Nógrád Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-08 / 287. szám
2006. december 8. Nogrdd Népe 11 Kommunista restauráció - véres megtorlás A magyar nép ellenállását csak sortü- zekkel sikerült a Kádár-kormánynak felszámolnia. Megindult a totális megfélemlítés. A kormányzat lefogatott mindenkit, aki valamilyen szerepet vállalt a forradalomban és szabadságharcban. Újra zsúfolásig megtöltötték a Rákosi- rendszerből ismert internálótáborokat, ugyanúgy a börtönöket. Sokakat rendőri felügyelet alá, alacsonyabb munkakörbe helyeztek vagy elbocsátottak, nem adtak nekik órabéremelést, jutalmat, miközben a végsőkig hajszolták őket. A lefogott embereket az ún. pufaj- kás karhatalom tagjai, a bosszúért lihegő, ismét hatalomhoz jutó pártmunkások agyba-főbe, nem egyszer szó szerint agyonverték, családtagjaikat megbélyegezték, mellőzték, zaklatták. A kádárista vezetés a véres terror árán konszolidálta hatalmát. Az 1960-as évek elején az elítéltek döntő többsége szabadlábra került. Megpróbáltatásaik azonban ezzel nem értek véget, továbbra is megfigyelés, rendőri zaklatás volt az osztályrészük. Vezető állást nem tölthettek be, a hatalom keze mindenhová utánuk nyúlt. A forradalom „veszélyesnek” nyilvánított résztvevőit a kommunista párt vezetői egészen a rendszerváltozásig figyeltették az állambiztonsági szervekkel. Leveleiket felbontották, ügynökeik útján gondolataikat, véleményüket kutatták, s ha jónak látták, akár állásukból is elbocsáttatták őket. Csak a rendszerváltó erők szolgáltattak igazságot 56 mártírjainak. Járási Tanács V.B. Bal áss agyartflat. Értesítjük, hogy a ba1 aes agyar aiati Járási ás Városi Forradalmi Tanács a Nópköztárs as ág kormányának f. hő 4-én. kait határozatához hivan műkövei ás át december 4.-ével megszüntette. Kére--, annek tudomásulvételét, továbbá a községi Forradalmi Tanácsok ártasitését., azzal, hogy működésűket szüntessék meg. Balassagyarmat,1956. december 5-en. Az igazságba vetett hit 1956. december 4-én a balassagyarmati karhatalmisták lefogták Tátrai Guidó péksegédet, a Forradalmi Ifjúsági Szövetség tagját. A fiatalembert kegyetlenül megverték, aminek híre ment a városban. A karhatalom ennek hatására titokban szabadon engedte Tátrait, aki azonnal fényképészhez ment és le- fotóztatta magát (lásd a fenti képet). Másnap, tüntető tömeg jelent meg a határőrlaktanya előtt, követelve a kegyedenke- dő pufajkások megbüntetését. A tömeg képviselői tárgyalásba bocsátkoztak a karhatalmi vezetőkkel és a szovjet katonai parancsnokkal. A tüntetésnek a szovjet tankok támadó szándékú felvonulása vetett véget. A másik dokumentum, dr. Magyar Pál 1957-es ügyészségi kihallgatási jegyzőkönyve az emberi fájdalom és a brutalitás bizonyítéka. Részlet a szövegből: ,A nyomozás során több ízben bántalmaztak. Első ízben Balassagyarmaton, a rendőrség első emeletén. Bántalmazóim rendőrök és karhatalmisták voltak. Először a falhoz állítottak, és a fejemtől a bokámig végigvertek, bikacsekkel. Ezzel egy időben egy másik személy, hasonlóképpen egy harmadik személy vaskutáccsal szintén végigvert. Mikor összeestem, feltettek egy rossz íróasztalra, és ott ütlegeltek. Megint elájultam, és a földön tértem eszmélethez. Akkor már elölről is rúgtak, ütöttek. Orvost kérettem. Erre bejött egy fehér köpenybe bujtatott rendőr. Többet orvost nem kértem. A salgótarjáni megyei főkapitányságon, amikor vallatásra vittek, hol egy, hol kettő, hol több személy hosszabb-rövi- debb ideig ütlegelt. Figyelmeztettek, ha ezt a panaszom előterjesztem, elveszettnek kell magam tekintenem, de az igazságba vetett hitem kényszerí- tett arra, hogy a fentieket előadjam.” Kádárék temetni szerették volna a forradalom emlékét. A kép Balassagyarmaton készült. A pásztói Alapi László szemtanúja volt a salgótarjáni sortűznek, sőt gépkocsijában azt is átélte, amint egy nemzetiszínű zászlót szorongató fiatal lányt éppen mellette lőttek le. Ekkor határozta el, hogy a társaival — Geczkó Istvánnal, Kelemen Károllyal, Kiss Antallal és Tóth Miklóssal — Mátraszőlős- ről elvitt robbanóanyaggal valamilyen akciót hajtanak végre. (Eredetileg arra akarták felhasználni a robbanóanyagot, hogy megakadályozzák vele a fiatalság deportálását.) Aznap este fél 11-kor Geczkó és Kiss Antal felrobbantották a Pásztó és Szurdokpüspöki közti vasúti hidat, melynek tartóoszlopai erősen megsérültek. (Az esetleges katasztrófa megakadályozása végett, Geczkó állítólag azonnal értesítette az állomást.) A csoport tagjait 1957 áprilisában tartóztatták le. Kelemen Károly 15 év börtönt kapott. Alapi Lászlót, Geczkó Istvánt, Kiss Antalt és Tóth Mihályt a Budapesti Katonai Bíróság mint rögtönítélő bíróság elsőfokon halálra ítélte. Kiss és Tóth esetében az Elnöki Tanács kegyelemből a büntetést végül 15 év börtönre változtatta. Alapi Lászlót és Geczkó Istvánt 1957. május 6-án végezték ki. Mint a halálukról felvett jegyzőkönyv írja: „Törvényes keretek között.” Felhívja a Járási xtmáEz Munkás Paraszt Tanács a községi Forradalmi) Tanácsokat,hogy kézségeikben a rendet és nyugalmat minden körülmények között biztosítsak. Az esetleges rendbontókat szereljék le. Amenyiben községében szovjet katonrl eiy Gégék jelennékácnmeg azokkal a harcot semilyen körülmények között ne vegyék fel axzx a2 őrség tagjai ellenük feyg- vert ne használjanak. . ^ , Élelmezésük ügyében a tanácshoz fordulókat igyekezzenek ^egr.essz-b nen .-rig Kwember*?t-tgl a munkát alndan községi Forradalmi Bizottságánál 9 dolgozók fel a laÉb bány#snek ip^ri munkások tb,9 'munkahely elkrdí érkező autóbuszokkal menjenek munkában év.a#t ők itr-yi-a—a. —* '. i p"""t <1 kfá—ááaan J1" '(CKalí. JíJs-AVt . Szécsény 1956,november 6. Ádám János Bizottság elnöke.
