Nógrád Megyei Hírlap, 2011. május (22. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-14 / 111. szám
2 2011. MÁJUS 14., SZOMBAT NÓGRÁD MEGYE Állati jó vasárnap Salgótarjánban. Beagie- találkozóval, „táncoló kutyák” programmal és a szokásos kisállat-kiállítással, valamint bolhapiaccal, május 15-én 7-től 13 óráig ismét Állati jó vasárnap lesz a vásárcsarnokban. A szervezők ajánlásai között szerepel a virágpiac, valamint a lovaglá- si lehetőség is, utóbbi a vendégeknek ingyenes. Lefülelték az áruházi szarkát Salgótarján. A salgótarjáni Tesco áruház egyik biztonsági őre tett bejelentést május 10-én, kedden este a rendőrségre arról, hogy tetten értek egy nőt, aki lopni próbált. Az elkövető a nála lévő szatyorba rejtette az illatszereket, illetve kozmetikai cikkeket, amelyeket el akart tulajdonítani. Amikor azonban a fiatalasz- szony kifelé tartott a boltból, az áruvédelmi kapu jelzett, ezért az őrök ellenőrizték a csomagját. így kerültek elő az összesen mintegy nyolcvanezer forint értéket képviselő termékek. A biztonságiak által visszatartott 29 éves budapesti nőt a nyomozók előállították a rendőrkapitányságra, ahol lopás bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatták ki - közölte Lászlók Nóra, a Nóg- rád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese. Új alapokra kerül a kapcsolat (Folytatás az 1. oldalról.) Katarina CiDmárová, Besztercebánya alpolgármestere úgy fogalmazott: azért is támogatják az együttműködést, mert más, inkább formális partnerségek mellett a salgótarjáni valóban szívélyes viszonyon alapul.- Az új vezetés nagy súlyt fektet az idegenforgalomra, Salgótarjánnal való kapcsolatát e szempontból is szeretné bővíteni és fejleszteni. Hiszem, hogy az új szerződés aláírása további fejlődést jelent - emelte ki Katarina CiDmárová. Mindkét fél egyet értett abban, hogy többek között a turizmus és az oktatás területén egyértelműen partnerségre találhatnak. Ezek ugyanis bekapcsolhatók a Nógrád-Novohrad Geopark cím által elnyert szlovák-magyar térségfejlesztési koncepcióba. Baglyaskő a város múltjának tanúja Az emléktáblát Székyné dr. Sztrémi Melinda, Duska József és Báti Jánosné leplezte le (Folytatás az 1. oldalról) A napjainkban és a jövőben itt élők immár büszkén mondhatják el: nemcsak természeti szépségei vannak a városnak, de igenis van évszázadokra visszavezethető történelme is, amelyet a környéken nagy számban található várak, várromok beszédesen szimbolizálnak. A polgármester asszony szerint akkor is jól döntöttek, amikor a 2010/2011-es tanévnyitó keretében indították útjára a megemlékezéseket, hiszen elsősorban az ifjúságnak, a ma fiatalságának kell megismernie, magáévá tennie a hagyományokat, a múlt értékeit. Jóleső érzéssel szólt arról, hogy kedvező visszhang, nagy összefogás övezte a „700 éves Baglyaskő vára-Salgótarján” emlékévet civil szervezetek, állami szervek, önkormányzati intézmények, vállalkozók, magánszemélyek részéről egyaránt. Az emlékév - amelynek fontos eleme a baglyaskői emlékhely kialakítása is - hozzájárult ahhoz, hogy nyomot hagyjunk magunk után mondta Székyné dr. Sztrémi Melinda és idézte Ipolyi Arnol- dot akinek szavai mottóul szolgáltak a programsorozathoz: „Gyűjtsük össze és őrizzük emlékeinket, nehogy végleg elvesszenek s ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kéte- sebb a jövő. ” Az ünnepi beszédeket követően a Salgótarjáni Rézfúvós Kvintett előadásában felhangzott a városszignál majd Székyné dr. Sztrémi Melinda, Duska József és Báti Jánosné Baglyasalja Barátainak Köre elnöke leleplezte az emléktáblát. A „Magyar nemzet FOTÓ: RIGÓ TIBOR országa” című összeállítás részletében illetve a „Mesél a múlt” című kétrészes műsor keretében felléptek a Vertich Színpadstúdió, a Pódiumstúdió, a Nógrád táncegyüttes tagjai, Balassi Bálint megzenésített végvári versét a balassagyarmati Csábi István előadóművész adta elő. A rendezvény korhű hangulatát, ünnepi fényét emelendő közreműködött a hollókői Szent László Vitézei Egyesület valamint a Salgó-völgye Lovassport Egyesület. Csongrády Béla MAJÁUSATÓMEUErT Mátraszele. A megye egyik legszebb fekvésű taván, Mátraszelén tartotta hagyományos majálisát a helyi horgászegyesület. Harmincnál is többen horgásztudásukat (szerencséjüket) mérték öszsze. Az abszolút győztes Hősti László 11 darabb hala hat deka híján húsz kilót nyomott. Őt Majercsik Zoltán 14 kilóval és Gubán Csaba közel kilenc kilóal követte. A hölgyek versenyét Fehérvári Mónika nyerte, a gyermekek közül Gubám Sándor volt a legügyesebb. Szép díjakat kaptak. Igazán jól azonban a száznál is több kíváncsiskodó járt, akik egy jóízű falatozással tölthették a délidőt (halászlé és babgulyás volt a tányérban) és a Berecz házaspár zenéjét hallgathatták. INPRO* színpad Bcrttlt Brecht: Kaukázusi krétakör A nagy főzés fai»ifapüjtó. Karancsvölgyiek vitték el a pálmát a falu parkjában néhény napja megrendezett szabadtéri főzőversenyen, amelynek szervezője a helyi Duci csapat volt. Nem kevesebb, mint harminckét baráti kiscsoport állt rajthoz, azaz a bográcsokhoz, hogy olyan ételt készítsen, amivel kivívja a szakavatott zsűritagok elismerését. Az ország különböző településeiről - köztük Miskolcról, Maglódról, Ernődről, Nyékládházáról - érkeztek a vendégek, hogy megméressék szakácstudományukat. Somoskői Tibor, polgármester valamint a szervezők köszöntötték a résztvevőket, s mialatt a versenyzők a finom illatú fogásokkal foglalatoskodtak, jó hangulatú műsoros összeállítás színesítette a programot. A zsűrizést gasztronómiai szövetségek elnökei: Csetneki László, Ferenczi István és Dózsa György vállalta fel. Két kategóriában indultak az amatőr szakácsok, s a legjobban a következők teljesítettek: első helyezett a dr. Musztács Vadásztársaság és a tizek csapata. Másodikok lettek a komlóimádók és a polgárőrök, a harmadik helyet a manócskák és a rehabosok szerezték meg. Valamennyien karancsvölgyi faluból jöttek a megmérettetésre. A Duci csapat is kitett magáért: ebédre ezer literes bográcsban, nyolcvan kiló savanyított káposztából, négyféle mangalica ötven kilónyi húsából, tíz kiló gomba felhasználásával főzték meg az ízletes toroskáposztát. Visszakerült a tulajdonosához Pfey/Fitek. A Ludányhalászi - Endrefalva bekötő úton egy Fiatalember irattárcát talált, amit átadott Kereszti Richárdnak, Piliny község polgárőr parancsnokának. A polgárőr a talált tárgyat eljuttatta Lehoczki Szabolcs polgármesternek. Az iratok átnézése után kiderült, hogy az Kovács Zoltán Füleken élő ka- mionos vállalkozóé. Az irattárcát az igen fontos személyi iratokkal - jogosítvány, útlevél stb. - a polgármester személyesen elvitte Fülekre tulajdonosának, aki hálás volt érte. Azt mondta, hogy járt Nógrád megyében, de hogy az iratait hol és mikor hagyta el, vagy valaki esetleg ellopta tőle arra nem emlékszik. Jóérzéssel nyugtázta, hogy vannak még becsületes, tisztességes emberek vidékünkön. „Hálával és felajánlással” Vasárnap, május 15-én lesz 75 éve annak, hogy felszentelték a város egyik legszebb épületét, a ferences templomot. Ezt a fényes és szép évfordulót hálaadó szentmisével üljük meg tíz órától, amelyet a megyés főpásztor, dr. Beer Miklós püspök atya mutat be. Ebből az alkalomból szeretettel várjuk városunk minden lakóját, a városból elszármazottakat is, hogy jöjjenek el, és emlékezzünk, adjunk hálát együtt a ferencesekért, akik a hit gyökereit gondozták és közösséget építettek a városban az 1930-as évektől kezdődően, és imádkozzunk együtt Szent Józsefhez, akinek oltalmába ajánlja a Püspök Atya a várost a szentmisén. Szimbolikus értékű ez a felajánlás: hozzá, a munkások védőszentjéhez imádkozunk, hogy segítsen ebben a nehéz, munka nélküli világban sok embernek munkát találni, és a munkahelyen helytállni. A ferencesek Salgótarjánba 1932 júniusában érkeztek, fogadtatásukra maga az akkori polgármester, dr. Förster Kálmán ment el. A rend azonnal nem tudott templomot építeni, de - és ez milyen jellemző a ferencesekre - jóságuk révén hatalmas közösség épült köréjük, s az később felépített és felszentelt, ideiglenes miséző helyként használt kis kápolna kicsinek bizonyult. Ebben az időben a Nagytemplomban tartott napi többszöri mise se tudta kielégíteni az itt élők lelki szomjúságát, és 1934-ben elkezdték építeni a ferences templomot, a helyi mester, Szontágh Pál tervei alapján. 1936-ban a rend birtokába vette a templommal együtt épített rendházat, amiket Zadravetz István püspök szentelt fel május 17-én. A korabeli lap, A Munka így tudósított Ritka ünnepet ül Salgótarján című cikkében: „Salgótarján áldozatos, Istent szerető közönsége ma ünnepel. Megmozdul a város, megmozdul ennek közönsége s az ünneplőbe öltözött lelkek egy akarattal mennek egy cél felé, hogy részesei legyenek a nagy eseménynek.” Most vasárnap is valamennyi egyházközségből együtt megyünk, egy szívvel, hogy imádkozzunk városunkért Szent Józsefhez, a város fővédőszentjéhez. A város közösségi élete, történelme 1932-1950 között elválaszthatatlan volt a ferencesektől. Réz Marián és Tamás Krizánt atyák, és a közösségben élő ferencesek szívük melegével gondozták a város lelki életét, próbálták elfeledtetni a háború okozta keserűséget. Ott voltak az 1937-es katolikus napon, 1938- ban a Szent Jobbot szállító Aranyvonat fogadásán, segítették a Kálvária felépítését, jótékonysági esteket szerveztek. A háború után a hatalom kibontakozásának útjában volt az egyház. 1948 karácsonyán letartóztatták Mindszenty bíborost, 1950 nyarán pedig innen is elhurcolták a ferenceseket. Ez nemcsak a rendnek, a rendben szolgáló atyáknak, hanem a városnak is törést jelentett. Sok ferencesnek végleg le kellett vetnie a ruhát, és autómosónak, műtőssegédnek állni, vagy éppen a recski vagy kistarcsai haláltáborban embertelen körülmények között dolgozni. A salgótarjáni ferencesek temploma ugyan megmaradt, s Kontuly Béla jóvoltából 1956-ban freskót is kapott, de a városba sohasem tértek vissza a ferencesek. Azok a ferencesek, akik 1950 előtt gyermekeket neveltek, rendezvényeken szónokoltak, a környékbeli templomszenteléseken segédkeztek. Nevüket a diktatúra mély ládákba téve őrizte, és sokan még ma sem tudják, hogy egykor milyen fényben tündökölt itt a rend. Szerencsére A Munka című korabeli újság oldalairól elénk tárul a ferencesek áldozatos példája. Emléküket tavaly óta tábla őrzi a rendház falán. A vasárnapi ünnepség egyrészt szól az ő emlékükre is, akik két évtizeden keresztül a város életét, fejlődését segítették, nemcsak imával, hanem - ahogyan a korabeli újságból kiderül - ha kellett, akkor bizony jótékonysági esttel, vagy a fronton harcolóknak való pénzgyűjtéssel is. Salgótarján valamennyi lakója hálás érte, a messzi idő távlatából is, és ezt a hálánkat szeretnénk kifejezni a vasárnapi szentmisén. Mindemellett templomszentelési ünnepség, templombúcsú is, amely valamennyiünk számára az Isten házának, a templomnak ünnepéről, és végső soron, de legfőképp: az Istenről szól. Az ő kegyelme az, hogy nemcsak imával, de szentmisével is dicsérhetjük. Ezt tesszük a vasárnap délelőtt tartandó szentmisén is, melyre ezúton is szeretettel hívunk és várunk mindenkit! Veszelovszki Balázs
