Nógrád Megyei Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-13 / 86. szám

2007. ÁPRILIS 13., PENTEK BATONYTERENYEI NAPLÓ HÍRCSOKOR A VÁCI MIHÁLY GIMNÁZIUMBÓL Csereprogram Márciusban az évek óta működő csere program keretében Szicíliában járt tizenkét tanuló három tanár kíséretében. Az Acireale-ben működő Liceo Flassico Statele humán tagoza­tú középiskolával 1999-től tartják a kapcsolatot, azóta éven­ként ellátogat egymáshoz a két tanintézet küldöttsége. A ha­gyományosan gazdag program keretében a csodálatos me­diterrán környezet, a barokk építészet remekei, a tengerpart, Siracusa, az Etna, s megannyi látványosság mellett kiváló kapcsolat nyílt a nyelvgyakorlásra, az olasz iskolarendszer megismerésére. A szíves vendéglátást szeptemberben vi­szonozzák majd a vácis diákok és tanáraik. Tanulmányi versenyek A különböző tanulmányi versenyek sorában az idén szép siker született angol nyelvből. Marcis Anita és Dobos Gergely az országos középiskolai tanulmányi verseny országos dön­tőjébe kerültek. Szép teljesítményük bizonyítéka: alig egy-két ponttal maradtak el az elérhető maximális pontszámtól. Fel­készítő szaktanáruk: Maksó Sándorné. A helyi rendezésű tanulmányi versenyek sorában, a Váci­napok keretében lebonyolított matematika versenyre az idén sokan jöttek el a környező általános iskolák 6-7-8. osztályai­ból. A színvonalas vetélkedőn a jelentkezők teljesítményét pá­lyázati pénzek felhasználásával igyekeznek díjazni. A megyei rajzversenyeken is többen vettek részt. Élve az előérettségivel, hatan rajzból tesznek előre hozott érettségi vizsgát. Munkáikból április második felében nyílik kiállítás a gimnázium iskolagalériájában. Vers-és prózamondás A nagykallói Korányi Frigyes Gimnázium, a II. Rákóczi Fe­renc Művelődési Központ, Nagykálló városa Ratkó József szellemiségének megőrzésére országos vers és prózamon­dó versenyt hirdetett meg. Az április 13-15. között megren­dezésre kerülő országos döntőbe jutott Lingurár Balázs tize­dik osztályos tanuló, akinek felkészítő tanára: Zsibói Gergely. A tavaszi szünetet követően - a többi középiskolához ha­sonlóan - készülnek a mind emlékezetesebb ballagási ün­nepségre, s a sikeres érettségi vizsgákra. Rendelő(in)kben a reform Az egészségügy napjainkra kialakult helyzete Bátonyterenyén is „helyzetbe” hozta az érintetteket, betegeket, gyógyítókat egyaránt. Az utóbbiak táborából két orvos mondja el közvetlen tapasztalatait, nagy valószínűséggel nem csak speciálisan helyi sajátosságként megélve a történteket. A most véleményt nyilvánító orvosok évtizedek óta praktizálnak jelenlegi körzetükben, mindketten friss diplomásként itt kezdték pályafutásukat, s mindketten megkapták már a „Város szolgálatért” kitüntetést. Osgyáni Bátonyterenye. dr. borbély éva, a 7. számú körzet (Nagybátony-falu) háziorvosa idestova húsz éve, kis­térségi szakfelügyelő főorvos, aki a kistérséghez tartozó 18 település­ből itt ügyeletet teljesítő orvosokat „szakfelügyeli” - mindenekelőtt a minőségbiztosítás céljával, de mint mondja, a tényleges, erre való „ki­képzés” hiányával.- Az egészségügyi alapellátás változtatásának tulajdonképpeni lényege a definitiv ellátás biztosítá­sa, magyarul: csak az a beteg kerül­jön be a rendszerbe, akinek kell, akinek szüksége van rá - mondja dr. Borbély Éva. - Ez a gyakorlat­ban ténylegesen annyit jelent, hogy jó néhány jogosítványt kivet­tek a kezünkből, ami a beteg fölös­legesen megtett útjait, járkálását gyarapítja, elbizonytalanodását, pontosabban bizalomvesztését idé­zi elő. Elővizsgálatok elvégzésével nem utalhatunk be betegeket, az előbbire is beutalóval kell mennie, majd újra visszajönnie. A hitele­zett utazási költségtérítés meg­szűnt, újabb út szükséges a költ­ségigazoláshoz. Nagyon nehezen lehet követni a rendeletek változá­sát, a BNO-kód kötelezővé tétele megannyi konfliktusforrás, ha vé­letlenül lemarad például egy balas­sagyarmati kezelés során, vagy ne adj’ Isten egy pecsét, akkor csak újbóli úttal lehet rendezni, majd el­végezni a háziorvosi teendőket. A február 15-én bevezetett gyógy­szer-takarékossági rendeletet na­gyon káros a beteg-orvos kapcsola­tát tekintve. Idős betegeim vannak, akiknek többéves munkával sike­rült beállítani a gyógyszerezéssel kielégítő egészségi állapotát, most az olcsóbb gyógyszer megajánlásá­val egyszerre több gond is felme­rül. Például a felsorolt - mondjuk - 8 gyógyszerből melyiket vá­lasszam? Erről tájékoztatnom kell, ha a jól bevált drágábbat kéri, nyi­latkoztatnom kell. Ezután jön a nagy kérdés: ha változtatunk, va­jon lesz-e az adott patikában, mert igenis léteznek fantom- gyógysze­rek, van olyan, amiről még nem is hallottak, alultervezett a gyógy­szerkészlet. Aztán az újabb kérdés: milyen lesz a mellékhatása? Ha kedvezőtlen, óhatatlanul felbomlik az idők során kialakult bizalmi vi­szony. S ezt még tetézi a negyedév­re felírhatóság helyzete, hiszen nem tudhatom felelősséggel előre megállapítani, beválik-e az idők so­rán az adott gyógyszer. A gyakori árváltoztatás, gyógyszerkészlet módosulása miatt egyáltalán ne­gyedévig érvényes lesz-e, vagy ma­gasabb ára miatt újra olcsóbbat ajánl majd a rendszer, és még le­hetne sorolni. A beteg állapotának folyamatos figyelemmel kísérése így gyakorlatilag megszakad. Két­ségtelen, hogy könnyíti a helyze­tet: most már a hatóanyagok alap­ján „tanuljuk meg” a gyógyszere­ket, s nem a gyártók alapján, egy- egy hatáscsoporton belül 6-10 gyógyszert is megismerve. A köte­lező adminisztráció is a beteggel való foglakozástól veszi el az időt: a vizitdíjat csak az orvos veheti át, s mi szerepel az utalványon: dr. X. Y. pénzbeszedő. Igen, a jelenlegi ál­lapotban pénzbeszedők vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy közal­kalmazottként naponta számolunk el, az utalványokat lefénymásolják, és így tovább. Szóval időzavarban és türelem hiányában szenvedünk. Eltolódik, pontosabban már nem működtethető a jól bevált előre ren­delés, hiszen nem biztos, hogy egy­általán eljön a beteg, ha eljön, a ko­rábban megírható gyógyszer he­lyett mit ajánl a rendszer, milyen mellékhatásokkal lehet számítani. Ha van mellékhatás, kezdhetjük elölről, a beteg természetesen az orvost okolja az újbóli tortúráért. Őszintén: a nagy kedvvel, öröm­mel, s többnyire eredménnyel vég­zett gyógyítómunka, nagyszerű be­teg-orvos kapcsolat helyére most egy konfliktussal, feszültséggel, tü­relmetlenséggel terhes, rossz ér­zéssel végzett, zaklatott rendelési időszak, orvoslás került. Időnként eljutok az eddig elképzelhetetle­nig: kell ezt nekem (ilyen körül­mények között) csinálni?! S ráadá­sul, egyre kevésbé tud az új, állan­dóan módosuló, és késve érkező rendelkezések betartásával tény­legesen gyógyítani a háziorvos. A rendelő várójában egyre hosszabb­ra nyúlik a várakozás. Úgy látom, jelenleg még többen kerülnek a kórházba, éppen az eredeti szán­dék ellenkezőjeként. dr. FEKETE Judit a 2. sz. gyer­mekorvosi körzet orvosa, a Nagybátony faluban, (így Szorospatakon, Alsó-Katalinban is), valamint a Bányaváros egyik felében élő, összesen mintegy 1100 gyermek ellátásáról gondoskodik.- A gyermekorvosi rendelők­ben egy kicsit másképp csapódik le az újonnan bevezetett intézke­dések hatása, s nemcsak amiatt, hogy nem kell vizitdíjat fizetni - kezdi a doktornő. - Indokolatla­nul ugyan nem szoktak idehozni gyermeket, ugyanakkor egyre nyilvánvalóbb: az emberek nem ismerik saját testüket, a szülők nem vállalnak semmiféle felelős­séget, azonnal orvoshoz szalad­nak, hiányzik az úgynevezett „jó­zan paraszti ész”. Mindenekelőtt az egészségnevelés mikéntjén kel­lene módosítani ahhoz, hogy ész­re tudja venni az anya, igaziból mikor is van szükség az orvosra. S akkor a reform alapvető célja is hamarabb megvalósulna, tényle­gesen kevesebben keresnék fel a rendelőket. A gyógyszerfelírási változások - az olcsóbb, azonos hatású gyógyszerek megajánlása - valószínűleg jobb, kedvezőbb a betegnek, de a ki nem próbált, esetleges mellékhatások, követ­kezmények ismerete nélkül, nagy felelősség (felelőtlenség?) felírni. Esetünkben az aktuális gyógysze­rek a mérvadók. Eszméletlen mennyiségű lett az adminisztrá­ció, például a közgyógyigazolványok ügyében, vagy: a lakáson nem tudok beuta­lót írni, ugye a BNO-kód. Az isko­laorvosi szűrések továbbra is zaj­lanak, tartási rendellenességek kezelésére rendkívül jó dolog a he­lyi tanuszoda, no de az odaszóló beutalóért is be kell jönni a rende­lőbe. Na és az időpontkérés a kü­lönféle osztályokra! Például az or­topédiára, többnyire reggel 8-9 óra között lehet ez ügyben telefo­nálni, két hónappal későbbre kap időpontot, ott elrendelik a szüksé­ges röntgenfelvételt, ami újabb egy hónap, s ezt követően kerül a beteg vissza az ortopédiára. Az útiköltség utólagos finanszírozá­sa az amúgy is nehéz szociális kö­rülmények között élőknél különö­sen problémás, hiszen előbb se­gélyt kell ahhoz intézni, hogy utazhasson, vagy a szükséges gyógyszert kiváltsa. Akárhogy is nézzük, úgy tűnik, a háziorvo- s- oknál, szakrendelőkben és kórhá­zakban csapódik minden orszá­gos intézkedés hatása. A papír­munka torlódik, a forgalom nem csökken, s köztudott, hogy délutá­nonként én nem adom fel a sok­sok sikerélményt, tapasztalatot, a folyamatos tanulás lehetőségét nyújtó homeopátiás kezelést sem. Kétségtelen: e jelenlegi állapot, amit tulajdonképpen egy ránk kényszerített, elfogadni, végrehaj­tani köteles helyzet, több munkát igényel. Úgy tűnik, a rendszert nem egyszerűsítő, inkább bonyo­lultabbá tevő intézkedéssoroza­toknak lehetünk tanúi, szenvedő alanyai. De mi a gyógyításra es­küdtünk fel, s bárhogy változnak is a körülmények, ha pillanatnyi­lag nincs is meg a szükséges fel­tételrendszer az új elképzelések­hez, gyógyítunk, s reméljük, mi­előbb megszűnik e tényleg csak átmeneti állapotnak tekinthető időszak. Addig is türelemmel, be­teg és orvos egymást megértve élheti a mindennapokat. Megállt az élet? Bátonyterenye egyedülálló környezete révén, az or­szág legerdősítettebb és legtisztább levegőjű települé­seként idegenforgalmi helyzetét tekintve még mindig nem rendelkezik számottevő eredménnyel. Az említet­teken kívül még idesorolható olyan kedvező lehetőség is, mint a kistérségben, pontosabban a Kis-Zagyva- völgyében élő szlovák kisebbség és a testvérváros Fü­lekkel létrehozható projekt. Osgyáni Bátonyterenye. Köztudott, hogy Fülek egyik fellegvára a magyar­ság megőrzésének Szlovákiában, valamint az építészet itt találha­tó műemlékei. A város rendelke­zik turisztikai koncepcióval. Ba­lázs Pál alpolgármester mutatja be a fejlesztés irányait, területeit megfogalmazó dokumentumot.- Az elkészített turisztikai koncepció három területen kíván elindulni - mondja Balázs Pál. - Egyrészt a természeti környezet adottságai alapján, a Mátra- Cserhát-Zagyva meghatározta csodálatos vidék figyelembevéte­lével, vonzerejére alapozva, más­részt a bányászat emlékeinek fel­hasznalasaval. A bányászát, amely városi rangra emelte a négy települést. Harmadrészt a palócsághoz való tartozás révén, a hagyományok felelevenítése, továbbvitele útján, mint az építé­szet, népviselet, nyelvjárás.- A koncepció az egyes terüle­tekre fogalmazott meg konkrét el­képzeléseket?- Igen, itt van mindjárt az or­szág egyik leglátogatottabb hor­gászparadicsoma, a maconkai tó és környéke, egyik nagy le­hetősége a szabad idő kulturált eltöltésének. Fejlesztésével, szálláshelyek létrehozásával, az infrastruktúra továbbjavításá- val, például kemping kialakítá­sával, vagy a vízi élővilág bemu­tatására alkalmas körülmények megteremtésével tervezzük a to­vábblépést. Ha úgy tetszik, egyik zászlóshajónk a tó és kör­nyéke ezen a területen. A másik ilyen jelentős pont a volt polgár- mesteri hivatal helyén létreho­zandó, már az eredeti tervek szerint is önfenntartó kiállító- hely kialakítása. Többfunkciós lenne, a Tourinform-iroda egy­fajta információs központként működne itt, helyet kapnának a bányászat emlékei. Vendéglátó- egységek kezdenék meg műkö­désüket. Alkalom nyílna a ter­vek szerint egyfajta kutatómun­ka elvégzésére, interaktív okta­tás megvalósítására is. A har­madik blokkban a kisterenyei kastély és környéke képezné az elképzelés központját, az építé­szeti műemlékek mellett az id. Szabó István-gyűjteménnyel, annak bemutatásával, valamint a temető és a védett park értéke­inek megmutatásával. E blokk­hoz tartozik Szúpatak és kör­nyéke, itt alapvetően vállalko­zók bevonásával a palóc házak megmentésére, esetleges szál­láshelyek kialakítására. Szent­kút, mint az ország egyik (ha nem a legnagyobb) kegyhelyé­nek közelségével ugyancsak számolnunk kell. Továbbá az uszoda és környéke, a szorospataki tábor, a régen szép időket megélt haldai tó, mind­mind egy optimális lehetősége az érdemi és kézzelfogható fej­lesztéseknek. A körfűtőház, az ipari emlékek - mint például a víztorony) muzeális értéket kép­viselő megléte, felújításának szükségességével ugyancsak számolunk, tervezünk.- A tervek rögzítését (elfogadá­sát) követően történt-e már érdemi lépés?- A turizmus fejlesztése csak önfenntartó módon lehetséges, mondhatnám: gazdasági alapon működtethető. Az emberek szemléletének kellene alapvető­en módosulni. Az értékek meg­becsülése, a múlt emlékeinek megőrzése, a hagyományok ápo­lása mellett további értékterem­tő munkára van szükség. Olyan értékek létrehozására, amelyek­re büszkék lehetünk, s egyedivé teszi helyi kultúránkat. Az egyé­ni igényesség, a kulturált életvi­tel, a nyelvtanulás „létszükség­letként” való megélése helyett egyelőre a rongálások, a kukák szétverése, parkok, fák-virágok letiprása tapasztalható. Az egyik építeni szeretne, a másik tönk­retesz. Pedig a városközpont to­vábbi szépülése, fejlődése, az összekötő út megépülése olyan realitás, amely az elkezdődött po­zitív tendenciát, a fejlődés folya­matosságát igazolják.- Mit szándékoznak tenni a helyzet előremozdítása érdekébe?- Bizony, egyelőre úgy tűnik: megállt az élet. Érdemi nagy se­gítséget várunk pedagógusaink­tól, a felnövekvő generáció szem­léletének formálásában. Kulcs- fontosságú szerepet tulajdoní­tunk a civil szerveződéseknek, egyesületeknek, a vállalkozók­nak, s minden, az összefogást tá­mogató közösségeknek, egyé­neknek. A lakossággal, tényleges partnerekkel, közösen lehet a megvalósítást elkezdeni. Ha nem kapnak ezek a tervek kellő támo­gatást a helyi társadalomtól, nem, vagy csak nehezen váltha­tók valóra az egyébként szép, re­ális tervek!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom