Nógrád Megyei Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 201-226. szám)
2009-09-05 / 205. szám
4 KULTÚRA 2009. SZEPTEMBER 5., SZOMBAT InterkuHurális kapcsolatok Sóshartyánban Alig néhány hónap telt el Handó Péter „Alvó konfliktusok mezején” című könyvének megjelenése óta és máris sok, kedvezőnek nemigen nevezhető változás történt azon az érzékeny társadalmi terepen, amelyet a szerző leír, jellemez. A cigány-magyar együttélés problémái napjainkra helyenként tragikusan kiéleződtek és a közbeszéd egyik központi témájává lettek. Ezzel együtt a dolgozat - miután tudományos igényű, kulturális antropológiai jellegű elemzéseket tartalmaz - mit sem veszített érvényességéből, sőt az aktualitások nyomán még inkább felértékelődik a lappangó feszültségek vizsgálatának szerepe, súlya. A Palócfóld-könyvek sorozatban megjelent kötetet - eléggé el nem ítélhető módon - hátulról kezdtem el lapozgatni. Láttam a színes - szó szerinti - életképeket, elgondolkodtam a beszédes táblázatok, grafikonok egy-egy adatán, feltűnt a felhasznált (szak)irodalom gazdagsága, de leginkább a „Valcer az etika terepén” című, alig négyoldalas fejezet mondandója fogott meg. Az ugyanis arról szól, hogy Handó Péter számára milyen lelkiismereti kételyeket vetett fel a sóshartyáni cigányság interkulturális kapcsolatainak feltárása, s a tapasztalatok közreadása, „...etikus-eegyáltalán önmagunkon kívül bármiről írnunk? Morálisan fel- menthetjük-e magunkat kijelentéseink alól, ha ezt valaki-valami idegenről tesszük? ...Megszólítunk embereket, hogy beavassanak. Kitárulkozásra, kitárulkozókra vágyunk... Vallomástakarunk, de ennek hogyan jelöljük ki a határát?... Meddig tolakodhatnak be egy másik ember világába kérdéseink?. .. A cigányokkal való kapcsolatom egyre személyesebb. Kérdésekkel és kérésekkel keresnek fel otthonomban. Utánam sietnek az úton, hogy elmondjanak, megtudjanak valamit... Es ezen a ponton kérdéses számomra a felelősség vállalhatósága...” - meditál Handó Péter és ez a szokatlanul őszinte kitárulkozás igencsak felkeltette az érdeklődésemet a kötet olvasásához, alapos tanulmányozásához. Az előszóból megtudtam, hogy a könyv megszületésében milyen szerepe volt a Miskolci Egyetem Vizuális és Kulturális AntroHandó Péter kötetének címlapjára stílusosan Balázs János „A nap szerelemese” című festménye került a Nógrádi Történeti Múzeum gyűjteményéből. fot&buda László pológiai Tanszékének, ahol a szerző tanult és diplomázott, s amelynek hatására társaival együtt kutatni kezdte lakóhelye, Sóshartyán cigány kultúráját. A bevezetésből többek között kiderült: a dolgozat azt próbálja értelmezni, hogy „egy három évszázados múlttal rendelkező cigány-magyar együtt- és egymás mellett élés során kialakult érintkezési felületek, térbeli elkülönülések miképpen szolgálják az etnikai, faji identitás megőrzését” és a „cigányokkal szemben miféle dominancia-fenntartó technikákat alakítanak ki a demográfiai arányukban folyamatosan csökkenő magyarok”. A „Sóshartyán” című fejezet számba veszi az idő függvényében változó megélhetési stratégiákat, a demográfiai jellemzőket az okok és okozatok összefüggésében s bemutatja a falu térbeli szerkezetét. Ezután következik a könyv tartalmi gerince, amely nyolc részben - az oktatás helyzete, a cigánymagyar gazdasági kapcsolatok, az érdekérvényesítési gyakorlatok, a szexualitás, a vallás és hit, a majális mint közösségi alkalom, a roma-roma kulturális különbségek valamint az „Egy szalmalángnyi klubélet története” - foglalkozik a vállalkozás központi kérdésköreivel. Az elemzések érdeme, hogy a konkrét empirikus tapasztalatokat - vonatkozzanak akár olyan kuriózumokra, mint a szekrények oldalán kirajzolódó Krisztus-képek, vagy a majálissal mint egy társadalmi eseménnyel kapcsolatos helyi sajátosságok - gyakorlatilag mindig sikerül elméleti összefüggésrendszerbe állítani, s ezáltal nagy ívben elkerülni a csábító, de könnyen vulgárisba hajló általánosítások veszélyeit A történeti, statisztikai és alkalmazott antropológiai módszerek együttes alkalmazása is hozzájárul az „Ösz- szegzés” reális következtetéseihez. Ezek közül az első - amely szerint „a rendszerváltást követő kapitalizálódás, modernizációs hatások eltávolították egymástól az egymás mellett élő két kultúra egyedeit, s megnövelték kölcsönös előítéletességük mértékét” - meghatározza az összes többit és összhangban van a szociológusok - mások mellett Havas Gábor, Kemény István és Kertesi Gábor - azon véleményével, hogy „az elmúlt száz év során kétségtelenül bekövetkezett társadalmi mozgások ellenére sem változtak meg jelentősen sem a szimbolikus, sem a valóságos etnikai határok." Csongrády Béla Újabb kapocs Oradnával Az erdélyi Óradnán az elmúlt héten már negyedszer rendeztek magyar napokat, amelyre a szervezők rendre meghívnak vendégeket a nógrádi megyeszékhelyről is. A baráti kapcsolat 1997-ig vezethető vissza. ValiskóFerenc, a salgótarjáni Erdély Kör vezetője a Duna Televízió közvetítésével akkor vette fel a kapcsolatot az óradnai plébánossal, Pál Vilmos Barnával A fő kapcsolattartó a tarjániak részéről továbbra is Valiskó Ferenc, az erdélyiek részéről pedig Osztmvszki Erzsébet, a helyi magyar közművelődési egyesület elnöke, az anyanyelvű oktatás és a magyar napok szervezőbizottságának meghatározó személyisége. Az Akkord fúvósegyüttes 2004-ben kapcsolódott az együttműködéshez és azóta is - különböző művészeti csoportokkal, szólistákkal kiegészülve - rendszeresen részt vesz az ottani rendezvényeken. Az idén az Akkord zenészem kívül a nagy szeretettel várt és fogadott kulturális küldöttségben helyet kaptak a Diósi János vezette Bányász-kohász dalkör tagjai, pártolói is. Augusztus 28-án a vendégek Besztercére kirándultak, majd 29-én és 30-án aktív részesei voltak a magyar napok programjának. A Reményik Sándor Művelődési Központban Romhányi András, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus főtanácsosa, a Magyar Kollégium elnöke tartott előadást a „Magyar kultúrával Európában nagyobb esélyünk lenne” címmel. Ugyanő üdvözölte az óradnai kultúrházban az ünnepi gálaműsor fellépőit - köztük a Bányászkohász dalkört - és a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönséget is. A rendezvényen a salgótarjáni városvezetés megbízottja, Széky Miklós is köszöntőt mondott és meghívta az óradnaiakat a szeptember 4-6-i bányásznapra és bá- nyarémfesztiválra. Vasárnap a nógrádi dalosok és fúvósok térzenével kedveskedtek a szentmisére - amelyet Robb Dániel plébános, a város szülötte celebrált - érkezőknek. A római katolikus templomban Borsos László, az RMDSZ megyei vezetőségének tagja méltatta az óradnaiak példamutató kezdeményezését és ugyancsak elismerő, biztató szavakkal fordult a jelenlévőkhöz Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul, valamint Nascan Alexandru, a város polgármestere is. Az óradnaiak küldöttsége az ő vezetésével látogat e hét végén Salgótarjánba. Cs. B. A kolozsvári főkonzult, Szilágyi Mátyást a salgótarjáni dalkör tiszteletbeli bányásszá avatta „Erdélyi tájak, erdélyi emberek'7 Méltóképpen emlékezett meg a magyar fotográfia napjáról, augusztus 29-ről a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület, amikor egy délután, illetve este során három kiállítást is rendezett Salgótarjánban. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Kovács Károly Galériájában nyílott meg a kör vezetőjének, Homoga Józsefnek az „Erdélyi tájak, erdélyi emberek” című tárlata, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ előterében dr. Nyíri László mutatta be egy kárpátaljai társasutazáson készült képeit, a fotógalériában pedig az erdőköves- di Czenthe Huba volt a 396. kiállítás vendége. Napjainkban sok embernek okoz örömet, hogy száz- és ezerszámra örökítheti meg környezetét, személyes és közösségi élményeit. Nem mindegy azonban, hogy ki veszi kézbe az elmésebbnél elmésebb szerkezeteket, a korszerű technikát. Homoga József már réges-régen túl van azon, hogy csupán passzióból, 1982-ben vezetője, később pedig egyesületi elnöke is lett. Imponáló a sikerlistája e művészeti csoportnak, amely jó néhány tagja - így Homoga József maga is - számos rangos szakmai kitüntetés, elismerés tulajdonosa. Nevükhöz megannyi, a látáskultúra népszerűsítését szolgáló kezdeményezés fűződik. Több hazai és hatáSokan tisztelték meg jelenlétükkel Homoga József fotókiállításának megnyitóünnepségét fot&p.gy. hobbiból fényképezgessen. Nála már hosszú évek óta életforma a fotózás. Mindig volt más kenyérkereső munkája, annyiban viszont igenis profi, hogy mindent tud, amit erről a szakmáról, mesterségről, művészetről tudni lehet, tudni kell. 1978-ban lépett be a 45 évvel ezelőtt alakult Nógrád Megyei Fotóklubba, amelynek rainkon túli szervezettel ápolnak szívélyes, kollegiális viszonyt. A Hargita megyeiek meghívása keretében került ki Homoga József Csíkdámfalvára, hogy a település életét mint a fotótáborosok egyike megörökítse. Kiállításán láthatók „Virágzó fák”, hangulatos felhőjátékok, tavaszi tájak, mezők, szántások, kedves háziállatok, megjelennek a falusi, a mező- gazdasági munka szépségei és nehézségei. A főszereplő azonban kétségkívül maga az „Ember”, aki hol hajnali utazás, cse- repezés, kovácsolás, szekerezés, krumpliválogatás, -ültetés előtt, közben és után, hol hétköznapi valójában, hol ünneplőben figyeltetett meg. A sokat megélt, barázdált arcok, a nézelődő, huncut tekintetek évtizedekről, vagy még távolabbi időkről mesélnek, de nem kevésbé beszédesek a „Mit írjak?” „drámai” kérdésen töprengő vagy kalapban tetszelgő, a jövőt reménylő bájos gyermekalakok. A „Tisztaszoba”, a székely kapu, vagy a „Magányos kereszt” viszont a helyszín tárgyi valóságára utal. A képek egy olyan szépséges tájra repítik el a nézőket, amelyik aranykora óta mindig is kedves volt népünknek. Az Erdély- tudat mítosza ma is szerves része hazánk Kárpát-medencei létének. Példaszerű az a szellemiség, magatartás, ahogyan az ott, kisebbségi sorsban élők ragaszkodnak az anyaországhoz, a hagyományokhoz, közös, egységes kultúránkhoz. Azonban a képekről is visszaköszönő meghitt, békességet sugárzó életmód átalakulóban, sőt megszűnőben van. A felgyorsult technikai civilizáció praktikusabbá, kényelmesebbé teszi ugyan az életet, de érzelmileg elszegényíti. Ezért is fontos, hogy ily módon - mint e művészi és dokumentum erejű tárlata is teszi - megőrződjenek a még Erdélyben (is) fellelhető kulturális s egyáltalán emberi értékek.- csébé JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ezt maga dobta el - rajta van az ujjlenyomata!” Szerencsés nyertesünk: Dénes Sándor Endrefalva, Besztercebánya út 99. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését szeptember 10-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
