Nógrád Megyei Hírlap, 2007. március (18. évfolyam, 51-74. szám)
2007-03-16 / 63. szám
2007. MÁRCIUS 16., PÉNTEK 3 NÓGRÁD MEGYE Szabadság: a nemzet legféltettebb kincse 1848-ra emelt fővel, büszkén, harsogva kell emlékezni, hogy meghallja a márciusi ifjak méltatását az egész világ - mondta a megyei önkormányzat közgyűlése és Somoskőújfalu közös ünnepi ülésén Becsó Zsolt. A közgyűlés elnöke hangsúlyozta: a szabadság nem ajándék, nem alamizsna! A szabadság nemzetünknek ma is a legféltettebb kincse! Ha kell, az év minden napján megküzdünk érte! H. B. Somoskőújfalu. A helyi templomban emlékeztek vissza 1848. március 15-re a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének tagjai és Somoskőújfalu képvise- lő-testülete. A közös ünnepi ülésen lichner András, a település polgármestere köszöntötte a jelenlévő képviselőket és meghívott vendégeket. A falu vezetője elmondta, nagy megtiszteltetés érte Somoskőújfalu önkormányzatának képviselő-testületét, hogy a megyei önkormányzattal együtt emlékezhet az 1848. március 15-i forradalom napjára, az azt követő szabadságharcra.- Több száz éves múlttal rendelkező falunk mindig is tisztelte államiságunkat, magyar nemzetünket, melyet bizonyítottunk a Trianon utáni 1924. február 15- i hazatérésünkkel is - hangsúlyozta Lichner András. Hozzátette: 2006. október 1-jén ismét hazatértek, ugyan erejüket meggyengítve, de lelkűket erősítve. A polgármester beszédében elmondta az ünnepség helyszíne ugyan méltó, de a falu legnagyobb befogadóképességű épülete a kultúrház méltatlan a megnevezéséhez, községháza pedig már nem létezik, így választották ki a templomot az ünnepi ülés helyszínének, bizonyítva ezzel, hogy Isten háza mindig is befogadó a hívőkkel és nem hívőkkel szemben. A helyi polgármester beszédét követően a megjelentek Pitti Katalinnal együtt elénekelték a Himnuszt. Az énekesnő műsora után Becsó Zsolt, a megyei közgyűlés elnöke mondta el ünnepi gondolatait. Mint megtudtuk, a megyei közgyűlés elhatározta, hogy ünnepi összejöveteleit a megye más-más településén tartja a jövőben. Most éppen Somoskőújfaluban, melynek lakói - Becsó Zsolt szerint - mindig dolgos emberek hírében álltak. Somosinak lenni, önmagában is jó ajánlólevél volt, és az ma is. Az itt élők megküzdöttek magyarságukért, szabadságukért, önállóságukért is. A Népszövetségi Tanács 83 évvel ezelőtt csatolta vissza Magyarországhoz a néhány évre Csehszlovákia fennhatósága alá került Somoskőt és Somoskőújfalut, amit a „hazatérés napja”- ként ünnepelnek. A legutóbbi helyi népszavazáson az önállóvá válás mellett döntöttek. Létrehozták saját önkormányzatukat. Tették ezt akkor, amikor az országban mindenre kevesebb jut, amikor megszorításoktól visszhangzik a Karancs, amikor a nógrádi települések is a túlélés stratégiáján törik a fejüket - hangsúlyozta a közgyűlés elnöke- Nem túlzás azt állítani, hogy a honfoglalás, az államalapítás után történelmünk legjelentősebb eseményére emlékezünk, amely a szabadságért és a nemzeti függetlenségért folytatott harc évtizedeken át agyonhallgatott, sőt tiltott jelképe lett - mondta beszédében Becsó Zsolt. Majd hozzátette: Az elnyomó rendszerek, a diktatúrák természetében rejlik, hogy saját szájízük szerint szabályozzák, értelmezik és korlátozzák a társadalom többségének alapvető jogait. Ha szükségét látják, akkor pallossal, tömlöccel, korbáccsal, kalodával, könnygázzal, gumilövedékkel „jutalmazzák" mindazokat, akik felemelik szavukat remélt szabadságuk, emberi jogaik érdekében. Becsó Zsolt kiemelte a magyar történelemben a különböző politikai erők sokszor próbálták meghamisítani és pillanatnyi politikai érdekből kihasználni nemzeti ünnepünket. Legutóbb már - példátlan módon - arra ösztökéltek, hogy a politikusok az idén ne mondjanak beszédet, az emberek pedig ünneplés helyett, maradjanak otthon.- Nekünk, akiknek drágább a haza becsülete, szent kötelességünk megemlékezni elődeinknek a szabadságért, a nemzet fel- emelkedéséért vívott csatáiról, a hősökről és áldozatokról. Nem halkan, szemlesütve, a négy fal közé zárva! - hangsúlyozta Becsó Zsolt. Véleménye szerint 1848-ra emelt fővel, büszkén, harsogva kell emlékezni, hogy meghallja a márciusi ifjak méltatását az egész világ!- Ükapáink, dédapáink közül sokan életükkel fizettek a szabadság magyar hajnalán. Testüket a nógrádi föld fogadta magába, emléküket mi, az utódok a génjeinkben is őrizzük. Kegyelettel és nagyrabecsüléssel gondolunk az 1848-as forradalom és szabadságharc nógrádi mártírjaira - emelte ki beszédében az elnök. Becsó Zsolt elmondta bár a szabadságharc elbukott, a forradalom legfőbb vívmánya azonban megmaradt. Megszületett a modern, parlamentáris Magyar- ország. Napjainkban újra és újra felvetődnek a forradalom lényegi kérdései. Egyebek között az, hogy megilleti-e a nemzetet a forradalom joga? Az elnök szerint a tagadókkal szemben áll egy igen fontos érv: nem a nemzet van az alkotmányért, hanem az alkotmány a nemzetért! S ha az alkotmány a megváltozott társadalmi viszonyok között nem, vagy csak részben felel meg a nemzet létérdekeinek, vagy éppen veszélyezteti azt, a nemzetnek létjogában áll a változtatás forradalmi útja is. A rendszerváltó 1848 ezt is üzeni nekünk. Ma már jól tudjuk, hogy a szabadság nem ajándék és nem alamizsna! „A szabadságharc példa és erő” Haza csak ott van, ahol jog is van H. B. Salgótarján. „Romlásnak indult hajdan erős magyar” - Berzsenyi Dániel Magyarokhoz című versétől visszhangzott március 15-én a salgótarjáni Fő tér. A verset Németh Kristóf színművész adta elő. A színész és Huzella Péter Kossuth-díjas énekes-gitáros ünnepi műsora, valamint a Himnusz elhangzása után Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján megyei jogú város polgármestere osztotta meg a jelenlévőkkel ünnepi gondolatait.- Március 15-e évről évre nagy kérdést állít elénk, a szabadság nagy kérdését. Mi is a szabadság? - kérdezte Székyné dr. Sztrémi Melinda. Vajon boldogít-e minket a szabadság vagy csak, mint a gyémánt a bércek kebelében, ahogy a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István elmondotta, előlünk mélyen, elrejtve van. A polgármester szerint minden nemzet életében vannak fordulópontok, amelyek hosszú időre kijelölik annak sorsát, kijelölik azt a pályát, amelyen az elkövetkezőkben járni lehet, s amelyen járni kell. Március 15-e ilyen pillanat. Azon a tavaszon, a népek tavaszán egy új Európa volt születőben, amelyben nincsenek születési előjogok, minden adófizető polgár államának olyan nagykorú tagja, akinek joga van dönteni a saját sorsa felett, s a nemzet tagjai felelősek egymásért Ezt jelentette a hármas jelszó a 12 pont alján: Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!- Ezen a napon virradt fel a magyar szabadság napja, ezen a napon törte ketté a magyar nép azokat a bilincseket, melyek megkötve tartották a nemzet akaratát - mondta Székyné dr. Sztrémi Melinda. Véleménye szerint a nemzet minden tagja egyként érdekelt volt az idejétmúlt államrend eltakarításában, az ország népe szíve szerint saját országgyűlést és saját kormányt akart saját fővárosában. Mindannyian érezték, a rendszer összes hátrányát, rugalmatlanságát, fejlődésképtelenségét. Újra és újra megtapasztalhatták, mit jelent, ha nincs törvény előtti egyenlőség. A márciusi ifjak - Székyné dr. Sztrémi Melinda szerint - azért írták a 12 pont fölé: Mit kíván a magyar nemzet, mert egy egész nemzet akaratát fogalmazták meg, de odaírtak még valamit, legfőbb követelésként, mottó gyanánt: legyen béke, szabadság és egyetértés.- Az 1848-as szabadságharc nem bukott el, mert mindig példa és erő a zsarnokság elleni küzdelemben - hangsúlyozta beszédében a polgármester. 1848 az a mérték, s mérce, amely a széthúzás idején a szabadság gondolataival egyesíti a nemzetet. Elődeink megőrizték és megbecsülték 1848 emlékezetét, üldöztetésben és békében, ha kellett titokban, csendesen.- Nekünk a 21. században tovább kell vinni a béke, szabadság és egyetértés igazságát - emelte ki Székyné dr. Sztrémi Melinda, majd hozzátette: akkor összetartott az egész ország és közös nézetét sikerült érvényesítenie, most is ez lenne a legjobb megoldás. Az ünnepi beszéd után a Nógrád táncegyüttes, a Dűvő zenekar, a város egyesített kórusai, valamint Kubinyi Júlia népdalénekes fergeteges műsora következett, majd az ünneplő tömeg átvonult a Múzeum térre, ahol a jelenlévő szervezetek, intézmények és pártok megkoszorúzták Széchenyi István szobrát ra, akik tisztelettel, elfogultan és könnyes szemmel tekintettek és tekintenek jelenleg is fel a nemzeti lobogóra, a kokárdára a nemzeti ünnepünkön vagy más jeles ünnep kapcsán. Mindazokra, akik büszkék a magyar hagyományokra, a magyar értékekre, 1848-49 hőseire, de nem feledhetjük el - hangsúlyozta Vanya Gábor - a magyar trikolor, a háromszínű zászló, piros-fehér-zöld színének üzenetét sem. A piros az erőt, a fehér együtt a reformokhoz. Nem a különbözőségükből adódó széthúzással, hanem összeadódó akarattal. Hiszen egy nemzet nagy dolgokra mindig csak akkor volt képes, ha tagjai között megvolt a közös cselekvéshez szükséges egyetértés. Most nincs hatalom, ami a megosztásunkra törekedne, magunk döntünk arról, hogy milyen Magyarországot, milyen Bátonyterenyét akarunk. Kéz a kézben haladunk előre vagy külön-külön bal és jobboldalon. Most nem hivatkozhatunk külső elnyomásra, most nem mondhatjuk, hogy azért nem tudunk együtt cselekedni, mert egy külső elnyomó hatalom megoszt bennünket. Most mi osztjuk meg saját magunkat. Most önmagunkkal kell megküzdenünk. Most nem a hűséget, a zöld a reményt jelképezi. - Erő, hűség, remény ezt választotta a magyarság saját eszméjének. A polgármester elmondta: Petőfi óta tudjuk, hogy „haza csak ott van, ahol jog is van”. A magyar szabadság az emberekről szól, az ember az első, s csak szabad ember tud szabad hazát teremteni. A magyar szabadság az emberek szabadsága és ez a szabadság teremt országból hazát.- 1848-ban Kossuth hatni tudása, Széchenyi közjóépítése, Petőfi lobogó szelleme és Batthyány higgadt politikus alkata kellett, így az számít, ami elválaszt minket, hanem ami összeköt - hangsúlyozta Vanya Gábor. A megemlékezésen a Fáy András Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium diákjai irodalmi műsorban idézték fel a forradalom eseményeit. A rendezvény végén átadták a „Bátonyterenyei Márciusi Ifjak” vándordíját, melyet idén az Erkel Ferenc Általános Iskola vehetett át, majd a jelenlévő intézmények, rendvédelmi szervek, civil szervezetek és a pártok képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit a szobornál. A magyar szabadság az emberek szabadsága és ez a szabadság teremt országból hazát - mondta beszédében Vanya Gábor, polgármester a bátonyterenyei városi megemlékezése, majd hangsúlyozta ezen a nemes napon nem az számít, ami elválaszt minket, hanem ami összeköt. Bátonyterenye. „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, te népek hajnalcsillaga!... Megvirradt, fölébredett a föld, fut a hajnaltól a nagy éjszaka.” - Petőfi Sándor versével kezdte ünnepi beszédét Vanya Gábor polgármester a helyi Kossuth-szobor előtti parkban megrendezett ünnepségen.- Március 15. az állami függetlenségért folytatott évszázados harcaink szimbóluma, a polgári jogegyenlőség jelképe. Ezen a napon mindnyájunkban van egy szívszorító, szavakba nem foglalható érzés, ahogyan azt Illyés Gyula is írta: „zúghat az ünnep, ide- benn így ünnepiek: hallgatag” - mondta Vanya Gábor. A polgár- mester szerint a Kossuth-szobor, a diákok irodalmi műsora, a szélben lobogó nemzeti zászlók, mellünkön a kokárda, az emlékezés koszorúi, Kölcsey Himnusza vagy Petőfi, Vörösmarty jólismert versei mind-mind hozzátartoznak az ünnephez.- 1848. március 15-e a magyar szabadság, a polgári Magyarország születésnapja is egyben, ezt a napot, mi magyarok tettük ünneppé. Nem örököltük, nem kaptuk, hanem teremtettük - jelentette ki Vanya Gábor.- Mire emlékeztet minket 1848. március 15-e? - tette fel a kérdést a polgármester. A haza, a nemzet megbecsülése és iránta való hűségünk, valamint a nemzetünkért érzett felelősségünk fontosságára, azokra az elődökre és honfitársak
