Nógrád Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-23 / 300. szám
FOTÓ: GYŰRŰN TIBOR 20 06. DECEMBER 23., SZOMBAT Karácsonyi gála új díszekkel A szentestéhez közeledő adventi napok egyik biztos programja a József Attila Művelődési és Konferenciaközpontban a Nógrád tánc- együttes év végi gálaműsora, amely egy szép ajándéknak is felfogható a mindenki karácsonyfája alatt. Az idei bemutató - amelyet a Salgótarjáni Néptáncművészetért Közalapítvány szervezett - számos újdonsággal szolgált a színháztermet zsúfolásig megtöltő közönség számára. Cs. B. Salgótarján. A megjelenteket - soraikban Székyné dr. Sztrémi Melinda polgár- mesterrel - dr. RozgonyiJózsef az alapítvány kuratóriumának elnöke üdvözölte. Bevezető gondolataiban felidézte a 2006-os esztendő főbb történéseit. Kiemelte, hogy a Nógrád, amely tavaly ilyenkor ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját „Salgótarján emlékérem” elismerésben részesült. Az év során Szabó János, az együttes vezetője táncpedagógusi diplomát szerzett. Az igényes szakmai munkát, a folyamatos fejlődés, előrelépés szándékát több új koreográfia is jelzi. A megannyi fellépésre a nagy sikerű belgiumi turné tette fel a koronát. A felnőtt együttesnek ötven tagja van, jó néhányan főiskolásként, egyetemistaként járnak vissza a próbákra, szereplésekre. A Váczi Gyula Művészeti Iskola utánpótlás csoportjaiban mintegy kétszázan táncolnak. Rozgonyi József az ő nevükben is köszönetét mondott az áldozatkész szülőknek, a fenntartó önkormányzatoknak és a támogatóknak. Közülük ezúttal Veres István, a Szerencse- játék ZrL miskolci területi igazgatója kért szót és bejelentette, hogy félmillió forintos adománnyal kívánnak hozzájárulni az együűes tevékenységéhez. A Vigano együttes a betlehemezés szokását mutatta be I I § 1 I 1 Betlehemezés A 19. századtól a betlehemezés két formáját láthatjuk: a bábokkal és az élő szereplőkkel megjelenített karácsonyi játékokat. Az előbbit főleg a Dunántúl és a Felső-Tisza vidékén gyakorolták, míg Erdélyben inkább az utóbbi hódított. A bábtáncoltatást a középkorban az oltáron mutatták be, s mivel később világi elemek is szövődtek az előadásban, ezért kitiltották a templomból. Csupán a betlehemi istálló és a Szent Család kicsinyített mása maradhatott meg a szent falak között. Betlehemes játékaink legarchaikusabb rétege Erdélyből származik, ezek egyes részletei, motívumai egész a 17. századig vezethetők vissza. Ecsegről például a 17. századból származik a betlehemes játék első magyar nyelvű emléke. Számos hagyományőrző csoport - köztük a rimóci - élteti tovább a Palócföldön ezt a sajátos szép szokást. 1 December 24-én, a Jézus születését megelőző délutánon |i játsszák el ezt az egész Magyarország területén ismert nép- Ú szokást, mely felidézi Jézus születésének körülményeit. Kéz- M, detben felnőtt férfiak mutatták be a Bibliából ismert jelene- § tét a templomban, de az elmúlt száz évben kisfiúk játsszák, j| akik házról házra járnak, kezükben a betlehemmel, s minden házban előadják a történetet. Amely többnyire azt a részt 1 eleveníti meg, amikor az angyal a mezőn alvó pásztorokat tu- § dósítja a boldog eseményről, s azok ajándékokkal kereked- |; nek föl a kis Jézus köszöntésére. A játék befejezése után jó- kívánságokat mondanak a háziaknak, akik megajándékoz- |j zák a maskarába öltözött gyerekeket. A betlehemet fából készítették. Az elöl nyitott láda az is- j| tálló belsejét ábrázolja. A jászolban fekszik az agyagból ' megformált vagy fából kifaragott gyermek, szülei és az állatok körében. Az elmúlt évszázadban a templomok előcsarnokában vagy valamelyik oltár előtt is felállítják a betlehemet, amelyet vízkeresztig láthatnak a templomba járók. A felajánlást nagy taps fogadta, mint műsornak kettős jellege volt: egyrészt ahogyan az egymás után - szünet nél- világi népszokásokat, népi játékokat kül - következő produkciókat is. A elevenített fel, másrészt pedig a karáA közvetlen utánpótlást jelentő Ifjú Nógrád táncosai regölés közben csony szakrális, vallásos tradícióiból építkezett átgondolt dramaturgiai rendben. Az első részben felváltva lépett fel a Nógrád, a Viganó, a Suttyó és a Nógrád közvetlen utánpótlását jelentő ifjúsági csoport. Keretjáték formájában mutatták be a rimóci hurkaköszöntést, a betlehemezést, a lucázást, a regölést, a moldvai urálást és a boszorkányok is seprűre perdültek. A második „félidőben” a Nógrád - országos fesztiválra is készülő - szólótáncosai mutatták be tudásukat, majd közösen - a Dűvő népzenei együttes kíséretével - a 2006-ban koreografált, a magyar és a Kárpát-medencei hagyományvilágban gyökerező saját műveket vitték színre. A somogyi, a Galga menti és a kazári aratók tánca mellett „Álom” címmel a nemzetiségi lakosságú Elek községben gyűjtött anyagból is készítettek feldolgozást. A Dűvő ezúttal is jelentkezett néhány sajátos hangzású önálló számmal, majd a jól megkomponált záróképben valameny- nyi szereplő ajkáról felhangzott az „Adjon isten jó éjszakát!” Regölés - természetvarázsló köszöntés Régebben István napjától, december 26-tól újévig jártak a regösök. A regölés lényegében természetvarázsló köszöntés - bőségvarázsló, párokat összebűvölő, adománygyűjtő célzatú szokás volt. A regölés a téli napforduló pogány kori ünnepének emléke. A karácsony táji népszokások egyik legértékesebb hagyománya, egyike a legrejtelmesebb szokásainknak, melynek eredete, elemei, célzata - sok kutatás ellenére sem világos még előttünk. A regösök ősi, pogánygyökerű, varázserejű jókívánságokat mondtak a háziaknak. A szokás legfontosabb mozzanata ugyanis a jókívánságok kifejezése. Hiszen a regösök nem közönséges köszöntők, hanem varázslók voltak, akiknek hatalmukban állt a szavakkal kifejezett jókívánságok valósággá idézése is. A regölés során férfiak, legények „kifordított bundában, kucsmában, kezükben láncos vagy csörgős bottal, köcsögdudával, furulyával léptek be a házba és énekelték a regösénekeket. Bevezetőjükben megnyugtatták a családot, hogy nem rablók, hanem Szent István szolgái. A csodaszarvasról, tiszta forrásról, pázsitról daloltak, majd termékenységet varázsló jókívánságokat mondtak a gazdának és háza népének. Ahol eladó lány volt, ott legénnyel regölték össze, hogy mielőbb bekössék a fejét. Befejezésül az ősi refrént énekelték: hej regő rejtem.” A regölésben szerepel a csodaszarvas, mivel a szarvas a bőség, a termékenység jelképe. Az évenként lehullatott és újranövesztett agancsa révén egyetemes jelkép: az örök megújulás, újjászületés szimbóluma. A regölés és a hozzá kapcsolódó rítusok alapján a téli napforduló égboltjának jelképe. A csodaszarvas szarvai között a Nap, majd az azt helyettesítő gyertyák a megújuló, újjászülető fényt jelképezik, egyben a hosszú életet, a halhatatlanságot szimbolizálják. A regösénekek pogány, csillaggyertyás agan- csú csodaszarvasa keresztény vonatkozásban a karácsonykor megszülető Krisztussal azonosul. A felhőből alászálló szarvas tehát égi követté válik - Krisztust jelképezi. A mitikus csodaszarvas a magyarságnak új hazát mutatott, a csodafiú szarvas vagyis Jézus Krisztus az égi hazát nyitotta meg István királynak. Ebből is kitűnik, hogy a régi pogány kori szokásokat átszínezték a keresztény vallás elemei. Palóc étkek az ünnepi asztalon Mit tettek nagyanyáink a karácsonyi asztalra? Melyik ételnek, milyen jelentősége volt régen? Milyen népszokások jellemezték az adventi időszakot? Rimóci, kazári, őrhalmi és ecsegi példákkal élve kerestük a választ ezekre a kérdésekre. Sz.E. I megye. Szent este a vacsora minden egyes fogásából félre kell tenni egy morzsányit, amit „íziknek” nevez a népnyelv Rimócon. Ezt eltüzelik, s a hamuját gyógyításra használták: például akinek Szent Antal-tűz volt az arcán azt ezzel gyógyították. Kazáron minden első falat a Jézuskának volt félretéve, amit aztán gondosan összehajtottak, megfüstöltek, majd a jószágoknak adták, hogy megvédje őket a betegségtől. Vidékünkön szent estén a családfőnek egy szem almát szét kell vágnia annyifelé, ahány tagú a család, de úgy, hogy meg ne sértse a késsel az alma magját, mert az betegséget, halált idéz elő. A diónak szintén szimbolikus jelentése van a karácsonyi vacsoránál, hiszen ha üres, vagy kiszáradt diót törünk fel, akkor az megint csak betegséget, vagy halált jelent. Rimócon szokás volt, hogy vacsorához mindig „prentőt” készítettek, keltésztából, amit mákkal, cukorral szórtak meg. A házaknál arra törekedtek, hogy sok prentő készüljön, mert az azt jelentette, hogy sok libájuk lesz. Kazáron aszalt gyümölcs mindig van a karácsonyi asztalon, csakúgy, mint bodak és fokhagyma. A savanyúbabot csak habarva készítették ilyenkor, a mákos tekercset pedig a kenyértésztából sütötték a régi időkben. A mák a bőséget, a jólétet szimbolizálja, talán ezért is maradt meg napjainkig a városi-polgári étkezési kultúrában is a mákos bejgli mint karácsonyi sütemény. Különösen Őrhalomra volt jellemző a pásztorok karácsonyi vesszőhordása, amellyel az állatok szaporodását vélték elősegíteni. Errefelé a karácsonyi ünnepi asztalra több helyütt szénát, szalmát tettek, hogy ott szülessen újra a kis Jézus. Ilyenkor a család halottak is odavárták. A terített abrosz morzsáit a földeken szórták szét, hogy jó legyen a termés. Karácsony előtt jártak házról-ház- ra a betlehemes legények és némi harapnivaló, koccintanivaló kíséretében mutatták be játékukat. Ecsegről például a 17. századból származik a betlehemes játék első magyar nyelvű emléke. „Ijesztőbe” is jártak a leányok, legények az adventi időszakban - például Kazáron is - azokhoz a házakhoz, ahol disznótor volt. Hatan-nyolcan összefogtak, beöltöztek maskarába: a lányok legényruhát, a legények pedig cigá- nyos gúnyát öltöttek magukra. A házaknál kapott hurkát, kolbászt aztán együtt ették meg nagy mulatozás közepette. Jellegzetes .palóc karácsonyi étel volt az ostya, népi nevén molnárkalács, vagy malomkalács. Van, ahol a kerekvaslapokközöttmegsütöttvé- " kony tésztát felhengerelték, így az ostya kis rudacskák-csövecskék formájában került az asztalra. Az ostyasütő vasak általában mintázot- tak: évszámokat, monogramokat, katolikus vallási szimbólumokat sütnek bele a tésztába. Jellemző szokás volt még az ostyaszentelés is.-— BOLDOG KARÁCSONYT KIVAN MINDEN KEDVES ÜGYFELÉNEK AZ OTP BANK ! KULTÚRA
