Nógrád Megyei Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-26 / 71. szám

4 2008. MÁRCIUS 26., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Szécsény kitüntetettjei Szécsény. A március 15-ei városi ünnepélyen dr. díjakat. Szécsény városért kitüntető díjban ré- Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet, a város polgár- szesült Majoros István. A Köz szolgálatáért ki­mestere átadta az önkormányzat által alapított tüntetést Varga Tibor és Klagyivik Mária kapta. Nyomot hagyott a városban Szenográdi Ferenc Szécsény. Varga Tibor a rend­szerváltást követő első két cik­lusban volt a város polgármes­tere. Ahogyan ő fogalmazott, mindaz, amit akkor tett, ma már történelem. Munkájá­val, munkájukkal nyomot hagytak a város életében, amely meghatározta Szécsény további fejlődését, amelyre az emberek sokáig emlékezni fognak. A díj át­adásánál a munkáságát, éle­tét méltató indoklás között hangzott el: „Az 1990-1998. közötti időszakban az ön­kormányzatiság kezdetét számos nagy volumenű inf­rastrukturális fejlesztésen hajtottak végre a városban. A teljesség igénye nélkül: a közvilágítás korszerűsítése, crossbártelepítés, központi parkoló létrehozása, gázbe­ruházás, szennyvízhálózat további kiépítése, egészségügyi központ rendelőintézetének ki­alakítása, mentőállomás létre­hozása, művészeti oktatás bein­dítása. Ezek az intézkedések a város minden lakosát, vala­mennyi intézményét érintették, ezek a beruházások tették lehe­tővé az új munkahelyek terem­tését. Ennek az időszaknak ak­tív résztvevője, egyik kiemelt hajtómotorja volt Varga Tibor, akkori polgármester. A város el­ső számú vezetőjeként, majd később önkormányzati képvi­selőként, jelenleg pedig a Nóg- rád Megyei Önkormányzat Varga Tibor pénzügyi bizottságának tagja­ként mindig Szécsény városért és az itt élő emberekért dolgo­zott és dolgozik. Ismerve mun­kásságát, emberi magatartását, hitvallását, a közéleti társadal­mi életében való szerepet, mél­tán érdemelte ki Szécsény vá­ros kitüntetését". A díjkiosztó ünnepség utáni beszélgetésünkkor azt mondta, bárhol is dolgozott, mindenütt iparkodott teljes odaadással el­látni a munkáját. így volt ez a pénzintézetben, a termelőszö­vetkezetben, háziipari szövetke­zetben, amelynek elnöke volt. Igazi lokálpatriótának vallja magát. Nem azért, mert Szécsényben született, számtalan szállal kötődik Szécsényhez, a középiskolás éveit leszámítva végig itt élt; azért, mert úgy érzi, nem volt hiábavaló az a sok mun­ka, fáradozás, amit Szécsényért tett. Varga Tibor mindig is fele­lősséget érzett, és még most 64 évesen is érez a városért. A polgármesterség 8 évét a kihívás mellett a tenni aka­rás, a megvalósítás, a testü­lettel való közös gondolkodás időszakának nevezte.- Örülök, hogy a város­ban már olyan felsőfokú végzettségű szakemberek dolgoznak, akik az általunk 1994-ben létrehozott gimnázi­umban érettségiztek. Ez akko­ri jó döntésünket igazolja. De említhetném a művészeti isko­la áldásos hatását is. Örülök, hogy a jelenlegi testület érté­keli azt, amit a rendszerváltást követő 8 évben tettünk. A díj odaítélésével elismerik a mun­kámat. „Ez a második otthonunk” Szenográdi Szécsény. Az idős ember súlyos keresztje a magány. Az ember, míg él, társas lény. Nem könnyű elviselni napokig, hetekig, éve­kig az egyedüllétet. Különösen nem akkor, ha ehhez még be­tegség is társul. Márpedig az évek előrehaladásával, az éle­tünk alkonyán a betegségek mind sűrűbben jelentkeznek. Szécsényben, az idősek otthona 21 embernek nyújt, ahogy ők mondták, második otthont. Az otthon üzemeltetője a Horten­zia Időskorúak Ellátásáért Ki­emelten Közhasznú Alapítvány. A kuratórium elnöke Bagó Ist­ván. Az otthonnak megvan a meg­szokott házirendje. A felkelés után mosdás, fürdés. Azoknak, akik egészségi állapotuk miatt egyedül erre képtelenek, az ápo­lók segítenek. Reggeli, majd ol­vasás, tévénézés, beszélgetés, jó idő esetén napozás. Ebéd után csendes pihenő, aztán beszélge­tés, olvasás tévénézés.- Több szín is van az otthon életében. Meglátogatnak a Betánia Otthon lakói, mi is több­ször átmegyünk hozzájuk. Az Őszi alkony nyugdíjasklub éven­te többször is műsorral szóra­koztatja a gondozottakat. Az óvo­dások, kisiskolások is többször műsorral kedveskednek az itt la­kóknak - magyarázta Petrovics Sándorné, az otthon vezetője. Húsvét előtt az otthon lakói is tele voltak várakozással. Testben és lélekben felkészültek az ün­nepre. A fodrásznak, a pedikű­rösnek, akik bejárnak hozzájuk, a megszokottnál több munkát adtak a gondozottak. Gyónási le­hetőséget, misén való részvételt biztosítottak a részükre. Havon­ta egy alkalommal a ferences rendi atyák valamelyike misét tart az otthonban. Az idős embe­rek készültek a húsvétra, tojást festettek, rajzoltak, közösen hús­véti hangulatot varázsoltak a fa­lak közé. Uram Attiláné ápoló 13 éve dolgozik az otthonba. Ahogy el­mondta, nagyon sok szeretetet kap az emberektől. Igen, mert a gondozottak érzik a feléjük ára­dó tiszteletet, törődést, segítsé­get, tudják, hogy mindez értük történik.- írja meg, hogy nekünk na­gyon jó itt. A nővérek aranyosak, törődőnek velünk. Bagó István is nagyon rendes ember, meg­szokott minket látogatni, a nő­napra virágot kaptunk tőle. Egész biztos húsvét hétfőjén el­jön meglocsolni a hölgyeket, hi­szen minden évben megtette - mondta Tátrai Ferencné Bori né­ni, aki 83. évében van, de szelle­mileg még mindig friss. Büsz­kén mutatta azt az oklevelet, könyvet, amit nem is olyan ré­gen Lakitelken a versmondásá­ért kapott.- Az embernek bele kell tö­rődnie a sorsába. Férjemet 20 éve veszítettem el, Klári lányom 8 éve halt meg, Erzsiké a család­jával gyakran meglátogat - mondta. Beszélgetésünk során, ahogy az éveket morzsolgattuk, sorsok, életek tárultak ki.- A fiam Balassagyarmaton la­kik, három lányom van, ők is tá­volabb élnek. Szeretnek, én is nagyon szeretem őket, de nem mentem hozzájuk, az otthont én választottam. Az életben nagyon sokat dolgoztam, most megpihe­nek. Az fáj, hogy már nem tudok motorozni, mint annak idején - mesélte a 88 éves Ledeczki Istvánná Marika néni. A 91 éves Hegedűs Istvánná Pösténypusztáról került az ott­honba. Amikor ott jártunk, Pöstényi Sándor, az unokája volt nála, aki „előzetes” húsvé­ti süteménnyel lepte meg a nagymamát. Kelemen Józsefnénak egyik legnagyobb szívfájdalma, hogy az otthon lakóin kívül nincs senkije. Fia és unokája Amerikában él. A 86 éves Erzsi néni ma is sokat olvas. Elújságolta, hogy most olvasta el a Szent Erzsébet éle­téről szóló könyvet. A polcon szentképek, kis szobrok között ott húzódik meg unokájának és a fiának fotója. Fiával, uno­kájával telefonon szokott be­szélgetni. A társalgóban a falon az ott­hon lakóinak névsora, mellette, kinek mikor van a születésnap­ja, és mikor tartja a névnapját. A közösség felköszönti az ünnepel­tet. Munkában megfáradt idős emberek, akiknek melegséget, biztonságot jelent az otthon, nagy családi közösségben ünne­pelték húsvétot. Önzetlenül a városért Sz. F. Szécsény. Az ünnepségen Majo­ros István méltatásánál a város életében betöltött szerepéről többek között a következő hang­zott el: „Az általa és tulajdo­nos társaival létrehozott cso­magológép-gyártással fog­lalkozó cége jelentős mér­tékben hozzájárult a város gazdaságához. A több mint 30 főt foglalkoztató gazdasá­gi társaság az országhatár­okon belül és kívül is elis­meréseket szerzett azokkal a korszerű, XXI. századi kö­vetelményeknek is megfele­lő csomagológépekkel, ame­lyeket itt, Szécsényben ké­szítenek. Majoros István ön­zetlen adományozásával a város kulturális életét és á városi rendezvényeket min­den évben támogatja. Tős­gyökeres szécsényi. A mező- gazdasági technikusi képesítés megszerzése után a karancssá- gi termelőszövetkezetben dol­gozott. Négy évig volt műhely- vezető, 15 évig az ipari részleg főágazat-vezetője. 1990-ben ala­pította vállalkozását, amelyet három év alatt 40 főre fejlesz­tett fel. Az előállított termékek 70%-át exportálják. Nem volt könnyű az elindulás. Lízingelte a voít állami gazdaság telep­helyét. Komoly pénzösszeget kellett befektetni ahhoz, hogy a leromlott, rossz állapotban lévő telephelyen elfogadható mun­kakörülményeket tudjon terem­teni. Mindig is a több lábon ál­lás híve volt. Vállalkozásának egyik fejlesztési iránya az ide­genforgalom fellendítése. Meg­győződése, Szécsény gazdasági kitörésének egyik lehetősége az idegenforgalom. Lovardát, te­niszpályát létesített. Tervei kö­zött uszoda, étterem és szálloda építése szerepelt. A pályázati lehetőség úgy alakult, hogy előbb a szálloda készült el. A közelmúltban átadták a 58 férő­helyes hotelt és apartmanházat. A többi szolgáltatás megvalósí­tása elsősorban a pályázati le­hetőségektől függ. 2002-től me­zőgazdasági tevékenységet is folytat. 50 db szarvasmarhája van, melynek szaporulatát érté­kesíti. Pénzét visszaforgatja a vállalkozásába. Nincs benne irigység, örül, ha azt látja, ta­pasztalja, hogy a város többi vállalkozója is sikeres, hiszen ezzel nem csak a vállalkozó ’gyarapodik, munkahelyek te­remtődnek, Szécsény is gazda­gabb lesz. A város közéletében mindig is aktívan részt vett és vesz. A ko­rábbi két önkormányzati ciklus­ban a pénzügyi bizottságban dol­gozott. Jelenleg a műemléki, ide­genforgalmi és városfejlesztési bizottság tagja. A tiszteletdíját sohasem vette fel, azt a köz javá­ra ajánlotta fel. A sportpálya mellett gyerekeskedett, így érthető, hogy a sport életé­ben fontos szerepet játszott. Fiatal korában a helyi labda­rúgócsapat tagja volt. 1992- ben, amikor a szécsényi lab­darúgócsapat NB 111-ban ját­szott, felkeresték, hogy anya­gilag támogassa a csapatot. Bakos Lászlóval, Simó Bélá­val, Pintér Sándorral, Bagó Istvánnal az önkormányzat mellett a helyi labdarúgócsa­pat fő támogatói voltak. A művelődési ház igazgatója 1999-ben felkereste, hogy anyagilag segítse a Palóc néptáncegyüttest. Megalakí­tották a Szécsényi Népművé­szeti Egyesületet, melynek ő lett az elnöke. Két vállalkozó társá­val, Vizi Zoltánnal és Bagó Ist­vánnal azóta is az egyesületen keresztül komoly anyagi támo­gatást nyújtanak a táncosok­nak. Szervezik a Palóc néptáncegyüttes fellépéseit, a csoport az elmúlt években számtalan európai országba vit­te el a Palócföld kultúráját, Szécsény város jó hírnevét. Há­rom fiúgyermeke közül kettő már nős. Négy unoka boldog nagyapja. Majoros István nyo­mon követi a város életét, benne van annak „végkeringésében”. Munkahelyeket teremt, több te­rületen segít. Közvetlenül és köz­vetve támogatja a város fejlődé­sét. Majoros István Az elismert köztisztviselő Szenográdi F. Szécsény. Klagyivik Máriára il­lik József Attilának a gondolata: „Dolgozni csak pontosan, szé­pen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. Szerény, nagy munkabírású hölgy, csendben végzi a rábízott fel­adatokat, amiből bővel akad. Amikor az önkormányzat kép­viselői kéréssel fordulnak hoz­zá, készséggel áll rendelkezé­sükre. Amennyiben az adott pillanatban a kért anyagot, vagy egyéb kérést nem tudja teljesíteni a halaszthatatlan munkája miatt, udvariasan el­nézést kér, és megígéri, hogy a kérést rövid időn belül teljesíti. A díj átadásakor, a következő hangzott el: „Közszolgálati pálya iránti elkötelezettségét bizonyít­ja a polgármesteri hivatalban végzett 20 éves közigazgatási munkája. Munkavégzésére a lel­kiismeretesség, szorgalom és a szakszerűség jellemző. Munka­köréből adódóan kiemelkedő je­lentőségű feladatának tekinti a városi önkormányzat képviselő­testülete munkájának segítését. Hivatali munkavégzése során tö­rekszik az új informatikai meg­oldások alkalmazására, kiemel­kedő munkát végez a választá­sok lebonyolítása során.” A kihintettet így vall magáról.- A Szécsényhez tartozó Pösténypusztán születtem. Az ál­talános iskola alsó tagozatát az akkor még működő kis falusi is­kolában, a felső tagozatát már Szécsényben, a Mikszáth Kál­mán Általános Iskolában végez­tem. Érettségi vizsgát a szécsényi Nógrádi Sándor Gimnáziumban tettem. Első munkahelyem a vá­rosban működő II. Rákóczi Mg.Tsz. központi irodáján volt, itt mint ügyviteli alkalmazott dol­goztam. Utána, 20 évvel ezelőtt kerültem az akkor még városi ta­nács titkárságára gépíróként. Je­lenleg a polgármesteri hivatal tit­kársági és szervezési osztályán szervezési ügyintézői beosztás­ban végzem munkámat. Klagyivik Mária Legfontosabb feladatom az önkormányzat képviselő-testü­letének ülésein a jegyzőkönyv vezetése és a testület munkájá­hoz kapcsolódó ügyviteli felada­tok ellátása. A napi munkám­ban, a különböző nyilvántartás­ok naprakész vezetésében nagy segítséget jelent a számítógép. Mindig érdekelt a számítástech­nika, a munkámhoz szükséges ismereteket, az új programokat igyekeztem minél előbb megta­nulni. A polgármesteri hivatal veze­tése mindig fontosnak tartotta a dolgozók továbbképzését. Mun­káltatói támogatással szereztem munkaügyi ügyintézői végzett­séget. Részt vettem több, a mun­kaköröm hatékonyabb és jobb el­látását segítő továbbképzésen is, többek között az általános jogal­kotói ismeretek és a jogalkotás hatáselemezése programon. A közszolgálati munkában jól hasznosítható ismereteket sze­retem az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség programon. Ok­levelet kaptam az elektronikus­közigazgatással kapcsolatos gyakorlati ismeretek elsajátítá­sáról is. A választási iroda tagjaként fontos feladatot kaptam a HVI vezetőjétől, a címzetes főjegyző asszonytól a választások és nép­szavazások előkészítése és tech­nikai lebonyolítása során. Kitün­tetésnek vettem, amikor a Vá­lasztási Információs Szolgálatok megalakításakor a jegyző asz- szony rám bízta e feladat ellátá­sát, melyhez nagyon fontos a vo­natkozó jogszabályok teljes kö­rű, pontos ismerete. A helyi vá­lasztási bizottság mellett is én látom el a jegyzőkönyv-vezetői feladatokat. Végeztem egy kis számvetést, amelynek eredménye engem is meglepett, eddig - a kétfordulós választásokat külön számítva - 28 alkalommal vettem részt vá­lasztási feladatok ellátásában. Nagyon köszönöm a képvise­lő-testületnek, hogy az elmúlt évben alapított, a közszolgálat­ban dolgozók munkáját elisme­rő kitüntető díjat 2008. évben nekem adományozta. Remélem, még sok munkatársamnak lesz része hasonló örömben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom