Nógrád Megyei Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-17 / 114. szám
4 Palócul tanított imádkozni anyám... Ül az ágy szélén Kovács palya Ernőné, lányként Tőzsér Kapcsos Anna. Madárcson- tú, kis asszony, nyolcvan év örömével és bújával szívében-lelkében. Mellette az imádsá- gos könyve, meg a könyv, amit maga írt. Öregségére egyedül maradt a házban és leggyakrabban a betegség kereste meg. Néhány éve Mizserfán az idősotthonban él. Napjai csendesen, békességben telnek. Elbeszélget a szobatársakkal, imádkozik, vagy bele-be- lelapoz a könyvébe, olvasgat, ha egyre gyengülő szemei engedik. Mintha enélkül nem emlékezne, hogy milyen volt az élete, amikor még fiatalabb volt, a múló évek nem gyötörték igy meg. Amikor még bírta a munkát, amikor még sokan és sokszor nyitották rá az ajtót. Hol a népes rokonságból kopogott be valaki, jöttek idegenek, akik a kazári viseletről akartak többet tudni. Hányat öltöztetett fel közülük a híresen szép kazári viseletbe, maga sem tudja. * * * Van annak már huszonöt esztendeje is, hogy egy nap fiatal lány, néprajzos egyetemista kopogott az ajtaján. Gyűjteni jött Kazárra, szállást kért. Akkor már özvegy volt, bánatos és beteg, az esti beszélgetések szelídítették bánatát, oldották magányát. Fü- lemile Ágnes jött máskor is. Hozta magával társát, Stefány Juditot és együtt hallgatták Tőzsér Kapcsos Panni néni történeteit. Mígnem egyszer egy vastag füzettel állítottak be:- Ne csak mesélje, írja is le történeteit Panni néni - kérték őt. Bizony a füzet jó ideig ott lapult a kredenc- fiókban. De a kilencvenes évek elején pesti kórházba került, s vitte magával a füzetet is. Volt bőven ideje végiggondolni családja, meg a maga életét és írni. Úgy jöttek elő a régmúlt idők történései, úgy szaporodtak a sorok, teltek az oldalak, hogy hinni sem akarta. Amikor szabadult a kórházból otthon folytatta az írást. Nappal végezte a dolgát, amennyire egyre nehezedő, beteg lábai még bírták, de alig várta, hogy eljöjjön az este. Lámpát gyújtott és írt, szomorú és vidám történeteket, pontosan úgy, mint ahogy az életben történt. Újra hallotta az életmesét a Tőzsér Kapcsos Anna, meg a könyve vizslási nagymamától, az erős lelkű, vallásos, igazi palóc parasztasszonytól, akiért még a bíró nagybátyja is üzent, hogy jönne elolvasni mi van a levélben. Akit Kazárra hoztak feleségnek és két álló napig tartott a lakodalom. Sajnálkozottá nagyapán, aki rendes, dolgos ember volt, akit a ki nem kúrált betegség, meg a sok mezei munka korán sírba vitt. írt szüleiről, akik fiatalon kerültek össze. A legény módos gazda, földje, lova volt, de a lány szegény. A szerelem összekötötte, a szeretet együtt tartotta őket, egészen az édesanyja korai haláláig. Négyen maradtak utána gyerekek. Mesélt a háborúról, amelyből az édesapja szerencsésen előjött. Születésről és temetésről, meghitt és szomorú karácsonyokról, húsvéti locsolásról és májusfaállításról, a lányos házak elé, kuko- ricafosztásról, szőtteskészítésről és együtt élő nagy családokról. Régi szokásokról, hagyományokról és sötét babonákról, amelyekben a kazáriak hittek. Azóta sokat változott a világ, más lett az élet Kazáron is. Azok a szokások, a babonák amelyek fogva tartották az embereket lassan-lassan feledésbe mennek. Mára már csak az emlékezet őrzi, meg Tőzsér Kapcsos Panni néni könyve, a 2004-ben megjelent Palócul tanított imádkozni anyám.- Örülök, hogy mindent leírtam, úgy ahogy történt és nagyon boldog vagyok, hogy könyv lett belőle - mondja. Kezébe fogja, tekintetével valósággal simogatja a betűket. Akkoriban a kazári iskolába hat elemit és három ismétlőt jártak. Szeretett tanulni, verset mondani. Az egyiket át is költötte a maga kedvére: Magyar vagyok, magyar, / De palóc föld szülöttje, / Palóc nótát dalolt a dajka felettem / Palócul tanított imádkozni anyám... Az utolsó sort választotta a könyve címének. A régi magtárban volt a könyvbemutató, amelyet közösségi házzá szépítettek. Sokan eljöttek, mert sokan vannak akik büszkék Panni nénire. •k ie k Több mint hatvan éve, hogy Tőzsér Kapcsos Panni férjhez ment Kovács palya Ernőhöz. Menyasszonytáncot járt és összetáncolt ezer forintot, már az új pénzből. Emlékszik, hogy a legjobban azért aggódott, ízlik e majd az étel, amit főz az urának.- Majd megtanít az anyósod, hogy csináld... Az urad szereti, ahogy főz - biztatták a tapasztaltabb asszonyok. Volt földjük, de az ura bányász volt. Kazáron, meg jó néhány környékbeli bányában is dolgozott. Hirtelen halt meg, nem volt még hatvanéves. Nem búsong azon, hogy fia és családja már másképpen él, mint annakidején ők. Ő még viseletbe jár most is. így ment Pomázra az unokájával tavaly nyáron, amikor ünnepségre hívták. Olajos szoknyába, slingelt bő ingvállba, rajta fekete kázsmérkendő, a fején meg bordó kázsmér volt a kazári búcsún. Maga a polgármester asszony invitálta meg és díszpolgári címet adományoztak neki. Nem csak ő, a fia is örült, aki elkísérte. Mizserfán az otthonban jól elvan, de nyáron, ha kicsit jobban bírja magát, hazamegy. Hiányzik a ház, az udvar, a kert.- Meg aztán elkezdtem újra az írást - mondja. A falusi emberek élete gazdag... sok minden kimaradt a könyvből... ■ V.G. __________________________________________2007. MAI US 17., CSÜTÖRTÖK Az orvos-beteg kapcsolatról A beteg és az orvos jó kapcsolatának alapja a kölcsönös információcsere. A beteg merjen kérdezni orvosától betegségéről, gyógyítási-gyógyulási esélyeiről, az orvostól pedig kapjon érdemi választ kérdéseire, kétségeire. Az ilyen partneri kapcsolat biztonságosabbá, gyorsabbá teheti a beteg gyógyulását. Dr. Csehák Judit, a Betegjogi, az Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány elnöke egészségügyi és betegjogi kérdésekről, a rászorulók segítésének lehetőségeiről tájékoztatta a nyugdíjas szervezetek képviselőit. Az alapítvány 4 éves múltra tekint vissza és fontosnak tartja, hogy minden beteg tudja, mihez van joga és élhessen is jogaival. Ezt segítik a betegjogi képviselők is, akik hatodik éve tevékenykednek a kórházakban és a tájékoztatás mellett igyekszenek feloldani az intézmény és a beteg között keletkezett konfliktusokat. Az elnök asszony hangsúlyozta: az alapítvány nem hatóság, nincs szankcionálási joga, de segíthet, tanácsokat adhat abban, hová forduljanak, ha egészségügyi, szociális kérdésekben segítségre szorulnak. Az eddigi tapasztalataik azt mutatják, hogy a jogvédelemre szükség van. Az egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi törvény ellenére az egészségügyi intézményekben, az idősotthonokban zokon veszik a jogvédők megjelenését, vizsgálódásaikat. Dr. Csehák Judit részletesen szólt az egészségügy reformjáról, amelynek célja a betegek jobb ellátása. Gondként említette ugyanakkor, hogy intézkedései nem eléggé átgondoltak és gyakorlati végrehajtásuk szükségességéről, de azok hatásáról nem sikerült időben, egyértelműen tájékoztatni a lakosságot. Az alapítvány és a betegjogi képviselők tapasztalatai alapján említette többek között a vizitdíjat, az idősotthonok lakói és a kórházi betegek ellátását. Nem sikerült egyértelművé tenni a vizitdíjra kötelezettek körét és azo- két sem, akik mentesülnek a fizetés alól. Az utóbbiak köre kibővült további krónikus lietegek és a közfeladatokat ellátók egy-egy csoportjával. Változott a közelmúltban a szakrendelőket beutaló nélkül felkereső betegek vizitdíja is. Az eddigi 600 forint helyett 1000 forintot kell fizetniük. Az idősotthonok lakóinak ellátását, vizitdíjfizetési kötelezettségét minden bizonnyal egyértelművé teszi majd a szociális törvény módosítása. Országos tapasztalat, hogy több intézményben kétszer is fizetnek az idős emberek, egyszer a vizsgálatért és másodszor a gyógyszerek felírásáért Nem eléggé ismert a betegek körében, hogy évente 1 alkalommal a háziorvostól tájékoztatást kérhetnek egészségi állapotukról, vizitdíj nélkül. Bizonytalanság van a területi kórházak ellátási kötelezettségében és a kezelésért járó díjat illetően is. Az előadó hangsúlyozta: a területileg illetékes kórházak nem utasíthatnak el egyetlen beteget sem, legfeljebb a programozható műtéteknél lehet várakozási idő. Jogtalan az is, ha társadalombiztosítási alapon működő intézményben magánkezelést ajánl a betegnek az orvos. A szakemberek körében is igen élénk vitát váltott ki a több biztosítós modell. Sokan a magasabb biztosítási díjaktól és attól tartanak, hogy megszűnik a betegek egyenlő esélye a gyógyuláshoz, lesznek gyorsabban gyógyuló gazdag és nehézkesen felépülő szegény betegek. Dr. Csehák Judit azt tartja: a megoldás valahol középen lehet A társadalomnak szüksége van egy biztonságos egészségbiztosítási alapra, de az embereknek lehetőséget kell adni a választásra is. Az alapítvány a rendszeres tájékoztatók mellett már több kiadványt is megjelentetett a lakosság, a beteg emberek informálására. Ezenkívül várja, hogy júniusig elküldjük észrevételeiket, panaszaikat mindazok, akik úgy érzik, hogy az egészségügyi, a szociális intézményekben sérelem érte őket. Az összegyűjtött észrevételeket aztán eljuttatják az illetékes minisztériumoknak, orvoslást kérve a jogos panaszokra. Címük a következő: Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány 1051 Budapest, Akadémia u. 3. Majális Salgóbányán az információ eljut mindenkihez és a tagdíj is összejön. Azt mondja: van két lába és működik a telefon is. Molnár Ferencné 40 évig Salgótarjánban, a tűzhelygyárban dolgozott. Amikor Zagyvapálfalvára került lakni, ment a bányászszakszervezetbe, amelynek lassan 15 esztendeje gazdasági vezetője. „Fogja” a pénzt, ahogyan csak tudja, mert nem sok van belőle. A tagdíjra támaszkodhatnak, a 230 tag átladulás szervezése, tagdíj összegyűjtése mind az ő dolga. A tagok többsége kisnyugdíjas, tudja, ha pénzért megy, nyugdíj után érdemes útra kelni. It.' M A V I 3HUI. ./“'ÜÉBkji, «. 9tb A bizalmiak „négyes fogata”: Záhorszkiné Nagy Gizella, Tolnai Györgyné, Molnár Ferencné és Hidvégi Istvánné A munkáról és a szakszervezetről beszélt Nagy József, a bányászszakszervezet salgótarjáni ü-es alapszervezetének elnöke Salgóbányán, a hagyományos majálison. Sokan eljöttek, volt dolguk a bizalmiaknak, akik itt is, mint ahogy egész évben is teszik, „kiszolgálták” a tagokat. Asztaltól asztalig jártak a gőzölgő töltött káposztával, az üdítővel, a sörrel. Az alapszervezetben egész évre megtervezik a programot, amelyben helye van a tájékoztatásnak az ország, a város és az alapszervezet dolgáról, a társadalmi munkának, környezetük szépítésének. Megemlékeznek a bányászünnepekről, a bányász- és a Borbála-napról, a karancslejtősi bányászok 1944-es ellenállásáról. A nyár az országjárásé, a kirándulásoké, meg a gyógyfürdői kúráké. Mire mindennek vége van, az esztendő napjai is elfogynak, nincs más hátra, csak a munkáról számot adó taggyűlés. Azt mondja Nagy József, nincs gondjuk a jelenléttel, a 230 tag jelentős része ott van a rendezvényeken. Azok maradnak otthon, akiknek ereje egészen elfogyott a munkában, nagyon idősek, betegek. Szívesen látnák maguk között, hívják a terület 3 egyénileg „megméretke- zetf ’ önkormányzati képviselőjét is, de eddig még egyszer sem jöttek. A szakszervezeti tagok összefogásában, tájékoztatásában, ügyes-bajos dolgainak rendezésében oroszlánrésze van 8 bizalminak. Az alapszervezet tagjainak többsége nem bányász nyugdíjas, 90 százalékuk nő, a bizalmaik is mind közülük kerültek ki. Munkájukat a vezetők és a tagok egyformán elismerik, négyen a nőnapon jutalmat is kaptak. Közülük az egyik Tolnai Györgyné, 39 évet dolgozott az élelmiszer-kereskedelemben. A lánya boltjában még most is „besegít”, mert a munkát, amit szeret az ember nehéz egyik napról a másikra abbahagyni. Már 7 éve, hogy Zagyvapálfalvára jött és 4 éve annak is, hogy bizalminak választották. Sok, egy híján 50 szakszervezeti tagja van. Egy bizalmi „visszalépett” és majd mindenki hozzá „kérte” magát. Van aki Kotyházapusz- tán, a Kemero- vo-lakótelepen él és vannak a Pécskő meg a Salgó úton is. De gosan 60 forintot fizet, időnként kapnak támogatást a szakszervezettől, a bányászalapítványtól és pályáznak is. De sok az idős, a beteg ember, akikre figyelnek és akikhez soha nem állítanak be üres kézzel. A bányászathoz kötődő rendezvényekre is költeni kell. Azért jut is, marad is, nyugtázza. Hidvégi Istvánné is a tűzhelygyár nyugdíjasa, s azt mondja ott is szakszervezeti tag volt. A ü-esben elnökhelyettesnek választották, de megtartotta a bizalmi csoportját is, 50 embert. Mondja, még dolgozott, amikor ceredi munkatársainak mesélt az alapszervezet munkájáról, programjáról. Tetszett nekik és egymás után heten is tagok lettek. Munkája van bőven, de szívesen végzi. Segít a tagoknak amiben csak tud. Méltányos- sági nyugdíjkérelem, üdülési csekk, kiránZáhorszkiné Nagy Gizella 7 éve van az alapszervezetben. Az energikus asszonyt mindjárt bizalminak választották. Most ő fogja össze a bizalmiak munkáját, főbizalmi és tagja a vezetőségnek is. Minden szerdán összejönnek, megbeszélik a heti tennivalókat: kinek van gondja-baja, s hogyan lehet segíteni rajta, ki távozott el közülük, és kik jöttek. Mert jöttek, legalább ötvenen, akik közösséget kerestek, ahol tájékozódhatnak, segítséget kaphatnak ha bajba kerülnek és ők is segíthetnek másoknak. így van ez, valamikor a majális nagy, tömeges ünnep volt Ma már inkább a kis közösségekben ülik a munka ünnepét. Barátok, ismerősök találkoznak, jót beszélgetnek, örülnek egymásnak.-vgMajálisozók - Jólesik az ebéd a zöldben Kistérségi egyesület Rétság. Kistérségi közhasznú egyesület alakult a közelmúltban 26 település összefogásával Rétságon. Az egyesülete célja a térségben működő nonprofit szervezetek ösz- szefogása, működésük támogatása, érdekeik képviselete. Gondot fordítanak a tartalmas közösségi életre a településeken, a természeti, a helytörténeti értékek védelmére, a hagyományok ápolására. Különböző turisztikai programok szervezésével igyekszenek ismertté tenni településeiket, a kistérséget. Fontos feladatnak tartják az idős- gondozást, a nehéz helyzetben lévő családok támogatását. Az elmúlt hónapokban 11 idősklub jött létre a térségben, amelyek ugyancsak az idős emberek érdekeit védik, életkörülményeit javítják sajátos eszközeikkel.
