Nógrád Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 280-304. szám)

2005-12-22 / 298. szám

3 2005. DECEMBER 22., CSÜTÖRTÖK FÜLEKI NAPLÓ Átköltözött Gömörből az Isten háza „A templomra és az iskolára vigyázzatok!” Fülek. Néhány éve áll újra Füleken református templom, amelynek gondnoka dr. Benko Pál, aki egyben a város gimnáziumának kémia-biológia szakos tanára. A templom története nem mindennapi, ugyanis az 1800-as évek végén épült, klasszicista stílusban, de nem Füleken, hanem a gömöri Bellényben. ralmas látvány volt. A két ember, anya és fia, akik ketten már refor­mátus gyülekezetét alkottak, bele­egyeztek abba, hogy lebontsák a templomot és máshol újra felépít­sék. Összesen 40 kamionnal érkez­tek a templom építőanyagai. Sok hó­napon keresztül csak a törmeléke­luhász Anita- Körülbelül háromszáz évvel ez­előtt már volt Füleken egy reformá­tus templom - kezdte a történetet dr. Benko Pál. - Az ellenreformáció idején az építőanyagát széthordták és fölépítették belőle a ferences ko­lostort. Még a harangot is elvitték. Ekkor teljesen megszűnt a reformá­tus gyülekezet. A huszadik század elején volt a második újjáéledés, amikor a zománcgyárat beindítot­ták. Nagyon sokan vendégmunkás­ként dolgoztak a gyárban. Az 1940- es években még Erdélyből is sokan települtek át. Akkortájt nem volt templomuk a füleki reformátusok­nak, viszont volt lelkészük, aki úgy­mond hobbiszinten lelkészkedett, ugyanis a gyárban dolgozott, tiszt­viselőként. Az istentiszteleteket az iskolában tartották és egy vendéglő­ben, amely még mindig megvan a vasút utcájában, habár már romos. Területileg Nógrád megyéhez tarto­zunk, de egyház-fennhatóságilag Gömör megyéhez - mondta dr. Benko Pál, majd beszélt az 1945-48-ig tartó időszakról, a kite­lepítésekről, amikor a reformátuso­kat is - akik viszonylag jómódú em­berek voltak - kitelepítették. Losoncon például csak két család maradt, akik reformátusok voltak. Előtte körülbelül 800-1000 refor­mátus élt a településen. - Nem azért volt nagyon erős az egyház, mert sokan voltak, hanem azért, mert nagyon jó mecénásaik voltak. Például a Szilasi család, elsősorban Szilasi Béla, aki többek között par­lamenti képviselő is volt. Abban az időben a püspök Sörös Béla volt, aki a losonci teológiai akadémia alapí­tója, egyébként a füleki református egyház anyaegyháza Losoncon van.- A református egyházközössé­günknek nincs vagyona, gyüleke­zeti tulajdonunk van, ami a refor­mátus templom és a Magyar ház - tudtuk meg dr. Benko Páltól, aki a továbbiakban beszélt arról is, hogy 1948 után Füleken 15 református család maradt. - Akkoriban sok­szor családi házaknál tartották az istentiszteletet, mivel az akkori rendszer nem nézte jó szemmel az egyházak tevékenykedését. Aztán, később az evangélikusoktól bérel­tek termet, majd a sajátjuk megépí­tése is szóba került. A templomadományozó Bellényre külön em­léktábla utal A templom kívülről- Az volt a nagy gond, hogy né­hány évtizeddel ezelőtt nem tud­tunk egymásról. Emlékszem, gye­rek voltam még és meghalt a szom­szédunk. Csak a temetésén tudtam meg róla, hogy ő református. Jelen­leg 136 a nálunk nyilvántartott re­formátusok száma. Az istentiszte­leteken - amelyeket minden vasár­nap megtart a lelkészünk - átla­gosan 40-en vesznek részt. Hál' is­tennek, többet keresztelünk, mint temetünk. Miklós István losonci es­peres tartotta az istentiszteleteket egy darabig, majd nemrégtől a bátkai esperesi segédlelkész, Bo­ros István. Ehhez kapcsolódva el­mondanám azt is, hogy Komárom­ban már van református teológiai kar. Évente nyolc-tíz lelkész végez. A Felvidéken körülbelül 400 gyü­lekezet van, vagyis többeknek már nem jut gyülekezet, így elmennek például kórházi lelkésznek - utalt rá a református gondnok, majd egy mesébe illő történetet mon­dott el. Egy faragott táblát mutatott a templom falán, amelyen két dá­tum van. Az egyik: Bellény, 1997. október 31., a másik pe­dig: Fülek. 2002. november 10. - A Duna TV még egy filmet is készített a templomunkról, - „Én népem” címmel - amely nem új, hiszen már az 1800-as évek végén is állt. Viszont nem Füleken, hanem Gömör megyé­ben, Bellényben. Bellényből ki­telepítették a magyar anyanyel­vű reformátusságot, helyükre szlovákok érkeztek északról. A faluban csak ketten maradtak magyarok, egy százéves néni és a nyolcvanéves fia. A református templomot nem használták, az 1970-es években a teteje beszakadt, évről évre egyre romosabb lett. A padok között hatalmas fák nőttek - si­gokat, a kántor pedig nem fogadta el ezeket ingyen, a tiszteletdíját föl- küldte értük cserébe. Budapesten úgy könyvelték el, hogy ezek az ado­mányok az épülő füleki templom ja­vára gyűlnek és meg is jelentették a református lapban. Valószínű, hogy egy félreértés lehetett, mert addig senki nem beszélt épülő füleki refor­mátus templomról és akkoriban nem is volt. A cikket Magyarorszá­gon olvasta egy néni, akit Böröczki Erzsébetnek hívnak. Ő nem más, mint az 1947 táján kitelepített füleki lelkész özvegye. Küldött Fülekre egy borítékot, benne néhány ezer forint­tal. Az volt beleírva, hogy ő is támo­gatja a füleki épülő templomot. Ne­ki nem tudtunk nemet mondani - mondta a kémia-biológia szakos ta­nár, majd megemlítette 2004. de­cember 5-ét. - Sokan azt hitték, hogy majd haragszunk rájuk a ma­gyarországi szavazás miatt. Pedig, ami történik, az mindig értünk van. Letisztult az a romantikus elképze­lés, amely körülbelül száz évig élt bennünk. Most már más világ van. Ezen a dátumon túl kell lépni. Attól, hogy ez megtörtént, még ugyanúgy emberek maradtunk. Nemcsak ide­haza, Szlovákiában, hanem odaha­za, Magyarországon is. Csak most már figyelnünk kell. Mi, Szlovákiá­ban, több mint 80 éve kisebbség va­gyunk. Kitanultuk már azokat a praktikákat, amelyekkel túléltük azt, hogy kisebbségben vagyunk, vi­szont megtanultuk megőrizni a ma­gyar értékeinket is. Ha majd lesz még egy szavazás, akkor nem kell megijedni. Mindig a személyes kap­csolatokból kell kiindulni. Nekem is nagyon sok barátom van, akik Ma­gyarországon élnek. 2004. május el­sejétől „nyitva van” a határ. Aki akar, az átmegy Magyarországra és ott ke­res munkát, viszont ezzel a lehető­séggel nem sokan élnek. Ugyanúgy, mint ahogy a nyírségi ember sem megy át a Dunántúlra dolgozni, még akkor sem, ha otthon nincs munká­ja. Ahol otthon van, ott érzi jól ma­gát. Egy országban a sírok a határok: itt van eltemetve Rákóczi, Thököly, Balassi... - utalt rá dr. Benko Pál, aki szerint csak akkor lesz jövőnk, ha megőrizzük az emlékeinket, ápoljuk a hagyományainkat. Nem pedig at­tól lesz jövőnk, hogy lengetjük a pi- ros-fehér-zöld lobogót. A gondnok egy idézetet is fölol­vasott, ami szerinte tükrözi a szlo­vákiai magyar református gyüle­kezetei. Az idézet ekképpen hang­zik: „A madárnak szárnya van és szabadsága, nekünk szülőföldünk és sok tennivalónk.” Vagyis, az em­bernek mindig a szülőföldje a leg­kedvesebb, ahová mindig vissza­vágyik. Beszélt még arról is, hogy nagyon sokan Fülekről Salgótarjánba járnak középisko­lába, és jövőre is 21-en mennek a nógrádi megyeszékhelyre ta­nulni. A kémia-biológia szakos tanár szerint ez három pedagó­gus állását ingatja meg Füleken, akik közül talán majd lesznek ; olyanok, akik Magyarországra jönnek tanítani, Dr. Benko Pál ; szerint ennek a folyamatnak az lesz a vége, hogy a magyar értel­miségiek néhány évtized múlva eltűnnek Fülekről, kiürülnek az iskolák, a templomok. Ezt á fo­lyamatot kellene megállítani és a diákokkal, tanárokkal megér­tetni, hogy a füleki magyar isko­lák is vannak olyan jók, mint például a salgótarjániak! Az em­bereknek meg kell érteniük, A negyven, gályarabságra ítélt protestáns hogy a szülőföldjüket meg kell prédikátor egyike volt a füleki Miskolczi Bőd- becsülniük és a hagyományai- nár Mihály. Rá is dombormű emlékeztet a kát ott (is) kell ápolniuk, amíg templom falán. csak élnek! két válogattuk, tisztítottuk. 1999 szeptemberében megtörtént az első kapavágás, majd 2003 húsvétjára teljesen elkészült a templom, több­nyire közadakozásból. Kaptunk rá pénzt többek között a németorszá­gi Gustav Adolf Alapítványtól, a ma­gyarországi Illyés Közalapítványtól, Salgótarjánban nyitott bankszám­lánkra is érkezett több mint egymil­lió forint, egy füleki vállalkozó pedig- Hegyi Imre - szinte anyagárban építette fól a templomot. A fafaragá­sokat Bajfy István és Ulman István készítette el. A szlovák államtól nem kaptunk hozzá egy fillért sem- fogalmazott dr. Benko Pál, aki egy olyan történetet is elmesélt, amely a templom építésének előzménye.- Volt egy kántorunk, aki pár ko­rona tiszteletdíjért tevékenykedett, de erről az összegről mindig lemon­dott. Ezzel párhuzamosan Budapest­ről mindig kaptunk református újsá­A füleki református templom harangtornya A szépséges, a magyarságra utaló felirat Dr. Benko Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom