Nógrád Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-08 / 287. szám
10 Nógrád Népe 2006. december 8. Folytatás a 9■ oldalról. Egységesen fogalmazódott meg: amíg a szovjetek gátolják a nemzet önrendelkezését, addig nem lehet egyezkedni a Kádár-féle bábkormánnyal. A politikai patthelyzetben a munkástanácsok szerepe felértékelődött, és így a bábkormány kénytelen-kelletlen engedélyezte a működésüket. A munkástanácsok működése talán sohasem volt annyira fontos, mint most. Tevékenységük koordinálását látták el megyei és regionális szervezeteik, s ebből a célból jött létre november 14-én a Nagy-budapesti Központi Munkástanács, amely az ellenállás fő legális központja lett. A magyar munkástanácsok új hatalmi-igazgatási modellt kínáltak — az egész világ számára. Alulról kezdeményezve, demokratikusan épültek fel, tagjai a közösség bizalmát élvező, világos gondolkodású, erkölcsileg feddhetetlen munkásemberek voltak. A dokumentumok arról vallanak, hogy nem akartak se kizsákmányoló kapitalizmust, se szovjet szocializmust; olyan igazságosabb társadalmat akartak, amelyben valóságosan is érvényesülnek az érdekeik, nem csak szavakban. Szovjet támadás! Megalakul a Nógrád Megyei Munkástanács „Jegyzőkönyv, mely felvétetett 1956. november 21-én, a megyei tanácson megtartott megyei munkástanács-választó ülésén. Jelen vannak a megyei és üzemi tanácsok delegáltjai. Lénárt Andor polgártárs (Megyei Nemzeti Bizottság): bejelenti, hogy szükség van egy olyan szervre, amely a közüzemek munkástanácsait megyei viszonylatban összefogja. Vincze László polgártárs (Acélárugyár): ‘A megyei munkástanács dolgozzon együtt szorosan a megyei nemzeti bizottsággal!’ Szádvári Béla (Szorospataki Bányaüzem): A múlt héten Kádár miniszter elvtársnál voltunk, nagyot csalódtunk benne. Azt mondta, hogy amit a kormány eldönt, azt a munkástanács nem másíthatja meg. Ugyanaz a helyzet, ami Rákosi idejében volt?!’ Mlinarik István (Megyei Nemzeti Bizottság elnöke): ‘A forradalom vívmányait akkor tudjuk megvédeni, ha a sztálinizmust gyökerestől kiirtjuk Magyarországról.’ Dr. Garamvölgyi Antal (Megyei Nemzeti Bizottság): ‘Szomorú dolgok történnek falun. A helyi tanácsok félnek a forradalmi tanácstól, a forradalmi tanács fél a helyi tanácstól, a falusiak irtják az erdőt. A karhatalom ezzel szemben elégtelen.’ Beda József (Nagybátony-Bá- nyavárosi Nemzeti Bizottság elnöke): ‘Nagyon csodálkozom azon, hogy a nemzeti bizottság alkuba bocsátkozik olyanokkal, akikkel nincsen tárgyalnivalónk. Mi tájékoztattuk a kormány tagjait a valódi helyzetről, ugyanakkor Mrázik és klikkje olyan tájékoztatást adott a kormánynak, hogy attól akár a falnak is mehetett volna. Irányítsa a nemzeti forradalmi tanács a megyét, és a munkásság felvilágosítása érdekében vegye át a sajtót és a rádiót! A munkásőrségeket lefegy- verzik, ugyanakkor felfegyvereznek bizonyos Kiss Jánosokat. Honnan van joga a pártbizottságnak felfegyverezni embereket, amikor a lefegyverzési rendelet rájuk is vonatkozik? A dolgozó nép adhat csak fiainak fegyvert a kezébe! A legutóbbi ülésünkön ígéretet kaptunk, hogy a szovjet katonák visszatérnek laktanyáikba, ehelyett azonban még mindig ellenőrzik az utakat és igazoltatnak.’ Hargitay Lajos polgártárs (Acélárugyár): ‘A deportálások folynak-e?’ Kormányösszekötő: ‘Magyarországon deportálás nincs. Ezt Kádár János a leghatározottabban leszögezte.’” Bagybátonjl Munkás Paraast Tanács Sagybátony. IGAZOLÁS c O nógrádi szénbányászati tröszt fcifrnnuhA citua a- _ > '' NAGYIÁJONY =B t hóira aa al A nagybátonyi Forradalmi Munkás Párását Tanács igasolja hogy T% alant felsorolt Polgártársak Salgótarjánba mennek a Ssovjet Parancsnokság meg» hívására a d.a.órák folyamán tartandó ártekealatra. Bogjray Vilmos ig.SE.MG-I.013553. MG »—I»Q398A8• MC .1.155963. MC.-1.150383 MC.-X.145087 MC.-1.035660. MC,-1.137109. Kérjük Saovjet valamint magyar Batoság^^^bc^ utjukba támogatni saivaskad janak . Forradalmijainké» ParaMg&J^náes Szabó Irvla Straub György Szabó Lajos Szádvári Béla Pap László »agy Gyula Magybátony,1956.november 16. November 4. hajnalán Nógrád népe dermedten hallgatta a Szabad Kossuth Rádió reggeli adásában többször megismételt Nagy Imre-szózatot: „Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar, demokratikus kormányt.” Nógrád megye forradalmárai józanul mérték fel a helyzetet, s egyetlen városban vagy faluban sem szálltak szembe a szovjet páncélosokkal. A szovjet invázió hírére megmozdultak a kommunista párt helyi vezetői. Hozzáláttak az MSZMP és a karhatalom szervezéséhez. Hamarosan olyan régi, tapasztalt kommunisták érkeztek a megyébe, mint Oczel János vagy a képen látható Pothornyik József. Segítségükkel kezdetét vette a restauráció. A salgótarjáni iparvidék forradalmi ni uiikA-iluiiAcwi nagygyűlésének határozata fl SZTRÁJK IDEIGLENES MEGSZÜNTETÉSÉRŐL. A salgótarjáni iparvidék hv.nyász- és nagyüxcmi mnnkastanácsainak küldöttei pénteken megvitatták a budapesti Szemek, az egyetemi forradalmi ifjúság és^a magyar honvédség Felhívását a sztrájk megszüntetéséről. A vita alapján egyöntetűen elhatározták, hogy a sztrájkjog fenntartásával a bányákban és a közlekedésben — a feltétlenül szükséges járatokban azonnal — az egyéb üzemekben pedig hétfőn felveszik a munkát. ■ TIMlCSKOZiS SZOKStGESHEK TBRIifl fl MUMM fElVtlRiT. MERT: 1. A kormány * bányászok, munkások, parasztok és az értelmiség minden olyan követelését teljesítette, ami azonnal megvalósítható volt. Ilyenek : a norma-rendszer és a begy űjté.i rendszer megszüntetése, a szabad választás, a szovjet csapatok kivonásának követelése, a semlegesség kinyilvánítása. 2. A további sztrájk már a forradalmat gyengítené, ami áruhiányhoz, később esetleg inflációhoz Yczclne. S. Bányáink áliano fa olyan, hogy ha tovább sztrájkolnánk, mintegy 1« OOO bányászra egy hét múlva már nem lenne szükség. &í>. 4. A kormánya szovjet csapatoknak az országból való eltávozására minden lehetőt elkövetett. A nemzet egységesen a kormány mellett áll a semlegesség kinyilvánításában. Semlegességünk összeegyeztethetetlen idegen csapatok magyarországi tartózkodásával. 5. A biztosíték kezünkben van : a sztrájkjog fenntartóivá. Amennyiben a kormány a hosszabb időt igénybevevő Itö,teleléseinket nem valósítja meg, élünk jogunkkal és erőnkkel. 6. A továbbiakban követeijtik n kormánytól: intézkedjen, hogy a szovjet csapatok felszerelésükön és fegy verzetükön kívül semmit ne vigyenek ki. az országból. A kivonulásukig magák gondoskodjanak ellátásukról, u kormány még pénzért se adjon élelmet, üzemanyagot a szovjet csapatoknak. 7. A munka felvétele semmiképpen sem jelent meghátrálást 1 Nemzeti szabadságharcunkat tovább folvtafjuk függetlenségünkért, a semlegességért és — hu kell, fegyverrel is — nemzetünk önvédelméért. A 8aly;ótnrjáal iparvidék forradaliiii üfunkásluuác«» <*• m Nógrádi megyei Forrudaluii Nenucíi IUxoür/ik Elnök^gc. Fk. Léntfrd András Staijánl Nyomdaipari V.. fr. Top« György Nagybátonyi munkástanács vezetők a Balassagyarmati Megyei Bíróságon, 1957. április 23-án, az ítélet- hirdetés pillanataiban. Balról jobbra: Szabó Ervin, a szolgáltató vállalat munkástanácsának vezetője, majd a Nógrád Megyei Munkástanács elnöke; Jecsmenik Andor, a szolgáltató vállalat munkástanácsának elnökhelyettese; Kiss István, a Szorospataki Bányaüzem munkás- tanácsának titkára; Beda József, a Nagybátony-Bányavárosi Nemzeti Bizottság elnöke és Szádvári Béla, a Szorospataki Bányaüzem munkástanácstagja, majd a Bányatröszt központi munkástanácsának az elnöke. Másodfokon Szabót 11 év, Jecsmeniket 12 év, Kisst 2 év és 6 hónap, Bedát 12 év, míg Szádvárit 5 év börtönre ítélték.
