Nógrád Megyei Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-253. szám)

2007-10-26 / 249. szám

2007. OKTÓBER 26., PÉNTEK Deja vu: mintha mindig vezettük volna teszt Hyundai i30 1.6 Style Hollywoodi mondás szerint ha biztos sikert akarsz elérni, a fil­med alapozd gyerekekre, vagy kutyákra. Nem is kellett csalód­niuk sem a Ni csak ki beszél?, a Denisz, a komisz, vagy a Resz­zata hátulját juttatja eszébe, má­sok szerint inkább a Fiat Puntó­éhoz hasonlatos. Tény: ma már nehéz egyedi formatervet kiala­kítani úgy, hogy az ráadásul szé­les vásárlói spektrumnak tet- szen is, maradjunk hát annyi­ban, hogy e sokféle behatás eile- ' ben, a kézifékkar mögött két po­hártartót találni, műszerfalban és a tetején is találunk fedeles fiókot. A kulccsal zárható kesztyűtartó hűthető, míg napszemüvegünket bélelt tartó várja a tetőn. A teszt­autónk bőr-szövet kárpitozásü ülései nem csak mutatósak, de Szemre is és menetteljesítményekben is kellemes választás lehet a Hyundai i30 kessetek betörők! alkotóinak, de kétséges, hogy nagyot bukott volna Lassie, Benji, Boomer vagy a 101 kiskutya kiadója. Talán ez az alaptézis, a biztos fogódzó ve­zette a Hyundai reklámszakem­bereit is, amikor úgy döntöttek: kutyákkal népszerűsítik a kore­ai márka alsó-középkategóriás modelljét, az i30-at. Pedig enélkül is kelendő lehet... A Hyundai dizájnerei sosem tartoztak a korszakalkotó formát megálmodók közé; bár terméke­ik nem voltak ódivatúak, egy visszáfogottabb ízlésvilágot kép­viseltek. Az alapfilozófia nem változott az i30 esetében sem, azaz továbbra sem a harsányság jellemzi az új Hyundait, a vonal- vezetés sem nevezhető újhullá­mosnak, inkább amolyan „min­denki számára elfogadható”. S ez nem kis érték, hiszen egy­aránt közel áü egy fiatal, vagy egy öregúr szívéhez. Hogy az i30 megjelenése mennyire egyedi, arról már meg­oszlanak a vélemények. Az orr­rész egyesek szerint erősen ha- jaz az utolsó Toyota Corollára, a króm díszléc a lógóval a Mazda stílusát követheti. A hátsó trak­tus sokaknak a BMW 1-es soro­nére is egységes és szolid karak­tert kapott kívülről a Hyundai, amelyet az első lámpáktól az au­tó hátuljáig végigfutó markáns éllel, illetve „izmosán” domboro­dó motorháztetővel tett sportos­sá a gyár. A belső kialakítás terén sem kell szégyenkezniük a kistigri­seknek: a felhasznált anyagokat, a funkcionalitást nem érheti kri­tika, sőt a mutatós műszerfal áll­ja a versenyt bármelyik kategó­riatárséval. A műszerfal és az aj­tók felső része szivaccsal bélelt, jó tapintású anyagból készült, a fe­kete színt matt ezüst betétekkel oldották. A sebesség- és fordulat- számmérő műszerek jól leolvas­hatók, megvilágításuk kék színű, akárcsak a fedélzeti számítógép kijelzője, ezek fényereje állítható. A bőrrel bevont kormánykerék jó fogású, a szervorásegítés jól elta­lált. Ráadásul a futóműnek kö­szönhetően igen jól kormányoz­ható az autó, de erről majd ké­sőbb. Szívmelengetően sok tárolórekeszt álmodtak az 130 ve­zetője köré: öblös az ajtózseb, amelybe félliteres palack is befér, a duplafedelű könyöklő ideális hely a kisebb holmik számára, de van hely a váltó előtti mélyedés­kényelmesek is, ugyan egy ki­csit több oldaltartás még kényel­mesebb lenne, de kárpótolt a so­főr magasság- és deréktámasz- állítója. Átlagos magasságú és termetű utasból hátul kettő ké­nyelmesen, három azonban már csak némi kompromisszum árán utazhat. A divatos, bicska mód kipatta­nó kulcs már az i30-hoz is jár, ez tesztautónkban egy. 1,6-os ben­zinmotort indított. Áz 1,4-es, 109 lóerős alapváltozattal szemben ez 154 Nm-es forgatónyomatékot és 122 lóerőt teljesít, amely tel­jesítménytöbblet előzéskor, vagy autópályán lehet különösen hasznos. A motor magasabb for­dulatszámon agilis igazán, 3500 fölött „harap” - bizopy mi is csak reménykedhetünk a szabálysér­tési előadó jóindulatában... Városban és országúton elmé­letileg kevesebb visszakapcsolás­sal, kényelmesebben tudunk utazni, a fogyasztásban pedig alig fél liter a pluszteher száz kilomé­terenként. Áz ötfokozatú sebes­ségváltó azonban rövid áttétele- zésű, emiatt ugyan városban is elviseli az ötödik fokozatot, de elő­zéseknél vissza kell kapcsolni. A motor 100 km/órás tempónál 3000-et, ISO km/óránái már 3900-at forog percenként - az át­tételt vehették volna hosszabbra, vagy jól jönne egy hatodik, kímé­lő fokozat. A váltó maga amúgy fi­noman, jól megvezetve jár, érde­kes, joystickszerű érzetünk lehet kapcsolgatáskor, ami azonban in­kább megnyugtató, mint zavaró. A futómű hangolása komfortos, igazán nem nevezhető sem lágy­nak, sem sportosan feszesnek. A rossz minőségű hazai útviszo­nyok tükrében a 16 colos alufelnik miatt érezhetjük úgy, hogy az út­hibák beköszönnek az utastérbe, jó minőségű aszfalton kifejezet­ten élvezetes az autó úttartá­sa. Az elöl MacPherson, hátul pedig több lengőka­ros független felfüggesz­tés kellő tartalékokkal rendelkezik: nem tolja az orrát a kanyar külső íve felé, ha gyorsabban érke­zünk egy-egy forduló­hoz, s nem bicsaklik a há­tulja sem, csak agresszív féke­zésnél hajlamos túlkormányzott jeleket mutatni. A csomagtér 340 literes, ötle­tes háló tartja féken a poggyá­szokat, a padló két szélén zárha­tó rekeszekbe rejthetjük el az ap­róbb holmikat, a hátsó üléstám­lák osztva dönthetőek. Az 1,4-es belépőmodellhez már hárommillió forint alatt hozzájuthatunk, felszereltsége pedig az átlagosnál jobb: szer­vokormány, hat légzsák, ABS, aktív fejtámlák, állítható kor­mány- és ülésmagasság, elekt­romos első ablakok, valamint kormányról vezérelhető MP3- lejátszós cd-s rádió USB- és iPod- csatlakozóval. Az általunk ki­próbált Style pakk még 16-os fel­nikkel, ködlámpával, bőrborítá­sú kormánnyal, bőr-szövet ülés­kárpittal, riasztóval, esőszen­zorral, első szélvédőfűtéssel, elektromosan állítható tükrök­kel, automatikus légkondicioná­lóval és hat hangszórós hifivel kínál többet. A dízelpártiaknak ott vannak az 1,6-os CRDi moto­rok kétféle teljesítményszinttel (90/115 LE), amelyek közül a gyengébb már 3,8 milliótól meg­vásárolható. Az ára tehát eltalált, és saját tapasztalat, hogy az autóval per­cek alatt össze lehet szokni: mintha már jó ideje vezettük vol­na. S ha a 3 év garanciális időn túl is olyan hűséges társ marad, mint egy kutya... A vaskos, magasra nyúló lámpák a Puntóra, a hátfal a BMW 1-re [emlékeztetnek A középső konzolon a CD-s rádió és a klímás fűtésblokk kapott ——helyet Jó fogású a kormány, ésszerűek és kézre esnek a kezelőszervek, a beltér anyagai jó minőségűek Macska módjára csöndes az 1,6 literes motor, s az étvágya sem nagy • • • • • • tJLf • • • 9. * •• • • • • Tekintse meg és próbálja ki az 130-ast nyílt hétvégénkén október 26-27-28-án! HYUNDAI NÓGRÁD Salgótarján, Budapesti út 1. (a 21-es úton az ipari parknál) Tel.: 32/520-520 i nfo@hy u nda inograd. h u • • • V« •»••••• • V • • • * • • • • • • • • • '•‘V HYurmm Az emlékmás lyiENETPRóBA Fiat Grande Punto 1.4T Abarth A Fiat Abarth-programja többet takar néhány skorpi- ós jelvénnyel felvértezett kisméretű sportkocsinál. Az itáliai cégcsoport legújabb tagja, az Officine Abarth átveszi a Fiat Sport Team eddigi feladatait, egyben tel­jesen önálló márkaként jelenik meg a sportkocsik ko­rántsem telített, de mafiapság szépen hízó piacán. G. G. - autó-motor Az Abarth mellbevágó lát­vány. Többet mutat, mint a sze­rény Ford Fiesta ST, de nem any- nyira hivalkodó, mint például a 'p Opel Corsa OPC, amely kosán üvölti: sportmodell vagyok! Belépőjének hatásossá­ga szempontjából a Renault Clio RS-hez áll legközelebb, de míg ott a kivágott, domborított ka­rosszériaelemek hozzák a „hű- ha-effektust”, itt színek, matri­cák és apróbb kiegészítők akasztják torkunkon a falatot. Pofás kis dög, annyi szent, de tel- jesíti-e a marcona külseje alap­ján belelátott elvárásokat? A vá­lasz előtt nézegessük még egy kicsit. A10 mm-es ültetés és a 6 min­es nyomtávszélesítés nem biz­tos, hogy szemet szúr, de az egyedi 17 colos felnik és a küszö­bökön húzódó, Abarth feliratot ölelő piros csíkok már a felületes szemlélőkre is azonnali hatást gyakorolnak. Ehhez jönnek még a felül piros, alul fekete, kéttó- nusú visszapillantók, a kerekek mögött vöröslő Brembo féknyer­gek, a fekete házba simuló fény­szórók és a teljesen sajátos lök­hárító. A két szélén levő, töltény­hüvely formájú fekete házakban nem ködlámpák, hanem a fény­szórók rejtőznek, középső légbe­ömlője az 1,4-es T-Jet turbómo­tort táplálja, az összes testnyí­lást átlós rácsszerkezetű, fekete háló borítja, a kasztnit pedig szé­pen'választja el az úttól az alsó peremén végigfutó sötétszürke, hátul diffúzorba torkolló mű­anyag perem. Akinek ez sem elég, négy ponton, a hűtőmaszk és a csomagtérajtó közepén, va­lamint kétoldalt az ajtók mögött, kilincsmagasságban találkozhat a skorpiós Abarth-jelvénnyel. Fiat-logót ne keressünk, ilyen ugyanis nincs az autón! A futóművet a szélesítésen és ültetésen felül is átdolgozták, vas­kosabb, 19 mm átmérőjű stabili- zátorok akadályozzák meg a nyeg­le dülöngélést, a rugókat pedig 20%-kal vették feszesebbre. 155 lóerő, 206 Nm-es csúcsnyomaték, ami a középkonzolon található Sport Boost feliratú gombbal 230 Nm-re tornászható, amúgy pedig 8,2 másodperc százig, 208 km/órás felső limittel. Széria a hatfokozatú manuáüs sebesség- váltó és a kikapcsolhatatlan ESP. A Grande Punto Abarth hazá­jában 17 800 euróért, azaz bőven ötmillió forint alatt kerül forga­lomba, ami itthon a közterhek­kel együtt nem biztos, hogy tart­ható lesz. Pedig egy csodaszép, az autópark átlagához képest gyors, kaján vigyorral vezethető modellről van szó, ami ennyiért könnyen maga alá gyűrhetné el­lenfeleit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom