen a Nógrádker to­vábbi működőképességét, a cég dolgozóinak biztos megélhetését említette. Családszerető ember lévén szólt persze arról is, hogy két diplomás fia sikeres vállalko­zó, s mindketten megajándékoz­ták már egy-egy unokával. Ezen­túl nyilván többet tud majd kö­rükben, velük is lenni. Azt re­méli, hogy még jó néhány évet hódolhat szeretett sportjainak - a kosárlabdának, a síelésnek, az úszásnak - és más kedvelt idő­töltésének, jelesül a kertészke­désnek, a színházba járásnak is. Ezek után mi mást, mint jó egészséget kívánhatunk dr. Institórisz Andrásnak a követke­ző évtizedekre! Csongrády Béla Földtörvény-módosítás: mától hatályos A családi gazdaságok megerősítése, a spekuláció és a zsebszerződések megelőzése a célja a földtörvény au­gusztus 1-jén hatályba lépő módosításának - szögezte le a Vidékfejlesztési Minisztérium az MTI-hez vasár­nap eljuttatott közleményében. A termőföldről szóló törvény módosításának egyik fő célja, hogy rendezze, a jogalkalmazók számára egyértelműsítse e tör­vény és a Nemzeti Földalap-tör­vény közötti viszonyt. Ezután a Nemzeti Földalapkezelő Szerve­zetnek (NFA) nem kell alkalmaz­nia a földtörvényben rögzített elővásárlási és előhaszonbérleti sorrendet az állami termőföldek hasznosításakor. A közlemény emlékeztet: a Nemzeti Földalap - egyes kivételektől eltekintve - csak versenyeztetéssel adhat el föl­det. A pályázatok kiírása és érté­kelése során kell olyan szempont- rendszereket meghatározni, hogy a törvényben deklarált földbirtok- politikai irányelvek érvényesül­hessenek. Ellenkező esetben ugyanis előfordulhat, hogy egy tá­mogatandó gazdálkodói kör szá­mára kiírt pályázat során olyan személy szerzi meg a földterület haszonbérletét, aki nemcsak hogy nem indult a pályázaton, de még a kiírt feltételeknek sem felel meg, ugyanakkor helyben lakóként él az előhaszonbérleti jogával. Az augusztus 1-jén hatályba lépő változások nyomán az állami földek felett rendelkező Nemzeti Földalapkezelő (NFA) kötelezettsé­ge lesz, hogy a pályáztatás során a családi gazdaságokat erősítő fel­tételeket határozzon meg. A tör­vénymódosítás kimondja, hogy a termőföld tulajdonjogát ajándéko­zás jogcímén csak közeli hozzá­tartozók, közalapítvány, önkor­mányzat, egyházi jogi személy és a magyar állam javára, valamint a mezőgazdasági termelők gazda­ságátadási támogatása feltétele­ként lehet átruházni. Ezzel a mi­nisztérium szerint nemcsak a csa­ládi gazdaságok fejlődését, hanem a fiatalabb generációk termelésbe bevonását is segítik. Az új jogsza­bály a családi gazdálkodók körébe tartozónak mondja ki a testvére­ket, akik a gazdálkodó halála ese­tén így továbbvihetik a gazdasá­got. A jogszabály-módosítás a spe­kulációt és a zsebszerződéseket akarja megelőzni, a vásárlásokkal pedig alapot teremt a fiatal gaz­dák földhöz juttatásához. A tör­vénymódosítás újraszabályozza a Nemzeti Földalapba tartozó terüle­tek pontos körét, és rögzíti, hogy vannak olyan földrészletek, me­lyek egy része a Nemzeti Földalap­ba, míg a másik része Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vagyo­ni körébe tartozik. Ez utóbbi in­gatlanok kapcsán a módosítás le­fekteti a közös tulajdonosi joggya­korlás alapszabályait. A jövőben természetvédelemre, vízgazdálko­dásra és erdőtelepítésre is sajátít­ható ki föld, és új szabályként je­lent meg az a rendelkezés, hogy a kisajátítással állami tulajdonba került földet is az NFA-ba kell he­lyezni - tudatta a Vidékfejlesztési Minisztérium. Támogatott gazdák Hatályba lép augusztus 1-jén az őshonos és veszélyeztetett ál­latokat tenyésztő új gazdák tá­mogatását lehetővé tévő VM- rendeletmódosítás - hívja fel a fi­gyelmet a Vidékfejlesztési Mi­nisztérium. A szaktárca szerint: az Európai Mezőgazdasági Vi­dékfejlesztési Alapból segítik az őshonos és a veszélyeztetett me­zőgazdasági állatfajták tenyész­tését Ennek rendje eddig nem tette lehetővé, hogy azok a gaz­dák is kapjanak támogatást, akik 2010 után kezdtek őshonos állatok tartásával foglalkozni. Ezentúl évente lehet kérelmet benyújtani a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom