Nógrád Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-25 / 172. szám

2 2011. JULIUS 26., KEDD ESZAK-NOGRAD Fémtolvajok fekete napja... Egy használaton kívüli vasúti mellékvágánynál, illetve egy művelődési háznál bukkantak fel a fémtolvajok az elmúlt va­sárnap Bátonyterenyén. A két ügyben egy a közös: mindkettő a rendőrségen végződött... A részletekről Dankóné Nagy Éva, a Nógrád Megyei Rendőr-fő­kapitányság szóvivője tá­jékoztatta lapunkat. Bátonyterenye. Telefonon érke­zett névtelen bejelentés vasár­nap délelőtt a Bátonyterenyei Rendőrkapitányságra arról, hogy az egyik garázssor mögül, a vasúti pályatest felől kopácso- lás hallatszik; valaki valószínű­leg lopni próbál. A járőrök perceken belül a helyszínre értek, ahol tetten ér­tek két fiatalembert, akik a hasz­nálaton kívüli mellékvágányról kifeszítették, illetve kalapáccsal leütötték a sínt rögzítő csavaro­kat és alátét lemezeket. Ugyan­ezen a napon, 20 óra körüli idő­ben az egyenruhások a város egyik italboltjának bejáratánál igazoltattak egy férfit. Az ugyan­is egy hozzávetőleg három méter hosszúságú, összehajtogatott horganyzott drótkerítés-fonatot tartott a kezében. Ennek szálain látszott, hogy azokat frissen vág­ták le. Az illető végül többszöri kér­désre árulta el, hogy a közelben lévő művelődési háztól tulajdo­nította el a kerítést. Az már utó­lag nyert megállapítást, hogy a tolvaj ezen kívül még horgany- lemez ablakpárkányokat, hófo­gó vasakat és két darab címer­lemezt is ellopott a kultúrott- hontól.- A 46 éves férfit, csakúgy mint a délelőtt folyamán elfogott 24 esztendős bátonyterenyei és 16 éves mátraverebélyi fiatalejn- bereket, a rendőrök előállították a kapitányságra. Valamennyiü- ket lopás miatt, gyanúsítottként hallgatták ki. Az eltulajdonított fémet a nyomozók lefoglalták. A hatóság mindkét ügyben kezde­ményezte a bíróság elé állítást és a gyorsított eljárás lefolytatá­sát - közölte Dankóné Nagy Éva rendőrségi szóvivő. A Vasszer Kft megelőzte az Európai Uniót Horvátországi céggel köti össze termelését a raktártechnikai üzem András Sándor gazdasági igazgató szomszéd korszerű üzemének termékei kompatibilisek a sal­gótarjáni raktártechnikai ele­mekkel, így még technológiai át­alakításokra sincs szükség az elemek szerelésénél, mindez ol­csóbbá, termelékenyebbé teszi gyártásukat, valamint új terüle­teken teszi felhasználhatóvá a berendezéseket. A korábban csak a raktár- épületekben alkalmazott ele­mek mellett a jövőben megje­lennek közös termékeikkel a Szilágyi Dezső ügyvezető művelődési, egészségügyi, mú­zeumi, sőt egyházi szervezetek­nél is. Értékesítési körök bővü­lése gazdaságosabbá, költség­hatékonyabbá teszi a cég műkö­dését. A Vasszer Kft. a szakemberek minőségi munkáját képzések­kel, továbbképzésekkel támogat­ja, emellett a cég jelentős össze­get áldoz a nógrádi megyeszék­hely szakképző intézményei működésnek segítésére. Kulcsár József Salgótarján. - Horvátország még csak Brüsszel előszobájá­ban várakozik a csatlakozásra, ám a Salgótarjánban működő Vasszer Kft. már egy Zágráb melletti üzemmel közösen szer­vezi az Európai Unióba történő termék gyártását - tájékoztatta a Kulcsárpress Sajtóirodát a cég ügyvezetője. Szilágyi Dezső el­mondta, hogy már kooperáció­ban tervezik a tagállamok or­szágaiba történő exportértéke­sítést, valamint a beruházási projektek együttes megvalósí­tását. Nógrád megye toplistás üze­me, amely raktározáshoz szük­séges elemeket, tartószerkeze­tek gyárt, a balkáni céggel törté­nő együttműködésével jelentős termelésnövekedésre számít, a térség legeredményesebben mű­ködő 50 gazdasági társaságának egyike a határon túli kapcsolat­ból adódó lehetőséggel a foglal­koztatottak számát is bővíti. A salgótarjáni üzemben a jelenleg foglalkoztatott 60 dolgozó mel­lett újabb szakemberek felvétele várható. A Vasszer Raktártechnikai Kft. exportpiaca a gazdasági vál­ság hatására sem omlott össze, szívós piackutatással, termékeik kiváló minőségével megtartot­ták legjelentősebb partnereiket, közöttük az angliai, román és szerb vevőket. Visszaesés he­lyett előre menekültek, egyebek között 100 millió forintos infor­matikai és innovációs központot hoztak létre, valamint 32 millió forintért korszerű gépeket vásá­roltak. A cég gyártmányfejlesz­tési elképzeléseinek megvalósí­tásához 56 millió forint európai uniós támogatáshoz jutottak. Beruházásaik és gazdaság- szervező tevékenységük nyo­mán elérhető közelségbe került a korábbi esztendők 1,2 milliár­dos árbevétele, amelyhez ér­demben járul hozzá új horvátor­szági partnerük - számolt be terveikről a Vasszer Kft. gazda­sági igazgatója. András Sándor tájékoztatása szerint a déli In memóriám Zsély András (1951-2011) Néhány nappal ezelőtt, szinte nyomdameleg kötetének bemu­tatóján, még az egyöntetű elis­merés örömével hallgattuk ver­seit, prózáját, bölcs aforizmáit. A salgótarjáni zeneiskola hang­versenytermének közönsége, mintha egy pillanatra felejteni látszott volna a fenyegető körül­ményeket. Legtöbben a megle­petésüknek adtak hangot, így dicsérvén az elhangzott művek érzékenységét, mélységét. Pedig már a verssorokból és a próza- részletekből is kihallható volt a halál közelségének baljós előér- zete. Miként a Szerző visszafor­díthatatlan állapotának híre is hamar szétterjedt a közönség soraiban. A könyvbemutató ün­nepi alkalmát végül ezért leng­te be a bánat finom köde. Négy nap múltán érkezett a hír: Zsély András hosszú, türe­lemmel és reménykedéssel vi­selt szenvedés után visszaadta lelkét a teremtőjének. A segítő baráti kezek által megjelente­tett gyűjteményes kötet így ne­mesedett a tragikus pillanat ál­tal egy „igazléptű férfi” (ahogy önmagáról fogalmazott) életút­jának zárókövévé. Hatvanadik életévében úgy hagyott itt bennünket, hogy még búcsút mondhatott szeretteinek és számot vethetett mindennel. Kötete a bizonyság reá, hogy sa­ját életének tapasztalataiból el­jutott az ember sorsának árnyalt megértéséig. Felnevelő közege az a gyönyörűséges palóc táj és a benne élő dolgos nép volt, ame­lyet Mikszáth Kálmán révén ta­nult meg becsülni a világ. Köze­lebbről a Dobroda vidéke, part­ján a minden palóc faluhoz hasonló, mégis semmi mással össze nem téveszthető Mihály- gergével. Innen, a kétkeziek kö­zül vezetett az útja az értelmisé­gi lét különféle módozatainak vi­lágáig. Törekvő apjának, áldoza­tos anyjának, a nagy család ott­hon-melegének emléke és pél­dája végig elkísérte. Családjukat a szeretet, az előbbrejutás remé­nye, és a hit kovácsol­ta egybe. Nem a vélet­lenen múlott tehát, hogy az öt testvér kö­zül hárman is felsőfo­kú végzettséget sze­reztek. Köztük And­rás, aki a Madách Gimnázium után az ELTE Jogi karán kap diplomát. Dolgozott a főváros­ban, majd hazatért és előbb a KPN-nél, aztán az Acélgyárban volt jogtanácsos. Az írott szó va­rázsa azonban korán elbűvölte. Első verse tizenkét éves korában született. Az önkifejezés csodájá­nak azonban nem áldozott fel mindent. Az újságírói pályára mégis az írott szó szeretete és a közügyek iránti elkötelezettsége vitte. Több éven át volt megbecsült munkatársa a megyei napilap­nak, ahol barátkozó, figyelmes, segítőkész emberi lénye és felké­szültsége folytán köz­kedveltségnek örven­dett. A nyolcvanas évek végének megélénkült politikai mozgásai a közélet új színtereire sodorják. Vezető szerkesztője lesz a frissen alapított függet­len lapnak, a Tarjáni Tükörnek (1989), majd a Lámpás című­nek. Az első demokratikus ön- kormányzati választások idején egyéni jelöltként szerez képvi­selői mandátumot. Az Ügyren­di és Jogi Bizottság elnökévé vá­lasztják. 1991 végén a képvise­lő-testület bizalmából a ciklus végéig Salgótarján város pol­gármesterének tisztét tölti be. Megbízatásának letelte után ügyvédként tevékenykedik. Innentől egészen a haláláig, sajátos hármasságban telik az élete. A család, a munka és az írás teljességgel kitöltik az éle­tét. A közéleti tapasztalatokat nem felejti, miként kiterjedt is­meretségi és baráti körét sem. De egyre inkább bűvkörébe vonja az írás. Társszerzőkkel két kötetet is megjelentet, mi­közben a komlói alkotók köré­nek mihálygergei nyári táboro­zásaival szinte házhoz jön az az inspiráló baráti kör, amely a műhelybeszélgetéseivel írásra ösztönzi. Ám férfias rezignáci- óval veszi tudomásul: „Elment felettem az idő.” Érzi, fogyatko­zik az élet és neki már kevés idő adatott az írásra. Nem vélet­len, hogy vegyes műfajú gyűjte­ményes kötetének versei - né­hány játékos kivételtől eltekint­ve - súlyos, olykor komor hit- és létértelmezések. Az aforizmák pedig műfajuknál fogva is olyan összegzései az élettapasz­talatoknak, amelyre csak bizo­nyos életkor után vállalkozik a tollforgató férfiember. Zsély András soha nem önigazolást keres az írásban. Munkái a tár­gyilagos szembenézés példái, amelyhez biztos reményt a tar­tós hitéből merít. „Odalettek az évek” - írja. Mi, olvasók, isme­rősök, barátok s a szerettei vi­szont azt is tudjuk, „roggyanva is délcegen” marad meg az em­lékezetünkben. Örökül hagyta apai rajongás­sal szeretett lányainak, hogy hagyatékban maradt kéziratait rendezzék majd sajtó alá. Ne­künk, akik ismertük őt, szin­tén kötelezettségünk fakad eb­ből az utolsó kérésből. Csak így remélhetünk neki örök nyugodalmat. Mi örökö­sök, a reánk hagyatkozónak. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata

Next

/
Oldalképek
Tartalom