Nógrád Megyei Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-01 / 52. szám
4 2008. MÁRCIUS 1., SZOMBAT KULTÚRA Karibi ihletek „Vendégjáték” az irodalmi kávéházban „1997 és 2003 között, kétszer három éven át a Berlin- brandenburgi Művészeti Akadémiának (Akademie der Künste) voltam az elnöke, és ebben a minőségemben annak termeiben és más városokban előadásokat tartottam, írói esteket, pódiumvitákat vezettem be, és kiállításokat nyitottam meg” - írja Konrád György „Az író és város” című kötetének „Vendégjáték Berlinben” című bevezetőjében. A sok más elismerés mellett Kossuth- és Herder-díjjal kitüntetett regényíró, esszéista, szociológus életében fontos helyet foglalt ez a hat esztendő, nem véletlen, hogy Kőrössi P. József költő, szerkesztő, az Alexandra Pódium szervezője, műsorvezetője Salgótarjánban, a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban is elsőként erről az időszakról kérdezte Konrád Györgyöt. A válaszokból kiderült: alaposan meglepte a németek ajánlata, de végül is érdekes kihívásnak tartotta. E funkciójában jól tudta hasznosítani korábbi nyugat-európai kapcsolatait és a kilencvenes évek elején a nemzetközi PEN Klub elnökeként szerzett tapasztalatait. A művészeti akadémiával kapcsolatos gondolatok az élő beszéd, az élmény- mesélés közvetlenségével igazolták vissza a Nórán Kiadónál megjelent „Az író és városiban leírtakat: „Ha Nyugat-Berlin 1989-ig Kelet-Európával szemben a Nyugatot képviselte, most, a konfrontáció elmúltával, az újraegyesült Berlin közép-európai nagyvárossá lett... nagy szerepe lehet egy privát és paralel szerveződés, az európai szellemi köztársaság megszövésében... Berlin sokat tehet azért, hogy különféle európaiak és nem európaiak egymással szót értsenek... Jó perceinkben értjük, hogy ez a művészeti akadémia kivételes hely, ahol a színpad a valódi művészi esemény egyetlenségét szolKonrád György az idén 75 éves gálja, ahova némi megvilágosodásért jöttünk a mindennapos közhelyek világából. ” A nyolcvanas évek elején Konrád György a magyarországi demokratikus ellenzék egyik vezető személyisége volt. Már első regényével, „A látogató”-val szembekerült a rendszer hivatalos önarcképével. Mint Kőrössi P. József is rámutatott: a gyám- hatósági tisztviselő együttérzését az árva gyerekekkel, a szellemi fogyatékkal élőkkel azóta is kitüntetett figyelemmel, folyamatos érdeklődéssel honorálja a közvélemény. Mindmáig ez a legsikeresebb Konrád-könyv. - Örülök, hogy az 1969-ben írott regényem nem kopott meg, megnyugtat, hogy a csaknem negyven éve papírra vetett képszerű szöveg ma is megáll a lábán. Ami pedig a tartalmat illeti, láthatóan a másik ember iránti empátia tetszik az olvasóknak. Az egyének egymás közti viszonya elementáris kérdés - mondta a szerző s szavainak nyomatékot adván felolvasta a könyv úgynevezett fülszövegét. Az írói módszerére vonatkozó kérdésre Konrád György Kosztolányi Dezsőt idézte: „Nem írni kell tudni, hanem törölni. ” - Én írok mindenfélét, aztán az anyag egyrészt megmutatja, hogy mi munkált az agyamban, s azt is, hogy mit sikerült rosszul és mit maradásra érdemes módon rögzítenem. Kőrössi P. József utalt arra, hogy Konrád Györgyöt Németországban és Hollandiában a legszimpatikusabb külföldinek tartják. - Ha nem magyar lennél, milyen nemzetiségűlennél legszívesebben? - hangzott a kérdés. - Talán el tudnám magam képzelni izlandinak, mert szeretik az irodalmat. Legszívesebben azonban az maradok, aminek születtem, ami vagyok - jött a válasz nagy taps közepette. A mai magyar irodalomról szólva Konrád György kifejtette, hogy jó irodalom ez, amelybe nagyjában-egészében húszévente jelenik meg egy-egy figyelemre méltó generáció. Egyébként ő az irodalmat egyéni teljesítményként, személyiségek A berlini Művészeti Akadémián eltöltött évek „krónikája” produktumaként és nem csapatmunkaként fogja fel. A Szépírók Társaságát képviselő vendégek beszélgetése során szó esett Konrád György Salgótarjánhoz kötődő élményeiről is. Berettyóújfalui gyermekként mindig csodálattal nézett az innen származó takaros tűzhelyekre, kályhákra és nem kevésbé azokra a súlyos zománcozott edényekre, amelyek egy-egy szállítmánnyal érkeztek vaskereskedő apja üzletébe. Harmincvalahány évesen mint a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet szociológusa járt itt az új lakótelepeket tanulmányozandó. A találkozó befejezéseként Kőrössi P. József mintegy a jelenlévők nevében is kifejezte jókívánságait Konrád Györgynek, aki április 2- án tölti be 75. életévét! Csongrády Béla Püski Sándor grafikus- és festőművész állandó tárlata tavaly szeptember óta Salgótarjánban, a Kassai sor 4. sz. alatt található. A Nógrádi Média Kiadói Kft. által működtetett bemutatóhely az elmúlt hónapok során a város kulturális életének egyik új színfoltjává vált. A Békés városban élő, de Budapesten és külföldön is számos országban ismert és elismert alkotó munkásságának másik nógrádi vonatkozása a megyei kórházhoz kötődik: ő festette meg a gyógyintézet névadóját, Szent Lázárt. A művész nemrégiben egy mecénás bőkezű támogatásával a karibi Kis-Antillák egyik szigetén, Guadeloupe- on járt. Több mint egy hónapot töltött a zömében franciául beszélő, vidám, barátságos hangulatú, kreol bőrű emberek között. Dolgozni, festeni ment oda, nagy élményeket, mély benyomásokat remélt ettől az utazástól és terveiben nem is csalatkozott. Hatalmába kerítette az egész trópusi miliő, a csodálatos színekben, a kék, zöld, sárga, türkiz, narancs, vörös ezernyi árnyalatában pompázó buja növényvilág, a pálmafélék megannyi változata, de a legnagyobb hatást talán mégiscsak a melegégövi tenger, illetve az óceán tette rá. A hatalmas víztömeg, amely a Nap állásától függően szinte minden órában másnak, de mindig a festő ecsetjére kívánkozónak mutatja magát. Nem véletlenül született meg egy tizenegy műből álló sorozat, amely egy közeljövőben megjelenő albumban is megörökítődik. Láthatók lesznek a képek valamikor a tavaszi hónapokban a budai Duna- parton, a Francia Kulturális Intézetben rendezendő tárlaton is. A messzi külföld megtermékenyítő hatása nemcsak a természeti tematikát frissítette fel, hanem Püski Sándor ember- központú világszemléletét, eddig is előszeretettel ábrázolt, az újjászületés szimbólumaként értelmezett nőalakjait is. Ezeknek összefoglalóan „Az új reneszánsz” címet adta. Minthogy az idei esztendő egyébként is a reneszánsz éve, Püski Sándor megújult művészete jól kapcsolódik a megemlékező programokhoz. Püski Sándor egyik festménye „Az új reneszánsz” sorozatból „...születtem, elvegyültem Egy ideje Botos Zoltán és Szabó Tamás festményei láthatók a salgótarjáni Cafe Frei Galériában. A két alkotót sok közös vonás fűzi össze. Jó barátok, mindketten a Pécskő utcai cigánydombon gyerekeskedtek, és ami ez esetben a legfontosabb: annak idején szoros kapcsolatot ápoltak a zseniális - festői, költői és zenei - képességekkel megáldott, a legnagyobbakkal mérhető Balázs Jánossal. Az ő hatása, szellemi öröksége gazdagította emberségüket s végleg beépült világképükbe, művészi munkásságukba. Jobbra Szabó Tamás, a szemközti falon Botos Zoltán festményei Elsőként erről beszélt Földi Péter Kossuth-díjas festőművész is, aki arra vállalkozott, hogy megnyissa kollégái tárlatát. Ugyanszédesen mesélő Balázs János- szobor alkotója - szólva Földi Péter kiemelte, hogy a jelenleg a közönség elé tárt képek ebben csak előzményként utalt a hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji inspirativ közegre, amelynek képviseletében a helyi képzőművészeti élet további kiemelkedő személyiségei szintén formálták Szabó Tamás és Botos Zoltán alakuló mesterségbeli tudását. A már régen Budapesten élő Szabó Tamásról - aki nem mellesleg szobrászművész is, a líraiságot, a fájdalmat és a drámát mesteri módon megjelenítő December 8-ai emlékmű és a beaz időszakban - tehát 16-tól 20 éves koráig - születtek és ennek ellenére meglepően érett alkotót mutatnak. Gesztusai, színértékei, kompozíciói már akkor is figyelemre méltó jelentéssel, mély gondolati tartalommal, átlényegülő erővel bírtak. Puritán, hiteles eszközrendszere teljes mértékben szinkronban működött szociális érzékenységével, a hasonló sorsúakkal való együttélésből, a „benne élésből” fakadó együttérzéssel. Szabó Tamás és kiváltam" életútja innen vezetett a főváros legjelentősebb galériáiba, Európa kiállítótermeibe, a tartalmas indulás jelentette az alapot a későbbi elismerésekhez, köztük a Munkácsy-díjhoz is. A Salgótarjánban maradt Botos Zoltán meghatározó jellemvonásaként Földi Péter a szemlélődő alkatot, a szeretetre méltó egyéniséget említette. Empátiával, odaadó lélekkel képes viszonyulni az emberekhez és ez az érzésvilág visszaköszön festményeiről is. „A világban jelen vagyok, de nem akarok tündökölni” magatartás és a magabiztos szakmaiság egyszerre érződik képein. Az önfelmutatási vágy, belső ne- kifeszülés következtében az anyag elkezd a számára engedelmeskedni és a szaggatott ecsetnyomok egyszer csak búzafölddé, égő kalásszá válnak. Színei valósággal izzanak, a belső ritmus festészetté válik. Tér, távlat, atmoszféra, lendület jellemzi műveit. Édesanyja portréja mögött egy egész élet felsejlik a maga nehézségeivel, tisztaságával, sokat próbált bölcsességével. A feltétel nélküli fiúi szeretet is beragyogja ezt.a képet. Szabó Tamás és Botos Zoltán művészete azonos lelki gyökerekből táplálkozik, barátságukat sem a távolság, sem a különböző sorshelyzet nem tudta kikezdeni. Egymásnak jelentenek erőt, biztonságot - mondta Földi Péter és József Attila „Kész a leltár” című versének egyik szép sorával jellemezte közös életpályájukat: ’’...születtem, elvegyültem és kiváltam.” Cs. B. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Mit akar itt azzal az egy lóerővel, jóember?” Szerencsés nyertesünk: Illés Lászlóné, Szalmatercs, Béke út 2. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését március 6-áig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
