Nógrád Megyei Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-13 / 86. szám

4 NÓGRÁD MEGYE 2007. ÁPRILIS 13., PÉNTEK. MESESZOBA A KÖNYVTÁRBAN Salgótarján. A Balassi Bálint Megyei Könyvtárban április 12-én Lázár Ervin-emléknapot rendeztek, valamint felavatták a Hibó Tamás Művészeti Iskola által kialakított „kerek erdő meseszobát”. Az ün­nepség díszvendégeként jelen volt Lázár Zsófia író is. A rendezvényen megjelenteket Bódi Györgyné dr., a könyvtár igazgatója és Paróczai Csaba, az iskola vezetője köszöntötte. Ezt követően dr. Feny­vesi Gábor, Salgótarján alpolgármestere felavatta a meseszobát. Az ünnepélyes megnyitó után a Hibó iskola, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és az ÁMK Beszterce-lakótelepi Általános Iskola diák­jainak, valamint a Vidám Mackók bábcsoportnak köszönhetően kirándulhattunk, muzsikálhattunk és meséket hallgathattunk meg a „négyszögletű kerek erdőben”. Vérnyomástúra Salgótarján. A Petőfi Természetjá­ró Egyesület április tizennegyedi­kére nyílt túrát szervez. A kirán­dulók szombaton a 7.20 órakor in­duló 11/B helyi járatú autóbusszal kehiek útra, s bejárják a Tóstrand, Kercseg, Csurgós, Diós, Galago­nyás, Karancsalja útvonalat. Az egészségügyi világnap eseménye­ihez kapcsolódva az ÁNTSZ segít­ségével megmérik a résztvevők vérnyomását. Kényszerű lépések Mátraszele. A közoktatási tör­vény módosítása kényszerű lé­péseket sürget a helyi önkor­mányzatnál, mint iskolafenn­tartónál. A faluvezetés szeret­né megtartani oktatási intéz­ményét, ezért megkezdte a szükséges átszervezés előké­szítését, a tárgyalásokat azért, hogy a jövőben egy salgótarjá­ni általános iskola tagintézmé­nyeként működhessen a szelei. Lomtalanítás Rétság.A város önkormányza­ta április 17-én (kedden) és 18- án (szerdán) lomtalanítást rendez. A két napon a lakos­ság háztartásában összegyűlt feleslegessé vált anyagokat, szemetet elszállítják, kivéve a veszélyes anyagokat: gépko­csi-alkatrészeket, karosszériá­kat, autógumikat, akkumulá­torokat, televíziókat, illetve számítógépeket. „Élményfelelős” a kulisszák mögött Szombaton a salgótarjáni főplébánián lépnek fel a művészek Salgótarján. Immár harmadik alkalommal látogat el Sal­gótarjánba Pitty Katalin, Liszt-díjas operaénekes és Virágh András, Liszt-díjas orgonaművész. Nagy sikerű koncertjeik minden évben telt házat vonzanak. A fellé­pések megszervezésének oroszlánrészét Rutár Dalma Laura vállalja magára. A kulisszák mögött, de fáradha­tatlanul dolgozik azon, hogy a komolyzene kedvelői újabb és újabb felejthetetlen élményben részesüljenek.- Virágh Andrással a Váczi Gyu­la Alapfokú Művészetoktatási In­tézményben tanítványként talál­koztam először, ahol ő indította el az orgona tanszakot - kezdte be­szélgetésünket Rutár Dalma Lau­ra: - Ezt követően a békéscsabai zeneművészeti szakközépiskolá­ban folytattam tanulmányaimat, majd az érettségi után visszatér­tem Salgótarjánba. Itt egy évig zongoratanárként dolgoztam a Vácziban, így ebben az időszak­ban kollégák lettünk. Egyidejűleg a mesterem lett, hiszen ekkor is­mertette meg velem az orgona­művészet rejtelmeit. Köszönettel tartozom azonban Háryné Koronczy Gabriellának és Deák Pálmának, zeneiskolai zongora­tanáraimnak is.- Mindig is a zenei pályára vá­gyott?- Gyermekkori álmom volt, hogy zongoratanár legyek, ezért zenei tanulmányaimat tanárkép­ző főiskolán folytattam, amelynek harmadik évfolyamától a Miskol­ci Egyetem Bartók Béla Zenemű­vészeti Intézetébe is felvételt nyer­tem. Második diplomámat 2000- ben itt szereztem meg. A tanulás mellett dolgoztam a bátonytere- nyei általános és alapfokú művé­szeti iskolában is, ahol jelenleg is tanítok. Miután befejeztem a főis­kolát, egy közös koncertjüket kö­vetően Pitty Katalin és Virágh András felkértek, hogy legyek a művészeti menedzserük.- Milyen teendői vannak egy-egy koncert előtt?- Kemény munka és hónapo­kig tart egy hangverseny megszer­vezése. Első lépés a szponzorok és a támogatók megkeresése, hiszen elő kell teremteni az anyagi felté­teleket Ezt követően a helyszint választom ki. Az esetek többségé­ben templomban rendezem a kon­certet, mivel kevés hangversenyte­remben van orgona. Kimegyek a helyszínre, meghallgatom a terem akusztikáját és a hangszer minő­ségét is ellenőrzőm. A médiával is tartom a kapcsolatot, hiszen a rek­lám nagyon fontos, de a jegyek és a plakátok megtervezése is az én feladatom. Szóval a szervezés min­den mozzanata rám hárul.- Nem először látogatnak Salgó­tarjánba Van ennek valamilyen kü­lönleges oka?- Az első hangversenyt Salgó­tarjánban három esztendővel ez­előtt, karácsonykor tartottuk, s olyan jól sikerült, hogy a követke­ző évben is megrendeztük. Idén a helyszín és az időpont is megvál­tozott, most a húsvéti ünnepek ide­Rutár Dalma Laura jén, a főplébánia-templom ad ott­hont a koncertnek. A nógrádi me­gyeszékhely az egyetlen helyszín, ahol már több alkalommal is fel­léptek a művészek, ezzel ugyanis hagyományt szeretnénk teremte­ni. Az országos turné minden vá­rosban vonzza a zeneszerető em­bereket, legutóbb például Érden hallgathatták meg Pitty Katalin és Virágh András előadását. Egyre több helyről jelzik, hogy igény van a visszatérésre.- Mindezek mellett mire jut még ideje?- Sokat utazom, nyelveket tanu­lok és sportolok, valamint rajon­gok a művészetekért is. Ezért is fontos számomra, hogy rangos kulturális rendezvénnyel színesít­hetem Salgótarján mindennapjait E tekintetben kitűnő partnerekre találtam Pitty Katalin és Virágh András személyében. Szakmailag nagyra becsülöm őket és emberi­leg is nagyon közel állnak hozzám. Tökéletes a kapcsolatunk, ezért tu­dunk közösen dolgozni. A „Farkasok” itt és most Kortársak ők: a darab és az együttes. 1983-ban mutat­ták be Várkonyi Tibor és Miklós Tibor előző évben írt rockfantáziáját, a „Farkasok”-at. Rá egy esztendőre, 1984-ben alakult Salgótarjánban a „KiViSzI” színját­szó csoport, amely azóta folyamatosan teszi a dolgát, igyekszik céljainak, hivatásának megfelelni. Most ta­lálkozott az annak idején a Rock Színházzal nagy si­kereket megért, külföldi fesztiváldíjakkal kitüntetett mű és az egy ideje a Hibó Tamás Alapfokú Művészet oktatási Intézmény színművészet szakos tanulóival szorosan, szimbiózisban együttműködő KiViSzI. Csongrády Béla Az előadásra a Tarjáni tavasz rendezvénysorozata keretében a József Attila Művelődési és Kon­ferencia-központban került sor, hiszen a darab fény- és hang- technikai igényeit a művészeti iskola otthonául szolgáló Huta utcai székház színházterme nem képes kielégíteni. Nagy színpadra került hát az új bemu­tató, amely igencsak nagy és me­rész vállalkozása a színművé­szet alapjaival - köztük a moz­gás, a tánc és az éneklés követel­ményeivel - ismerkedő, a szín­játszás iránt azonban vonzalmat, nem ritkán tehetsé­get érző és bizonyító társulati ta­goknak. Összességében a bátor­ságjogosnak bizonyult, hisz oly­annyira élvezhető előadás kere­tében vitték színre a nehéz, mondhatni kemény mondandó- jú darabot, hogy a jelenvolt zene­szerző, Várkonyi Mátyás is joggal gratulált a csoportnak és rende­zőjének, jakubovics Juditnak. Szűkebb körben azt is megje­gyezte, hogy Miklós Tiborral kö­zös művük akkor tűnik fel vala­melyik színpadon, ha aktuális­nak bizonyul. Abban igaza van a szerzőnek, hogy újabban roha­mosan sokasodó és növekedő ve­szélyek leselkednek, „vicsorog­nak” az emberre, a „Rómeó és Júlia”-mintájú tiszta szerelem képviselőire, a „Lány”-ra (Nagy Bent is, kint is, de inkább se bent, se kint a Lány (Nagy Lejla) és a Fiú (Fülöp Norbert) Lejla) és a „Fiú.”-ra (Fülöp Nor­bert), viszont azt is hozzátehet­jük a véleményéhez, hogy szin­te nem is volt olyan időszaka az emberiség történetének, amikor mentes lett volna az érdekek mindenáron való érvényesítésé­nek szándékától, az irigységtől, a gyűlölettől, a fékeveszett orgi­ákban feloldódó szadizmustól. Hiába a jó szándék, a humánus hang - amelyet a darabban az „Öreg" (Angyal Linda) figurája testesít meg -, ha a modern kor „Gépisten”-e (Romhányi Fanni, Molnár Ágnes) sem segít a viszo­nyok normalizálásában, a kór­ként terjedő hordadüh lecsende- sítésében. A tartalmi fő vonula­tokat az előadás jól érvényre jut­tatta, annak ellenére, hogy a ti­zenéves szereplőktől azért csak idegen a darabban megnyilvá­nuló durvaság, a mindenre gyógyirt jelentő élvhajhász he- donizmus, s ha egy kicsit szigo­rúbban nézzük, bizony a tánc- és énektudás sem nevezhető profiszintűnek. De miért néz­nénk rigorózusan egy helyi ama­tőr társulat sok munkát feltéte­lező, nagy kedvvel előadott pro­dukcióját? A horda támadókedve bármikor feléleszthető... A társulat köszönti a zeneszerző Várkonyi Mátyást (jobbról az első), aki viszont korábban tapsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom