Nógrád Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 278-299. szám)
2007-12-22 / 296. szám
6 2 00 7 2007. DECEMBER 22., SZOMBAT KARÁCSONY Világosság ragyogja be szívünket! Megyénk egyik legnagyobb múltú református közössége Diósjenőn A gyülekezet történetéből A reformációs tanok elterjedését követően Diósjenő népe hamarosan áttért az új hitre. Az elmúlt évszázadok alatt számos kiemelkedő prédikátor szolgálta a diósjenői felekezet hitéletét. Említésre méltó e sorból Mányoki János, ki nem más, mint Mányoki Ádámnak, Rákóczi udvari festőjének nagy műveltségű édesapja. Az 1848-49-es szabadságharc során a református egyház vezetői örömmel köszöntötték a forradalmi gondolatot, s nem véletlen, hogy a toborzások során sokan vállalkoztak önként a haza védelmére. Amikor Kossuth Lajos a forradalom bukása után emigrációba kényszerült, meg akarták fosztani magyar állampolgárságától. Sok település úgy tiltakozott ez ellen, hogy tiszteletbeli polgárának fogadta a nagy hazafit. Diósjenő népe pedig tiszteletbeli bírójaként köszöntötte az államférfit. A második világháborúban hadi célokra elvitték a templomtornyokból az istentiszteletre hívogató harangokat. A háborút követően a hatalmas infláció miatt a pénznek nem volt értéke, ezért a hívek tűzifát adományoztak a harang pótlása érdekében. Azóta is tartja a mondás, hogy a diósjenői református templomban „faharangok” szólnak. r Uj lelkipásztor a gyülekezet élén A ma harmincegy éves, őrbottyáni származású fiatalember, Gottfried Ri- chárd útja nem egyenesen vezetett a teológiára, hiszen huszonkettő volt már, mikor elkezdte ebbeli tanulmányait Sárospatakon. Úgy tűnik, a iskolaválasztása nem volt véletlen, hiszen elmondhatja a szólással, hogy „sorsommá lett Patak”. Itt ismerkedett meg ugyanis a szintén teológus feleségével, kivel immár három gyerekével érkezett Diósjenőre. A teológusévek alatt öt évet szolgált a sátoraljaújhelyi börtönben. Ez a börtönmisszió nagyon fontos volt számára. Arra is gondolt, hogy a továbbiakban is egy ilyen fegyintézet elítéltjei számára fogja a társadalomba, a valláshoz való út által a visszatérést elősegíteni börtönlelkészként. Nem így történt. Szentesen volt segédlelkész, majd innen került immár feleségével és első gyerekükkel együtt a Fejér megyei Alapra. Három évig éltek és szolgáltak itt, mikor felkeresték őket Diósjenőről. Már maga a felkeresés érdekes volt. Egy küldöttség érkezett a mintegy 2300 lelkes település református templomába, s bemutatkozás nélkül beültek az általuk tartott istentiszteletre. Aztán elmentek. Egy hét múlva azonban újra megjelentek, s ekkor már előadták látogatásuk igazi okát. Csak később derült ki, hogy miért gondoltak éppen őreá a diósjenői hívek. Gottfried Richárd már gyermekéveiben rendszeresen részt vett a perőcsényi országos gyermektáborban, mely egy idő után átkerült Diósjenőre. Már teológus volt, amikor az egyik este reá bízták a szolgálatot. Ekkor lépett először a diósjenői reformátusok elé. A fiatal házaspár, a Börzsöny lábához simuló településre érkezve, azonnal szorgalmas ténykedésbe kezdett. Az elmúlt fél év alatt sok emberrel megismerkedtek a településen, és számos újítást vezettek be. A hitélet megélénkítése érdekében szerveztek egy asszonykört, melynek tagjai Gottfriedné Madai Éva által tartott igei alkalom után együtt hímeznek diósjenői motívumokat a kereszteléshez használt kendőre, vagy a konfirmandusok számára ajándékba adandó bibliára készülő borítóra. Létrehoztak egy baba-mama kört és életre hívtak egy ifjúhá- zas-kört is. Ezeken a rendezvényeken a gyermekmegőrzést is megszervezték. A céljuk az, hogy minél több ilyen kis kört szervezzenek, hiszen a nagy gyülekezet találkozási alkalmain elveszik az egyén, nem olyan közvetlen, bensőséges a kapcsolat, mint a körökben. Karácsonyra készülődve A karácsonyvárás mozgalmas időszak a diósjenői reformátusság életében. Már advent első vasárnapját megE LI ■ Gottfried Richárd előzőén egy kézműves-foglalkozást szerveztek, hol adventi koszorúkat és ünnepi asztaldíszeket készítettek. Az első vasárnap ünnepi istentiszteletét követő délutánon tartották az idősek vasárnapját, hová meghívták az egyházközség hetvenöt évet betöltött tagjait egy úrvacsorás istentisztelettel egybekötött ünnepségre, hol fehérasztal mellett is elbeszélgettek az idős hívekkel. Tizedikétől egy egész hetes sorozat keretében tartottak adventi evangelizációs estéket. A környékbeli lelkészek tartottak szolgálatot ezen alkalmakkor, hogy díszbe öltöztessék, a szívüket. Azt gondolták ugyanis, hogy hiába a pompásan megterített díszes asztal, ha a szívünkben, lelkűnkben sötétség uralkodik. Ezeken az estéken is megtelt a templom minden alkalommal. Még á katolikus testvérek közül is sokan ellátogattak ide. A hittanklubban karácsonyi díszeket készítettek, az ünnep előtt pedig bűnbánati alkalmakat tartanak esténként. Az ünnepi istentiszteletre vendéget is várnak, Alexandrova Marianna - egy félig bolgár származású legátus követ - érkezik a teológiáról szolgálatra. Az óévet hálaadással, az új évet könyörgéssel köszöntik. Gottfried Richárd úgy fogalmazott, hogy Isten „azért küldte el hozzánk egyszülött fiát, hogy végre a mi arcunkra is a szabadság tiszta fénye ragyoghasson, és ne kelljen tovább a sötétségben élni. így az év vége felé, amikor már alig maradt néhány nap a naptárban, erről a csodáról szól minden igehirdetés. Mindenki hallott már a jászolban fekvő Megváltóról, a hozzá igyekvő pásztorokról, bölcsekről. Azonban a kérdés az, hogy vajon meglátjuk-e Jézust az ajándékcsomagoktól, díszektől elborított ünneplésünkben? Valóban világosság támadt a szívünkben, vagy csak az ablakba, fenyőfára akasztott égő világít, mely igyekszik ugyan a világosság látszatát kelteni, de az isteni fényt nem pótolhatja. Legyen ez a karácsony más!” V.J. Karancskeszi, Tihany és András király nádora Nyisd most nagyra a lelki szemeidet, Kedves Olvasó! Ha el tudod képzelni, teremj ott majdnem ezer évvel ezelőtt I. András király - bár akkoriban még felesleges lett volna őt sorszámozni - udvarában, a kancellárián! Nehéz, tölgyfa íróállványok között lobog a viaszgyertya lángja. A résablak zsírkőből hasított üvegén csak any- nyi fény szűrődik be, hogy tudja a benn dolgozó deák: nappal van- e, vagy már leszállt az est. Serceg és néha törik az íráshoz használt lúdtoll hegye, üres tojáshéj a koromból főzött tinta tartója, papír helyett állatbőrből készült pergamenre rajzolja a betűket... A tihanyi apátság alapító oklevele 952 évvel ezelőtt, 1055- ben készült. Töredékeinek köszönhetően - bizonyíthatóan - ez az első magyar, egyben finnugor nyelvemlék. Ami persze Tihanyt illeti, a jelentős földrajzi távolság miatt Nógrádban nem lenne különösebben érdekes a dolog, mégis van egy el nem hanyagolható kötődés: I. András (1046-tól 1060-ig ült a trónon) nádorispánja ugyanis a Zách nemzetségből származott, s feltételezhető, hogy valamelyik, a Karancs hegység déli lábánál fekvő faluból került az uralkodó környezetébe. Aláírása szerepel az apátság alapító oklevelén is. Amennyire tudni lehet, a Zách-nemzetség birtokközpontja a mai Karancskeszi területére vagy közvetlen környékére esett, s a király utáni első magyar főúrrá avanzsált ős-nógrádi is talán idevalósi volt - úgy is hívják a mai napig az egyik falurészt, hogy Záhfalva. Egyébként az 1898-1905 között megjelent, 12 kötetes Nagy képes világtörténet azonban a korabeli forrásokra hivatkozva nem túl hízelgő képet fest a korA tihanyi bencés apátság és templom épületegyüttese A népi vallásosság szép emlékei a XIX-XX. század fordulóján épült lakóházak oromdeszkázatába fűrészelt különféle egyházi jelképek szak műveltségéről és írásbeliségéről. Külön is megemlíti a királyi kancelláriát, ahol a Zách nembeli nádorispánnak rendszeresen meg kellett fordulnia: „A keresztyén egyházat, a műveltség fő terjesztőjét, a... pogány felkelés mélyen megrendítette. Azok a kitűnő férfiak, kiket István Nyugat különböző országaiból maga köré gyűjtött s az új magyar egyház élére állított, kidőltek, s helyeiket az új, részint magyar, részint idegen földről ide szakadt főpapok nehezen pótolhatták. A magyar papság műveltségének színvonala határozottan alább szállott. Még külsőségekben is feltűnik a magyar főpapság tudományos képzettségének hanyatlása. Endre (András) kancelláriája, melyből a tihanyi apátság alapító oklevele kikerült... élesen feltünteti a hanyatlást István korával szemben. Nem volt többé meg a német császári oklevelek utánzása, de nem is volt mega rendje. Szinte okát kellett adni, miért írják azt fel, mit a király ajándékozott. Az oklevél kiállítója, Miklós püspök, még a latin nyelvvel is küszködött, amint azt az oklevélben lépten- nyomon előforduló magyar kifejezések bizonyítják. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az alapító oklevél egyes magyar szavait, például a földrajzi neveket, nem is lehet latinra fordítani, s mai álláspontunk szerint felesleges is. Mindenesetre ne feledjük el ezt sem, s ne csak Felícián és Klára jusson eszünkbe a Zách név hallatán! F.Z. Karancskeszi római katolikus templomának középkori részletei
