Nógrád Megyei Hírlap, 2010. június (21. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-24 / 144. szám

Naplólapok a táborból Az első nap igen fárasztóan vég­ződött, a korán kelés és az utazás rettentő fárasztó volt. A megnyitó- beszéd után sorsolás alapján kide­rült, hogy ki melyik színű „szer­kesztőségbe” kerül, s miután ez megtörtént, már is elkezdődött a munka. Miután megbeszéltük az alaptudnivalókat, elfoglaltuk a szállást és siettünk ebédelni, mert ebéd után meglátogattuk a paksi atomerőművet Az erőműben először a látogató­központot tekintettük meg, ahol az erőmű történetével is megismer­kedtünk, majd egy sajtótájékozta­tón kérdéseket tettünk fel Pónya Józsefnek, az igazgatóság elnöké­nek és dr. VargaSabján László törzskari és humánigazgatónak. Ezután a 16 éven felüli táborozok megtekinthették az ipari területet is. Akik nem mentek be, azok le­tesztelhették a tudásukat az atom­erőművel kapcsolatban, s ha hibát­lanul töltötték ki a kérdőívet, kap­tak egy fényképes oklevelet. Az atomerőmű meglátogatása után visszatértünk a bonyhádi Pe­tőfi Sándor Evangélikus Gimnázi­um kollégiumába. Itt megvacso­ráztunk és játékos vetélkedőn vet­tünk részt ahol activityt játszot­tunk. A játék után ismertették a következő napi programot, majd aki akart, elmehetett sétálni a vá­rosba, de tévét is lehetett nézni, vagy kipihenni az első nap fára­dalmait Bár a diákok nagy része nemigen aludt el éjfél előtt.. A második nap reggelén ifj. Schirilla György tartott nekünk reg­geli tornát jógagyakorlatokkal. A torna után megreggeliztünk és kérdéseinkkel kezdtük bombázni a sportembert. Sok érdekes dolgot tudtunk meg. Miután befejeztük a kérdezgetést, fényképet, illetve alá­írást is lehetett kérni tőle, majd Szerdahelyi Csaba tartott nekünk előadást „Minden ami nem bulvár” címmel. Ezután megkezdtük a szerkesztőségi munkát, mindenki a maga kis riportját, élménybeszá­molóját írta meg. Miközben a diá­kok nagy része írni kezdett, addig minden csapatból egy ember meg­interjúvolta Onódi Szabolcsot, az Is­kola igazgatóját. A munka után megvacsoráztunk és ismét egy já­tékos vetélkedőn vettünk részt. Míg mi játszottunk, a kísérő szer­kesztőségi munkatársak elolvas­ták a cikkeinket dr. KlossAndorver zetésével, majd Körtvétyesi Csaba a tábor harmadik napjának teendő­it ismertette. A harmadik és egyben utolsó napon reggeli után befejezhettük a cikkeket, ha még nem volt kész, majd ki kellett pakolnunk a szobá­kat Ezután „A tartalom és a lát­vány egysége. A látvány szerepe az eladástechnikában” című elő­adást hallgathattuk meg SoltészMi- hátytól, az AS-M Kft termékfejlesz­tési igazgatójától, majd Lengyel Já­nos tolnai kiadóvezető, főszerkesz­tő tartotta a táborzáró előadást Egy remek filmet is láttunk, ami a tá­borozás két napját mutatta be. Na­gyon jókat nevettünk rajta. A film után jött a díjkiosztó. Csináltunk fényképeket, műiden csoportot le­fényképeztek és mi is kaptunk egy- egy dvd-t, amin a film van, és kap­tunk ajándékcsomagot is. Mind­ezek után megebédeltünk, készí­tettünk egy közös csoportképet és hazaindultunk. Judit Jó buli volt Hétfőn reggel hat órakor már úton voltunk Bonyhád felé, egy nem éppen nagy autóval. Én vol­tam a második utas, de a csoma­gom már alig fért be. Az útról csak annyit, hogy nem volt unalmas. Felvettük luditot Bátonyterenyén, és Roxit Budapesten. Viccek me- sélésétől a mesezenék hallgatásig műiden előfordult benne. Egyszer csak odaértünk Bonyhádra, körül­belül tíz perc késéssel. A megnyitón még mindenki csak az új, ismeretlen arcokat nézte. Mihelyst vége lett, a mi csapatunk elmehetett bepakol­ni, hiszen késtünk. A kollégiumi szállás jó volt, ha leszámítjuk be­lőle a vizesblokkot. Ebéd után felültünk a buszunkra, s elindul­tunk az atomerőműbe. Először megtekintettük a múzeumot, az­tán egy különleges sajtótájékoz­tatón vettünk részt. Ott volt Pónya lózsef, dr. Varga-Sabján László és Lengyel lános. Remek beszélgetés volt, nagyon sok mindent meg lehetett tudni az atomerőműről. Ezt követően akik elmúltak 16 évesek, beme­hettek az üzemi területre is, s onnan élményekkel telve jöttek ki. Visszabuszoztunk a szállás­ra, megvacsoráztunk, majd részt vettünk egy vetélkedőn. A vetél­kedő végeztével mindenki ment „aludni”. Másnap reggel jóga követke­zett Schirilla Györggyel. Regge­li, majd beszélgetés vele. Mint kiderült, nagyon laza ember, akár nógrádi lakos is lehetne. Következett még néhány elő­adás, majd délután a cikkírás. Levonultunk a számítógépes te­rembe, ahol mindenki írhatta sa­ját riportját, interjúját, vagy él­ménybeszámolóját. Az anyago­kat fél hatra kellett leadni dr. Kloss Andornak. Este szabad program volt, majd ismét vetél­kedő. Aztán megint „alvás”. Szerda reggel nem történt sem­mi különleges, azok, akik még nem fejezték be cikkeiket leme­hettek a gépterembe. Délelőtt még több előadás,... szóval a jó idő el­lenére elég kötött volt a program. Ebéd, aztán GO haza. Ismét meg­küzdöttünk a helyért, de sikere­sen szerzett magának mindenki. Az út hasonlított az odafelé veze­tőre, csak rövidebbnek éreztük. Sorban kiraktuk az utasokat, bú­csúzkodás, majd elválás. Összes­ségében nagyon jó volt. Jó buli volt, ahogyan ígérték. Kristóf Barátokra leltem Három csodás napot töltöt­tünk el Bonyhádon a Sajtó és ta­nulás programnak köszönhető­en. Az egész úgy kezdődött, hogy június 14-én reggel öt órakor in­Lőrincz Réka SÉTÁZTUNK Elmentünk mi Bonyhádra, S a frászt hoztuk így Ákosra, Négy bölcs gyerek elindult, S így mindenki felvidult. Hisz' mi vittünk jókedvet S énekeltünk eleget Reggel este szólt a nóta Abbahagytuk virradóra. Sétáltunk a városban Okosodtunk írásban. Jógáztunk is viccesen Volt is haszna rendesen. Második nap cikkezgettünk Nem sírtunk mi, csak nevettünk Rengeteg cikk megszületett S ennek biz' csak előnye lett. Jókat ettünk, röpizgettünk S a Tescoba is elmehettünk. Barátokat így szereztünk S velük jókat beszélgettünk. Tábor végén hazajöttünk S mindenkinek dicsekedtünk, Azzal, hogy mi ott lehettünk! dúltunk el Salgótarjánból én és a kísérő szerkesztő, aki elvitt minket erre a hosszú útra és vi­gyázott ránk (nem mintha na­gyon kellett volna). Utunk folyta­tásaként Mátranovákra men­tünk ahol felvettük Kristófot, majd Bátonyterenyére, hogy ott csatlakozhasson hozzánk Judit is. Megálltunk még Pesten is, hogy Roxit felvegyük. Bonyhá- dig az utat kórusban énekeltük végig, közben nagyon jókat ne­vettünk. Az első nap nagyon Izgalmas volt: egy köszöntőt hallgattunk végig, majd itt alakultak meg a szerkesztőségek, én a zöld csa­patba kerültem. Egy ebédet kö­vetően indultunk is Paksra. Az atomerőmű látogatóközpontját néztük meg, majd beültünk egy sajtótájékoztatóra, aztán jöhetett az erőmű-látogatás, ahova nem mehettek be sem a 16 éven alu­liak, sem azok, akik nem voltak bejelentve előre. Én bemehettem volna, de inkább kint maradtam Judittal és Roxival. így amíg a többiek az erőművet ismerték meg belülről, mi egy tesztet töl­töttünk a látogatóközpontban és így rengeteget megtanultunk. Aki 15 kérdésre jól válaszolt, ka­pott egy fényképes oklevelet. Mi szereztünk négyet... Miután visszaértünk a szálláshelyre va­csoráztunk, majd a vetélkedőn sok csokit szereztünk. A második nap reggelén ifj. Schirilla Györggyel jógázhat- tunk. Ezt követően beszélgethet­tünk is vele, majd ismét egy elő­adás következett, aminek a címe: „Minden ami nem bulvár”. Az­tán ismét ebéd, majd egy órától egészen fél hatig a cikkeket ír- tuk-szerkesztettük. Este egy kis szabad idő következett, majd va­csora és ismét játékos vetélkedő. Szerdán pedig szinte elrohant a nap, nem is vettük észre és már itthon is voltunk. A hazafe­lé vezető út sokkal gyorsabb volt - sajnos. Jobban örültem volna (és szerintem nem csak én), ha nem csak három napig, hanem egy hétig vagyunk ott. Minden­nek ellenére remek barátokra tettem szert és bizton állíthatom, hogy nem hoztunk szégyent Nógrád megyére! Réka leleményességért könyvet A Séta-tábor második napján reggel hét órától ifj. Schirilla György tartott nekünk jógaórát. Az én legjobb élményem az volt a találkozásban, hogy kaptam tőle egy könyvet az egyik gya­korlatnál elkövetett leleményes­ségemnek hála. így tettem hát szert Schirilla György Változz meg szeretetből című könyvére. A jógaórát követő beszélgeté­sen rengeteg mindent megtud­hattunk róla. A fő tevékenységi köre a jóga, 30 éve foglakozik ez­zel a felemelő dologgal. Már hat­szor volt Indiában. Ott tanulta meg az egyszerűség és a türe­lem erényeit. Az apjának és egy nőnek köszönheti a jógával való kapcsolatát. Minden évben leg­alább egyszer átússza a jeges Dunát. A hobbija - bármilyen meglepő is - a gombaszedés, és a biokertjében való tevékenyke­dés. Vannak otthon kecskéi, de szeretne majd tyúkólat és ha le­hetséges, egy szamarat is. Ked­venc állata a barnamedve, volt a havasokban is és tanulmányoz­ta őket. Gyerekkorában elmondása szerint igen „nyüzüge” volt és nem gondolta volna, hogy ilyen sokra viszi, hiszen nagyon rossz gyermek volt. Van négy gyerme­ke: két fiú és két lány. Úgy vall­ja: a tevékenységeiben nem má­sokat akar legyőzni hanem saját magát. Nem foglalkozik csak a vágyaival, azt vallja: ha hisz va­lamiben, az működik. A végzetsége pszichológus. Nagyon nehezen ír könyvet, mert a gyerekei ilyenkor szinte szétszedik. Ezért hajnali három­tól hat óráig egy írógépen ír, amit nekünk csak mint Erika emlegetett. A legkomolyabb bal­esete egy cápaharapás, amit úgy szerzett, hogy etette a cápákat és az egyik szájába nem elölről, hanem oldalról tette a halat. Imád fára mászni és ez is az egyik kedvenc sportága a jógán kívül, már ha a fára mászást le­het sportágnak nevezni. Egyszer egy kirándulása alkalmával egy hegyi patak mellett aludt és ez­zel kapcsolatban ezt mondta ne­künk: „hegyi patak mellett olyan jó aludni mint egy ötcsil­lagos szállodában.” Lőrincz Réka Borbély Lajos Szakközépiskola Szakiskola és Kollégium A tábor nógrádi résztvevői: Káplár Roxána (Mikszáth), Répás Kristóf (Ma­dách), Róza Judit (Váci) és elöl Lőrincz Réka (Borbély) Sportszerető igazgató A Séta-tábor megnyitóján kö­szöntött minket Ónodi Szabolcs, a házigazda Petőfi Sándor Evan­gélikus Gimnázium igazgatója.- Bemutatkozása alapján ön rendkívül színes egyéniség. Tulaj­donképpen milyen titulusokkal is rendelkezik?- Első körben én vagyok a bonyhádi Petőfi Sándor Evangé­likus Gimnázium igazgatója. Emellett a Magyar Olimpiai Bi­zottság és a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Szövetségé­nek tagja, valamint a Bonyhádi Borbarát Kör elnöke, s a helyi képviselő-testület tagja is va­gyok.- Hogyan lett az olimpiai bizott­ságtagja?- Úgy kezdődött, hogy a tanít­ványaim remek eredményeket értek el, pontosabban hárman az olimpiai játékokon is részt vettek, s a bizottság rendszeré­nek átszerveződésekor minden megyének lett egy delegáltja, így lettem én Tolna megye kiválasztott olimpiai bizottsági tagja.- Az önök iskolájá­ban már tíz éve min­dennap van a diákok­nak testnevelésórá­juk. Ez az ön újítása volt?- Nem egészen. Ez a tervezet már az 1970-es években el­készült, csak akkori­ban nem lehetett megvalósítani, ezért elsüllyesz­tették egy fiókba. Amikor én let­tem az igazgató, újra előkerült ez a tervezet és ezúttal sikerült is megvalósítani.- Ön mióta igazgató? Milyen változások jöhettek létre az isko­lában az irányítása alatt? Ónodi Szabolcs- Már tizenegyedik éve én va­gyok az igazgató itt Bonyhádon. Ez idő alatt lényege­sen javult az iskola színvonala. Kétszáz diákkal nőtt a tanu­lóink száma, és majdnem ugyanen­nyivel a kollégistáink létszáma is. Azzal is büszkélkedhetünk, hogy kétszeres-há­romszoros túljelent­kezés van a felvételi­jeinken. A tanulmá­nyi eredményeink is rendkívül jók, amit szerintem az is igen nagy mér­tékben befolyásol, hogy a gyere­kek napi szinten sportolnak. En­nek köszönhetően kiegyensú­lyozottak, nyugodtak és jobb a közérzetük is, mint olyan diák­társaiknak, akiknek nincs erre lehetőségük.- Vannak még nagyszabású tervei az iskola jövőjével kapcso­latban?- Persze, szülte csak terveim vannak. A legközelebbi egy atléti­kai centrum megnyitása. Mivel a tárgyi feltételeink megvannak, ezért úgy gondolom, hogy érde­mes egy olyan tagozatot indítani az iskolában, ami olyan gyerekeknek nyújthat megoldást a jövőjükkel kapcsolatban, akik szeretnének sportolók lenni, de nem szeretnék, ha valamilyen sérülés esetén nem tudnának elhelyezkedni. Erős ta­nulmányi háttért tudunk biztosíta­ni nekik, emellett profi edzők fog­ják a lelkes sportolókat edzeni és folyamatos orvosi megfigyelést is biztosítani fogunk nekik. Mindez úgy néz ki, hogy már szeptember­ben meg tudjuk valósítani. Káplár Roxána Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola Schirilla, az örökmozgó Schirilla György harminc éve foglalkozik az egészséges élet­f móddal. Ren­geteget spor­tol, pedig már ötvenéves, ám egy teszten a testét huszon­nyolc évesnek mérték. Tele­pülésről tele- Schirilla György pülésre fut ki­lométereken át, minden évben átússza a jeges Dunát, 3800 jógagyakorlatot is­mer. Könyveit azért írja, hogy ta­nítsa az embereket. Vegetáriánus volt 25 évig, ám nemrég ismét elkezdte a hús fo­gyasztását. Többször járt kül­földön (Kínában, Indiában, Eu­rópa összes országában), saját bevallása szerint Indiában ta­nulta a legtöbbet: a türelmet, az egyszerűséget, a meditálást és a böjtöt. Rendkívül vallásos, keveredik nála a katolikus vallás és a budd­hizmus. A jógát már régóta gya­korolja. Ez a mozgás szinte min­den betegségre orvoslást kínál, ezért mindenkinek ajánlja. Az orvosok hozzá küldik betegeiket. Iskolaévei során nagyon rosz- szul tanult, többször bukott. Fia­talon hét éven keresztül dohány­zott, majd szerelmes lett, s ennek hatására leszokott. Későn érő tí­pus, első gyermeke 33 éves korá­ban született. Tavaly egy hónap alatt elfutott Rómába, a pápához. Bölcsességei: „Minden perc azért van, hogy szeress. ” „Aki elhagyja saját magát, azt mások is elhagyják, aki törődik magával, azzal mások is törőd­nek.” „Boldogok akik kitartanak, mert célba érnek. ” Répás Kristóf Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola

Next

/
Oldalképek
Tartalom