Nógrád Megyei Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 201-226. szám)
2009-09-05 / 205. szám
2009. SZEPTEMBER 5., SZOMBAT 3 NÓGRÁD MEGYE Mérni kell, ki van mélyponton (Folytatás az 1. oldalról.) A szécsényi helyzetkép jellemzőiről Bartusné dr. Sebestyén Erzsébettől tudtunk meg részleteket. Eszerint napi három-négy kérelmező érkezik a szóban forgó támogatási igényével a hivatalba, s a nyolcvan százalékuk jogosan nyújtja ezt be. Ez arra utal, hogy zömében olyanok fordulnak a jegyzőhöz, akik rendelkeznek információkkal erről a lehetőségről. S a szécsényi hivatal törekedett is arra, hogy a világhálón, a helyi újságban közzétegye, tudatosítsa, mik az elvárások, mi is tekintendő krízishelyzetnek. Főleg a közüzemi szolgáltatások kifizetetlen számlái, lakbértartozás miatt vannak gondjaik az érintett szécsényieknek. Bátonyterenyén százhatvanan kérték eddig ezt a juttatást, közülük száztizenketten bizonyultak jogosultnak, néhány esetben hiánypótlás van folyamatban. Kiss László aljegyzőtől ezzel kapcsolatosan azt is megtudtuk, hogy zömmel az állásvesztés a kiindulópontja a jelzett problémáknak. S van már visszajelzésük arról, hogy érkezik a pénz, tíz-, húsz-, harmincezer forintos összegekben. Magyargécen eddig csak pár szorult helyzetben lévőt kellett elutasítani, Sóshartyánban viszont szinte az érdeklődők felét és többszöri volt szükség hiánypótlásra is. Mátraszelén, Mátraterenyén és Nemtiben nem közveüenül az augusztus 1- jei start után, hanem a hónap végén keresték fel többen támogatás ügyében a jegyzőt. Litkén kezdettől nagy az érdeklődés a szóban forgó, egyszeri segély iránt, és sok esetben kellett tisztázni, hogy kinek-kinek kifejezetten a gazdasági válsággal ösz- szefüggésben vált-e kritikussá a megélhetése, vagy már azt megelőzően került mélypontra. Újabb „testvért" kaphat Salgótarján (Folytatás az 1. oldalról.) ki azzal kapcsolatban, hogy a testvérvárosi kapcsolat valóban létrejön, s az elkövetkezendő idők közös munkáinak eredményeként kulturális és gazdasági téren egyaránt fejlődnek majd a városok. A három főből álló delegáció - a polgármester aláírásával ellátott szándéknyilatkozat mellett - ajándékul elhozta városuk zászlaját is, amelyet a megyeszékhely vezetősége nagy örömmel fogadott. A tűzoltóknak ezúttal nem csak oltani, bírságolni is kellett FOTÓ: TŰZOLTÓSÁG Gondatlanság okozta a tüzet Helyszíni bírsággal sújtotta a tűzoltóság azt a két személyt, akik csütörtökön, Dorogházán a tűzgyújtás szabályait figyelmen kívül hagyva égették a hulladékot, s emiatt a lángok martaléka lett egy melléképület tetőszerkezetének háromnegyed része. Dorogháza. Egy ötször nyolc méter alapterületű téglafalú, nyeregtetős, cserépborítású, korábban istállónak használt mellék- épület tetőszerkezete égett le csütörtök délután Dorogházán, egy majorság területén. A tűzoltók, akik két gépjárműfecskendővel és tíz fővel vonultak a helyszínre, alig tíz perc alatt megfékezték a lángokat. Személyi sérülés nem történt.- A tűz keletkezési oka a tűzgyújtás szabályainak megszegése volt. Két ember az épülettől másfél méterre összegyűjtött fa- és egyéb hulladékot égette. Ennek egyes égő-parázsló részeit a tetőre fújta a légáramlat, ahol meggyulladt a légszáraz faszerkezet - közölte Antal István, a Salgótarjáni Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság szóvivője:- Az égetést végzők figyelmen kívül hagyták azt a szabályt, hogy tüzet gyújtani csak úgy lehet, hogy az a környezetében ne okozzon tűz- és robbanásveszélyt: megfelelően kitisztított, éghető anyagoktól mentesített területen, s olyan távolságot tartva, amely nem veszélyezteti a személyi és vagyoni biztonságot. Az állandó felügyelet mellett gondoskodni kellett volna a terjedő tűz megfékezéséhez szükséges oltóeszközökről is. A két személy elismerte a gondatlanságot, a tűzoltóság helyszíni bírsággal sújtotta őket. Benne lesznek a tévében Ez a fesztivál a haluskáról szól Salgótarján. Egy új, országos televíziós iskolai sport-játék vetélkedőt indít a TV2, melyre a Petőfi Sándor Általános Iskola is jelentkezett, s már a mostani hét végén készül velük az első, szeptember 13-ra tervezett adás felvétele. A játékkal az a cél, hogy - a televízió nyilvánosságát is kihasználva - a sportra, mozgásra, egészséges életmódra ösztönözzék a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. Helyszín a budapesti Sportmax2 csarnok, az ország legújabb, egyik legkorszerűbb sportlétesítménye, ahol a csapatok egy látványos, izgalmas, szórakoztató váltóversenyen mérik össze ügyességüket, többségében olyan erőpróbával, amihez gyorsaság és bátorság is szükséges. Minden fordulóban négynégy iskola csap össze. Összesen harminckét intézmény 9-9 fős csoportja indulhat tehát az első, őszi sorozatban. A csapatok tizedik tagja egy ismert személyiség lesz, aki személyes példájával is a játék célját szolgálja. A nyolc selejtező fordulóból két-két csapat jut tovább, a négy elődöntőből szintén kettőkettő. A két középdöntőben a tervek szerint ismét két-két továbbjutó lesz, s végül a döntőt négy csapat vívja. A műsor tizenöt héten át, vasárnap délelőttönként jelentkezik. Vanyarc. Reggel 9 órától fogadják a vendégeket a szeptember 12-i haluskafesztivál rendezői, az ünnepélyes megnyitó 10 órakor kezdődik, s ezzel kezdetét veszi a haluska-, azaz a sztrapacska- főző-verseny. S mialatt a burgonyaalapú ételek készülnek, a résztvevőket 11 órától folklórműsor szórakoztatja, mások mellett a helyi Guzsalyas gyermekcsoport, a Kóborzengő zenekar, a kisnánai Mátragyöngye népdalkor fellépésével. A haluskaevő-verseny 13 órakor indul, 14 órától a gyermekeknek vásári bábjátékot mutat be a Ládafia Bábszínház, délután háromtól pedig folytatódik a folklórcsoportok szereplése: egy szlovákiai, szügyi és a vanyarci Rozmarin hagyományőrző együttes lép színpadra. Láthatnak a vendégek népviseleti bemutatót, figyelemmel kísérhetik a versek, rigmusok versengését, de kézműves- és könyvvásár, sétakocsikázás is kapcsolódik a fesztivál kínálatához. És aki „hidegen ” szereti? Sokadszor osztja meg a hazai közvéleményt a meleg méltóság menete: szombaton a homoszexuálisok tartanak demonstrációt Budapest belvárosában, a világörökség Andrássy úton. Egyesek egy vállrándítással továbblépnek az ügyön, hogy „majd csak vége lesz és kész", mások hangos nemtetszésüket fejezik ki, mondván: a felvonuló melegek rossz példát mutatnak a gyermekeknek. Nem véletlen, hogy néhány józanulgondolkodó hazai me leg aktivista a kulturált felvonulásra szólította fel „övéit” - bár gyanítom, a mai parádé így sem lesz atrocitásmentes. Jómagam heteroszexuálisként nem vagyok„homofób”, de a szexuális beállítottságot a hálószobába valónak érzem. Ez ugyanis magánügy. Nincs problémám azzal, ha valaki homoszexuális egészen addig, amíg ez az ő és a párja közti kap csolat. Eddig a pontig a kettejük ügye, s ma Magyarországon lehető ségük van akár hivatalosan is vállalni a másik iránti érzelmüket Onnantól azonban ez akaratlanul is közüggyé emelkedik, amint - nem ritkán direkt polgárpukkasztás gyanánt - utcai divatfelvonuláson reklámozzák a szexuális beállítottságot, vagy államtitkárok, médiaszemélyiségek direkt kampányt folytatnak melegségük mellett. A heteroszexuálisoknak miért nincs szükségük ilyenre? Pedig ha lehet reklámozni az egyik pólust, miért ne lehetne a másikat is? Csak költői kérdésként teszem fel vajon akkor is_ háromutcányi szélességben zárnák le Budapest belvárosát, ha több ezer heteroszexuális szeretne felvonulni a „hideg büszkeség” napján? Akkor is rendőrök százai vigyáznának az út két szélén, ha lány-fiú párok, apák és anyák sétálnának végig az Andrássyn? Ugyanakkora hír lenne a televíziókban egy ilyen meg mozdulás? S szót emelne érdekükben a heterok - nem létező - ombudsmanja?De az is kérdés: vajon a melegek megdobálnának-e egy ilyen menetet? Maradjunk annyiban: a szexuális beállítottság nem az utcára, hanem a szívekbe és a hálószobába való. Ott lehet igazán a helyén kezelni az ügyet, s elmaradna a köztéri csatározás is... Mi, a bánya és a Ezen a hét végén bájos kis vidékünk a bányáról fog szólni Hogy melyikről? Mindegyikről. így arról is, ahol életüket adták a kenyérkeresők, vagy ahol sorozatos vízbetörés veszélyeztette családfenntartók testi épsé gét, létét Szól tehát a hétútó a főhaj fásról és emlékezésről, sőt, a mátraterenyei népszavazás arról is, számítsunk-e még a szénmezőkre. Szeretett szenes múltunknak, a letűnt bányai korszakunk borús mementói- nak ezúttal azonban mégsem adjuk oda teljesen érzéseinket Kötődésünknek egészen újszerű, mókázással, de legalábbis a derűs visszapillantással is hangot adunk. Olyan ötletes elgondolásra felfűzve mindezt, hogy akár jöhetnének hozzánk távoli vidékekről is vendégek egy kicsit másként ünnepelni. Kiállítás, zene és más ünnepi mozzanatok mellett bányaném-jelmez- verseny csal - remélhetően - mosolyt a fésztiválozók arcára. S ha megajándékozza őket önfeledt percekkel, már elkönyvelheti a sikert Mert ma nagyon sokan sóvárog nak azért, hogy legalább egy kis ideig jól, jobban érezzék magukat a bő rükben, s milyen jó, hogy vannak, akik kifejezetten ennek elérésére tették fel a célt például a „rémségek” meginvitálásávaL Jó lenne, ha ez a hullámhossz csábosnak bizonyulna, magával ragadna bennünket, mert eleget szomorkodtunk már mindazon, amin nem tudtunk változtatni, amit nem lehet vagy nem vagyunk képesek visszahozni Emlékezzünk, de adjuk meg a tiszteletet a mának is azzal, hogy felülemelkedünk a búskomorságon. ...Mert különben jön a kókó, a mar- koláb vagy elkap a lidérc. De komolyan. Egy szál virág Vida Edit emlékére Még egészen fiatal volt a reggel, amikor Vida Edit berúgta 125-ös Csepeljét és útnak indult. Süthetett hétágra a nap, nyakába szakadhatott a hideg őszi eső, a motor hol Szécsényben, hol Herencsényben, hol meg Rétságon, Szirákon tűnt fel. Mindig ott, ahol szükség volt a józan, okos, meggyőző szóra, a lapterjesztők, a postások buzdítására, hogy minél több otthonba jusson el a megyei lap, a Nógrád. Borsodból - Diósgyőrből - jött a megyébe még 1951-ben. Az okos, érdeklődő fodrászlány számára már nem volt ismeretlen a lapterjesztés. Miskolcon volt az „előisko- lája”, ahová 1950-ben vitték az Észak-Ma- gyarország kiadóhivatalába, járási lapszervezőnek. A Vidéki Lapok Budapesti Kiadóhivatalában úgy ítélték meg, hogy lelkiismeretes, jó munkát végez és megbízták a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat vezetésével. Nagy igyekezettel, lelkesedéssel látott munkához. Magával hozta vasgyári munkás édesapja munkabírását, fegyelmét, emberségét. Városi és községi hivatalokban, mozgalmi házakban, postákon tárgyalt, falusi és városi otthonokban beszélgetett az emberekkel mindennapi gondjaikról és arról, hogyan lehetne kicsit másképpen nézni az országot-világot és kicsit jobban élni. Amikor idejött hatezer példányban jelent meg a Nógrád. Amikor 1978 elején nyugállományba vonult a lap- terjesztőkkel, postásokkal együttműködve ennek több mint négyszerese jutott el az olvasókhoz. Közben kiadtak jó néhány üzemi lapot és sikeresen terjesztettek országos lapokat is. Része volt Salgótarjánban a sajtószékház létrehozásában, abban, hogy az újságírók, a kiadóhivatal dolgozói jobb körülmények között dolgozhattak. Nem is olyan régen mesélte, nyitott szívvel jött ide tele jó szándékkal, tenni- akarással. Tette a dolgát akkor is amikor kiderült, néhány évig egy udvari mosókonyha lesz az otthona és nem gurul alatta autó. Elégedett emberként ment nyugdíjba amikor elérkezett az ideje. Nem csak azért, mert több kitüntetést is kapott munkájáért. Lelkiismeretes emberekkel dolgozott együtt és szaporodott körülötte a barátok és jó ismerősök száma, akik bíztak benne, mert valahol, valamikor segítségükre volt, amikor nehezen birkóztak az élettel. A mese elakadt. Vida Edit élete, súlyos betegség következtében a végére ért. Barátai, tisztelői szeptember 7-én délelőtt 11 órakor vehetnek tőle búcsút egy szál virággal, Salgótarjánban a régi temetőben. Pihenni ott fog ahonnan elindult, a diósgyőri temetőben. Nyolcvannégy éves volt.-vgMihalik Júlia j ANDÓ ÁKOS
