Nógrád Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-23 / 300. szám
6 2006. DECEMBER 23., SZOMBAT INTERJÚ „Az élet több mint táplálék, vannak lelki értékek is” Püspöki gondolatok nyitottságról, szolidaritásról és arról, ami ünnep idején különösen időszerű- Létezik egy elkoptatott szó: szolidaritás. Ennek azonban tartalmat kell adni, amit Jézus úgy fogalmaz meg: „éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és törődtetek velem”... Majdhogynem az utolsó ítélet kritériuma, hogy valaki képes-e hitéből fakadóan jót cselekedni - vallja dr. Fabiny Tamás, a magyar- országi evangélikus egyház északi egyházkerületének püspöke.- Hogyan emlékszik vissza gyermekkorára?- Lelkészcsaládból származom, ami meglehetősen sajátos életforma volt, s némi védettséget is jelentett. Nehezebb időszak volt az, amikor Pestre kerültünk, s gimnáziumba mentem, mert a papgyerekeket bizony megbélyegezték. Egy baptista osztálytársammal átéltük, hogy milyen az, ha ujjal mutogatnak ránk, de vadabb esetek is előfordultak... Mi azonban szelíd derűvel fogadtuk mindezt, s túltettük magunkat rajta. Sőt, úgy vélem, pozitívan befolyásolta a hivatásválasztásomat, mivel kialakult bennem a „csak azért is”-szellem. Sokáig tiltakoztam az ellen, hogy magam is lelkész legyek, mondván: szeretnék a magam útján járni, micsoda dolog az, hogy édesapám „kiónja” legyek... Végül azonban az említett kihívások megedzették bennem az elhivatottságot. . - Hogyan alakult ki a saját, személyes hite?- Sokan mondják, hogy a papgyerekek az átlagosnál is jobban kiszolgáltatottak annak, hogy ateisták legyenek: állandóan Istenről hallanak, folyamatosan imádkozni kell otthon - ez ellen fellázadnak és hátat fordítanak az egyháznak. Nekem is meg kellett vívnom ezt a harcot... Igazából 17 éves koromban éreztem először azt, hogy van személyes hitem, ami már valóban az enyém. Elkezdtem intenzíven olvasni a Bibliát, olyan ifjúsági közösségbe jártam, ahol hasonló gondolkodású fiatalokkal találkozhattam, így hamar egyértelművé vált a pályaválasztás is. Bár eredetileg bölcsésznek készültem, megszólított a teológia és lelkész lettem.- 1989 óta tanít az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Mit gondol, mennyire fogékony a mai fiatalság a kereszténység tanaira?- Mindig igyekeztem a fiatalokkal foglalkozni, már teológushallgató koromtól kezdve szervezett keretekben végeztem ifjúsági munkát: ifjúsági közösséget, vagy országos táborokat vezettem. Törekszem arra, hogy megtaláljam a kapcsolatot a fiatalokkal, arra próbálom rávezetni őket, hogy kérdezzenek, fia az ember képes egészséges, normális hangon megszólítani a fiatalságot és például egy beszélgetés során átadni számára az információkat - s nem frontális módon, kinyilatkoztatásként - akkor fogékonyak lesznek. Megőrzi és megújítja- Alapító tagja és alelnöke a Protestáns Újságírók Szövetségének, évekig műsorokat szerkesztett a Duna Televízióban. Hogyan jellemezné az egyház és a média viszonyát?- Ez egy különös frigy... Két egészen más fél: a média a gyorsaságot, a pillanat megragadását, az aktualitást jelenti, míg az egyház az időtállóság, bizonyos értelemben a lassúság, a kétezer éves örök értékek területe. A rendszerváltás előtt még minimális kapcsolat volt közöttük, s emiatt kialakult egyfajta tartózkodás egymás iránt. Az egyházban is volt, s talán még van is tartózkodás a média iránt, mondván, az egy más szféra, bűnös világ - ugyanakkor kétségtelen, hogy a médiában is van tartózkodás, de legalábbis értetlenség az egyházzal kapcsolatban. Ezért láttuk szükségét barátaimmal, kollégáimmal együtt annak, hogy az egyházat jobban közelítsük a médiához és viszont, a Protestáns Újságírók Szövetsége ezt hivatott szolgálni. A Duna televíziós szerepvállalásaimnak is ennek jegyében tettem eleget tíz éven keresztül, de az egyházban is igyekszem a nyitottságot képviselni.- Tavaly decemberben választották a magyar- országi evangélikus egyház püspökévé. Hogyan fogadta e megbízást?- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy váratlanul ért a jelölés. Korábban ugyanis a déli egyházkerület kapcsán már megkerestek azzal, hogy jelölni szeretnének, de akkor nem éreztem a belső elhivatottságot, s voltak még egyéb feladataim is, amiket szerettem volna elvégezni. Tavaly viszont már megvolt a belső elhivatottságom, úgy éreztem, ha megkapom a gyülekezetek bizalmát, akkor nem fogok nemet mondani. Kellőképpen megrendített azonban, s nagyon jól esett, hogy igen nagy többséggel választottak meg.- Hogyan fogalmazná meg püspöki programját? Mik a legfontosabb célkitűzései?- A „beszélgető egyházat” szeretném kialakítani, ahol az emberek mernek kérdezni és válaszokat keresni, kételyeket megfogalmazni. Jelmondatomul egy bibliai igét választottam, azt, amit Keresztelő János, mondott Jézusra utalva: „neki növekedni kell, nekem pedig kisebbé lennem”. Használtam egy latin idézetet is a székfoglalómban: Spiritus Sanctus conservat et renovat ecclesiam - a Szentlélek, aki megőrzi és megújítja az egyházat. Erre a kettősségre tettem a hangsúlyt, s igyekeztem „aprópénzre váltani”: alapvető elvárásom a lelkészek becsületes helytállása, s főleg az, hogy állandó kapcsolatban maradjanak híveikkel: látogassák az embereket, beszélgessenek velük és ismerjék őket. Fontos az is, hogy legyenek világi, értelmiségi munkatársaik, akik például gazdasági, műszaki ügyekben, vagy médiamunkában segíthetik őket. Nógrádi kereszttel- Hogyan értékeli az evangélikus egyház jelenlegi hazai helyzetét ?- Az evangélikusság határozott kisebbséget alkot hazánkban, a 2000. évi népszámlálás alapján mintegy 300 ezer ember, a lakosság 3 százaléka vallotta magát evangélikusnak. Kedvezőbb ez az arány Nógrádban, ahol a szlovák gyökerek miatt hagyománya van egyházunknak. Nem szabad azonban elfeledni, hogy egy kisebbség is képes arra, hogy átjárja, érdemben meghatározza a többséget. Kossuth, Petőfi, Görgey... - mind-mind evangélikusok voltak. Nem véletlenül: az evangélikusság erőssége ugyanis, hogy mindig összefüggött a jó értelemben vett szabadelvűséggel, az értelmiséggel, pártolta a művészeteket, vagyis folyamatosan megvolt a kulturális beállítottsága.- Szűkítsük a kört az északi egyházkerületre!- Az északi egyházkerület területének bizonyos részein nagyon gyéren ellátott evangélikus gyülekezetekben, míg máshol sűrűbben; vagyis igazi szórványhelyzetben vagyunk. Kevés evangélikus van, de nagyon nagy hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy ezt a keveset megbecsüljük. Egyházkerületünkben fokozottan fontosnak érzem a személyes lelkigondozást, törődést, mert az elöregedés, az elnéptelenedés és a munkanélküliség nagyon meghatározza a gyülekezeteink életét, nemcsak annyiban, hogy híveink szegények és egyik napról a másikra élnek, hanem például a templomaikat is nehezen tudják fenntartani.- Hogyan vélekedik Nógrád megye evangélikus életéről?- A kerületemben Nógrád megye a legszebb, leghangulatosabb vidék, ahol egyházilag is erősek vagyunk, a települések többségében megoldott a lelkigondozás. Fontos, hogy határos Szlovákiával is: vannak lelkészeink, akik átjárnak a szomszédos államba a magyar gyülekezeteket gondozni, a magyar evangélikusság ugyanis kétszeres kisebbségben él a Szlovák Köztársaságban. Említésre méltó, hogy Balassagyarmat (Sámsonházához hasonlóan) püspöki székhely volt egy időben, s ott szolgált az egyik példaképem, Szabó József püspök, aki nagyszerű ember volt, a kultúra, az igehirdetés, a lelkigondozás egyaránt találkozott benne. A püspöki beiktatásom során az a megtiszteltetés ért, hogy az ő keresztjét kaptam meg. Jézusi úton- Az utóbbi időben többször is Nógrád megye vendége volt. Megfordult Kisbágyonban, de információink szerint Szécsényben és Salgótarjánban is. A megyeszékhelyen a város evangélikus polgármesterével folytatott megbeszélést. Megtudhatjuk, hogy miről volt szó?- Előrebocsátom, hogy bárhol járok, ha fogadó- készség és idő van, mindig igyekszem találkozni a polgármesterrel. Ezúton is meghirdetem akkori felvetésemet: fontosnak érzem, hogy valamikor tavasszal egy baráti, kötetlen megbeszélésre ösz- szehívjuk az evangélikus egyházhoz valamilyen módon kötődő polgármestereket az egyházkerületből. Éppen azért, mert egyházunk nyitni szeretne, s a köz javán fáradozni. Ez is reformátori örökség, akik közéleti emberek voltak, s szerepet vállaltak a kultúrában, a tudományban, a művészetben és adott esetben a politikában is. Mindig vannak persze aktuális ügyek is: Szécsényben például a nagyon rossz állapotban lévő templomot szeretnénk közös munkával megmenteni.- Mit jelent önnek a karácsony?- A karácsony a hivatásom legtermészetesebb része. Ekkor találkozhatom nagyobb számban a hívekkel, hiszen több istentiszteletet kell, hogy tartsak. A családnak olykor ez próbatétel, nagyon leleményes időbeosztással kell megtalálni annak módját, hogy előtte, vagy a két ünnep között egy kicsit együtt legyünk. Egy lelkésznél is, de egy püspöknél talán még nagyobb fontosságú a családi háttér. Feleségem - aki angol-német szakos gimnáziumi tanár - támogatja a munkámat, 12 éves lányom, 10 éves fiam és 21 hónapos kislányom óriási élményforrást jelentenek, sokszor még a munkámat is színesítik.- Napjainkban elveszni látszik a karácsony lényege. Mit tehet ez ellen az evangélikus egyház?- Karácsony valaminek a csúcsa, amire igazából akkor lehet eljutni, ha van előkészülete is: ez az advent. A szeretet ünnepét ma már a kereskedelem uralja, nekünk a közösségeinkben arra kell felhívni a figyelmet, hogy szerényebben, visszafogottabban is lehet ünnepelni. Ez együtt jár azzal is, hogy igyekszünk részt vállalni bizonyos karitatív munkákból. A napokban például meghívtuk az egyházkerület lelkészözvegyeit, együtt voltunk, gyertyafénynél énekeltünk, beszélgettünk. A hajléktalanszállókat, a magányosokat és a kórházi betegeket is rendre meglátogatjuk a fiatalokkal, ezt mindig fontosnak éreztem. Ez persze a jézusi út, s nem a mi találmányunk... Jézus a farizeusokat, írástudókat megbotránkoztató módon ment a szegényekhez, a bűnös asszonyhoz és közösséget vállalt velük. „...az utolsó ítélet kritériuma"- Széttöredezett családok, egyedül élő, magányos emberek... Vannak, akiknek nem ünnep a karácsony, sőt ellenkezőleg: keserűség. Hogyan maradhat ilyen helyzetben a karácsony a szeretet ünnepe?- Előfordult, hogy egyik este a Parlamentben, másnap délelőtt pedig a hajléktalanszállón mondtam el ugyanazt a prédikációt - szándékosan: ezzel, nyilván csak egy apró gesztusként, de azt próbáltam kifejezni, hogy a karácsony mindenkié, s nem lehet szociális helyzet függvénye az, hogy valakinek a lelkében van-e ünnep, vagy sem.- Új esztendő előtt állunk. Mit tud és mit akar vállalni a magyarországi evangélikus egyház az országgondjainak megoldásából?- Létezik egy elkoptatott szó: szolidaritás. Ennek azonban tartalmat kell adni, amit Jézus úgy fogalmaz meg: „éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és törődtetek velem”... Majdhogynem az utolsó ítélet kritériuma, hogy valaki képes-e hitéből fakadóan jót cselekedni. Az egyháznak természetes kötelezettsége a szociális tevékenység, a szolidaritás gyakorlása. Kiemelném azonban a prevenciót is: az olyan egyházi közösségek szervezését, amelyek közvetve, vagy közvetlenül a társadalom hasznára válnak.- Mit kíván az új esztendőre olvasóinknak?- Ha Nógrád megyében járok mindenhol elmondom: becsüljék a helyi közösségi értékeket és a hagyományt, a népviselettől kezdve a népdalokig. Legyenek büszkék arra, amit örököltek, s ne dobják el. Keressék a lelki értékeket is! Fontos, hogy kinek-kinek meglegyen a maga megélhetése, hiszen el kell tartani a családot, de a hegyi beszéd szellemében azt is mondhatjuk: az élet több mint a táplálék, vannak lelki értékek is - félek, ma már kiveszőben. Talán így ünnep idején különösen időszerű: mindenki próbálja felszínre hozni magából a jobbik, nemesebb énjét! BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁN MINDEN KEDVES ÜGYFELÉNEK AZ OTP BANK !
