Nógrád Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-08 / 287. szám

2006. december 8. Nógrád Népe Balassagyarmat forradalmi tanácsának vezetője Október 27-én, a város üzemei­nek és intézményeinek küldöt­tei a városi és járási nemzeti ta­nács elnökévé választották dr. Daróczi Gusztáv ügyvédet. Da- róczi 1899-ben született, Haj­dúböszörményben. Az első vi­lágháborúban megjárta a ro­mán, az albán és az olasz fron­tot, résztvett a Piavénél vívott harcokban. A háború végén zászlósként szerelt le. 1922-ben állam- és jogtudományi dokto­rátust szerzett. 1927-ben tette le az ügyvédi és a bírói szakvizs­gát, ezt követően különböző jo­gi pályákon helyezkedett el. Az 1930-as években került Balas­sagyarmatra, ahol a negyvenes évek elejétől ügyvédként tevé­kenykedett. A koalíciós évek őr- lődése közepette mind nagyobb szerepet és felelősséget vállalt magára: előbb a Kisgazdapárt megyei ügyésze, majd balassa­gyarmati szervezetének ügyve­zető elnöke lett. Átélte az 1945- ös sikereket (közismert, hogy ekkor az FKgP szerezte meg a balassagyarmati voksok 80%- át) és részese volt a párt mélyre­pülésének, a frakcióharcoknak, a kizárásoknak, a Kisgazdapárt felszámolásának. 1948 decem­berében szüntette meg párttag­ságát. Evek során a város vezető ügy­védjévé vált. 1956-ig ügyvezető­je volt az ügyvédi kamara balas­sagyarmati helyi bizottságának, illetve szervezőtitkára a Magyar Jogászszövetség helyi csoportjá­nak. Az 1950-es tanácsválasztás eredményeképp a városi tanács tagja lett, illetve a Magyar Függetlenségi Népfront Városi Bizottsága elnöki tisztét is ő töl­tötte be. Pozícióit addig meg­szerzett tekintélyének, a helyi közéletben betöltött súlyának köszönhette. Emberségét épp 1956-ban játszott vezető szere­pe, személyének elfogadottsága igazolja vissza. A forradalom eltiprása után Daróczi Gusztávot és társait hadbíróság elé állították. Első fokon Gáspár Gyula hadbíró - aki halálra ítélte mások mellett Pálinkás (Pallavicini) Antalt is - 1958. március 14-én hozott döntést, Daróczit életfogytigla­ni börtönre ítélve. Hónapok tel­tek el a bitófa árnyékában, hi­szen a másod fokú eljárásban nem egy forradalmár bünteté­sét változtatták a legsúlyosabb­ra. Az idézőjeles „megváltást” 1958 júniusának 17. napja hoz­ta meg. A Legfelsőbb Bíróság a kiszabott büntetést jelentősen csökkentette. Daróczi Gusztáv abban a város­ban fejezte be mozgalmas éle­tét, ahová családja és a forrada­lom emléke kötötte: Balassa­gyarmaton. Emlékezés a fegyveres harcok áldozataira November 1-jén az egész or­szág a fegyveres harcok, a gyü- kos sortüzek áldozataira em­lékezett. így történt ez Nóg- rád megyében is. A falvak­ban, városokban a temetők­ben vagy a világháborús em­lékműveknél rendezték a meg­emlékezéseket, ahol ima és egy­házi énekek, emlékbeszédek hangzottak el. A legemlékeze­tesebb emlékjelet minden bi­zonnyal Romhány község la­kosai emelték, akik még ok­tóber 26-án, a „Jánoska-híd” mellett egy keresztet állítot­tak. Az akkori erdészet adta a fenyőtörzseket, néhány ügyes asztalos keresztet ácsolt belő­lük, köréje léckerítést építet­tek, feldíszítették, ahogyan a korabeli fényképeken is lát­szik. A kereszt november 7-ig állt, amikor is éjszaka „vala­kik”, lovak segítségével ledön- tötték és elszállították. 2006-ban, a szabadságharc 50. évfordulóján, a Romhányi Kol- ping Család Egyesület tagjai úgy döntöttek, hogy a fellelhető fényképek alapján ismét felál­lítják a keresztet. Megalakult Salgótarján Város Forradalmi Nemzeti Bizottmánya A választásról készített fel­jegyzést teljes egészében kö­zöljük: „Készült Salgótarján Város Forradalmi Nemzeti Bizottmányának választási ülésén, 1956. november 2- án. Jelen vannak az üzemek és intézmények munkástaná­csainak kiküldöttei, valamint a pártok képviselői, kb. 100— 110 személy. Az összegyűltek korelnököt választottak maguk közül, Dr. Németh György szemé­lyében, aki megnyitójában saját üldöztetéséről beszélt. A jelenlévők közül kb. 70—80 olyan személyt kellett kiválasz­tani, akik szavazati joggal éltek az intéző bizottság megválasz­tásában. Ez a 70—80 tagból álló csoport volt a városi Nemzeti Bizottmány. Hogy ki kapott szavazati jogot, azt az egyes üzemek küldöttei saját maguk között döntötték el. Ezután a szavazati joggal meg­bízottaknak egyenként fel kel­lett állni és akire valamit tud­tak mondani, vagy esetleg pártfunkciót viselt, azt a szava­zati jogból kizárták, illetve egyeseket a helyiség elhagyásá­ra utasítottak (Andó elvtársat az MDP részéről, Kovács Vin­cét az Acélárugyár részéről). Az így megmaradt Nemzeti Bi­zottmány azután megválasztot­ta a jelölőbizottságot, amely bi­zottság javaslatot tett az intéző- bizottság tagjaira. A Bizott­mány a jelölőbizottságot úgy választotta meg, hogy azok már az intézőbizottságnak mint tagjai szerepeltek. A jelölőbi­zottság javaslatát a bizottmány titkos szavazás alá bocsátotta, szavazás után az intézőbizott­ság tagjai az alábbiak lettek: A Nemzeti Bizottmány elnök­ként megválasztotta Dr. Né­meth Györgyöt. A Bizottság tagja lett a pártok két-két kép­viselője, valamint a karhatalom részéről Grexa Lajos. Ők hiva­talból lettek beválasztva. Az MDP részéről a kiküldöt­teknek helyet hagytak, mert aki az ülésen jelen volt, nem ta­lálták megfelelőnek a bizott­ságba. Ugyancsak fenntartot­tak két helyet az ifjúság részé­re, valamint a bánya képviselő­jének is. A bizottság tagjai lettek még: Zavilla Viktor, Berkes József, Szentgyörgyi Zoltán, Horváth Lóránt, Dr. Daubner Kornél, Balázs László, Vincze György, Telek Ferenc, Farsang János stb. A bizottság november 2-án a megválasztás után ülését be­zárta, döntést nem hozott, ha­nem ülését november 3-ára halasztotta el.” A helyi Nemzeti Bizottság — a másnapi szovjet támadás miatt — már nem fejtett ki ér­demi tevékenységet. A levél­tári iratokban legalábbis ilyen­nek nincs nyoma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom