Nógrád Megyei Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-253. szám)
2007-10-31 / 253. szám
2007. OKTÓBER 31., SZERDA 5 NÓGRÁD MEGYE SZENOGRÁDI FERENC Halottainkra emlékezünk November 2. a halottak napja. Sevillai Izidor püspök szerzeteseinek előírta, hogy a pünkösd utáni napon a megholtakért misézzenek. A halottak napjának tulajdonképpeni keletkezése, amikor Odo Cluny apátja (994-1048) november 2-re ünnepélyes megemlékezést írta elő a megholtakról. A megemlékezés a XII. és XIII. században egész Európában elterjedt. Halottak napján virággal díszítjük a sírokat, gyertyát, mécsest gyújtunk és emlékezünk. A gyertya fénye az örök világosságra emlékeztet. Az idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temető keresztjén, az emlékműnél gyújtunk gyertyát. Elterjedt szokás szerint a halottak napja előestéjén otthon is égettek gyertyát, annyi szálat gyújtottak meg ahány halottja volt a családnak. Régebben néhol a kegyeleti megemlékezések közé tartozott, hogy máglyát gyújtottak, a meghaltak lelki üdvéért és szóltak a harangok. Ez a nap a naptárban nem piros betűs ünnep, de a lelkűnkben, szívünkben az. lélekben visszatalálunk azokhoz, akik már nincsenek velünk. A temető csendjében, a sírhantnál emlékezünk gondolatban, létekben együtt vagyunk azokkal, akik egykoron hozzátartoztak az életünkhöz, vagy csak barátai, ismerősei, tisztelői voltunk. A gyertya pislákoló fényében a virágok és a gyertya különleges illatának a keverékében, lelkűnkben ott vannak a szeretteink. A gyertya vibráló fényében keressük kedves tekintetüket. Ott a temető csendjében átvillan agyunkon az élet értelme. Felnézünk, látjuk, hogy a falevél miként vívja haláltusáját az őszi széllel, majd szép lassan, ünnepélyesen, méltóságteljesen aláhull, hogy végleg megpihenjen egy sírhanton. Mi magunkban kutatjuk, keressük az élet értelmét... „Beszélgető egyház szeretnénk lenni" Balassagyarmat. A Szabó József Tanulmányi Ház felszentelése alkalmából a szertartást végző dr. Fabiny Tamással, az északi evangélikus egyházkerület püspökével beszélgettünk a közelmúltban. Szabó Andrea- 2006 tavaszán iktatták püspökké. Mit tapasztalt az elmúlt másfél évben egyháza hitéletét illetően?- Székfoglaló beszédem egyik motívuma az volt, hogy beszélgető egyház szeretnénk lenni. Olyan közösségeket kell építenünk, melyek teret adnak a véleménycserére. Másfél éve intenzív párbeszédet folytatok a lelkészekkel, gyülekezeti munkatársakkal, fiatalokkal és idősekkel. Úgy tapasztalom: ezek a beszélgetések szükségesek és jó eredményt hoznak. Megelevenedőben vannak gyülekezeteink, még az elöregedő falvakban sem leépülnek, hanem felépülnek az evangélikus közösségek. Templomokat építünk olyan városokban, ahol korábban nem volt templomunk. Pásztón ez már megtörtént, de például Szügyben is fejleszteni szeretnénk. Új lelkészt iktattunk ma be Nógrád faluban, ahol húsz éven keresztül nem volt papunk. Eddig ingázott a lelkész a pár száz lelkes községbe.- Iát-e lehetőséget a szlovákiai hittestvérekkel való szorosabb kapcsolattartásra?- A szlovák-magyar feszültség az egyházakra is hatott, sajnos. Főleg a szlovák oldalon éreztünk egyfajta gyanakvást az előző vezetés részéről. Most ott is generációváltás történt. Nemrég iktattak be egy fiatal szlovák püspököt, akivel én nagyon jól szót tudok érteni. Ő szorgalmazza az egyházi kishatárforgalmat, tehát, hogy egy kishatár-átlépő- vel át tudjunk menni egymáshoz. Nagybörzsönyből példáúl a lelkész rendszeresen átjár Ipolyszakállosra, mert az ottani magyar gyülekezetnek csak szlovákul tudó lelkésze van. De Komáromból Révkomáromba is átjár a pap.- Milyen korosztályú ma az evangélikus papság?- Nagyon sok a fiatal. Én a magam 48 évével idősnek számítok a lelkészi karban. Huszonéves, harmincas lelkészeink vannak. Adódik ebből egy örömteli probléma is: nevezetesen az, hogy a lelkészeknek - akiknek egyhar- mada nő - gyerekei születnek. Nekem is van egy kétéves gyermekem a két nagyobb gyerek mellett, így ezt az élethelyzetet át tudom érezni a gondjaival, örömeivel együtt és adott esetben segíteni is tudok.- Mi a véleménye a balassagyarmati gyülekezetről?- Itt mindig történik valami. Másfél év alatt talán ez a hatodik látogatásom Balassagyarmaton. Egyházmegyei ifjúsági napon is részt vettem, Bartha István igazgató-lelkész meghívására pedig a Bátrak szabadegyeteme című előadás-soroegyütt gondolkodni velem, s a provokatív gondolatokra is reagáltak. Istentiszteleteken is jártam Gyarmaton. Az egész megyéből ide lehet hívni az evangélikusokat, mert nagyon jó az egyházközség infrastruktúrája. Bartha István tevékenységét tökéletesen kiegészíti Kulcsár Zsuzsanna lelkésznő munkája. Megelevenedő ifjúsági munka, kreatív fiatalok, kitűnő énekkar jellemzik a Várost. Balassagyarmat jó példa arra: föl lehet lendíteni az egyházi életet, hogyha fiatal és fiatalos, lendületes, bátor lelkészek szolgálnak a gyüle- j kezeiben.- Milyen érzés az, hogy a néhai Szabó József püspök keresztjét viselheti?- 1952-ig püspöki székhely volt Balassagyarmat a legendás püspök irányítása alatt, majd diktatórikus döntésre megszűnt az lenni. Szabó József egyházvezetői, valamint tudományos munkát végzett, a magyar nyelv ápolója és nagyszerű igehirdető volt. Örülök annak, hogy a tanulmányi házat róla nevezték el. Szabó József és Thúróczy Zoltán nyíregyházi püspök a példaképem. Az, hogy Szabó József püspöki keresztjét hordhatom, nagy erőforrás és egyben bátorítás számomra. zat keretében beszéltem Júdásról a bátraknak, akik hajlandóak voltak Nem kerül többe a kegyelet ünnepe (Folytatás az 1. oldalról) Fajtától és mérettől függően negyven forinttól háromszázötvenig válogathatunk a szálas virágból. A legdrágábbak hatalmas fejűek és gyönyörűek, de olcsóbban is lehet hasonló szépet, frisset vásárolni a halottak napja hagyományos virágjából. Az őstermelők Salgótarjánból és a környékbeli településekről érkeztek, és mint mondták, a tavalyihoz hasonló árakon kínálják „portékáikat”, legfeljebb néhány forintot emeltek, annak ellenére, hogy szinte minden drágább lett, a tüzelő és a növényvédő szerek is. Az árakból alkudni is lehet a piacon, abban az esetben, ha valaki nagyobb mennyiséget vásárol több tíz forintot is engednek a kereskedők. Különböző színekben, cserépben nevelt krizantém is kapható, a legkisebbekért kétszázötven forintot, a nagyobbakért hatszáz-nyolcszá- zat, míg a legterebélyeSebb, legszebb cserepes növényekért ezerötszáz-kétezer forintot kérnek. A sírkoszorúk ára kétszáz és kétezer forint között mozog. Gazdag a kínálat a különböző kegyeleti cikkekből is. A gyertyák csomagja 250-350 forint, míg mécseseket, mérettől függően, 65 és 2500 forint között vásárolhatunk. Az üzletekben és a belvárosi virágboltokban is hasonló árakkal találkozhatunk, nincsenek szembeszökően nagy különbségek a fentiekhez képest. Sőt, a sokak által látogatott hipermarketben egyes mécseseket olcsóbban - 39 forintért - kínálnak, mint a piacon. A balassagyarmati piac valamennyi standja telis-tele van krizantémokkal. Óriási a választék. A kis fejű - mályvaszínű, Iilás, sárga és piros - csokrok 250-300 forintba kerülnek, s nagy általánosságban a közepes fejű, sárga és fehér krizantémok szála - melyet a legtöbben visznek - 150 és 200 forint között mozog. A piros, narancssárga, sárga, fehér színben pompázó cserepes krizantémokat idén 800 forintért árulják. - Tavaly ezer forintért adtuk őket, de most nagy a felhozatal, s még külföldről is behoznak cserepeseket az országba - mondja az eladó. Nyolcvanforintos krizantémot is láttunk - igaz, kis fejűt - s az igazán szépet, nagy fejű sárga és fehér virágok szála már 300 forintot kóstál. A piros és fehér szegfű szálát 150 forintért lehet megvenni, de széles választékát láttuk a koszorúknak is. A művirágból álló ezüstfenyős koszorúk ára 800 forint, tobozkoszorút kaphatunk már 300 forintért is, de 1250 forintig terjed az áruk. A szinte az egész sírt beborító, nagy koszorút 3200 forintért árulják. A mécsesek, örökmécsesek gazdag tárházában a legolcsóbb a tízforintos teamécses, de láttunk elemes örökmécsest is 250 forintért. 75 forinttól 250 forintig juthatunk hozzá a hagyományos kismécse- sekhez, a 400-600 forintosak viszont már 48-60 óráig égnek, s az 1200 forintos örökmécses 80 óráig világítja be a sírokat. Az ünnep eredetéről B.J. A mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja. Az ünnep és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl - fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozói sírját. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak és elveszített szeretteikre emlékeznek. MINDENSZENTEK A hajdani rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték. Szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra. Marcus Agrippa Kr. e. 27-ben építtetett egy hatalmas templomot, amit panteonnak neveztek el. Itt az összes isten tiszteletére mutatták be a papok az áldozatot. A panteont aztán Rómában 610 (egyes források szerint 609) május 13-án keresztény templommá alakították. Ez adott alkalmat az ünnep bevezetésére: hiszen ezen a napon IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte. A 4. századból is maradtak fent adatok mindenszentek ünnepéről. Szent Efrém szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János például már tudott az ünnepről, melyet május 13-án, illetve pünkösd utáni első vasárnap ültek meg. (E vasárnap neve a görög egyházban ma is a szentek vasárnapja.) Az ünnep történetében újabb lépést jelentett III. Gergely pápa (731-745), aki a Szent Péter-ba- zilika egyik mellékkápolnáját nemcsak minden vértanúnak, hanem Az ünnep még a VIII. században május 13-ról november 1-jé- re tevődött át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék. (A kelták november első napjaiban emlékeztek az elhunytakra, különböző halotti áldozatok bemutatásával. Náluk már a VIII. században is közünnep volt november első napja - ami az év kezdetét is jelentette./ 835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, és attól kezdve a mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett. HALOTTAK NAPJA Halottak napját november 2- án 998 óta tartja meg az egyház. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal A november 2-i halottak napja konkrétan Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048,) ered. Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette. Ez a rendeleté (998) mindmáig fennmaradt. Hamarosan pedig a bencés renden kívül is megünnepelték, a 14. századtól Róma is átvette. E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. Ehhéz a szokáshoz azonban több népi hiedelem is kapcsolódik. Némelyik szerint ennek az a célja, hogy a világosban a magyar területeken szokás volt ilyenkor a sírok megtisztítása, rendbe hozása is. Ilyenkor fel is díszítik a sírokat. Virágokat, manapság pedig koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére. A nép ajkán ennek a szokásnak is megvan a magyarázata: azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A néphit szerint ilyenkor ugyán- is hazalátogatnak a halottak. Ezért sokfelé szokás volt, hpgy számukra megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. A bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót. Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát. Zentán mindenszentek napján a család minden tagja meggyújt egy gyertyát, azt tartották, hogy akié a legelőször leég, az hal meg leghamarabb. Mi is imádkozzunk elhunyt szeretteinkért, hogy eljussanak abba a hazába ahol nincs halál és örökké tart a boldogság.
