Nógrád Megyei Hírlap, 2006. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)
2006-09-23 / 224. szám
4 2006. SZEPTEMBER 23., SZOMBAT KULTÚRA „Valami szépség kell az élethez..." és a mát, a tegnapot és a jelent, megállítják a tovasuhanó időt, rögzítik a végtelen tér egy-egy falu, város erejéig meghatározható helyszínét. Gyors egymásutánjában három kiállítása is nyílt Palaticzkyné Gócs Évának. Először a Szent István-napi ünnepségek keretében Kazáron rendhagyó, szabadtéri tárlattal mutatkozott be a búcsús sokadalomnak, majd szeptember elsején a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskolában kamaratárlatával gazdagította a tanévnyitó programját, jelenleg pedig az Arany János úti Mackóvár óvoda galériájában találkozhatnak fotóival a gyerekek és szüleik, s egyáltalán az odalátogatók. tágra nyitott szemmel jár-kel a világban, képeinek - csakúgy mint egész mentalitásának, lényének - a kutató, fürkésző tekintet - amelyet „csak” meghosszabbít, mintegy tárgyiasít a fényképezőgép, a teleobjektív vagy a kamera - a másik ember iránti kívána gépcsodák műszaki színvonalától és a mindenkori feltételektől, hogy mikor nyomja meg azt a bizonyos gombot, milyen látószögben, kit vagy mit emel ki, s takar el a látványból, hogyan komponál. A fotók másrészt azt is igazolják, hogy készítőjük előszeretettel igyekszikkifürkészni az emberek kaGócs Éva fotói gyakran ábrázolják a népi vallásosság, a hitélet meghitt pillanatait penzumain, s bár azonos gyöke- rűek, esztétikai értelemben igényesebbek a tájékoztatás, a dokumentáció nagyon fontos, nem lebecsülhető céljait szolgáló fényképeknél. Egyrészt arról tanúskodnak, hogy Gócs Éva mindig rakterét, gesztusait, hangulatait és megörökíteni azt a természeti és épített környezetet is, amely életterünket, múltunkat és jelenünket, hagyományainkat és mai szokásainkat jelenti. Gócs Éva azok közül az alkotók közül való, akik megőrzik és egyszersmind újabb értékekkel gazdagítják közös szőkébb tájhazánkat, A három alkalommal kiállított képek zöme azonos volt, s bár egy részük a kiállítóhely nagyságrendjétől és a konkrét körülményektől függően értelemszerűen változott, a művek általános jellemzőit mód nyílik számba venni. S miután az alkotóhoz mondhatni egy évtizedes kollegiális, pályatársi és jó emberi kapcsolat is fűz, „közelről” volt és van módom bemutatni fotóinak - és egyáltalán személyiségének - jellemző vonásait A Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőségében dolgoztunk együtt, ő fotóriporterként, jómagam pedig szerkesztőként. Ő naponta megfordult a megye településem, engem a munkám inkább az íróasztalhoz, a számítógéphez kötött. Tudósításai, képi információi révén azonban sokszor éreztem én magam is úgy, mintha részt vettem volna egy- egy eseményen, ünnepségen, mintha magam is az adott helyszínen lettem volna tanúja a történéseknek. Annál is inkább, mert egy témából jóval több felvétel készül, mint ami az újságoldalakon végül is - éppen a szerkesztő válogatása, döntése értelmében - napvilágot lát. Gócs Éva kiállításon látható képei azonban túlmutatnak a sajtófotózás napi csiság, őszinte érdeklődés a legfőbb jellemzője. Leginkább tőle - mint minden más fotóstól is függ, s csak kisebb mértékben A falvak hagyományőrző rendezvényeinek a hintó is rendszeres szereplője amelyről Mikszáth Kálmán írt mindmáig a legszebben, legszemléletesebben: „...sok földet bejártam, de csak mégis Nógrád vármegye tetszik legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival, itt úgy látom a fíivek zöldebbek, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon. Még a felhő is, mintha rózsaszínbe öltözne, mikor átsuhan felettük... ” - mondta volt szeretett szülőföldjéről feleségének, a mohorai Mauks Ilonának. S Mikszáth az itt élőket is örökre beírta az irodalomba a Jó palócok, tót atyafiak” című könyvében. Lényegében a palócokról, maiakról, az utódokról, a leszármazottakról „mesélnek” Gócs Éva képei is, amelyek mindegyikén érződik, hogy élvezi a munkáját, nem csupán feladat számára körükben megjelenni. A szakma-, mondhatni hivatásszeretet tükröződik a fotókon legkülönfélébb hangulatban, szituációban meglesett arcokban, portrékban, jelenetekben is. Meg a rohanó, izgága városoknál lényegesen csendesebb, természetközelibb, romlatlanabb falvak világa, az egymásra utalt, a minden vita, alkalmi konfliktus ellenére is jobban összetartó, az előző nemzedékek, a felmenők szellemi és tárgyi örökségét ma is féltve őrző közösségek élete. Tudom, hogy az alkotónak magának az egyik legkedvesebb képe a két összekulcsolt kéz, amely fekete-fehérben annyi mindent elárul arról a személyről, aki nincs is a felvételen. Évtizedek alakították e kezek formáját, a kemény munka ugyancsak rajtuk hagyta a jelét. De az is szinte látható, amint imádkozik, amint ebédet tálal szeretteinek, vagy megsimogatja a környezetében lévő kicsinyek fejét. Nekem is nagyon tetszik ez a fotó, de vannak további kedvenceim is. Szeretném ráirányítani a figyelmet a mezőn megörökített huncut gyermekarcokra, a szakrális, hitéleti események, misék, körmenetek emelkedett hangulatára. Népviseletbe persze nemcsak egyházi ünnepeken öltöznek a palócok. Több más alkalom is adódik, hogy utcára vigyék ezernyi színben pompázó ruházatukat. Leginkább a vendégség, a búcsú, a falunap, a szüreti felvonulás, a folklórtalálkozó, a népművészeti fesztivál számít ilyennek. Szinte valamennyi megjelenik és egyszersmind megőrződik a (színes) felvételeken is, amelyek ennélfogva krónikásként is tovább éltetik a jövőnek a múltat E tárlat most néhány hétig abban az óvodagalériában látható, ahol Gócs Éva korábban any- nyiszor megfordult mások kiállításairól hírt adván. Most azonban ő a vendég. Biztos vagyok benne, hogy képei hozzájárulnak nemcsak az esztétikai ízlésnevelés gyermekekre és felnőttekre egyaránt kiterjedő folyamatához, hanem az ékesszóló Mikszáth-sorokkal már megidézett szőkébb hazánk értékeink alaposabb megismeréséhez, jobb megbecsüléséhez is. Márai Sándor, egy másik magyar klasszikus írta egy helyütt: „Valami szépség kell az élethez, valami áhítat, művészet kell az élethez, valamiben hinni kell. Valami kincs is kell. Ilyen kincs nélkül nem lehet élni.” Nos, a képek arról tanúskodnak, hogy nem vagyunk híján kincseknek... ■ Csongrády Béla „Szellemidéző KávéSzó” Tücsökzenében, fáklyák és gyertyák szélfútta sejtelmes lángja mellett a XIX. század második felének légköre, az akkori Csesztve és Sztregova hangulata, Majthényi Anna, Fráter Erzsébet, Madách Imre, Szontagh Pál alakja elevenedett meg a festői szépségű somoskői vár alatti emlékparkban, a Petőfi-kunyhó szomszédságában. Pedig szó sem volt semmiféle miszticizmusról, ezoterikus szeánszról, a „szellemidézést” T. Pataki László „Kit szerettél, Ádám?” című, két monodrámát - a „Lelkigyakorlatot és a „Lidércfény”-t - tartalmazó felvétele idézte elő Illyés Kinga tolmácsolásában. A CD-lemeznek ez volt a premierje, sajnos azonban éppen a főszereplő - Illyés Kinga - esetében posztumusz bemutatója. A Széchenyi-díjas marosvásárhelyi színművésznő eredetileg színházban, ugyancsak egy műsor keretében szerette volna bemutatni a két művet, de elhatalmasodó betegsége meggátolta ebben. Vállalkozott viszont arra, hogy CD-re mondja Majthényi Anna és Fráter Erzsébet T. Pataki László által papírra vetett monológját. így Madách Imre édesanyja és felesége drámájából valójában három asszony drámája lett, hiszen a veretes, míves sorok hallgatása közben nem lehetett kikerülni azt a gondolatot, hogy az ezernyi színárnyalatot - jellemet, szituációt - produkálni képes hang már nem egyszerűen csak az éterből, hanem az elíziumi mezőkről szól a közönséghez. Az élmény emelkedettségét fokozta, hogy jelen volt Ily- lyés Kinga fiatalkori pályatársa, jó barátja és e CD rendezője, Gáli Ernő is, aki a bemutatót megelőző találkozón beszélt kettőjük kapcsolatáról s jellemezte a rendkívüli képességekkel megáldott, szenvedélyes lobogású színésznőt. Ráadásul a jelenlévők soraiban többen is voltak olyanok, akik emlékeztek Illyés Kinga salgótarjáni búcsúfellépésére, amikor is a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban Márai Sándor „San Gennaro” vére című művével szerepelt. T. Pataki László közismert monodrámái helyet kaptak az idén, a Madách Irodalmi Társaság kiadásában, a Madách Könyvtár sorozatban megjelent könyvében is, annál is inkább mert a gyűjteményes kötetbe a szerző zömében azokat a megyei lapokban 1983 és 2003 között publikált írásait esszéket, tanulmányokat, jegyzeteket - válogatta egybe, amelyek a Madách családdal foglalkoznak. Nem véletlen, hogy e könyvnek is a „Kit szerettél, Ádám?” lett a címe, amely egyébiránt szintén Illyés Kingára emlékeztet, merthogy ő javasolta a Madách Imréhez oly közel, egymással viszont hadban álló Majthényi Anna, illetve Fráter Erzsébet gondolatait, érzéseit tükröző „Lelkigyakorlat” és „Lidércláng” közös címéül. Mintegy ezt (is) megköszönvén fogalmazott oly szépen, meghatóan T. Pataki László a „Műhelynap- Ió”-t, illetve a kötet egészét záró sorokban Illyés Kinga két évvel ezelőtti elvesztéséről: „S bár beszürkült az ég, úgy tűnhet: jó széllel szállt fel a messiás madár. Ketten fogták közre, két asszony, akiket szeretett.” Az egyedi, különleges atmosz- férájú szabadtéri irodalmi est osztatlan sikeréhez Tóth Tibor művésztanár is hozzájárult jól megválasztott és kellő pillanatokban megszólaló hegedűszólóival. A fáklyák és a gyertyák elhelyezésében és megkomponált meggyújtásában a Vertich Színpad tagjai működtek közre. Egyébként e rendezvény volt az első programja a 2005 januárjában alapított „Palóc Parnasszus” című pódiumújság új rovatának a „KávéSzó”-nak, amelynek a József Attila Művelődési Központban megnyíló irodalmi kávéház lesz majd az otthona, hogy bemutassa a megyében élő alkotók műveit. „A művészetnek is legfőbb tökélye, /Hogy úgy elbú, hogy észre nem veszik” - mondatja ki Madách „Az ember tragédiájáéban Ádáirimal. A „KávéSzó” éppen azt akarja, hogy felszínre hozzon megbúvó értékeket, amelyekből - mint az első alkalom bizonyítja - van bőven itt helyben, Nógrádban is. ■ Cs. B. MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Még csak hat órája játszol Lacikával. Béla, ne mondd már, hogy unod. ” Szerencsés nyertesünk: Kiss Andrea Salgótarján, Ybl M. út 35.. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését szeptember 28-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
