Nógrád Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-20 / 194. szám

2011. AUGUSZTUS 22., HÉTFŐ 5 NÓGRÁD MEGYE Munkát keresett, mesterséget talált szerűségekkel, olykor gesztu­sokkal megtoldva. Veres János mestertől tanult, s miután maga is az lett, folyamatosan tovább adogatja, amit elsajátított. S köz­ben lelkiismeretesen teszi a dol­gát, amit a következő művelet­sor szab meg: kovászkészítés, dagasztás, mérés, feladás, felvirgolás, azaz felgömbölyítés, formálás, majd szakajtóba szag­gatás, egy óra hosszat tartó ke- lesztés, aztán a sütés. Délelőttön­ként alapozzák meg az esti-éj­szakai csúcsidőszakot, amely­nek a mennyiségek is fokmérői: nagy tartályokban érlelődik a 68-68 kilogramm kovász, napi tizennyolc, húsz zsáknyi, vágyás 2,5-3 mázsa lisztet használnak fel nemcsak kenyérnek, sós és édes péksüteményeknek is. Haj­nalra véget ér a műszak, aztán elindulnak a szállítmányok egy hosszú-hosszú út­vonalon... A mal­mok keverik a kü­lönböző égtájakról vásárolt, valamint az új és a régi bú­zát. Megyerben pe­dig nem is egy ma­lomból beszerzett őrleménnyel dol­goznak, így egy kenyérben lehet akár hat különbö­ző éghajlati tájon termett alapanyag is... Természete­sen ezt fogyasztja Veres János csa­ládja is, a frissen sültet a családfő, aki három felnőtt fiú édesapja, reg­gelenként viszi haza. M.J. dennapi kenyeret, ami olyan fontos a családok asztalán. Az első időkben napi tizenöt mázsányi kenyeret sütött, mára ez a mennyiség tíz mázsányira csökkent, hiszen nagyot, igen nagyot változott a világ. Koránt­sem csupán a gépek korszerű­södése, hanem a megnövekedett elvárások, az igényesség szem­szögéből is. Az előbbiek kovásza az idő múlása, s az ezzel járó vál­tozások sokasága. Pékségek gar­madája próbál megkapaszkodni a nagybecsű piacon, kulcs eh­hez az egyedi egyben minőségi termék elkészítése. A me­gyeri kenyér már rég megalapozta a nevét, azóta a fő cél az el­értek megtartá­sa, időnként bi­zonyos új­Nógrádmegyer. 1992-ben indult a helyi pékség, amelynek veze­tőjétől megtanulta, amit lehe­tett. 2003-ban tett mestervizs­gát, ötéves gyakorlat volt a felté­tele, hogy nekivághasson ennek a próbának. Veres János tizen­hét éve, 1994-ben kenyér- kereset után nézett, s mert üvegfúvóként nem folytathatta / • . tovább. Megél­hetést kere­sett, s pék­s é g e t, / ;v.. '4£ -~y k é ­sőbb mesterséget talált, bár kez­detben aligha sejtette, hogy így lesz. Időközben ugyanis ráérzett arra, mit is jelent, milyen érzés is szíwel-lélekkel sütni a min­Vastaps tarjáni kórusoknak Szekszárdon A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje- A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A Liszt-év keretében a közelmúlt­ban rendezték meg a pedagóguskó­rusok országos találkozóját Tolna megye székhelyén. A rangos ese­ményvédnökségét (és egyben támo­gatását) Olyan személyiségek vállal­ták fel mint Horváth István Szek- szárd Megyei Jogú Város polgár- mestere, Gállá Istvánná a Pedagógu­sok Szakszervezetének elnöke, Kollár Éva, a Magyar Kórusok, Zene­karok és Népzenei Együttesek Szö­vetségének elnöke, dr. Tóthpál Jó­zsef, a Magyar Muzsikus Fórum el­nöke és Lantos István, a Liszt Ferenc Társaság elnöke. Az ország minden tájáról érkező 25 kórus hozzávetőlegesen 800 énekessel 4 helyszínen mutathatta be tudását: az újvárosi katolikus templomban, a református és evan­gélikus templomban, valamint az Illyés Gyuláné Főiskola aulájában. Minden helyszínen összkari szá­mokkal indult, ill. fejeződött be a hangverseny. A kötelező számok - az évfordulóra való tekintettel - Liszt-művek voltak: a „Pater noster II.”, az „0 filii et filiae” és a „Credo” a „Koronázási misé”-ből. Salgótar­jánt két énekkar, a Pedagógus Kó­rus (karvezető Baárné Dicse Zsu­zsanna) és a Cantabile Kamarakó­rus (vezényelt Radnai Zsuzsanna) képviselte. A tarjáni csapatok az evangélikus templomban kaptak szereplési lehetőséget. Az itt fellé­pő kórusok között üde színfoltot je­lentett a Lehel Vezér Gimnázium férfikarában felfedezhető sok fia­tal arc: együttmuzsikált a sok diák és tanár. A jászberényieket még az óvónők is képviselték. Az Abaúji Pedagógus Kórussal „villámbarát­ság” alakult: még kottákat is cserél­tünk. A csurgói kamarakórus nem érkezett meg, így hamarabb került ránk a sor. A Cantabile Kamarakórus igényes műsorában elhangzott: Thompson „Allelujá”-ja, Bartók Béla „Bánat” és „Keserves”, Kodály Zoltán „Harma­dik olasz madrigál” című műve. A kristálytiszta hangokkal elővarázsolt előadás mintha kényes szakmai zsű­rinek készült volna, míg a másik tár­saság népszerűbb dallamaival, kö­zönségbarát (de nem kevésbé igé­nyes) számokkal a hallgatóság meg­nyerését célozta meg. A Pedagógus Kórus műsorán szerepelt a „Jericho” című spirituálé, egy ősi magyar ima megzenésítése Kocsár Miklós részé­ről („Hegyet hágék”) és egy zenei szakkifejezésekre komponált „Olasz saláta”. Szólót énekeltek: Zsidai Sán­dor, Márkusné Kovács Nelli és Karádi Tamás. Mindkét kórust vastapssal ju­talmazta a hallgatóság. A Pedagógus Kórus zárószáma után feltűnő siko­lyok tették nyilvánvalóvá a szó sze­rinti zajos sikert. A két tarjáni kórus - ezen a helyszínen - a legnívósabb produkciót nyújtotta. A koncert után közös vacsora kö­vetkezett a sportcsarnokban. Ott adták át a Fasang Árpád-díjakat. Fasang Árpád zenepedagógus és ze­neszerző, több zenei intézmény, ill. iskola volt igazgatója, ill. a korábbi Művelődésügyi Minisztérium zenei főosztályának vezetője. Tankönyv, főiskolai jegyzet is fűződik a nevé­hez. Zeneművei közül a „Jubileumi kantáta”, a „Meditáció” juthat az eszünkbe. A legismertebb a szinte slágerként énekelt „Békét a világ­nak!” c. műve. A régi - még Virág László által vezetett - Pedagógus Kó­rusnak jó barátja volt Fasang Ár­pád. Több alkalommal találkozott a csapattal, és ellátta tanácsaival. A róla elnevezett díjat azok a mu­zsikusok kaphatják meg, akik hosz- szú évtizedeken keresztül kiváló pe­dagógusi tevékenységükön túl pl. karvezetői munkásságukkal ápol­ják a magyar zene csodálatos ha­gyományait. Az idén Petheő Balázsné és Koncz Zsuzsanna karve- zetők kapták meg az elismerést. A teltházas nagyrendezvény hi­vatalos része Liszt Magyar ünnepi dalával zárult. Másnap kis városnézés után a 950 éves Szekszárd védőszentjé­nek, Szent Lászlónak tisztelegve középkori forgatagba csöppen­tünk: bajvívókkal, reneszánsz ru­hákkal, vásári hangulattal. A kelle­mes és sikeres két nap egyedüli ne­gatívuma egy hiányérzet: miután minden helyszínen azonos időben kezdődtek a koncertek, jóval keve­sebb kórust tudtunk meghallgatni, mint ahogy szerettük volna. Pedig ezek a találkozások szakmai ta­pasztalatcserék, mintegy tovább­képzések is lehetnének... Mindenesetre örömünkre szolgál, hogy a nívós szerepléssel elisme­rést tudtunk szerezni Salgótarján­nak. Ezzel tudtuk (tudjuk) meghá­lálni a polgármesteri segítséget. Kö­szönjük Székyné dr. Sztrémi Melin­da hathatós támogatását! Boros Istvánná a Pedagógus Kórus tagja Bronzkori fesztivál kenyéiiángos-siitéssel Héhalom. Az események sora a reggeli szent­misével kezdődött a helyi Kisboldogasszony templomban. A részvevők ezt követően a községházán gyűltek össze, ahol a Mohácsi Regős Ferenc Asztaltársaság képzőművé­szeti kiállításának megnyitóját tartották. A közönség csodálatos képzőművészeti alkotá­sokat tekinthetett meg, amelynek különle­gessége az volt, hogy témájában valamennyi a község tájaihoz, épületeihez, vagy neveze­tességeihez köthető. A falunap programjainak részeként ren­dezték meg a „Dél-Cserháti bormustra 2011 ” elnevezésű, patinás borbemutatót és borkós­toló-ünnepséget is. A versenyre rengeteg bo­rász nevezett, hogy finomabbnál-finomabb nedűit megmutassa az érdeklődőknek. A be­nevezett borok között megtalálhatók voltak a helyi specialitások - hiszen a kör­nyéken régóta foglalkoznak bor­termeléssel és borkészítéssel - valamint híres bortermelő vidékek különlegességei is feltűntek a poharakban. Szilágyi Al­bert polgár- mester el . mondta, a bormustra célja, hogy újjászüles­sen a bortermeléssel és készítéssel kapcsola­tos ősi hagyomány. - Úgy gondoljuk, hogy előbb-utóbb lesznek követői ennek a régi ha­gyománynak - hangsúlyozta. A nedűk mellé étel is dukált, így lett a falunap gasztronómi­ai kuriózuma a kenyérlángos-sütés, amelyet a „Mindenkiházá"-ban készítettek el szak­avatott kezek. Eközben a sportpályán renge­teg eseménynek lehettünk szemtanúi. Töb­bek között a bronzkori fesztivál keretében megszervezett kézműves bemutatóknak, amelyeken a keramikus, a kovács, a nemeze­lés és a kenyérsütés mesterségébe lehetett bepillantani. Héhalmon található ugyanis egy nagyon jelentős bronzkori lelőhely, amelynek feltárása elkezdődött, de a mai napig nem feje­ződött be. Ehhez kapcsolódóan ismeretterjesz­tő előadások is elhangzottak továbbá volt egy a témával kapcsolatos kiállítás is. A sportpályán viszont főzőverseny zajlott, amelyre tíz csapat nevezett be. A gyermeke­ket ugrálóvár, lufihajtogatás, henna- és arc­festés várta. A sport iránt érdeklődők sem ma­radhattak program nélkül, hiszen megrendez­ték az erős emberek vetélkedőjét, valamint női és férfi labdarúgó mérkőzések is színesítették a kínálatot. A sportpá­lyán felállított színpadon fellé­pett a Pillangó mazsorett cso­port, a héhalmi kórus, a Kéknefe­lejcs népdalkor és szerepeltek a Summer dance és a Pulzus tánc­stúdió táncosai is. Este a Folt népze­nei együttes húz­ta a talpalávalót és a sztárvendég a Hip Hop Boyz zenekar volt. A tűzijátékot köve­tően a Párizsi sza­lonzenekar szol­gáltatta a zenét és hajnalig tartó utcabál vette kez­A bormustra szerves része volt a hagyományápoló rendezvényeknek detét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom