Nógrád Megyei Hírlap, 2010. július (21. évfolyam, 150-176. szám)
2010-07-24 / 170. szám
4 2010. JÚLIUS 24., SZOMBAT KULTÚRA Európa legkisebb művészeti fesztiválja Szó, ami szó: közhelyesnek, elcsépeltnek egyáltalán nem nevezhető, szellemes szlogennel jellemzi tevékenységét az a másfél tucatnyi ember, amelyik leginkább laptoppal, hordozható számítógéppel a kezében szemlélődik, sétálgat ezekben a napokban a kies Rónafalu utcáin, Kovács Bodor Sándor portája környékén. Azzal hívják fel magukra a figyelmet, hogy elismerik, beismerik: bizony egyelőre csak a legkisebb művészeti fesztivál rangjára tarthatnak igényt. De ez éppolyan izgalmas, mint a százakat, ezreket számláló nagyrendezvények tolongása, versengése a lista élén. Ebéd utáni szieszta - munkával is összekötve. A kép jobb szélén Nagy Pál író, a fesztivál egyik alapítója és fő patrónusa. fot&kbs Igazából persze nem a létszám, nem a nagyságrend a döntő ez esetben sem. A cél és a megvalósulás minősége alapján lehet és kell megítélni az első alkalommal megrendezett Rónai Anzix nevű programot is. A fesztivál azért találtatott ki, arra törekszik, hogy tovább erősítse ' Salgótarján modernitásban fogant karakterét és a megújuló kassáki szellemben kiteljesítse egy majdani, szélesebb körű kortárs művészeti szimpózium, alkotóműhely eszméjét. Az alapítók (a salgótarjáni születésű, Nógrád megyei díszpolgár, Nagy Pál író, a párizsi Magyar Műhely alapító szerkesztője és Kovács Bodor Sándor helyi dokumentumfilmes, fotós) és a hozzájuk csaüako- zók (TúrócziMárta, Brunda Gusztáv és Szikszói Márta) úgy vélik, hogy Salgótarján - amelyet a szellemi elődök az 1970-es, ’80-as években a korlátozó államszocialista rendszer ellenére az európai kulturális fejlődés fő sodrának közelébe emelték - alkalmas és érdemes erre a szerepre. Itt van már egy a gazdasági potenciál és a kultúra találkozását látványosan reprezentáló, nem felejthető alapélmény, amelynek jövője a kreativitáson, az együttműködési készségen múlik. Azon, hogy miként sikerül újabb elru- gaszkodási, emelési, afféle archimedesi pontokat találni, amelyek szoros összefüggésben állnak az európai trendekkel. kezett technológiai, technikai fejlődés által dimenzionált - újragondolására épül. A művésztelep helyszíne a Salgótarjánhoz tartozó Rónafalu Közép-Európa egyik legnagyobb bazalt fennsíkjának szélén terül el, így a síkság-magasság perem kérdéskör feldolgozásához ad lehetőséget a hazai, valamint két nyugat-európai országból érkezett idősebb, tapasztaltabb és fiatalabb, pályájuk kezdetén álló - zömükben új művészeti csatornákat, médiumokat használó - alkotóknak. A francia csoportot hárman képviselik a fesztiválon: Philippe Brame, fotóművész, a Domaine du Toumefou, a Kulturális Felfedezések Központja vezetője, valamint Párizsból Catherine Nyéki, a balassagyarmati gyökerű multimédiaművész és férje Marc Denjean karlsruhei egyetem hallgatója, esztétika, média illetve fotószakon. Magyarországot a szervezőkön, vendéglátókon - köztük a szintén szakmabeli Kovács Leán és Kovács Bodor Mátén - kívül Csiszár Mátyás, a Magyar Képzőművészeti Egyetem kurátor szakos hallgatója, Kecskeméti Kálmán budapesti festő- és fotóművész, animációs szakember (és felesége), Székely Ákos ugyancsak budapesti költő, performer, szerkesztő és Varga Mátyás pannonhalmi bencés szerzetes, író, költő képviseli. A céloknak és az összetételnek megfelelően alakult a művészeti fesztivál július 19-étől 25-éig tartó programja is. Voltak séták a réti kereszthez, kirándulások a környéken, esténként ki-ki levetíthette már készen hozott illetve itt készült műveit, érzékeltette saját alkotómódszereit. Nagy Pál három kiadványt mutatott be. Beszélt Koós Anna „Színházi történetek szobában, kirakatban” című munkájáról, Halász Péter teátrumának krónikájáról, Tamkó Sirató Károly „Dimenzionista manifesztum” (1936, Párizs) című könyvéről és Varga Mátyás Hallásgyakorlatok című verseskötetéről. A választás tudatos volt: azt akarta bizonyítani, hogy az avantgárd valóságos alternatívát jelentett és jelenthet ma is a művészek számára. Szerveztek úgynevezett nyílt napot is, amely keretében mindenki megvitathatta a látogatókkal, érdeklődőkkel is alkotásait Nagy Pál, a fesztivál egyik kezdeményezője és fő patrónusa elmondta, hogy olyasvalami újdonsággal akarták gazdagítani szülővárosa, Salgótarján művészeti életét, ami eltér a hagyományos formáktól, rendezvényektől. Meggyőződésük ugyanis, hogy egy rétegnek igénye, szüksége van a modernizmusban való jártasságra is. A fő vonalat az elektronikus művészet képezi, de az eltérő korosztályok, műfajok képviselői nyitottak minden más törekvés, irányzat iránt is. A házigazda, Kovács Bodor Sándor szerint a fesztiválnak - az angolon kívül - van egy olyan saját művészeti nyelve, amelyet a különböző nemzetiségű alkotók használnak és azonnal megértenek egymás között. A francia Philippe Brame fotóriporterként először a rendszerváltás időszakában fordult meg Magyarországon és azóta már harminc felé jár látogatásainak száma. Ezúttal is örömmel tett eleget a meghívásnak. Kiválóan érzi magát Rónafalun, átsétált már a határ túloldalára is és vod- kázott egy jót Szlovákiában. A magyarul is beszélő Oliver Krätschmer- akinek nagyapja és édesapja salgótarjáni és ő maga is élt itt hat évig- gyakorlatilag hazajött ide. Mivel ismerte a szép természeti környezetet, a jó feltételeket, az oldott, barátságos légkört, bátran hívta karlsruhei iskolatársait is. A fesztiválon valamennyien igyekeznek úgynevezett helyspecifikus munkát végezni. Ő például Kovács Leával - magyar-német kooprodukcióban - minden rónafalui lakosnak személyesen juttat el egy borítékot, amelyben egy-egy ismertvers szerepel, de úgy, hogy egy szót kicserélnek, mással helyettesítenek benne. Azt remélik, hogy a helybeliek honorálják majd, hogy postaládájukban sajátos módon jelenik meg a művészet E példa is mutatja, hogy az első - az alapítók, döntő módon Nagy Pál saját forrásaiból, a Tarjáni Kassák Kör védnökségével megrendezett - Rónai Anzix miért képez különleges színfoltot a kulturális kínálatban, a szellemi közéletben. Minden jel szerint Európa legkisebb művészeti fesztiválja beváltja a hozzá fűzött reményeket és jogot formál a folytatásra, sőt a támogatásra is. Csongrády Béta Csoportkép a Rónai Anzixon - néhány hiányzóval fotó: kovács bodor máté Ezen alapelvek jegyében a 2010- plasztikus művész. Ugyancsak há- es fesztivál művészeti koncepciója rom főből áll a német „csapat”: a a síkság és a felület huszadik szá- salgótarjáni származású Oliver zad közepi művészetelméleti prob- Krätschmer, Kilian Kretschmer és tematikájának - az azóta bekövet- Benedikt Dichgans egyaránt a „Akkord”-ok a Balaton parton Jövőre - azaz 2011-ben - lesz harminc esztendeje, hogy egy Finnországban fogant ötlet alapján megalakult a salgótarjáni Akkord Kohász Fúvós Kisegyüttes. A zenekar a csaknem három évtizedes folyamatos működése során megszámlálhatatlanul sok rendezvényen lépett fel, megannyi önálló koncertet adott s több hagyományt is teremtett. Ez utóbbiak közé tartozik az általuk szervezett nyári zenei táborok gyakorlata is. Ennek ötlete az Akkord két törzstagjától, Diósi Jánostól és Patakfalvi Zoltántól származik, akik az egykori városi úttörőzenekarban Füzes Zsigmond és Virág László zenetanárok vezetésével ismerkedtek meg az együttzenélés örömeivel. Tizenöt évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy a tanítómestereiktől kapott szakmai tudásukat, a beléjük plántált muzsikaszeretetet igyekeznek továbbörökíteni az őket követő korosztályok, a felnövekvő nemzedékek soraiban is. 1995-ben e célból szervezték meg első zenei táborukat Sárospatakon. Az idén - csakúgy mint az elmúlt esztendőben - a magyar tenger partján, Balatonkenesén „verték fel” táborukat. Július közepén hat napon át tartott a próbákkal, fellépésekkel teli - és persze szabadprogrammal, strandolással, kirándulással színesett - zenei tábor, amelybe bekapcsolódtak az Akkord immár Németországban élő korábbi tagjai is. Ugyancsak részt vett a közös muzsikálásban a salgótarjáni Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény néhány növendéke is. A meghívást olyan jó képességű fiatalok érdemelték ki, akik az évközi munka során is fel-felléptek az „Akkord”-dal. A 2009-ben városi rangot kapott Balatonkenese kulturális intézményeivel, a település művészetet kedvelő és támogató közösségeivel évek óta jó kapcsolatokat ápolnak a nógrádi fúvósok. Az ottani fellépéseket úgy tervezték meg, hogy a programban mind a komoly-, mind a - nyáridőben kivált kedvelt - könnyűzene megfelelő teret kapjon. A balatonkenesei Kultúra Házában Mészáros László Képzőművészeti Egyesület úgynevezett kapunyitó tárlatán, valamint a siófoki evangélikus templom istentiszteletén bemutatott műsort a komolyzene uralta, míg a kenesei strandon értelemszerűen a szórakoztató jellegű számok domináltak. Az akkordosok nyári zenei táborának anyagi hátterét ezúttal is az előző évad során kapott támogatások képezték. A Balaton partján rendezett zenei táborban eltöltött napok egyszersmind a következő, őszszel kezdődő évadra való felkészülést is szolgálták. A zenekar ugyanis ez évben is - immár szintén többedszer - részt vesz a szeptember 17-19. közötti magyar napok rendezvénysorozatán Erdélyben, a Radnai havasok lábánál. Reményeik szerint az óradnai vendéglátó barátaikat a megyei bányászhagyományok ünnepén Salgótarjánban láthatják viszont. A salgótarjáni Akkord Kohász Fúvós Kisegyüttes nyárias hangulatú térzenével szórakoztatta a balatonkenesei strand vendégeit JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ki kér, egy kis friss tavasa vitamint?” Szerencsés nyertesünk: Pistyúr Attila Érsekvadkert, Rákóczi út 67. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. július 29-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
