Nógrád Megyei Hírlap, 2009. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

2009-04-08 / 82. szám

2 2009. ÁPRILIS 8., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Őslábnyomos homokkő Ipolytarnócon Előadás a szentkúti kegytemplomban Kézművesek árubemutatója a kozárdi művelődési ház előtt FOTÓ: RIGÓ TIBOR A megyei közgyűlés kétnapos, Nógrád idegenforgalmi értékeit bemutató kirándulást szervezett újságírók számára. Keddi lapszámunkban a hollókői élmények kerültek sorra, a második nap programjaként ma Ipolytarnóc, Mátraverebély-Szentkút és a záróakkord, Kozárd következik. Faragó Zoltán Ha Nógrád megye idegenfor­galmának zászlóshajója Holló­kő, akkor Ipolytarnóc rajta a fő­árboc: a palóc Pompeji évről év­re imponáló látogatottságot mu­tat fel, a 2007 őszére befejező­dött fejlesztés pedig még inkább megnövelte az érdeklődést. A megye egyetlen 4D-s mozija mű­ködik itt - lehetne leírást adni róla, de fölösleges... A modern technika mellett azért az életé­ben majd' száz méter magas ős­fenyő kövületei, az őslábnyomos homokkő, a különféle leletek be­mutatóhelyei maradandó él­ményt jelentenek még annak számára is, aki nem különöseb­ben érdeklődik a természet tör­ténetének rejtélyei iránt. Ipolytarnócról irány Szentkút: a kegyhely az év minden pillana­tában ad valamit a látogatónak. Nagy ünnepeken zsúfolt a bazi­lika környéke, hétköznapokon meg a környék nyugalma ad lel­ki békét a zarándoknak - úgy­hogy bármikor érdemes ideláto­gatni.- A kommunista fordulat előtt, 1948-ban 150 000 áldozó és úgy 300 000 ember járt itt - mondja a csapatot kalauzoló ferences pá­ter. - Eljönnek ide a hívők a Fel­vidékről, Erdélyből, de még Len­gyelországból is. Szólt ezután a gyalogos za­rándoklatokról is: a nagy ünne­peken akár 70-80 kilométerről is érkeznek a hívők. Egyre híre­sebb az Esztergom-Szentkút zarándoklat, ami öt nap alatt ér az érseki székhelyről a Cserhát festői völgyébe, s évente 200-250 fiatal vesz részt rajta.- Nagyboldogasszonykor tíz­ezer ember jön el hozzánk, de tartottunk már cigánybúcsút is, amin 500-600, zömmel nógrádi roma vett részt. Szlovákokat is várunk, nemsokára a zsolnai megyés püspök vendégeskedik nálunk. Igen, az egyház próbál más hangot megütni, mint a po­litika! Ami a zarándoklatokat illeti, egyre több a fiatal, hiszen nem öregasszonyos dolog ez, a lelki táplálékra mindenkinek szüksé­ge van! Szólt még arról, hogy a kegy­hely kinőtte a meglévő struktú­rát, hiszen az 1930-as évek óta nem volt komolyabb fejlesztés. Nagy tervek vannak, közöttük szerepel a kulturáltabb vizes­blokk kialakítása, egy múzeum létesítése - csakhogy ez csekély kétmilliárdot kóstálna... Kóstolni persze kóstoltak a tú­ra résztvevői is: a rendházban sütött pogácsa kitűnő, akárcsak a pálinka. A következő állomás Kozárd: az érkezők fogadására környék­beli kézművesek és termelők kí­nálják árujukat a művelődési ház előtt - van itt méz, kerámia, pat­kóit tojás - aztán Hajasné Banos Márta polgármester szólt a köz­ség nevezetességeiről, első he­lyen említve az almavirág-feszti- vált, ami értelemszerűen május elejére esik, amikor ezek a gyü­mölcsfák szirmot bontanak.- A közelben van egy kőbánya is, amelynek kitűnő az akuszti­kája, így már hagyomány, az Egererdő Zrt. Bátonyterenyei Er­dészete által szervezett Muzsi­kál az erdő című programsoro­zat egyik koncertjét itt tartjuk meg. Ősszel gasztronómiai fesz­tivált rendezünk, amelyen a ma­gyaros ízeket igyekszünk felvo­nultatni. A közeljövő tervei között em­lítette, hogy a romos kozárdi kastélyt szeretnék újjáépíteni, illetve a harminc éve üres helyi általános iskolából integrált kö­zösségi szolgáltató és művelő­dési központot alakítanának ki, mindkettőt pályázati támoga­tással. Ezután Hajas Pál, a Cserhátal­ja Leader Közösség elnöke be­szélt a község idegenforgalmá­nak fejlesztéséről.- Új lehetőséget látunk ab­ban, hogy Kozárdon metszik egymást a nemrégiben kijelölt zarándokutat. Az egyik az ausztriai Mariazellből vezet a székelyföldi Csíksomlyóra, a másik Máriabesnyőről, illetve Márianosztráról Szentkútra - mondta. Röviden szólt a kör­nyék adottságaiban rejlő vadá­szati célú idegenforgalom lehe­tőségeiről is. Ezután jöhet a megkésett ebéd: előételnek sajtok, manga­lica falatkák, aztán fácánleves, mangalicapecsenye és szarvas­sült különféle mártásokkal, hercegnőburgonya körettel - valami csoda, kár, hogy nem na­gyon fér az emberbe így, a má­sodik nap végére. Aztán az est­ebédről nem szabad ám lefelej­teni a koronát: a diós sütemény kitűnő, aki nem kóstolta, hát csak emiatt érdemes elmenni Kozárdra! Aztán van ám bor­kóstolás is: minden ételhez kü­lön ajánlják a hozzáillőt, asztal­tól asztalig járva. Például a he­lyi kecskesajt almaszelettel, di­óval, meg nagyrédei fehérrel meglocsolva páratlan ízharmó­niát produkál... Elköszönés előtt még meg­nézzük a művelődési ház tetőte­rében kialakított kápolnát - egyszerre szép és modern, ha­gyományőrző és jövőbe mutató. Teraszáról szép kilátás nyílik a környező erdős dombvidékre - már csak ez megér pár lépcső­fokot. A végén pedig marad a búcsú, amit egy nógrádi ember nyilván másképpen él meg, mint a ven­dég - a lényeg az, hogy utóbbia­kat szívesen látnánk minél gyakrabban és minél hosszabb ideig szőkébb pátriánkban! m médíaunió ■■■■■ Gyere el a oldalra, és írd le őket egyszer s mindenkorra! Te milyen kifogásokkal élsz? | | De nézni sokkal jobb. \ De messze van az edzőterem. De nekem már úgyis mindegy. J A www.nincsde.hu n elárulom! Kozárdi záróakkord - Zarándokutak metszéspontján

Next

/
Oldalképek
Tartalom