Nógrád Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-27 / 174. szám
2007. JÚLIUS 27, PÉNTEK 3 PÁSZTÓI NAPLÓ Szülővárosa elismeréssel adózott munkásságának Pásztó város 600 éves évfordulóján Pásztó díszpolgára címet vett át a pásztói születésű dr. Tari Lujza, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Munkásságáért 2003 októberében Pásztóért Emlékplakett elismerésben részesült. Tizenhat évesen került el Pásztóról, hogy a zenei életnek szentelje munkásságát. Az elfoglaltsága ellenére mindig szakít időt, hogy szülővárosába hazatérjen. esla- Hogyan került kapcsolatba a zenével?- Általános iskolámat szülővárosomban, a Dózsa György Általános Iskolában végeztem. Vini tevékenységemet. Sajnos, egy iskolai sérülés közbejött, egy tornaórai elesés következtében majdnem eltörött a kezem, ami a későbbiekben hátráltatta zongoratanulásomat. Ezért közben egy évig a pásztói gimnáziumzeneakadémián gyakorlati zenével foglalkoztam (továbbra is sokat zongoráztam) és igyekeztem mindent megtanulni, ami a népzenei kutatómunkához, illetve az általános zenei tevékenységhez szükséges. A diplomám karvezetői és ének-zene tanári szak- képzettséget adott (az időközben sokszor átnevezett szakot akkoriban furcsamód középiskolai énektanári diplomának nevezték, pedig ez olyan magas képzést adott, hogy a hallgatók nagy része a legmagasabb szintű hazai és külföldi zenei egyetemeken taníthatott vele - később jómagam is).- Mikor kezdett a zenei néprajzai. Tari Lujza és a hortobágyi hagyományokat őrző Vígh Sándor szonylag korán kezdtem zeneiskolába járni, Hatvanba - mondja dr. Tari Lujza. - Rajeczky Borbálánál zongorázni tanultam. Később ő külföldre ment férjhez, s a következő tanárom módszere nem olyan volt, ami a zenei pályafutásom jövőjére pozitívan hatott volna. Amikor Rajeczky Borbála egyszer hazajött és meghallgatott, azt mondta, hogy nem fejlődtem annyit, amennyit tehetségem révén fejlődhettem volna. Javasolta, hogy keressek más tanárt, és akkor iratkoztam át az újonnan megnyílt nagybátonyi zeneiskolába.- Mikor döntötte el végérvényesen, hogy a zenei pályát választja? A nagybátonyi időszak alatt, ahol kiváló tanáraim voltak és sok rendezvényen szerepeltem. Természetes volt számomra, hogy zenei pályán fogom folytaiban tanultam, ami életemnek szintén egy szép időszaka volt. Az első gimnázium után kerültem Szegedre, a zenei szakközépiskolába, ahol olasz nyelvből és művészettörténetből különbözeti vizsgát téve a második osztályba (vagyis saját évfolyamomba) kerültem. Zenében viszont elsőbe kellett kezdenem, de a következő évben kérvény alapján egy év alatt két évet végeztem el. A zongora mellett ekkor még az ütőhangszer szakot is felvettem, majd többször játszottam a szabadtéri játékok műsorain a szegedi színház szimfonikus zenekarában. A gimnázium végén több okból a karvezető és zenetanári szakra iratkoztam be. Akkoriban a zenetudomány már nagyon érdekelt, de ilyen szakot az érettségim évében nem indítottak. A karvezetői szak állt ehhez a legközelebb. A budapesti kutatással foglalkozni?- Már általános iskolában elkezdett érdekelni a néprajz, s a gimnáziumi évek alatt határozott zenei érdeklődéssé vált: meg- éreztem, hogy ennek a zenei oldala mennyire érdekes. A népzenei gyűjtésben az első lépéseket Rajeczky Benjamin segítségével tettem meg, hiszen ki máshoz is fordulhattam volna, mint hozzá. Első munkáimat Pásztón, a saját utcánkban végeztem, Szegeden pedig nagy hasznomra volt a Móra Ferenc Múzeum, amely tele volt régi népi hangszerekkel, illetve általam nem ismert népviseletekkel. Budapestre kerülve első utam a Néprajzi Múzeumba vezetett, ahol zeneakadémiai tanulmányaim mellett gyakornokként bedolgoztam. Később Vargyas Lajos meghívására a mai Zenetudományi Intézet elődjénél, a MTA Népzenekutató Csoportjánál dolgoztam külső munkatársként, még zeneakadémiai tanulmányaim alatt. Itt természetesen gyakran találkoztam Rajeczky Benjáminnál, akitől nemcsak én, a kezdő, hanem már meglett kollégái is sokat tanulhattak. Sokan úgy gondolják, hogy ő vezetett erre a pályára. Ő azt gondolta, hogy én aktív muzsikus leszek, amely pályát mindig nagyon becsülte. Nem csodálkozott azonban, hanem pl. azzal segített, hogy kérdéseimre szakkönyveket adott vagy ajánlott olvasmányként, hogy abból magam jöjjek rá a válaszra.- A diploma megszerzése után hogy alakult a sorsa? A diploma kézhezvétele után kész hely várt az előbb említett intézetben, hiszen addig már több mint két év alatt megismerték a munkámat. Szerencsés voltam, mivel egy kolléga akkor ment nyugdíjba és átvehettem a helyét a csoportban (az intézmény mai neve: MTA Zene- tudományi Intézet). Azóta is itt dolgozom, ma mármint tudományos főmunkatárs. Közben tanítottam a Bartók Béla Zenei Szak- középiskolában (konzervatórium), alkalmanként meghívást kaptam az ELTE folklór tanszékére és külföldi egyetemek zenei tanszékére. A tudományos pálya folyamatos tanulást jelent, melynek velejárója bizonyos tudományos fokozatok elnyerése. A zenetudomány kandidátusa címet egy 19. századi népzené-irodalom- műzene kitekintésű téma feldől gozásával szereztem meg. Közben hat éven át a Zenetudományi Intézet tudományos titkára voltam és más hazai zenei bizottságokban tevékenykedtem (kilenc éven át voltam annak a zenetudományi bizottságnak a tagja, amelyben Rajeczky Benjáminnál szintén együtt dolgozhattam). Bekapcsolódtam a nemzetközi zenetudományi életbe is. A nemzetközi népzene-tudományi társaság (ICTM) csoport magyar bizottságának több mint tíz éve vagyok az elnöke. E bizottsággal rendeztük meg a Rajeczky- centenáriumot Pásztón.- A zenegyűjtés terén milyen tájakon dolgozott?- Mindenekelőtt saját szülővárosomban és a tágabb Palócföldön, de az országban számos más helyen is megfordultam (Dél-Alföld, Dunántúl). Sokat gyűjtöttem a határon túli magyarság körében Erdélyben. A tágabb Felvidék a mai napig a legfontosabb gyűjtőterületem, s jártam Burgeníandban is. Ami a témaköröket illeti, elsősorban a hangszerekkel és hangszeres népzenével foglalkozom. A korszakokat tekintve elsősorban a 19. század zenéjét, azon belül a verbunkos hagyományokat, a népzenei folklorizációkat (Kisfaludy Károly, Petőfi, Vörösmarty), a szabadságharc népzenei- és tágabb zenetörténeti vonatkozásait (utóbbit CD-ROM-on mutattam be, mely az első hazai népzenei CD-ROM kiadvány) dolgozom fel. Kutatói életművek feldolgozása is az egyik fő területem: én dolgoztam fel és adtam ki Kodály népzene-tudományi életművének hangszeres munkásságát és gyűjtését, foglalkoztam Lajtha Lászlóval, Molnár Antallal, és természetesen sokféle formában Rajeczky Benjamin népzene-tudományi munkásságával. Jelenleg Bartók Béla magyar hangszeres népzenei gyűjteményének kiadásra előkészítése (egy többéves munka) végső simításait végzem. Munkáimban nagy hangsúlyt helyezek a hangfelvételek megismertetésére is: kiadtam, pl. a Kodály fonográffelvételeiből készült válogatást, Lajtha hangszeres zenei gyűjtéseiből készült válogatást. Jelenleg Hollandiában jelent meg szerkesztésemben két CD, mely halottas zenei hagyományainkat mutatja be a szájhagyományból.- Ez évben Pásztó díszpolgára lett, néhány éve Pásztóért Emlékplakettet kapott szülővárosától. Miként érintették az elismerések?- Igen nagy megtiszteltetésnek éreztem már az emlékplakettet is. A díszpolgári cím pedig különösen megható számomra. Őszintén mondom: soha nem gondoltam volna, hogy az a kevés, ami munkámból a szülővárosomig visszajut, ilyen szép, megtisztelő címet eredményezzen! Nagyon köszönöm a város lakóinak, illetve a város képviselő-testületének és mindenekelőtt polgármester úrnak ezt a kitüntető címet! Nekem természetes, hogy ha pl. rádióelőadást tartok, akkor abba Pásztót valamilyen módon megemlítem. A zeneakadémiai tanítványaim is mind tudják, mi a szülővárosom. Szeretem, amikor azzal jönnek oda hozzám: „hallottam, tanárnő, hogy pásztói tetszik lenni. Én meg Balassagyarmatról (Salgótarjánból stb.) jöttem.” Pedig sok barátom van szerte a világban, de ez másfajta összetartozás-érzés, ehhez nincs fogható. Az is természetes, hogy az ország valamelyik távoli pontján utazva, utastársakkal beszédbe elegyedve azt mondjam, hogy „nálunk”, „mifelénk”, vagy csak „a szülővárosomban” ez így, vagy úgy szokás. A kérdésre, mi az a hely, természetes a válaszom: Pásztó. S mekkora az örömöm, ha tudják, hol van! S még nagyobb, amikor húsz-harminc éve nem látott régi iskolatársak azzal köszöntének: „hát mi újság Pásztón? Emlékszem, te pásztói vagy!” Sajnos, a városért nem tettem annyit, amennyit szeretnék, s amiről úgy gondolom, többet tehetnék, ha közvetlenül' ott élnék. Igyekszem ezt a gyönyörű címet megszolgálni.- Jelenleg milyen komolyabb munkán dolgozik?- Egyszerre mindig több munkán dolgozom, közte több Ko- dály-témán, hiszen Kodály-év van. Egyet emelek csak ki: a „Pásztó zenei emlékei” című könyvet, melyet az idei évfordulóra készítek, s amellyel igyekszem méltó emléket állítani városunknak, azon belül többek közt Kodály Zoltánnak, Rajeczky Benjáminnak és általában a száj- hagyományban fennmaradt szebbnél szebb pásztói népdaloknak, meg nem utolsósorban a pásztói dalárdának.- Milyen tervek állnak ön előtt a jövőt illetően?- Tervem nagyon sok van, de a tervek egy részét bizonyos feladatok mindig meghiúsítják. Az utóbbi években egyre nagyobb mértékben veszek részt a felsőfokú oktatásban, pl. a zeneakadémiai népzenei szakindítás kidolgozásában és magában a képzésben, illetve évek óta elnöke vagyok a kétszintű érettségi népzenei tételkészítő bizottságának, s ilyen minőségben továbbképző feladatokat is ellátok. A szorosan vett tudományos tervek mellett a jövő szakember- képzését is nagymértékben igyekszem szem előtt tartani. A Végtelen történet Olvasónapló-pályázat értékelése és eredményhirdetése A 78. ünnepi könyvhét nyitó rendezvényén került sor a 7-8. osztályos diákok számára meghirdetett Michael Ende: A Végtelen történet című művéhez kiírt olvasónapló-pályázat értékelésére és az ünnepélyes eredményhirdetésre. A részletekről Szivákné Vígh Anna könyvtáros tájékoztatta lapunkat. Pásztó. A XX. század végének gyermekkönyv-rengetegéből nem véletlenül esett a választásunk Michael Ende A Végtelen történet című művére. Az író történetei kivétel nélkül meseszernek, melyekből tükröződik az író romantikus alkata, érzésvilága és értékrendje, hite, hogy a világ minden dolga mesésíthető. A Végtelen történet Fantáziaországban játszódó misztikus kaland, melyben meg kell küzdeni Fantáziáért, mert veszélyben van és vele együtt a valós világ is. A világ, melyben hamis vágyainkat hajszolva elfelejtjük az emlékeinket és az álmainkat, ahol a képzelet helyét a „Semmi” foglalja el. Ahogy Fantáziában terebélyesedik a „Semmi”,, a világban nő a hazugság. A „Semmi” vonzó, belezuhanunk és hazugságáradat borítja el a világot. A valóságot csak az gyógyíthatja meg, aki már járt Fantáziában és vissza is tudott onnan jönni, mégpedig úgy, hogy rátalált a valódi vágyaira. Michael Ende könyvében a fenti vezérfonal mentén szövi az események fonalát, közben számos tanulsággal szolgálva. Reményeink szerint az olvasónapló-pályázatot elkészítő és a könyvet olvasó valamennyi gyermek életre szóló élményekkel lett gazdagabb. A legjobb pályázatokat benyújtók értékes könyvjutalomban részesültek. Első helyezett: Tarcsányi Kitti, Gárdonyi Géza Általános Iskola és Maros Dávid Dózsa, György Általános Iskola. Második helyezett: Bakos Mercédesz, Gárdonyi Géza Általános Iskola. Harmadik helyezett: Juhász Virág, Dózsa György Általános Iskola és Kovács Dzsenifer, Gárdonyi Géza Általános Iskola. Különdíjban részesült: Hermész Ákos, Dózsa György Általános Iskola Balról: Hermész Ákos, Juhász Virág, Maros Dávid és Tarcsányi Kitti
