Nógrád Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 278-299. szám)
2007-12-22 / 296. szám
2006. DECEMBER 22., SZOMBAT 2 0 0 7 7 KARÁCSONY - Karácsonykor ugyan egy kisdedet ünnepiünk, de benne nem a csecsemőt, hanem a felnőtt Megváltót látjuk, aki az evangéliumok szerint egyebek mellett megmosta a tanítványok lábát, s azt mondta: én ezzel példát adok nektek arra, hogy ilyen módon legyetek alázatosak - hangsúlyozta dr. Fabiny Tamás, a magyarországi evangélikus egyház északi egyházkerületének püspöke.- Mi a fő üzenete a szeretet ünnepének?- Az, hogy önmagában az emberi szeretet egy idő után kimerülhet, rutinná válhat, ha azonban nem csupán erről, hanem ra táplálja. Aurelius Augustinustól származik a következő szép kép: az ember olyan mint a Hold, amely visz- szaveri a Nap fényét. Nekünk, embereknek nincsen saját fény- forrásunk, hanem a \ v Naptól, vagyis ebben a metaforában az Istentől kapjuk a fényt és azt sugározzuk tovább. Ha nincsen az isteni, a nagybetűs szeretet, az emberi szeretet könnyen kimerül, elfogy, hiába próbáljuk kipréselni magunkból, egyFabiny Tamás (jobbra) a Bátonyterenyéhez tartozó Szúpatakon tart istentiszteletet az isteni szeretet megéléséről is beszélhetünk, akkor már van egy forrás, amely azt újra és újszer csak azt vesszük észre, hogy már nem megy...- Véleménye szerint mit jelent manapság a karácsony, s mit kellene jelentsen?- Talán kevesen tudják, hogy a karácsony etimológiailag az in- karnáció, megtestesülés szóból ered, amit János evangéliumában így olvashatunk: „az ige testté lett és lakozott közöttünk” - vagyis Jézus személyében Isten született a Földre. Ezen a napon tehát a Megváltó világra jövetelét ünnepelnénk, de manapság már kézzelfogható az ettől való eltávolodás, főleg a kereskedelem, az üzlet, s egyáltalán: a nem túl szerencsés emberi szokások miatt. Meg kell próbálni visszatérni az ünnep szakrális jelentéséhez, de hogy ez kinek-kinek mit jelent - a személyes hitet, vagy csupán egyfajta „elcsende- sedést” - az már mindenkinek a magánügye. Remélem, hogy minél többen megtalálják az eredeti, bibliai üzenetet.- Mit tehet ennek érdekében az evangélikus egyház?- Már a hagyományaink is köteleznek: az evangélikus egyház történetében kevésbé a külsőségek, a pompa, a látványosság dominálnak, sokkal inkább a személyes jelenlét az emberek, a családok, s ezen belül is a rászorulók életében. Az istentiszteletek, áhítatok mellett karitatív akciókkal is igyekszünk segíteni, idén többek között nagyszabású gyűjtést indítottunk, az adományokat szegény sorsú családoknak juttattuk el - Nógrád megyébe is, Bátonyterenye és Szúpatak térségébe. Ez, sajnos, csupán „tüneti kezelés”, de talán jelzi, hogy nem csak az ige hirdetésével, de a cselekvő szeretettel, a gyakorlatban is próbáljuk megélni az evangéliumot. Karácsonykor in- ' dítjuk el továbbá az „Apróval az aprókért” el- nevezésű kezdeményezésünket: templomainkban gyűjteni kezdjük az egy- és kétforintos pénzérméket - amelyeket tavasszal amúgy is kivonnak a forgalomból - és az így befolyó összegből evangélikus óvodáinkat kívánjuk támogatni.- Hogyan lehet megtanítani az embereknek, hogy „szeressétek egymást”?- Jézus így folytatja ezt a félmondatot: „szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” - ebből tehát adódik a válasz: a személyes példaadással. Karácsonykor ugyan egy kisdedet ünnepiünk, de benne nem a csecsemőt, hanem a felnőtt Megváltót látjuk, aki az evangéliumok szerint egyebek mellett megmosta a tanítványok lábát, s azt mondta: én ezzel példát adok nektek arra, hogy ilyen módon legyetek alázatosak. Krisztus bennünk van, karácsony az áhítat ünnepe: átéljük, ahogyan ő megszületik a szívünkben.- Ön hogyan ünnepel? Miben lesz az idei karácsonya az eddigiektől eltérő?- Beárnyékolja az ünnepemet, hogy néhány hete elvesztettem az édesapámat... Az adventi koszorún idén az ő emlékére is égnek a gyertyák - a búcsúzás, egyben a reménység lángjai. Tudom, hogy sok ember van hozzám hasonló helyzetben, s ez a veszteség talán még érzékenyebbé tesz engem arra, hogy képes legyek közösséget vállalni azokkal, akik gyászban, betegség közepette, vagy nélkülözésben kénytelenek ünnepelni. Háromgyermekes családapaként a tragédia ellenére is úgy gondolom, hogy híven a családi hagyományokhoz, az idén is meghitten, békességben tudjuk megélni a jó értelemben vett karácsonyi rituálékat: a gyertyagyújtástól kezdve a titokzatos angyalvá- rásig és az ünnepi vacsoráig. Persze a karácsony számomra intenzív munkaidő is: több istentiszteletet tartok, s ameny- nyire csak lehet, igyekszem kapcsolatba lépni a lelkészeimmel, köszönteni őket egy- egy jókívánság, bátorító szó formájában.- Melyik volt élete eddigi legboldogabb ünnepe?- Örökre emlékezetes marad számomra 1990 karácsonya, akkor jegyeztem el ugyanis a feleségemet, oly módon, hogy a két csillogó gyűrűt a karácsonyfára tűztem fel. Háromszor történt meg továbbá az életünkben az, hogy a Krisz- tus-váráshoz a gyermekvárás öröme is párosult. Feledhetetlen élményekkel a hivatásom során is gazdagodtam: néhány éve Kőbányán, ahol lelkészként szolgáltam, szenteste elmentünk a hajléktalanszállóra olyan fiatalokkal, akik megszokták, hogy ajándékot tudnak adni és kapni, vagyis bizFabiny Tamás Legénd községben prédikál élménnyel lettem gazdagabb. Nagyon aggaszt azonban a társadalom örömtelensége, sok a fásult, csüggedt, hitehagyott ember, akik talán már nem is reménykednek. Abban szeretnék segíteni, hogy az ő életük is értelmet kapjon. Sokan elvesztették a munkájukat, sokan kilátástalan körülmények között élnek, de karácsonykor talán lehet azt sugallni, hogy sohasem szabad feladni, mindig lehet újrakézdeni és reménykedni... Schveiczer Krisztián Kétbodony evangélikus temploma Nógrádsáp erődfallal körülvett, gyönyörű temploma 15. századi tonságos, rendezett körülmények között élnek, s közösen megajándékoztuk a nagyon nehéz sorsú, fedél nélküli embereket, énekeltünk nekik, áhítatot tartottunk, imádkoztunk. Ez egy mélyen megindító este volt...- Közeledik az év vége, a számvetés ideje. Megosztaná velünk, hogyan értékeli 2007-et, s miben remél változást a jövőben?- Az egyházi, s a magánéletemet tekintve az említett gyász ellenére is úgy érzem, Balassagyarmat evangélikus hogy számos hálára okot adó temploma A tar! templom XIII. századi részletei Jobbágyi római katolikus templomának falában román és gótikus részletekre bukkantak a régészek. Az alapok lerakása még a reformáció előtti időszakra esik, keresztény testvériségünk jelképe lehet éppen ezen a helyen e kép, mint sarokkő... „Az ige testté lett és lakozott közöttünk” Evangélikusoknak: karácsonyi interjú dr. Fabiny Tamás püspökkel
