Nógrád Megyei Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-12 / 86. szám
KULTÚRA 2008. ÁPRILIS 12., SZOMBAT „...belső békénk hová tűnt, hol maradt?" Ezzel a nyugtalanító kérdéssel fejeződik be Bácsik Katalin a „Kormos kályha mellett” című verse a „Röpke ívek” 2007-es. számában, amellyel a minap Balassagyarmaton, a Madách Imre Városi Könyvtárban ismerkedhetett meg a közönség. Az intézmény által évenként rendszeresen megjelentetett kiadvány a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság tagjainak alkotásaiból nyújt válogatást Ádám Tamás szerkesztésében. Miután a közelmúltban volt a névadó - Komjáthy Jenő - születésének 150. évfordulója, a premier a rá való emlékezéssel kezdődött. Annál is inkább, mert Komjáthy Jenő költőként joggal tagja annak a „Nógrádi panteonának - Szabó Károly tíz évvel ezelőtt megjelent kitűnő könyvének címét idézve amelyik irodalomtörténeti értéket hozott létre és hagyományozott az utókorra. A „kudarcok lovagja” - ahogyan első monográfusa, Sikabonyi Antal nevezte - 1858. február másodikán született Szécsényben és 1895-ben halt meg, tehát mindössze 37 évet élt. 19 éves korában, 1877-ben indította Balassagyarmaton a „Röpke ívek” című lapot, amelyből 11 számot sikerült megjelentetnie. Komjáthy Jenő 1885-ben pedagógusként súlyos következményekkel járó társasági vitába keveredett, s ezért áthelyezését kellett kérnie: 1887-ben a német nyelv tanára lett a többségében szlovák ajkú Szenicen. Budapestre már mint (ideg)beteg került, ahol váratlanul elhunyt. Éppen azon a napon, amikor „A homályból” című kötete megjelent. Nagy hatással volt rá Schopenhauer és Spinoza filozófiája, vonzódást érzett a miszticizmus, az okkultizmus iránt is. Nem volt jelentéktelen költő, de magányérzése, vég nélküli lo- bogása, lázas hanghordozása, a kisszerű világon felülemelkedő szellemi arisztokratizmusa kevés emberhez talált utat. Ugyanakkor mint a szimbolista, gondolati líra képviselője a modern magyar költészet egyik előfutárának tekinthető, irodalmi munkássága érdemes a megőrzésre, tiszteletre. Ezt tartótRÖPKE Válogatás a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság tagjainak alkotásaiból A balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár kiadványának címlapja Telek Balázs „Fej” című tollrajzával ta néhai Csikász István, a polihisztor költő, festő, színházi rendező is, amikor az 1979 októberében létrejött művészeti társaság névadójának Komjáthy Jenőt javasolta. A csoportba tömörült alkotók eleinte a Honismereti Híradó „Toll” című rovatában hallatták hangjukat, majd 1987-ben „Bőrünkön a betűk” című közös antológiában is letették névjegyüket. Ugyancsak a Komjáthy Jenő iránti tisztelet kifejeződéseként - az ő lapja címének átmentésével - immár 1999-től jelenik meg „Röpke ívek” elnevezéssel a jövőre 30 éves múltú társaság kiadványsorozata. A 2007-es szám a korábbiaknál vékonyabb, 73 oldalt számláló lapjain 22 szerző, köztük 19 tollforgató alkotása jelent meg. A legtöb- I ben az úgynevezett törzsgárdát képviselik úgy is, mint társasági tagok, úgy is, mint a „Röpke ívek” rendszeres vagy legalábbis gyakori szereplői. így Annus Antal, Ádám Tamás, Bácsik Katalin, Csáky Károly, Fábián Berta, Holeczné Löké Zsuzsanna, Ketykó István, Nógrády Andor, 0. Nagy Zoltán, Romhányi Gyula, Soós Géza, Szávai Attila, Szőke Zsuzsa, Szunyogh Pál, T. Pataki László az írók, költők közül s ugyanez mondható el a finom ívű rajzok, tűzzománcképek készítői közül Karmann Jánosról, Nagy Mártáról, Telek Balázsról is. U j nak tekinthető e hasábokon a váci, illetve vámosmikolai illetőségű avantgárd költő, Németh Péter Mikola neve, s e mezőnyben „kategórián kívüli ”-nek mondható Anna Ahmatova, aki a 20. század I világirodalmának egyik jeles orosz képviselője volt, s aki ide a magyarnándori költő, Konczek József műfordításai, illetve G. Komoróczy Emőke, a műfordításkötetről írott recenziója révén került. A „nagy” hiányzók közül Csikász István és Merczel Erzsébet már csak posztumusz lehetne itt. Mint mindig, ezúttal is a kiadvány javára vált volna egy Réti Zoltánom, de bizonyára szívesen vették volna az olvasók a szlovákiai Csemadok-el- nök, HrubikBéla, a rétsági fiatal, Majnik László új verseit, Juhász Ákos László (Nagylóc), Lázár László (Dejtár), a balassagyarmati Szabó Endre, Vass Imre vagy Nagy Márta tűzzománca ugyancsak a képzőművészetet képviseli a már jó ideje Budapesten élő Zonda Tamás valamely írását. A bemutatón szóba került valameny- nyi alkotó műve, e helyütt csak kiemelésekre van lehetőség. A jobbágyi Nógrády Andor a helytörténeti kutatás, a festés, rajzolás mellett foglalkozik szépirodalommal. „Jóska, Józsi, Józsika” című írásában egy 1940-es évekbeli falusi történetet írt meg mély empátiával, embercentrikusan. A szlovákiai igaz magyar, a néprajzi köteteiről ismert és elismert Csáky Károlyról már jó néhány éve tudni lehet, hogy remek költő (is). Most is ezt igazolja. A rétsági Spangár András Irodalmi Kör egyik alapító tagja, Szávai Attila jó stílusú kisprózával, egy életképpel van jelen a 2007-es kötetben. A tereskei Szunyogh Pál - szintén Spangár-körös is - újra megszokottan jó színvonalú versekkel jelentkezett. Ugyanez a helyzet az egykori vasutas, majd rétsági munkaügyi központos Ketykó Istvánnal is: a társaság, illetve kör alapító tagja, a Spangár- díjat elsőként kapta meg. Soós Géza a „Szovjet filmhetek” című ironikus, szatirikus írása azt mutatja be, hogy annak idején miféle módon lehetett teljesíteni, sőt túlteljesíteni a falvakban a kötelező látogatottsági statisztikát. Fábián Berta magyartanárnőről nem kisebb személyiség, mint dr. Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, Szabó Lőrinc-kutató, miskolci egyetemi tanár ismerte el, hogy „költő, méghozzá a jobbik fajtából...". Romhányi Gyula, a gyarmati Springa-domb immár polgárosodó garabonciása Ilonának ajánlott „Tizenhét haiku”-ja szintén ezt igazolja. íme, két példa: „Gyertyám elfogyott / Vakká tesz az éj. A félsz / mellém kucorog. ” - „Alszik egy kabát/a várótermi pádon /Benneálmodom.”!. Pataki László - aki elsősorban íróként, rendezőként, Madách Imre és Fráter Erzsébet kapcsolatának kutatójaként lett januárban a Magyar Kultúra lovagja és kapott kitüntetést Salgótarján városától - az utóbbi időben verseket is ír. Az alsótoldi ihletésű Fecskés nyarak napjaink veszélyeire figyelmeztet, a Dacos haiku lényegében egy fintor a halálnak, a „nagypál szövegeiből” című „kijegyzések” pedig tanulságos megállapítások a nyelv, a beszéd és a vizuális gondolkodás viszonyáról. Mint ahogyan az új „Röpke ívek” egésze sem csupán antológiáidé kortünet is. Csongrády Béla Minden jegy elkelt Első alkalommal éppen a Tarjáni tavasz nyitányának számító Rúzsa Magdi-koncerten telt meg a színházterem a József Attila Művelődési és Konferencia-központban. Azóta ez többször is előfordult, bizonyítván, hogy a jól kiválasztott rangos művészeti események iránt még a bő kínálat esetén is nagy az érdeklődés. Az ExperiDance Tánctársulat „A nagyidai cigányok” című előadása előtt már jó néhány nappal ki kellett tenni a Minden jegy elRészlet az ExperiDance „A nagyidai cigányok” című eladásából kelt táblát. A salgótarjániak ugyanis nem csak hírből, nem csak a televízióból ismerik a különleges és egyszersmind virtuóz előadásmódú együttest, az elmúlt években két alkalommal is - az „Ezeregy év” és a „Muskétások” esetében - volt módjuk itt helyben megcsodálni a Román Sándor nevével fémjelzett produkciókat. Ez volt az egyik oka a várakozásnak, amit csak fokozott Arany János víg hőskölteményének zenés, táncos feldolgozásától várható hatás. Mindkettő „bejött” - ahogy mondani szokás. A 19. századi klasszikus költő által megírt, Schwajda György által színpadra átdolgozott történetet - amely szerint a Puch labanc generális ostromolta Nagyida védelmét Gerehdi Márton kuruc várkapitány Csőri vajdára és cigányaira bízza - az ExperiDance képzett táncosai bravúros előadásmódban jelenítették meg. A sok humorral átszőtt paródia a népzene, a cigány folklór elemeivel dúsítva, az ötletes jelmezek, díszletek, a modem fény- és hang- technika segítségével igazán frenetikus látványt és élményt nyújtott. Minden közreműködő kiveszi a részét a sikerből, de különösen le a kalappal a karakterszereplők és a tánckar tagjai előtt. Nem is beszélve a rendező-koreográfus Román Sándorról, aki újabb remekművel gazdagította saját munkásságát és a 2000-ben alakult együttes repertoárját, amely remélhetően mielőbb meghódítja Európa és a vüág deszkáit is. Más - kamaraszínházi - műfajban váltott ki szintén kitüntetett figyelmet a Madách Stúdió vendégszereplése. Ennek is alapvetően két oka volt. Egyrészt a „Jelenetek egy házasságból” című darab - amelyet Ingmar Bergman világhírű filmrendező írt és vitt filmre feleségével Liv Ulmannal - másrészt a Détár Enikő - Rékasi Károly kettős vonzotta a nézőket. Annál is inkább mert ők - mint közismert - házaspárt alkotnak a civil élétben is. Bár azt csak ketten tudják, hogy e közeli, intim kapcsolat könnyítette vagy éppen nehezítette Marianne és Johan válásba, majd a szeretői státusba torkolló viszonyának ábrázolását, érzelmeik, gondolataik áramoltatását - a látottak mindenesetre meggyőzőnek tűntek ■ Rékasi Károly és Détár Enikő Ingmar Bergman darabjában is házaspárt alakított mind az elhidegülés, mind az újabb egymásra találás folyamatában. Színészi kvalitásaik mozgósításában, a hiteles atmoszféra megteremtésben jó „partnerüknek” bizonyult Balatoni Mónika rendező is. Cs. B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Gyere, Matild! Az illuzionista barátod keres telefonon!” Szerencsés nyertesünk: Dénes Sándor, Endrefalva, Besztercebánya út 99. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését április 17-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
