Nógrád Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 278-299. szám)
2007-12-08 / 284. szám
4 2007. DECEMBER 8., SZOMBAT KULTÚRA Hogy kerül a csizma az asztalra? A Turay Ida Színház előadásában elhangzó kérdés szó szerint (is) értendő, ugyanis Szabó uram vendégszerető falusi házának kamrájából egyszer csak az asztalon terem egy csizma, amelyből ráadásul pálinkát is lehet kortyolni. A magyar királyi bakter portáján azonban nem ez az egyetlen furcsaság, különösen amióta tehénpásztorként ott szolgál egy életrevaló, agyafúrt kamasz, Bendegúz is, aki elmés csínytevésekkel „viszonozza” az őt - különösen az őrházi főnök zsémbes anyósa részéről - ért sérelmeket. E vásott kislegény - Lúdas Matyi, Ábel, Kakuk Marci - rokonaként vonult be végérvényesen a magyar irodalom történetébe. Az öt elemit végzett, csikósból lett író, Rideg Sándor 1943-ban papírra vetett regényében az „Indul a bakterház”-ban gyakorlatilag viszontagságokban bővelkedő életének tapasztalatait írta meg, de az önéletrajzi ihletettség még kevés lett volna a fél évszázada tartó népszerűséghez, a klasszikussá váláskusan, sajátos görbe tükörben láttatja ezt a paraszti életformát, eredendően magafajta hőseit, akikkel szolidaritást vállal ugyan, de nem hallgatja el iskolázatlanságukból, tudatlanságukból fakadó fonákságaikat, túlzott naivitásukat, alkalmasint primitívségüket .sem. Hiszen mi másak lennének Bendegúz (Boross Zoltán) a helyzet magaslatán.... hoz. Hiszen annyi más ember ugyancsak testközelből ismerte, élte a falusiak dolgos, monoton, kevés örömű mindennapjait. A csavart, a különöset az irónia - nem kis mértékben az önirónia - jelenti Rideg könyvében. SzatiriÉ* A Banya (Tóth Judit), Bendegúz és a Piócás (Szacsvay László) aggódik a Bakter egészségéért azok az emberek, akik egyike a Piócásnak nevezett mindentudó hókuszpókuszaival gyógyíttatja a szavazási korteskedés során ösz- szeszedett jóllakottságát, s el is hiszi a javallatok jótékony hatását. De ugyancsak esetlenséggel, bugyutasággal lehet magyarázni azt a fékeveszett félelmet is, amelyet Bendegúz okoz, amikor magára öltve a szárítókötélről elcsent lepedőt, kísérteiként ijesztgeti Szabóékat és a környékbelieket Azt is csak velük lehet megcsinálni, hogy húsként kezdik falatozni a padlásról - az italtól párás szemük előtt - a levesbe csempészett cipőt A magát és vasutas beosztását, díszegyenruháját sokra tartó - sorompókezelői teendőit azonban meglehetősen nagyvonalúan végző - bakter pedig fogadást veszít és pofont kap, mert tényleg nem tudja átugorni a közvetlenül a falhoz tett szalmaszálat. Az a szemlélet is erős korlátoltságra vall, ahogyan Patás, a lókupec viszonyul a gyengébbik nemhez, ahogyan jövendőbelit választ s ahogyan kezeli élete nagy eseményét, a házasságkötést. S nem kevésbé kisszerű a néhány féldecivel, egy demizson borral könnyen korrumpálható csendőrök gondolkodás- és cselekvésmódja sem. E kinevettetett emberek sorsát azonban - s ebben rejlik az írói teljesítmény lényege - belengi valami idillisztikus báj, nem csak a szerző kedveli őket, de azt is eléri, hogy az olvasók, illetve - dramatizált változat esetében - a nézők is szeretettel viszonyuljanak hozzájuk. S ez abszolút módon így történt annak idején, a Koltai Róbert- Haumann Péter - és mások - fémjelezte tévéjáték bemutatásakor is. De hol van már a tavalyi hó? Bizonyára ebből indult ki a Turay Ida Színház társulata is, amikor a színpadi változat felújítása mellett voksolt. Igen, felújítása mellett, mert 1993-ban a Budapesti Kamaraszínház már színre vitte és Salgótarjánban is bemutatta az „Indul a bakterház”-aL „Az újszülöttnek minden vicc új” alapon Cseke Péter rendezőnek és az általa kiválasztott színészgárdának azonban aligha kellett tartani az összeha- sonlítgatás veszélyeitől. S annál is kevésbé, mert derekasan állják a versenyt a közönség korábbi élményeivel. . A autentikus népi kultúra, a „csak tiszta forrásból” elv képviselői és hivatásos szószólói körében pillanatok alatt évtizedeket kell visszafiatalodnia, de a szituációk zömében sikerül hitelesen közvetítenie Bendegúz kedves huncutságát, amellyel túljár még a Banya- ahogyan ő nevezi a bakter feleségének anyját - eszén is. E jóindulatúnak aligha nevezhető vénasszony szerepét Tóth Judit játszsza, s akár színháztörténeti érdekességként is feljegyezhető, hogy tizennégy évvel ezelőtt- a fentebb említett kamaraszínházi változatban, más partnerekkel - is ugyanő köpülte a mindig éhes Bendegúz által alaposan megdézsmált vajat. ■ Csongrády Béla persze nemigen arat(na) osztatlan sikert, hogy a vidám történetfüzért harmonikaszó fogja össze, s a gyönyörű magyar népdalok (így a „Tavaszi szél vizet áraszt”) végig keverednek a mulatós műdalokkal, a csárdáslépések a manapság divatos világzenei ritmusokkal vegyülnek, pedig a hangulatteremtésben, -festésben, a záróképben és a tapsrendben e mixelt muzsika, s ennélfogva a Buga lóska vőfélyt megszemélyesítő Rusz Milán döntő szerephez jut. Kár, hogy Rideg Sándort már nem lehet megkérdezni, hogy ilyesféle figura járt- e az eszében, amikor a Bakteri megformálta, mint amilyenre Mikó István veszi. Csak remélni lehet, hogy tetszene neki (is) a bumfordi egyenruhás szigorúnak látszó, morgolódó, de lényegében barátságos, mindenkit megérteni, mindenkivel koccintani igyekvő alakja. A sánta Csépai kupecben aligha lehetett ráismerni a snájdig nőideál Nemcsák Károlyra, s ez elismerése produkciójának. Szacsvay László sok jelentősebb szerepet játszott már élete során, mint a Piócás, de éppen rutinja érvényesül jól e néhány villanásban. Boross Zoltán - aki felnőtt mesélőként is megjelenik - nincs könnyű A díszegyenruhás Bakternek (Mikó István) is tetszik helyzetben, amikor a Patás mátkája (Nyíró Bea) „A legtöményebb emberi beszéd" E szavakkal illette a verset Nagy László, aki - mint a huszadik századi magyar líra egyik kiemelkedő képviselője - igencsak illetékes volt e kérdésben véleményt formálni. Bár ellenkező tendencia is érvényesül, manapság még mindig sokan vallják ugyanezt és többek között ezért kedvelik a verseket. Szerencsére az ifjú korosztályokban is rendre újratermelődnek a versbarátok, akik nem csak olvasni szeretik a költőket, de alkalmasint elő is adják műveiket. Ezt igazolta a minap Salgótarjánban, a Kohász Művelődési Központban megtartott, Váci Mihály nevével fémjelzett vers- és prózamondóverseny is, amelyet nem kevesebbszer mint harminc- hetedik (!) alkalommal hirdetett meg a fennállásának 130. évéhez közeledő, joggal patinásnak mondott kulturális intézmény. Ez a versfórum egészen biztos egyike Nógrád megye legnagyobb múltú művészeti jellegű rendezvényeinek és ezért joggal illeti elismerés egy jó ideje már meglehetősen szűkös (területileg és pénzügyileg egyaránt) keretek között működő művelődési házat éppúgy, mint a támogatói szerepet vállaló városi önkormányzatot. A hívó szóra az idén is az általános iskolai tanulók és tanáraik reagáltak nagyobb számban, annak ellenére, hogy az Arany, a Beszterce és a Dornyay iskola diákjai ezúttal távol maradtak. Újra pódiumra léptek viszont az Illyés Gyuláné iskola képviselői és érkeztek ügyes vers- és prózamondók Karancsaljáról, Kazárról és .Mátraszeléről is. A mezőnyben a prózisták, a mesemondók voltak többségben és ez a díjazás során is megnyilvánult. Első helyen Tóth Márton (Bolyai-gimnázium 6 osztályos tagozat) végzett egy Ör- kény-írás remek előadásával. A másodikÁ/mos Anna (szintén Bolyai), a harmadik pedig Ozsvárt Szórtja (Kodály) lett. A negyedikötödik helyen holtverseny alakult ki Sándor Gergő (Kazár) és Tamóczi Jakab (Rákóczi) között. A hatodik helyet Bibók Eszter (Gagarin) szerezte meg. Kiilöndíj- ban részesült Radios Péter (Illyés Gyuláné). Az iskolák közötti pontversenyt és ezzel a vándorserleget a Bolyai lános Gimnázium és Szakközépiskola csapata nyerte. A középiskolások soraiból a Borbély Lajos és Stromfeld Aurél szakközépiskola tanulói hiányoztak, a többi intézményt képviselő versmondók viszont rendkívül magas színvonalú versenyt produkáltak. A végtelen gazdagságú magyar költészet megannyi színét felmutatták és ihletett előadásmódjukkal is nagy élményben részesítették hallgatóságukat. Az öttagú zsűri nem is tudott dönteni és az első helyen holtversenyt hirdetett Nagy Judit (Bolyai) és Demus Péter (keresk. és vendéglátó-ipari tagintézmény) között. A második helyen Baló Emese (Bolyai), a harmadikon Mikecz Estilla (Bolyai) végzett. Különdíjat kapott Pap Dávid (Madách). A csapatversenyt és a vándordíját értelemszerűen a bolyaisok nyerték. A versmondás jegyében telt nap kezdetét az Akkord Fúvós Kisegyüttes műsora tette kellemessé, a vége viszont a középiskolás diákok ritkán tapasztalt produkciója miatt lett hosszú ideig emlékezetes. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Segítsen, kérem, a férjem azt hitte, hogy itt van a bár. ” Szerencsés nyertesünk: Dr. Kertész Jánosné, Pásztó, Széchenyi út. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését december 6-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! A középiskolások versenyének két első helyezettje, Demus Péter és Nagy Judit a jutalomkönyvek között válogat a zsűriasztalnál
