Nógrád Megyei Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 151-176. szám)
2005-07-21 / 168. szám
2005. JÚLIUS 21., CSÜTÖRTÖK 11 SPORTTÜKÖR Egy röpke túra a Tour-ra Plusz 3 lóerő a PMU karavánkocsljának a courcheveli célban Valverde brome: az utolso pillanatban előzte meg Armstrongot a 10. eta- pon.... ... és a legtehetségesebb fiatal versenyző fehér mezét Is magára húzhatta e szakasz után Nagy gondban van a tollforgató - pláne, ha még kedveli is a kerékpársportot -, ha élményeit le szeretné írni a világ legnevesebb körversenyéről, a Tour de France-ról. Még akkor is, ha csak összesen három napot töltött rajta, igaz, a csemegének számító két alpesi szakaszon, királyetapo(ko)n. Miként lehet viszszaadni a visszaadhatatlant, amit látni kell, és nem csak a tv képernyőjén keresztül! Látni és tapasztalni azt az extázist, mely a hegyi szerpentineken strázsáló 2-300 ezer nézőt keríti hatalmába - mindössze csak pár percre. Mert legyen az esetünkben a courcheveli hegyi befutó célja, vagy a legendás „kopaszhegy”, a 24 és fél kilométeres szerpentin csúcsa a 2000 méteres Col de la Madeleine (a 2645-ös, már „fázós” Col du Galibier-ről nem is beszélve) -, még a relatíve lassan haladó, több csoportra szétszakadó bringások is pillanatok alatt kikerekeznek a látótérből. Mire kapcsol az ember és keresgéli a sztárokat, vagy éppen egyetlen hazánkfiát, Bodrogi Lászlót, kattint egyet-kettőt fényképezőgépén, már el is tűntek a porfelhőlovagok és kísérőik. Es ezért a - lehetőségektől függően többszörös - pár percért a világ minden tájáról több százezren jönnek valamelyik szakaszra, autóval, motorral és lakókocsival. No meg az ezekre „felmálházott” kerékpárokkal. Amelyekkel több tízezren a karaván előtt ők is megteszik a versenypálya egy-egy hegyi szakaszát. Sokan, nagyon sokan szenzációs erőnléttel és bámulatos elánnal. A szakaszt ugyanis a versenyzők várható érkezése - melyet még a hegyi szakaszok esetében is szinte pár perces eltéréssel kiszámítanak a szervezők - előtt vagy 6 órával lezárják, csak a sajtókocsik cikázhatnak még egy darabig. Mert aztán vagy 40-50 percen át jön a „kereskedelmi" karaván. A reklámhordozókból álló személy-, vagy tehergépkocsi-konvoj, melyek valamilyen terméket vagy szolgáltatást hirdetnek és dobálják a nézők közé apró (márka)ajándékaikat, csecsebecséiket. Őket rá vagy fél órára már a hivatalos versenykaraván követi előfutó és kísérő személygépkocsikkal, több hullámban rendőrmotorosokkal. A biztos jel a szökevények vagy a peloton (főmezőny) közeledésére a két vagy három helikopter, a csapatautók és rendezői járművek megjelenése, majd két rendőrmotoros vág utat a nézők tömegébe, és mire feleszmél az ember, hipp- hopp, már el is tűntek a tv kamerái által órákon át és három hétig látható sztárok. De nincs ez másképp a célba érés után sem a nagy nevekkel, ők hamar elvonulnak kamionjaikba, buszaikba, a nagy tv-társaságok és néhány kivételezett honfitárs sztárújságíró kivételével csak egy-egy ellopott mondatmorzsa jut a mezei firkásznak, ha csak nincs hihetetlen mákja. Ám ehhez is legalább egy hétig kellene lebzselni a csapatok körül, (ki)figyelni szokásaikat, keresni a kiskapukat, várni a szerencsére. Nekem ez most nem sikerült, még honfitársunk, Bodrogi László esetében sem. Talán majd jövőre .... ■ Márton (Satis) István Armstrongnak 3 perce volt ennyi újságíróra A karaván úton a Col de la Madeleine-re Az ördög Didi egyenesen Németországból jött ijesztgetni azokat akik nem Ulrichnak, Klödennek szurkolnak Egy ausztrál szurkoló aszfaltgrafitije, háttérben a 2000 méteren lévő hegyi hajrá kapuja a Madeleine Vinokurov, Botero és Pereira szökésben Bodrogi László (harmadik a sorban) térdei „szambáznak” a 21 kilométeres emelkedő után A norvég Hushovd megpróbál felzárkózni a főmezőnyhöz
