Nógrád Megyei Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 279-303. szám)
2008-12-13 / 290. szám
4 2008. DECEMBER 13., SZOMBAT KULTÚRA „Ilyen lélek el nem veszhetett” E sor Petőfi Sándor „Rákóczi” című költeményéből való s mintegy bizonyítja, hogy Magyarországon a dicső fejedelem emlékét mindig is rajongó szeretet kísérte. A vers nem véletlenül hangzott el azon az adventi összejövetelen, amelyet a minap a megyeszékhelyen Ruttkay Kálmánná sz. Várkonyi Ágnes egyetemi tanár, Nógrád megye és Salgótarján díszpolgára tiszteletére rendeztek a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választása és születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából. A salgótarjáni születésű történettudós életművében ugyanis kiemelt szerepet kapott és kap II. Rákóczi Ferenc tevékenységének és korának kutatása. Erre utalt az ünnepség keretében elmondott „Nógrád vármegye és a Rákóczi-szabadságharc” című előadása is. külvilágot, a nemzetközi közvéleményt megismertetni a szabadságharc valós történéseivel, céljaival és neki kellett a lengyel, porosz és svéd királlyal tudatni, hogy Magyarország az egész keresztény Európának használni akar. Bár a kuruc seregek nyílt csatákat nem tudtak nyerni, sikeres portyáikkal sokáig kézben tudtak tartani területeket. Ennélfogva a Rákóczi nevével jelzett volt Európa leghosszabb - nyolc évig tartó - szabadságharca és Magyarország első függeüenségi háborúja - hangsúlyozta R. Várkonyi Ágnes és tanulságos, élR. Várkonyi Ágnes gazdag tartalmú, élvezetes előadást tartott a Rákóczi- szabadságharc és Nógrád megye összefüggéseiről fot>oriántiA téma iránt jogosan érdeklődők jóleső érzéssel hallgatták, hogy Rákóczi közvetlen környezetében sok nógrádi nemes foglalt helyet és azt nem kevésbé, hogy számos Rákóczi-kutató is indult, kikerült ebből a megyéből. Utóbbiak sorában R. Várkonyi Ágnes példaként Nagy Iván ugyancsak akadémikus történetírót, heraldikust, genealógust említette, aki a 19. század derekán kiadásra készítette elő a korábban Egerben őrzött nógrádi Rákóczi-iratokat. Nagy Iván azok közül való volt, akik a szabadság- harc, a kuruc-labanc ellentét romantikus értékelésével szemben az igazság kiderítésére, a történtek reálisabb elemzésre vállalkoztak. E felfogás szerint Rákóczit nemcsak mint rendíthetetlen vitézt, kemény kezű katonai vezetőt lehet és kell elismerni, hanem azért a nagy ívű, bátor vállalkozásáért is, hogy Magyarországon a 150 éves török uralom után modern európai államszervezetet kívánt létrehozni. A nemesi konföderáció céljait szolgáló udvari tanácsba több nógrádi is bekerült, merthogy az itteni nemesség az élénk kereskedelemnek is köszönhetően művelt rétegnek számított. Az ő hatásukra is tartották az országgyűlést 1705 szeptemberében Szécsényben, ahol két fontos törvényt is hoztak egyrészt a vallásbékéről, másrészt a hadibéke garantálásáról. Ráday Pál, a szintén nógrádi származású köznemes Rákóczi diplomatája, követe volt. Az ő küldetése volt a vezetes stílusú előadását azzal a reményével fejezte be, hogy a következőkben is lesznek nógrádi történészek, akik szívügyüknek tartják majd a Rákóczi-szabadságharc tanulmányozását és újabb feltárásokkal gazdagítják e témakört.- Őt köszönteni jöttünk össze és ma is ő részesített bennünket új ismeretekben s egy szép élményben - e gondolatokkal kért szót Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester, a rendezvény védnöke. - Büszkék vagyunk rá, hogy R. Várkonyi Ágnes személyében igazi tudós követe van szűkebb hazánknak, Salgótarjánnak, Nógrád megyének, ahonnan fiatalon elkerült ugyan, de ahonnan soha nem szakadt el. R. Várkonyi Ágnes nem csak a tudomány területén ért el kiemelkedő eredményeket, amelyeket az MTA levelező tagság is bizonyít, de példaértékű a tanári tevékenysége is. Sok tanítványa van szerte az országban, sőt a nagyvilágban is - mondta a városvezető, erőt egészséget kívánva az új akadémikusnak további alkotómunkájához, kutatásaihoz. Az átadott ajándékok között egy fotómontázs is szerepelt Salgótarján különböző korszakaiból. Nógrád Megye Önkormányzata képviseletében Kriston Péter alelnök köszöntötte R. Várkonyi Ágnest, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet és a Palócföld című folyóirat jókívánságait Bódi Györgyné igazgató, valamint Mizser Attila főszerkesztő tolmácsolta. A Nógrádi Történeti Múzeum közössége nevében Szirácsik Éva igazgató egy olyan korhű keretbe foglalt képet is átadott, amely az egykori polgári iskolát - ahová az ünnepelt is járt annak idején - ábrázolja. A megemlékezés rangját a salgótarjáni Pódium Stúdió és a balassagyarmati Varietas Színpad ihletett műsora is emelte. R. Várkonyi Ágnes megköszönvén a szülőföldiek reá irányuló figyelmét, szeretetét, elmondta, hogy e táj, e város mindig is ihlető szerepet játszott munkásságában. Csongrády Béla Három Kovács-tárlat Bóna Kovács Károly (1897- 1970) neve ismerősen cseng Salgótarjánban. Baglyasalján oktatási intézményt, a megyei könyvtár épületében galériát neveztek el róla. A salgótarjáni születésű neves festő- és szobrászművész számos alkotása található a városban és többen is élnek, alkotnak még azok közül, akik múlt század derekán tanítványainak mondhatták magukat az általa vezetett művészeti (szabad)iskolában. Azt azonban csak a családhoz közelebb állók tudták eddig is, hogy mindkét gyermeke - az j 1933-ban született Károly és az 1938-as születésű Ildikó - édesapjuk képzőművészeti talentumából is örökölt. Igaz, hogy e tehetség sokáig mintegy csak lappangva volt jelen életükben, mert a kenyérkereső civil munka - amely ugyancsak fejlett esztétikai látásmódot feltételezett - lekötötte idejüket, energiájukat. Kovács Károly építészmérnökként dolgozott, munkásságát Ybl Miklós-díjjal is elismerték. Biczó Gézáné Kovács Ildikó szintén rokonszakmákban - kirakatren- dező-dekoratőr-illusztrátor- reklámgrafikus - foglalatoskodott évtizedeken át. Mindketten a műalkotások közelségében nőttek fel, nagy hatást gyakorolt rájuk a szülői ház művészetszerető és -értő légköre. S bár mindig is szívesen és ügyesen rajzoltak, festettek, ez irányú tevékenységük akkor pezsdült fel igazán, amikor a mindennapi munkavégzés terheit maguk mögött hagyhatták. Miután annak idején mindketten a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban érettségiztek, kézenfekvőnek mutatkozott, hogy az alapításának 85. évfordulóját ünneplő középiskola jubileumi programja keretében együtt mutassák be műveiket édesapjuk képeivel. A Fayl Frigyes - akinek Bóna Kovács Károly kor- és pályatársa volt Salgótarjánban - nevét viselő galériában rendezett tárlat éppen a családi összefüggések miatt is számíthat különleges képzőművészeti eseménynek. H. Szilasi Ágota, a kiállítást megnyitó művészettörténész szerint e bemutató az önkifejezés, a szépség, a harmónia iránti igény megnyilvánulása, üzenet mindenkinek, hogy a művészet az egyik eszköz az emberség megtartásához. Azt a kutyafáját! Nem szokás egy cikk címét káromlásra - akár még enyhére sem - építeni. De az sem általános, ahogyan a „Hat hét, hat tánc” című színmű férfi szereplője társalog hölgypartnerével. Michael nyers és cinikus, gyakran és válogatás nélkül használ trágár szavakat, kifejezéseket. A salgótarjáni nézőket bizony alaposan meglepte ez a hangnem, olyannyira, hogy némelyikük ott is hagyta az előadást. Saját értékrendjük, ízlésük alapján nekik éppúgy igazuk van, mint a szerzőnek, aki darabja hiteléhez az alkalmasint útszéli beszédmódot is szükségesnek tartotta. Richard Alfieri számos díjazott film forgatókönyvírója. „Hat hét, hat tánc”-ának Los Angelesben volt az ősbemutatója, s azt követően műsorra tűzték a New York-i Broadwayen, Izraelben, japánban, Kanadában, Ausztráliában és több európai - főként német - városban is. Budapesten 2006 őszétől látható a Thália Színházban Parti Nagy Lajos szövegével. Ez azért fontos, mert nem tudni, hogy más nyelveken miként hatnak a sokakat irritáló nyelvi durvaságok. Persze a magyar közönség soraiban is azok vannak döntő többségben, akik az első meghökkentő hatások után elviselik Michael csúnya száját, sőt a történések, a tánc- és értelemszerűen a zenei betétek már-már el is feledtetik velük ezeket a kétségtelenül nem mellékes, de mégis csak külsősé- ges otrombaságokat. A lényeg ugyanis mélyebb rétegekben rejtőzik, a táncleckék barátságról, szerelemről, örömről, betegségről, fájdalomról, halálról, azaz az életről szólnak. Azt mesélik el, hogy miként talál egymásra, hogyan képes nemcsak megérteni, elfogadni, hanem megszeretni is egymást két különböző korú, más társadalmi helyzetű és életstílusú ember. Lily, a hatvannyolc éves jómódú lelkészné tanárt rendel a „Hat hét, hat tánc” nevű tánciskolából, ahonnan Michael-t, közvetítik ki hozzá. Eleinte az ő számára is idegen a férfi modora, sőt vissza is akarja hívatni az ügynökséggel, de ad még egy esélyt neki. S ahogyan telnek- múlnák a táncórák, a swing, a tangó, a bécsi keringő, a foxt- rott és a csacsacsa gyakorlása közben egyre többet tudnak meg egymás múltjáról, személyiségéről. Kiderül, hogy Michael hazudta a feleséget, hiszen a férfiakhoz vonzódik, Lily pedig szintén nem mondott igazat, amikor hat éve elhunyt férjét élőként emlegette, elhallgatva kiüresedett házassága fiaskóját. Előbb-utóbb a faragatlan férfi arra is képes lesz, hogy meleg levest hozzon magányos, beteg tanítványának, laki minden táncot remekül tudott már ed- dig is, s nem tanárra, hanem partnerre, társra volt szüksége. És mikor elérkezik az utolsó óra, a Beach Boys, azaz diszkótánc napja, a nő már alig áll a lábán, s a lakás teraszán meghitten, kéz a kézben búcsúzik Michael-től és az élettől. Azt még a berzenke- dők sem vitatták, hogy a remek kvalitású két művész, Vári Éva és Kulka János találóan, minden igényt kielégítően formálta meg a különös párost. Ugyancsak dicsérendő Ilian Eldad ötlettel teli rendezői koncepciója, amelyet Király Attila és Cortés Sebastián koreográfiája, Jánoskúti Márta jelmeze és „feje" látványterve is segített érvényre juttatni. Cs. B. El Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „En már előző életemben sem hittem a lélekvándorlásban. ” Szerencsés nyertesünk: Mezei Sándor, Salgótarján, Medves krt. 39. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését december 18-áig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos váMichael (Kulka János) és Uly (Vári Éva) különös párkapcsol; Bóna Kovács Károly: Sapkás önarckép
