Nógrád Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 280-304. szám)

2005-12-22 / 298. szám

1 4 BÁTONYTERENYEI NAPLÓ 2005. DECEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Épülő közösségek, városi összefogás- Több szempontból is jelentős esztendőt tudhatunk lassan magunk mögött. A ciklusprogram elején meg­fogalmazott célunk által diktált feladatok folyamatos véghezvitele, elérése motivált: minden tőlünk telhe­tőt megtettünk, megteszünk azért, hogy Bátony- terenye a kistérség szolgáltatási, gazdasági központ­jává váljon - jelentette ki értékelőjében Vanya Gá­bor, a város polgármestere. S. K. Bátonyterenye. - Melyek a legfon­tosabb megvalósított fejlesztések, s melyeknek sikerült „alapot” te­remteni 2005-ben?- A nagyberuházások közül ki­emelném a szennyvízberuházás első ütemének befejezését és a második ütem elindítását. A tan­uszoda átadásával a térség, de ta­lán az egész megye sportéletében is sikerült egy komoly hiányt pó­tolnunk. A létesítmény munka­társainak, s az általuk kitalált programoknak hála, a kihasz­náltság - nem egészen fél év el­teltével - jónak nevezhető, s to­vábbra is folyamatosan bővül az uszodát igénybe vevők köre. A városközponti rehabilitáció közbeszerzési eljárása lezárult, a kivitelezővel 2005. december 28- án írjuk alá a szerződést. Ennek kapcsán elindulhat egy félbeha­gyott fejlesztés is: Nagybátony és Kisterenye közúti összekötése. Teljesen befejezni ezt sajnos nem tudjuk, de az biztos: ha nem tesz- szük meg az első lépéseket, soha nem valósul meg. Jövő év elejére kiteljesedik Bátonyterenyén az e- önkormányzat is, elektronikus közigazgatási hátteret biztosítva az ügyintézési folyamatok fel­gyorsulnak és leegyszerűsödnek. Folytattuk 2002-ben meghirde­tett programunkat, miszerint évente egy-egy ját­szóteret építünk Nagybátonyban és Kisterenyén. Ma már három­három uniós nor­máknak is megfe­lelő, korszerű ját­szótér várja a gyermekeket a két településrészen. Idén is nagy fi gyeimet szenteltünk a parkosítás­ra, virágosításra, a zöldterületek gondozására és kialakítására an­nak érdekében, hogy a városla­kók valóban otthonuknak érez­hessék Bátonyterenyét. Lényegesek azonban azon fej­lesztések is, amelyeket nem az önkormányzat valósít meg, ám mindenképpen a városlakók élet­minőségének javulását eredmé­nyezi. Ilyen a Magyar Posta Rt. által Nagybátonyban kialakítan­dó, térségi funkciót ellátó új pos­tahivatal is. Szólnunk kell a több­célú kistérségi társulás fejleszté­seiről is, amelyek összességében 37 millió forintot tesznek ki. A szakszolgálati feladatellátás mo­bilizálása érdekében beszerzés­re került hét gépjármű. Vala- mennyktelepülésen kialakítanak egy-egy irodát, amely a szociális és gyermekjóléti feladatellátást szolgálja, így mindenhol bővül­het a szolgáltatási kör.- Hogyan alakult az önkor­mányzat, illetve intézményeinek el­telt esztendeje?- Az önkormányzat működő­képességét biztosítottuk, felada­tainkat elláttuk és ellátjuk a to­vábbiakban is, a szolgáltatások szintjét lehetőségeinkhez mérten emeltük. Mindvégig az emberek lehető legteljesebb kiszolgálását tartottuk szem előtt, elég a fiziko­terápiás laborra, vagy a bölcső­dére gondolni. Utóbbival egyben azt is „üzentük", hogy városunk­nak szüksége van a fiatalokra. Bátonyterenye oktatási intéz­ményeiben is problémát jelent a gyeímeklétszám csökkenése, ezért átalakítottuk a képzési programot, új oktatási lehetősé­geket teremtettünk.' A létszámnö­velésen túl azt is fontosnak tartot­tuk, hogy gyermekeink számára minél nagyobb lehetőséget te­remtsünk a továbbtanulásra, va­gyis javítsuk az esélyegyenlősé­get. Ez hosszú távú folyamat, ne­künk azonban addig is gondos­kodnunk kellett a szakdolgozók­ról, amíg érzékelhetővé válnak a hatásai. Intézményracionalizálást esz­közöltünk: létrehoztuk az iskola­igazgatóságot (amely összehan­golja a tagintézmények szakmai programját) és a Bátonyterenyei Intézményi Pénzügyi Ellátó Szer­vezetet (amely kézben tartja a gazdálkodást). Jelentős eredményeket értünk el, hiszen amíg 2003-ban 2,4 mil­liárd forintot fordítottunk műkö­désre, addig idén már csak 2,1 milliárdot. Ráadásul a megtakarí­tást úgy értük el, hogy nem rom­boltunk, nem bocsátottunk el szakalkalmazottakat, sőt néhol még bővítettük is a létszámot. Tudtuk, tudjuk: nem engedhet­jük meg magunknak azt, hogy szélnek eresszük a szakembere­ket, hiszen rájuk mindig lehet számítani.- Mintha a civil élet is felpezs­dült volna...- Egyre több civil szervezet jön létre, s egyre több ölt hivata­los formát. Sokuk jelenleg még a művelődési ház égisze alatt mű­ködik, de a lakosság szinte ösz- szes rétegét felöleli. Nagy segít­séget nyújtanak a munkánkhoz, természetesen folytatjuk a támo­gatásukat, hiszen továbbra is cé­lunk, hogy Bátonyterenyén meg­felelő táptalajra találjanak. A maconkai közösségi ház kialakí­tása egyben a városunkban nagy tradícióval rendelkező ha­gyományápolást is feléleszti - le­gyen szó akár a bányászatról, akár a palóc nép kultúrájáról. Ráadásul városunk 19,7 millió forintot nyert a Belügyminiszté­rium településrészi önkormány­zatok támogatására szánt pályá­zatán, így Kisterenyén is létre­hozhatunk közösségi térként szolgáló helyiségeket.- A városlakókkal, a különböző szervezetek képviselőivel egyéb szinten is keresik a kapcsolatot?- Nagyon aktív és intenzív a kapcsolatunk a lakossággal, az in­tézmények dolgozóival és a tanu­lók szüleivel. 2003-tól évente leg­alább két alkalommal tartunk la­kossági fórumot, azok véleményét pedig, akiket ilyen formában sem tudunk megszólítani, a város ut­cáin tartott sétáink során kérjük ki, hallgatjuk meg. Negyedévente a pedagógusokat és a szülői mun­kaközösség tagjait kötetlen be­szélgetésre hívjuk össze, hogy tő­lük, a leginkább érintettektől kap­junk ötleteket a különböző prog­ramok kidolgozásához. A fejlesztésekkel, az intéz­ményracionalizálással, a civil szervezetek támogatásával, s egyéb kezdeményezéseinkkel egyértelműen az a célunk, hogy Bátonyterenyén olyan teret te­remtsünk, amely összefogja a meglévő, egy érdek mentén tevé­kenykedő közösségeket, akik megosztják velünk ötleteiket. A közösség ereje csodákra képes, s ha az összefogás működik, ezek megvalósulása már csak egy kar­nyújtásnyira van. Ennek jegyé­ben kérem további segítségüket! Egyben mindenkinek kellemes, békés karácsonyt és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok! „Tanító ki fénybe tör...” Bátonyterenye. Az idén Bátonyterenyéért kitüntetésben részesült Szerencsi Andrásné, nyugdíjas pedagógus, a közismert, mai napig számon tartott közművelődési szakember életének mottója ez a mondat, amit szeretett középiskolai osztályfőnöke tanácsaként jegyzett meg egy életre. De nemcsak megjegyezte, így is élte életét. Mint ahogy megmaradtak örökérvényű, s élete minden pillanatát átható „rendezőnek” Váci Mihály sokat, vagy mindent elmondó sorai: „Ilyen kívántam lenni én is, ott a homokba szúrt nyárfa: - tanító ki fénybe tör, ragyogó hit a lombja, irány azoknak, jel és biztató, kik jönnek barázdákban botladozva.” óné Szülei, tanítói, mindazok akik a pedagó­guspálya felé irányították lépteit, nem is­merték Váci sorait, de felfedezték benne az ismeretek befogadásának és átadásának vágyát, készségét. Az ötvenes évek tanító- képzésében vett részt, majd szülőhelyéről, a kanyargó Tisza partjáról egy kicsit mesz- szebbre, Kisvárdára került. Itt szerzett alapvető gyakorlatot a tanítás-nevelés cso­dájából, s állandó, tevékeny résztvevője volt a helyi közösségi életnek is. Volt honnan merítenie, hiszen a tanítóképző tanárai biz­tos alappal indították el e szép pályán. A magyarórák lelket, érzelmet és fantáziát megmozgató pillanatai, a lélektan és logi­ka órák hangulata, a logikus gondolko­dás szabályainak elsajátítása, s mind­azoknak az ismereteknek, módszereknek a megszerzése, amely a későbbiek során hasznosultak, gyakorlattá váltak. A csillo­gó, kíváncsi gyermekszemek hol némi bi­zonytalanságot, hol semmivel fel nem mérhető örömet jelentettek számára. Mint ahogy kitörölhetetlen a Tisza, Kraszna, Szamos partjain tett séták, álmodozások, az iskola ablakából látható beregszászi tornyok emléke is. Egyéni sorsának alakulása úgy hozta, hogy 19ól-ben ide, Mikszáth földjére, a jó palócok közé került Messzelátáshoz szokott szeme a Mátra bérceiben, gerinceiben gyö­nyörködhetett. Teljesen más, új környezet, új benyomások, várakozással teli napok, hó­napok, évek, évtizedek következtek. Megis­merkedett a bányászok nehéz, emberfeletti munkájával, csodálattal, s néha sajnálattal fi­gyelte az éjszakai műszakból hazatérő fá­radt arcú, cigarettázó embereket, s termé­szetesen ,Jó szerencsét!” kívánva nekik. Kol­légái segítették a beilleszkedését, s a zömmel bányászszülők gyermekeit tanítva megta­nulta az addig ismeretlen fogalmakat: sikta, főte és a többi. Megismerkedett a nógrádi bányászkodás történetével, jelentőségével, hagyományokat teremtő kulturális tevékeny­ségükkel, a bányászattal foglalkozó iroda­lommal. Ez motiválta, amikor először irodal­mi szakkört, majd országosan minősített iro­dalmi színpadot szervezett és vezetett a Bá­nyász Művelődési Házban. 1980-89 között aztán népművelőként dolgozott az időköz­ben csodálatosan átalakított intézményben. Természetesen voltak kudarcai is, de a tény: hogy nemcsak a színvonalas szórakoztató műsorokon vettek részt az itt élők, hanem ott voltak a társadalmi munkáknál, üzemi-vál­lalati szintű vetélkedőkön, országjáró kirán­dulásokon, s fárasztó munkájuk után olvas­ták Mikszáthot és Madáchot, tudtak vála­szolni az irodalmi totó, vetélkedő kérdéseire - szép dolog és nagyszerű eredmény, amely igazi emberi értékeket takar. Amikor 1989-ben rokkantnyugdíjas lett, meg kellett találnia annak módját és lehető­ségét, hogy ne szakadjon el a közösségtől. Az általa, 1987-ben szervezett nők klubja nyúj­totta a keresett lehetőséget. így hát változtak munkája alanyai: gyerekek, fiatalok után idősebbek, akik hosszú éveket töltöttek munkával, aktív részesei voltak a közössé­gi életnek, s most sem szeretnének tétlen­kedni. Akik lelkes, közös élményt, ismere­teket gyűjtő, hagyományokat tisztelő és ápo­ló nők, s leküzdve minden magánéleti, csa­ládi problémát, szívesen vesznek részt a fog­lalkozásokon, programokon. A közösség 1997-ben megkapta a „Bátonyterenyéért” kitüntetést, 2001-ben pedig bányász „Művé­szeti nívódíj” elismerésben részesült. Közös elhatározással módosították nevüket Bá­nyász nyugdíjas nők klubjára, hiszen köz­vetlen és távolabbi környezetükben egy­aránt gyűjtik, ápolják a bányászatta] kapcso­latos látnivalókat, emlékeket Az évek során tematikusán megtervezett és szervezett kirándulások keretében fedez­ték fel szűkebb és tágabb hazánkat. Sétáltak a Szalajka-völgyben, megcsodálták Aggtele­ken a cseppköveket, Hollóházán a templomot és a porcelánt, Tokajban a Tisza és Bodrog összefolyását Hajókáztak a Kőrösön, a Du­nán, a Fertő-tavon. Maradandó élményt nyúj­tott Sárospatak, Debrecen, Szeged, Pécs, Sop­ron, Győr, Veszprém, Zirc, Székesfehérvár, Esztergom, Szentendre, Ópusztaszer, Kecs­kemét, Szarvas, Gyula, Budapest nevezetes­ségeinek megtekintése. Megnyugvással és örömmel tölti el, hogy van továbbra is igény a közös együttiétre, komolyabb és szórakoz­tató programok szervezésére egyaránt Min­dig külön öröm számára, ha társai lelkesen beszélnek a közösen megélt élményekről, a látottakról-hallottakról. Ilyenkor úgy érzi, ott volt az elmúlt évtizedek alatt, ahol a maga erejével, tudásával segíteni tudott. Hátralévő éveit szeremé továbbra is tartalmasán eltöl­teni, s valami hasznosat tenni. Azokat a bi­zonyos mérföldköveket hátrahagyva... Iskolai történések Hírek a Bartók iskolából... vetélkedés. A közelmúltban a Bo­lyai gimnázium által meghirdetett környezet- és természetvédelmi ve­télkedőn - immár hetedik éve - sze­repeltek sikeresen a tanintézet di­ákjai. A Nyerges Melinda (7. b), Mol­nár Inez (8. b), Tarnóczi Tamás (8. b) és Kovács Brigitta (8. b) alkotta csa­pat második helyezett lett a - többek között - környezetvédelmi problé­mák megelőzésével, illetve a környe­zettudatos életmód kérdéseivel, to­vábbá Nógrád megye természeti ér­tékeivel foglalkozó versenyen. Az eredményesen szerepelő verseny­zők felvételt nyertek a Bolyai János Gimnáziumba. Felkészítő tanáruk: Boros Béláné. jótékonysági bál. Immáron ötödik alkalommal tartották meg a Szélka­kas fogadóban a jótékonysági bált, kiemelt eseményként kezelve mind az iskola, mind a szülői munkakö­zösség programjában. A befolyt ősz- szeget ezúttal is az intézmény szé­pítésére, esztétikusabbá tételére, valamint a tanulók jutalmazására fordítják. Az alkalom nem titkolt célja: szülők és pedagógusok kötet­lenebb együttléte, közös szórakozá­sa. Az idén is sok támogatója volt a rendezvénynek, nemcsak a helyi vállalkozók közül, hanem a szülők munkahelye szerinti, más települé­sen működő cégek, vállalkozások is segítettek. EGÉSZSÉGES táplálkozás volt a té­mája annak a versengésnek, ahol a Kossuth Lajos, az Erkel Ferenc és a Bartók Béla általános iskola ötödik és hatodik osztályosai vettek részt. 15, egyenként ötfős csapat játszott. A játékos vetélkedőn a vitaminok, zsiradékok, zöldségek, gyümölcsök ismerete, felismerése, fogyasztása képezte a tudnivalók körét. A közel­gő karácsony hangulata is jelen volt már, a fahéjas, almás, mézes készít­mények, teák mellett kellemesen telt az idő. A díjak stílszerűen ugyan­csak zöldségből és gyümölcsből ké­szültek. Az esemény támogatói, szponzorai: Bulla Zoltán, Oláh Zsolt és Dóra/őzse/zöldség-gyümölcs ke­reskedők. ...az Erkel iskolából műveltségi verseny. Az Erkel Fe­renc születésének 195. évfordulója alkalmából megrendezett megyei versenyen az öt iskola, ötfős csapa­tai közül a bátonyterenyei Erkel Fe­renc iskola hetedikesei első helye­zést, a nyolcadikosok pedig harma­dik helyezést értek el. jubileumi év. Az iskola fennállásá­nak 15. évfordulója évében iskola­történeti fotókiállítást rendeztek, ami január 20-ig tekinthető meg az iskolagalériában. A kiállított anyag az iskola másfél évtizednyi életét „dokumentálja”, a különféle esemé­nyek, rendezvények, táborok, hang­versenyek, szakkörök és kiállítások egy-egy emlékezetes pillanatának bemutatásával. A jubileumi évet a december 15-én megtartott karácso­nyi hangverseny zárta. MESEMONDÓVERSENYRE készülnek az alsó tagozatosok. A kistérségi szintű rendezvény három évvel ez­előtt, az alsó tagozatos munkaközös­ség kezdeményezésére indult, s kap­csolódik a januári kultúra napja ren­dezvénysorozatához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom