Nógrád Megyei Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)
2006-08-07 / 183. szám
2 2006. AUGUSZTUS 7., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Csilletolással tisztelegnek elődeik előtt Dóra Ottó, a megyei közgyűlés elnöke Pintértelepen csatlakozott a csilletolók menetéhez A miskolci csilletoló diákok 125 kilométert hagytak maguk mögött, amikor Salgótarjánba értek, s további több mint 100 kilométer áll még előttük a műszaki oktatás bölcsőjenek tekinthető Selmecbányáig. A frissen végzett mérnökök és jelenlegi egyetemi hallgatók látogatást tettek a megyeszékhely Európa-szerte híres bányamúzeumban is. Elmaradt a vitézi bajvívás Holló helyett verebet, veréb helyett macskát... A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának hallgatói augusztus 1-11. között egy gumikerekekkel felszerelt bányacsillét tolnak el a közúton egészen a szlovákiai Selmecbányáig. A soproni Nyugat-magyarországi Egyetem hallgatói egy faragott farönköt tolnak el szintén közúton Selmecbányáig. A két testvéri egyetem hallgatói Parassapusztánál találkoznak, majd a határátlépés után együtt teszik meg a hátralévő utat a szlovákiai városig. A miskolci és a soproni hallgatók ezzel az eseménnyel kívánnak tisztelegni mindkét egyetem jogelődjének számító, Selmecbányái Bányászati Akadémia professzorai, diákjai és szellemisége előtt, valamint így akartak megemlékezni az európai műszaki felsőoktatás 270. évfordulójára. A hagyományos, vasból készült úgynevezett „magyar csillét” egyszerre hat-nyolc fő, kézi erővel tolja, s a rászerelt tömör gumiabroncsok segítségével gurul. A diákok megyénk több települését is érintik, így Cered, Etes, Szécsény, Őrhalom, Balassagyarmat, Ipolyvece, Parassapuszta.- Hazánkban négy utódintézménye van az egykori Selmecbányái akadémiának, Sopronban, Miskolcon, Dunaújvárosban és Székesfehérváron. Elődeink már toltak csillét Sopronba és Dunaújvárosba, ezért mi úgy határoztunk, hogy idén Selmecbányát tűzzük ki célként, s az utódainknak már csak Székesfehérvár marad - fogalmazta meg Kertész Botond, a diákok nevében.- A társaság fele végzett mérnök, a másik része bányász-, kohász-, gépészhallgató, de bölcsészkarosok is vannak közöttünk - tudtuk meg a csilletolóktól.- Úgy terveztük, hogy két-há- rom kilométert haladunk majd óránként, de gyorsabbak vagyunk, mint gondoltuk, s egy óra alatt öt kilométert is megteszünk - mondták a diákok, s hozzátették: sok segítséget kapnak azoktól a települési önkormányzatoktól, ahol áthaladnak. A csille- és rönktolással megemlékeznek még a nagyhírű selmeci alma mater szellemi örökségének közös ápolására a miskolci, a soproni egyetemek jogutód karai, valamint a kassai, zólyomi, ostravai és leobeni egyetemek szellemi örökséget vállaló karai közötti együttműködés ötödik évfordulójára is. Cserhátsurány. A vitézek harcra készen álltak, a gulyás is elkészült időben, ám az égiek úgy kívánták, hogy ne a hét végén mérkőzzenek meg Hollókő és Terény legvitézebbjei. A két falu között hosszú évszázadok múltán sem gyógyul a régi seb: egy címeres madár ellopásával vádolja egymást a Hollókő és Terény nemzetsége. Márpedig a holló híres madár: ahol az párban leszáll, ott lehet rendet alapítani. A terényiek vallják: Hollókő orvul elorozta tőlük a madarat. Ám Hollókő sem hagyja magát: kardjukat élezik a terényiek vádaskodása okán és bőszen kiáltják: itt vérnek kell folynia. A cserhátsurányi Jánossy-kastély ura, Karácsony György hiába próbálta békíteni a békétleneket, s végül bajvívással küzdenek meg becsületük védelmében a lovagok. Az égiek óhaját tudomásul véve - akik esővel riasztották el a bajvívásra összegyűlt vitézeket - elmaradt a párviadal, s egy későbbi időpontban állapodtak meg a felek. Egy kis ajándékkal azonban megtréfálták egymást a vitézek: a hollókőiek holló gyanánt két verebet hoztak a terényieknek, mire azok, egy zsákba rejtett macskával lepték meg ellenfeleiket, mondván a macska majd megeszi a hollónak csúfolt verebeket. „Legyen Hollókő neve innentől Macskakő” - így a terényiek. így űzött gúnyt egymásból a két falu nemzetsége az elmaradt torna alkalmával, s így váltak még el- szántabbá a közelgő harcra. Esős mégis vidám ünnepség Sz. E. Sámsonháza. A falu szlovák nemzetiségi életének egyik legfontosabb eseménye a tradicionális letelepedési emlékünnepség, amelyet minden év augusztus első hét végéjén rendeznek meg. Idén is nagy szeretettel fogadták a faluvezetők és rendezvényszervezők a külföldről, belföldről érkező vendégeket, s tájjelegű süteményekkel, étellel, itallal kínálták őket. A község nagy jelentőségű ünnepén felelevenítették a múltat és ezzel is megélénkítve az érdeklődést a nemzetiségi lét iránt. Őseik az őshazából az evangélikus vallást hozták magukkal, s hogy mennyire komolyan vették kereszténységüket, az is mutatja, hogy a falu fölött magasodó templom építésébe kezdtek. Ennek a templomnak a lábánál rendezik meg minden évben szabadtéri ünnepségüket, ahol idén a rossz idő miatt változott a program. A hagyományoknak megfelelően felvonulással kezdődött az emlékünnepség Sok volt az érdeklődő Sámsonházán A szervezők minden évben új elemekkel gazdagítják az ünnepséget, így amíg tavalyelőtt babakiállítással, tavaly szlovák konyhaavatással, idén pedig foiklórfelvonulással kötötték egybe a falu legnagyobb ünnepét. A szlovák kisebbségi önkormányzatnak ez a legfőbb rendezvénye, amit a községi önkormányzattal, és a helyi nemzetiségi szövetséggel, mint társ- szervezővel együtt valósítanak meg. Ez évben a rendezvényt támogatta a salgótarjáni Sodexho Magyarország Kft., az OTP Bank, a helyi evangélikus egyház, illetve a Salgótarján és környéke vízmű.- Az új törvény alapján a kissebségi önkormányzatok csak abban az esetben élhetnek tovább, ha írásban szlovák nemzetiségieknek regisztráltatják magukat. Jelenleg Sámsonházán 62 fő vallotta magát szlováknak, bár köztudott, hogy sokkal többen vannak - fogalmazta meg Bajnokné Képes Gyöngyi, a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke. Hozzátette: a továbbiakban is szeretnék a kulturális autonómiához tartozó tevékenységüket folytatni. Az evangélikus istentisztelet után a kulturális programon részt vett az ecseri folklóregyüttes, a helyi Koliesko és a szlovákiai kokavai folklóregyüttes, a mátraszőlősi „Gyöngyvirág” nyugdíjasklub és a szintén helyi „Hrusticke” nyugdíjasklub. A szórakoztató program részeként fellépett Treczka Tímea és a sámsonházai Ragadozók moderntáncegyüttes. Az esemény díszvendége volt ez alkalommal a falu szülöttje, Kukely Júlia, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magánénekese, valamint a losonci Matica Slovenska egyesület, Pleva Mihályné, az Országos Szlovák Önkormányzat régiófelelőse, valamint dr. Egyedné Baránek Ruzsenka, a Magyarországi Szlovákok Egyesületének elnöke.
