Nógrád Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-30 / 304. szám
A VAROSRÓL felvételi különszám /wj I /íce^wTÍ 5 Best of Eger Egy Eger a sok közül ■er BALOG VIKTÓRIA __________________ El őször kisdiákként látogattam Egerbe. Akkor csak a szokásos év végi osztálykirándulások egyikét ejtettük meg a Bükk nyugati lábánál fekvő dombvidéki városban. Ezzel, azt hiszem, nem okoztam túl nagy meglepetést, hisz ide gyakorlatilag mindenki ellátogat diákévei alatt. Valóban, mert ez a több száz éves történelemmel rendelkező hely olyan élményt tud nyújtani bárkinek, mely kétségtelenül maradandó. Nem hiába van tehát minden osztályfőnök tarsolyában Eger városának neve, hisz ez a hely elénk tárja a régmúlt eseményeit, és csak mesél és mesél. A legmaradandóbb élményt számomra akkor a Minaret kígyózó lépcsősora és a vár ódon falai jelentették. Ezekre még közel tíz éves távlatból is tisztán emlékszem. Közelebbi kapcsolatba akkor kerültem a várossal, mikor felvételt nyertem az Eszterházy Károly Főiskolára, és megkezdhettem felsőfokú tanulmányaimat. Mára már az otthonommá is vált egyben, de még mindig olyan lelkesedéssel térek vissza a szülővárosomba való hazalátogatásból, mintha csak kirándulni jönnék. Bár már negyedik éve sétálok el rendszeresen a vár kolosszális fala mellett, változatlanul valami leírha- tatlant nyújt számomra, sugallva azt a hihetetlen erőt, ami benne lakozik. A vártól a Dobó térre vezető utcának is valamiféle sajátosságot adnak macskakövei, melyek a mesébe illő Eger-patakot átívelő hídnál az egykori piactérbe, közismert nevén Dobó térbe torkollanak. Ez az a hely, ahol szinte biztos, hogy találkozom turistákkal, akik vagy a Dobó István- szobrot és az egri hősök emlékművét kattintgatják fényképezőjükkel, vagy felemelve fejüket a várat szemlélik, miközben lelkesen hallgatják vezetőjük végtelennek tűnő mondandóját. A helybeliek leginkább csak pihenni jönnek az itteni padokra, mielőtt rohannának tovább, vagy pedig kikapcsolódni az ilyen-olyan fesztiválnak helyt adó térre. Ha tovább indulok, és balra veszem az irányt, rövid séta után a Líceumhoz jutok. Itt gyakran megfordulok, hisz az Eszterházy Károly püspök alapította épület már több, mint 230 éve a főiskola központi épülete. Az épület valóban páratlan, de időnként nem bánnám, ha főiskolás helyet turistaként léphetném át hatalmas kapuját és nézhetném meg az ország egyik legszebb könyvtárát az első Magyarországon nyomtatott könyvvel, és az ország első csillagászati múzeumát, a Spekula csillagvizsgálót. A Líceum küszöbének átlépése előtt tekintetem akarva-aka- ratlanul a vele szemben emelkedő lépcsősor feletti Bazilikára terelődik, hisz a klasszicista emlékmű monumentális sárga falai impozánsan emelkednek igéit hirdetve a város fölé. Ha már a Bazilikánál járok, akkor már nem is vagyok olyan mesz- sze a Szépasszony-völgyhöz vezető elágazástól. Azt nem mondom, hogy onnan még nem kell jó darabot sétálni, de azt bizton állíthatom, hogy odafelé sokkal határozottabb mozdulattal lehet szelni az utcákat, mint visszafelé. A völgy egy olyan hely, amit azért nem illik kihagyni egri látogatásunk során, és ahogy el szoktam nézni, nem is felejtenek el a turisták sem belekóstolni a völgy zamataiba, időnként bíborvörös arccal dalolászva okozva remélhetőleg felejthetetlen élményt önmaguk számára. No, de visszatérve a városközpontba, van még néhány hely, melyek nélkül számomra Eger nem lenne Eger. Ott van az általam leggyakrabban látogatott főiskolai épület mellett elterülő Érsekkert, mely városligetes hatásával számomra a nyugalom szigetének hangulatát kölcsönzi. Sétálni hatalmas fái között, hallgatni a szökőkút szakadatlan zúgását az egyik legjobb kikapcsolódást képes nyújtani bármikor. A Minaretet, amelyet már említettem, egykori kalandom óta csak alulról szemlélem, mert a tériszonyomat valahogy még most sem sikerült annyira leküzdenem, hogy megmásszam a több száz lépcsőfokot a karcsú épületben. A lépcsőkből egyébként is jut elég a városban, az esetleges látványról meg csak annyit, hogy a szintén kicsit sok lép- csőnyivel feljebb elhelyezkedő kollégiumom ablakából is varázslatos panoráma tárul elém, és még fóbiám sem lesz az izzadságcseppet nem kímélő mászás után. Természetesen egy főiskolás életéhez hozzátatoznak a bulik és a szórakozás. A völgyes esték az idő hűlésével lezárulnak, bár tavasszal ismét előtérbe kerülnek, de addig is vannak helyek, amelyek időjárástól függetlenül is látogatottak. Ezek közé tartozik többek között a sétálóutcaként kezdődő, hihetetlen hosz- szúnak tűnő Széchenyi utca végén megbúvó Egal Cult Club, régebbi nevén Más, ezt csak azért említettem meg mert ezt én is előnyben részesítem a többi dübörgő mulatóval szemben. A sokféleképpen emlegetett Eger kinek ezt, kinek azt jelenti, számomra elsősorban diákságom legszebb éveinek eltöltését, melyre bármikor jó emlékkel fogok visszagondolni. US DÉLCEG ANDREA __________________ Eg er a történelem városa. Eger a borok városa. Eger a hallgatók városa. Egernek nagyon sok arca van, messziföldről jött barátomnak most egyet mutatok meg ebből a rengetegből. Jó idő lévén reggelinket az Érsek- kert egyik fényes padján fogyasztjuk el, miközben én a napi programot vázolom nagy vonalakban. A kellő mennyiségű péksüti legyűrése után a vár felé vesszük utunkat. Megjegyzem, hogy útban oda majd megállunk egy kapunál, mert szeretném megmutatni.- Egy kapunál? Minek?- Majd meglátod. Arckifejezésében az értetlenség és az „ez lökött"-érzések nyomait vélem felfedezni, de nem is vártam mást. Elindulunk, és rövid séta után ő maga hívja fel figyelmem egy díszes kovácsoltvas bejáratra.- Fazola-kapu. Ez az a kapu. Elismeréssel vegyes csodálattal állunk a kapu előtt. Azon jojózunk, hogy vajon meddig tarthatott ezt megtervezni, megcsinálni, és hogy mi ilyenre soha nem leszünk képesek. Miután eleget merengtünk Fazola Henrik munkáján, tovább indulunk, hogy bevegyük a várat. Rövid jegyvásárlási hadművelet után már bent is vagyunk. A törököknek eS BÉRES MÓNIKA ____________________ A szemeszter első hetében jártunk. Ekkor még számos óra elmarad. Pont egy ilyen elmaradt óra keretében ültem ki a Dobó térre. Gyönyörűen sütött a nap, az anyukák is kezdtek gyülekezni a babakocsikkal, sok apró emberke totyogott a galambok után. A nap szikrázóan sütött le rájuk, és ők kacagva üldözték az egri galambokat. Jó volt ott ücsörögni, van valami hangulata a térnek. Vonzza az embereket. Dobó minden áldott nap kivont karddal áll a tér közepén, talán ez olyan varázslatos? Vagy a harangjáték? Nem tudom, de szeretek ott ücsörögni és nézni az embereket. A Dobó térről a várat is látni. Szép emlékeim közé tartozik, mikor először ott jártam. Borzasztó idő tuti nem volt ilyen egyszerű dolguk - vigyorgunk nagyot. Körbe-körbe mászkálunk a várban, és azon vitázunk, hogy honnan lett volna érdemesebb támadni, milyen stratégiát alkalmaztunk volna, aztán megállunk, és csak élvezzük az elénk táruló látványt. Az élő képeslapon elkezdem mutogatni, hogy mi merre található, melyik torony mihez tartozik, és hogy hol bújkál következő úticélunk.- Azt se tudom, hova figyeljek, annyi minden van itt - jegyzi meg útközben.- Javasolnám, hogy a lábad elé, különben közelebbről fogod szemügyre venni a kopott macskaköveket, mint szeretnéd. Felnevet, de azért tanácsomat megfogadva lépked tovább mellettem. A zsúfolásig megtelt kávézók mellett haladunk a Minaret felé. Hiszi ő. Még nem tudja, hogy igazi célunk más. Egy külön kis világ, ahol semmi sem az, aminek látszik.- Marcipánja. Megérkeztünk. Ezt látnod kell! Tiltakozás nélkül követ Kopcsik Lajos mestercukrász múzeumába. Hihetetlen, minden annyira igazinak látszik, pedig nem az. Szótlanul tisztelgünk a remekművek és alkotójuk előtt. Persze, ezek után mindenki megkívánja a marcipánt, volt. Orkánszerű széllel megküzd- ve kapaszkodtam fel Gárdonyi Géza sírjához. Olyan szinten fújt, hogy kapaszkodnom kellett, különben ellökött volna. Egyik fényképen sem látszik igazán az arcom, a hajammal megküzdve próbáltam mosolyogni, de a szél győzött, csak egy nagy szőrcsomót lehet látni az arcom helyén. No meg a panoptikum. Hát az valami csoda! Én itt Egerben láttam először viaszszobrokat. Minden fényképen próbáltunk valamit alakítani. Van, aki az éppen szurkot öntő nőnek segít fölemelni a vödröt szenvedő arckifejezéssel, van, aki Sárközi háta mögül kukucskál. Nagyon mókás egy ilyen kiállítás. És ha valaki Egerben jár, sosem hagyhatja ki a borospincéket. Más és más a hangulat és a bor mindmi is, és milyen meglepő, hogy az ember ezt a vágyát ott helyben ki is tudja elégíteni. Mi is jól bevásárolunk. A Minaretet csak kívülről csodáljuk meg és egyértelműen hiányoljuk a klausztrofóbiásoknak nem ajánlott karikát a sarokból. Lépcsőmászás helyett inkább leülünk a Dobó téren, hogy elfogyasszuk frissen szerzett zsákmányunk egy részét. Közben a serényen kattintgató túristákat seregét szemlézzük, melynek létszáma erősen nap- és évszakfüggő. Kisebb összehasonlító kultúra- elmezés után tovább is állunk. A kürtőskalácstól illatozó utcát követően a Széchenyi végén vagy elején- attól függ hogy honnan nézzük- álló Líceumba térünk be. Kisebb körséta után felmászunk a toronyba, hogy onnan is körbenézzünk. Sok a lépcső, lift sincsen végig de megéri. Az ajtón kilépve ismét lépcsők hadával küzdünk meg majd megvizsgáljuk a Bazilikát. Beállunk egy olasz csoporthoz, egy szót se értünk, de örömmel nyugtázzuk, hogy jól beszélt. Már csak egy célunk maradt. Igen, a Völgy. Hosz- szú napunk méltó befejezéseként leülünk a Völgyben, és jó pár pohár bor mellett nem csak megbeszéljük a napot, de a világot is megváltjuk. egyikben, így tehát az összesét végig kell járni. Egy igazi borkedvelő a túra végére kicsit spiccesen tér a felszínre és elkönyveli, hogy ez is megérte. És akkor a begyűjtött borokról még nem is beszéltem... És e kis városka gyöngyszeme számomra az érsekkerti szökőkút. Egyszerűen lenyűgöző. Csodálatos. A kis park, a fák, a virágok. Oda nem hallatszik be a város zaja, magával ragad a víz csobogása. Nyugodt emberek üldögélnek a padokon, játékos kutyák szaladgálnak a fűben és minden olyan idilli. Ez a kedvenc helyem. Ha valami nincs rendben a fejemben, csak kiülök egy padra, nézem a szökőkutat és minden rendeződik odabenn. Szeretem Egert. Jó, hogy a sok előadás és gyakorlat után van hová elsétálni, üldögélni egy pádon, bejárni a tereket és végül fáradtan, de élményekkel teli visszatérni a kollégiumba. Egertől Egerig eS TEJES ZSOLT ___________________________________________ Eg ert látni kell. Érezni kell, és meg kell hallgatni. Figyelmesnek kell lenni vele, akár egy gyönyörű hölggyel. Az elmúlt három évben igyekeztem megismerni, és megpróbáltam hallgatni rá. Ha figyelmesen és lassan sétálunk hangulatos utcáin, magától mutatja meg a nagy múltú épületeit, múzeumait, mint az előbb említett hölgy a drága ékszereit. Az első pillanat mindig nehéz. Az ismeretlen mindig megrettent, és bizony az első napokban örülünk, ha a buszpályától, vasútállomástól eltalálunk az „A", „B", „C", „D", „E", „F" jelzésű épületekbe, és vissza. Négy év azért mégis csak négy év. Van elég idő arra, hogy ne mindig a rohanót lássa bennünk a város. Néha lassan, és nyugodtan kell menni utcáin, hogy Eger figyeljen fel ránk. Ekkor megszólít, és megmutatja magát. Olyan helyet is, amelyet lehet, hogy nem fog neonfény megvilágítani, mégis gyönyörű, érdekes, izgalmas perceket tölthetünk el társaságában. Ilyen hely a közismertebb nevén hívott Ráctemplom is. E templom oltárát mindenkinek látni kell, aki szereti a gyönyörű történelmi emlékeket. A templom szentképei, több évszázados műtárgyai és kódexei felejthetetlen élményt nyújtanak az oda látogatónak. A sport iránt rajongókat sem hagyja magára Eger. Érdekes és izgalmas dolgokat az olimpia történetéről a magyar sportmúltban elért eseményeiről, sőt magyar élsportolók által ajándékozott sporteszközökről bővebb felvilágosítást a Sporttörténeti Múzeumtól kaphatunk. Nein beszélve az érsekkert Gárdonyi-szobráról, Fazola Henrik kovácsoltvas műtárgyairól, és természetesen az egri várról. Aki a jó borok, és cigányzene társaságában akar eltölteni pár boldog órát, annak le kell sétálni a városközponttól félórányi gyalogúira lévő Szépasszony-völgybe. Kihagyhatatlan élményeket szerezhet az ott mulató. Lassan járva nem csak tovább érünk, hanem sok élménnyel, érdekes, fontos ismeretekkel térhetünk haza, közben arra gondolva, mit hoz majd a következő „randevú" Eger városával. Szeretem Egert
