Nógrád Megyei Hírlap, 2011. június (22. évfolyam, 126-150. szám)

2011-06-09 / 133. szám

2011. JUNIUS 9., CSÜTÖRTÖK ORSZAG-VILAG Ivadéktelepítés Szajol. Több milliónyi ne- meshal-ivadékot és több száz mázsa fogható méretű, illetve növendék pontyot te­lepített a Közép-Tiszába és annak több holtágába a sza- joli székhelyű Halász Kft. - közölte a cég ügyvezetője az MTI-vel. Csorna Gábor tájé­koztatása szerint a Tisza Kis­köre és Csongrád közé eső, mintegy 150 folyamkilo­méternyi részét kezelő vál­lalkozás a tavaszi halasítási idényben eddig mintegy 3 millió darab ponty-, 240 ezer darab csuka- és 220 ezer da­rab, néhány centiméteres süllőivadékot helyezett ki a folyóba. Ezen kívül egy- és kétnyaras pontyból további 200 mázsát, kétnyaras ke- csegéből pedig 2500 darabot telepítettek a Közép-Tiszába. Az ivadékok átlagosan 3-5, míg a nagyobb, egy-két te­nyérnyi pontyok és kecse- gék legszebb példányai akár már 1-2 év múlva elérhetik a fogható méretet - tette hoz­zá. A társaság kezelésében lévő holtágakba ezzel párhu­zamosan kizárólag méretes, azaz háromnyaras pontyo­kat szállítottak, összesen 130 mázsát megközelítő mennyiségben - jelezte a ve­zető, aki szólt arról is, hogy a tavaszi telepítések összkölt­sége meghaladta a 20 millió forintot, amelyet ezúttal tel­jes egészében saját forrásból finanszírozott a vállalkozás. A halasítás terveik szerint június második felében 200 ezer darab előnevelt harcsa kihelyezésével folytatódik, amelyek ugyancsak a Tiszá­ba kerülnek. Rekordkísérlet vízivásban Szombathely. Több száz ember részvételével Guinness-rekord kísérletet tartottak a szombathelyi Fő téren a vezetékes vízellá­tás napja alkalmából. Június 8-án, azaz szerdán húsz magyarországi városban egy­szerre állították föl a egy időben csapvlzet fogyasztó legtöfib ember rekordját. Az or­szágos kezdeményezés célja volt, hogy a víziközmű-szolgáltató cégek meglévő,' illet­ve leendő fogyasztóinak (a felnövekvő ge­nerációnak) felhívják a figyelmét a víz, il­letve környezettudatos magatartás fontos­ságára, a vezetékes ivóvíz értékének meg­becsülésére, kiváló minőségére, az emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatására. A szervezők kiemelten fontosnak tartották azt, hogy a víziközmű-szolgáltató társaságok és fogyasztóik együtt, méltó módon ünnepel­hessék meg a vezetékes vízellátás napját. Ez a nap olyan hétköznapi ünnep, amikor az em­beriség számára fontos dolgokra irányul a fi­gyelem, jelentősége tehát éppen az, hogy vi­lágszerte felhívja a figyelmet vízbázisaink fo­kozott védelmére, az ivóvíz fontosságára, kü­lönleges értékére. Egy hosszú távon és felelő­sen gondolkodó víziközmű-szolgáltató társa­ságnak nem csupán szolgáltatnia kell, hanem a társadalom és a környezet # . iránti felelősségből is szigorú- mti) an reszt kell vállalnia. « Gazdagabb a fantáziájuk Róma. A statisztikák szerint a nők többet olvasnak férfitár­saiknál. A miértre a Feltrinelli olasz könyvkiadó keresett és talált választ. Nem számít új­donságnak, hogy a nők többet olvasnak a férfiaknál - kom­mentálta az olasz sajtó az Istat statisztikai hivatal felméréseit arról, hogy a nők ötvenhárom százaléka vesz rendszeresen könyvet a kezébe, miközben a férfiaknak csak negyven szá­zaléka vallja magát olvasó­nak. A 20-24 közötti életkor­ban az olasz nők olvasási ked­ve még erősebbnek bizonyul (65 százalék), és a nők járnak többet könyvesboltba is, mivel általában a gyerekek könyveit is ők szokták megvenni. A nők a szépirodalmat preferál­ják, a férfiak inkább a kézi­könyveket és a humoros törté­neteket szeretik. A nők a leg- vaskosabb köteten is végigrág­ják magukat, a férfiak nem szégyellnek egész oldalakat átugrani. Ha tehát az írók si­kerre törekednek, a női olva­sók kegyeit kell keresniük - összegezte a felméréseket a Corriere della Sera napilap online oldala. Arra a kérdésre azonban, hogy végül is a nők miért olvasnak többet a férfi­aknál a Feltrinelli kiadó kere­sett választ. A honlapján'vég­zett vizsgálat meglepő ered­ményt adott: a nők azért olvas­nak többet, mivel gazdagabb a fantáziájuk - válaszolta a fel­méréshez csatlakozók hatvan­nyolc százaléka. A nők a köny­vekkel pótolják a férfiadban való csalódásukat - huszon­két százalék szerint. A Hírlap postájából A Pf. 96 • A Hírlap poatijából - az olvasok fóruma. A «zrrkraztÓM-g fenntartja maganak a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Élmények tengeren innen és túl... A salgótarjáni Bolyai János Gimnázi­um és Szakközépiskola már hosszú ideje jó kapcsolatot ápol a chicagói Walter Payton Középiskolával. Ez or­szágos viszonylatban is egyedülálló, hiszen - tudomásunk szerint - csak a megyeszékhely gimnáziumának van kapcsolata ilyen távoli intézménnyel. A következő írást Rónay Boglárka, a Bolyai János Gimnázium és Szakkö­zépiskola 11. C osztályos tanulója ju­tatta el hozzánk, amelyben a találko­zások során szerzett élményekről, az amerikaiak nálunk tett látogatásáról számol be. Egy fárasztó és hosszú áprilisi csütörtökön in­dultunk haza az iskolából. Csúnya, borult idő volt, de mi mégis a legnagyobb örömmel váltunk el egymástól, siettünk haza, otthon még sok volt a teendő... Aztán idegesen, a körmünket rágva vártuk, hogy megszólaljon a telefonunk és a töb­biek értesítsenek bennünket, hogy merre is jár­nak. Hol lehetnek? Vajon leszállt már a repülő­gépük? Ezek a kérdések kavarogtak a féjemben. És igen, végre egy jó hír. Már indulunk is a Bo­lyai János Gimnázium és Szakközépiskolához, hogy ott várjunk rájuk a hosszú és kimerítő re­pülő-, majd buszút után. És kik is ezek a titokza­tos, messziről jött látogatók, akiknek az érkezé­séről szóltak az elmúlt hónapok 17 bolyais diák számára? Ők a Bolyai és a Walter Payton Közép­iskola cserekapcsolatában részt vevő chicagói di­ákok, akik 2010 szeptemberében láttak vendégül minket az elképesztően sokszínű és lenyűgöző Amerikai Egyesült Államokban. Hét hónap után végre újra személyesen is megbeszélhettük az eddig eltelt időszak esemé­nyeit, élményeit amerikai barátainkkal, akik a kezdeti időeltolódás miatti fáradtságot egy hosz- szú alvással pihenték ki. És pénteken már kez­detét is vették a közös programok, kirándulások a környéken. Itt tartózkodásuk alatt a Bolyai szerves részévé váltak, órákat látogattak, körbe- kalauzoltuk őket az épületben és még a hagyo­mányos Bolyai-est színvonalas produkcióit is megcsodálhatták. Az első közös napunkon a polgármesteri hiva­talban fogadták vendégeinket, megismerkedtek Salgótarján város történelmével. A Kálváriára egy kicsit döcögősen sikerült felérnünk, mivel amerikai partnereink nincsenek nagyon hozzá­szokva a lépcsőzés fáradalmaihoz, ők inkább a mozgólépcsőket részesítik előnyben. Késő dél­után az üdvözlőparti vette kezdetét, amelyet a salgótarjáni polgármester asszony rendezett, ahol ízletes gulyás volt a menü. Ezen az estén mindenki feloldódott és már nem volt akadálya, hogy egy fergeteges hetet töltsünk együtt. A hét végén szabad időt kaptunk, amikor is nem volt hivatalos program, ez amolyan családi nap volt, amit mindenki nagyon hasznosan töltött el. Másnap korán reggel indultunk Budapestre. A fővárosban meglátogattuk a Parlamentet, a Ha­lászbástyát, a budai várat, részt vettünk egy ha­jókirándulásban a Dunán, sétáltunk és megpi­hentünk a hangulatos Váci utcán és a látogatóink­nak lehetőségük volt vásárolni az egyik nagyobb budapesti bevásárlóközpontban. A következő napokban kirándultak egyet Hol­lókőn és Ipolytarnócon. Együtt egy délutáni ki­ruccanást is tettünk Kazárra, ahol ízelítőt kaphat­tak a magyar tradíciókból, például magyar nép­dalokat hallgattak, magyar táncokat láttak, sőt ők is táncra perdültek és két amerikait palóc népvi­seletbe öltöztettek. Még hátravolt egy utolsó egész napos kirándu­lás is Egerben, ahol a főbb nevezetességeket lá­togattuk meg, a várat és a bazilikát, a marcipán­múzeumot. A délutánokat rendszerint kisebb csoportokba tömörülve töltöttük, nyársaltunk, otthoni összejöveteleket szerveztünk, a fiúk ko­sármeccset rendeztek. A búcsúparti, amit a mi otthonunkban tartottunk, a fájdalmas elköszö- nés kezdete volt. És egyszer csak azt vettük ész­re, hogy elmentek... Úgy gondolom ez a csere nagyon hasznos volt, hiszen eljutottunk Amerikába, ami egy életre szó­ló élmény és nyelvtanulás szempontjából is az egyik legjobb lehetőségünk volt. Az angolunk na­gyon sokat fejlődött, az út végére már álmodni is angolul álmodtunk, annyira intenzíven hallottuk a nyelvet. Örökre szóló barátságokat kötöttünk, tartjuk velük a kapcsolatot és őszintén reméljük, hogy még fogunk találkozni. Ajánlom mindenkinek, hogy ragadja meg az al­kalmat, mert Magyarországon egyelőre csak a salgótarjáni Bolyaiban van arra lehetőség, hogy Amerikába kijusson valaki egy cserekapcsolat keretén belül. í I 1 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom