Nógrád Megyei Hírlap, 2005. április (16. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-11 / 82. szám
2005. ÁPRILIS 11., HÉTFŐ 3 NÓGRÁD MEGYE Versmondóverseny Varsány Költészet napi versmondóversenyt hirdetett a Börzsöny-Cserhát iskolaszövetség, amelyet a helyi művelődési otthon és a községi könyvtár közreműködésével rendeznek meg április 11-én, ma délután a művelődési otthonban. A versenyre több mint félszáz gyer- mek jelezte részvételét. ■ Kistérségi vetélkedő Salgótarján Kistérségi „Költészet napi” vetélkedőt rendeznek a Beszterce- lakótelepi Általános Iskolában április 11-én, ma délután két órakor. A megmérettetés előtt a résztvevők az intézmény pedagógusainak összeállítását láthatják József Attila költeményeiből, majd zenés műsor következik. A megnyitót követően egy korábban tartott verseny eredményhirdetésére is sor kerül.A költészet napi vetélkedő során a környező általános iskolák alsó és felső tagozatos tanulói, háromfős csoportokban költők és verseik ismeretében mérik össze tudásukat. ■ Névadó Őrhalom Április 11-én reggel fél kilenckor ünnepélyes keretek között veszi fel a nagy költő nevét az Őrhalmi Körzeti Általános Iskola. Köszöntőt Arató Gergely, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára mond. Irodalmi ösz- szeállítás hangzik el József Attila műveiből, majd megszentelik az iskolai zászlót és az új emléktáblát. Megnyitják az iskolai minigalériát, s hagyományőrző csoportok műsorát is láthatják a résztvevők. Az iskola volt tanárának, Pénzes Gézának a tárlatát Bacsúr Sándor művész-tanár ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A közös ebédet követően vetélkedők szí- nesítik a programot. ________■ K öltészet napjára Salgótarján A költészet napja alkalmából a József Attila Művelődési Központban április 11-én negyed háromkor megemlékezést tartanak, majd 15 órakor „Az igazat mondd, ne csak a valódit” címmel kezdő- dik Eperjes Károly műsora. ■ Nappali virrasztás Budapest Zarándoklatot és „nappali virrasztást” tartottak József Attila sírjánál vasárnap Budapesten, a Fiumei úti sírkertben. Az eseményt a nemzeti-irodalmi értékek, a magyar költészet megbecsülése jegyében a Kreatív Média Műhely, az Országos Középiskolás Érdekképviselet, a MASZK Országos Színész Egyesület és a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezte. A megemlékezést Göncz Árpád író, volt köztársasági elnök nyitotta meg és ott volt többek között Fejtő Ferenc, a költő egykori barátja, továbbá Fakidi György, Jancsó Miklós, a Kaláka együttes, az Ando Drom, Bródy János, valamint sok más neves színész, író, költő, énekes, versmondó és közéleti személyiség. A centenáriumi programsorozat végén, december 3-án avatják fel József Attila felújított síremlékét és a körülötte lévő emlékparkot a Fiumei úton. A Nemzeti Színháznál költészetnapi versfesztivál volt a hajóorrban. À Ferencvárosi Művelődési Központban Virrasztás József Attiláért címmel egész éjszakás programot rendeztek. A jubileumi évet az UNESCO is József Attila-emlékévnek nyilvánította a József Attila Társaság kezdemé- nyezésére. ■ Széles körben „A Költőről” Alberti Zsolt tartott előadást a költő életútjáról Salgótarján A Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület salgótarjáni csoportja idei évi tevékenysége József Attila életútja köré rendeződik. A tagok minden foglalkozáson három József Attila-verset olvasnak fel, vagy szavalnak el. A költészet napi megemlékezésüket azonban azzal tették különlegessé, hogy a költő pályáját - születésétől, haláláig - a Bóna Kovács Károly Általános Iskola és Diákotthon tanára, Alberti Zsolt, mint felkért előadó dolgozta fel, előadását Haszár Norbert szavalatai tettek még színesebbé. Koppándi János a Beszterce- lakótelepi Általános Iskola igazgatója és Szilágyi Péter, a „Beszterczey” Alapfokú Művészetoktatási Intézmény salgótarjáni tagiskolájának tanára egy különleges zenés-verses csokorral nyitotta meg a klub- foglalkozást. A szervezőtitkártól, Nándori Ferencnétől megtudtuk, több mint 160-an vettek részt a múlt heti rendezvényükön. Ez évi programjukban - egyebek mellett - szerepel két májusi kirándulás, a Petőfi Irodalmi Múzeumba, valamint felkeresik József Attila sírját is. „Mi, József Attila, itt vagyunk...” Ezzel a szokatlan, kissé merész címmel jelentkezett a minap a januárban bemutatkozott Palóc Parnasszus, az élő irodalmi pódiumújság Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ klubtermében. A szerkesztők és közreműködők a költő születésnapjáról - amelynek éppen ma, 2005. április 11-én van a századik, centenáriumi évfordulója - igyekeztek e szellemben megemlékezni, így is jelezvén József Attila örökségének egyetemes - intellektuális, érzelmi és esztétikai - értékeivel való azonosulásukat. Ennek megfelelően a program gerincét direkten vagy áttételesen József Attilával kapcsolatos művek alkották. Az előbbi kategória élére Jobbágy gyei Hírlap április 6-i számából. Indirekten kapcsolódtak a fő vonulathoz a megyei, illetve Nógrádhoz kötődő költők - Dukay Nagy Ádám, Kasza Márinterjút Dukay Nagy Ádám készítette a fővárosban élő, József Attila-díjas költővel. Ennek keretében Zalán Tibor kifejtette, hogy sokat köszönhet a Palócföldnek, jó barátság fűzi több nógrádi személyhez is. Elismeréssel szólt a Palóc Parnasszusról, életre hívása, változatos tartalma és nem utolsósorban az érdeklődő közönség megléte okán. A társművészeteket ezúttal is a zene és a képzőművészet képviselte. Bácskái Balázs bemutatta, hogy mit tud kedvenc hangszeBódi Tóth Elemér költő, lapunk szerkesztője saját verseit mondta el _ Károly „Kései sirató” című verse került Sándor János Zsombor előadásában. A főszerkesztői jegyzet szintén közvetlenül magát a költőt idézte meg, összegezve munkásságának, életműve sorsának néhány általános tanulságát. A könyvrovatban Pál József beszélgetett dr. Bácsik Katalinnal, a Balassagyarmatról érkezett pszichiáter főorvossal - aki maga is költő, verseinek egyikét P. Kerner Edit előadóművész mutatta be - Uduardi József „József Attila lelki összeomlása” című kötetéről. A diskurzus azt erősítette meg, hogy az érzékeny lelkületű, sérülékeny József Attila személyiségzavarban, depresszióban szenvedett,' ami azonban nem gátolta abban, hogy rendkívül gondolat- gazdag, míves, örökbecsű verseket alkosson. A Palóc Parnasz- szus kisesszépályázatot hirdetett: középiskolások fejthetik ki véleményüket Kő Pál szobrász- művész József Attila-dombor- múvéről, amelyet ki-ki megany- nyiszor látott már a költőről elnevezett művelődési központ bejáratánál. A megíráshoz mintegy segítségként, példaként hangzott el Szabó Andrea balassagyarmati tanár, újságíró „A Mindenség summáslegénye” című lírai jegyzete a Nógrád Meten Lajos, Konczek József^ Kapcsunk Ágnes, Mizser Attila, Rom- hányi Gyula, néhai Szepesi József - költeményei, amelyeket a Pódium Stúdió és a Vertich Színpad ifjú versmondói - Bocskai István, Demus Péter, Fejes Márton, Kovács Gábor, Máté Gyöngy és So Alexandra - adtak elő. Saját maga, emlékezetből tolmácsolta viszont néhány újabb és régebbi versét Bódi Tóth Elemér költő, a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztője. Vendégként ezúttal Zalán Tibor tisztelte meg a pódiumújságot. Egy versét Sándor Zoltán előadóművész jelenítette meg. Az rén, a tangóharmonikán. A nyolcvan éve született és huszonöt évvel ezelőtt elhunyt pásztói származású grafikus- művész emlékének egyrészt dr. Horváth István dolgozatának részleteivel, a Csohány által illusztrált Kormos István-könyv, a „Szegény Yorick” néhány versével és T. Pataki László „A Koncsikódal fényei” című írásával adózott az alkotói kollektíva. Az „impresszum” szerint a Palóc Parnasszust főszerkesztőként Csongrády Béla jegyezte, a szerkesztő Bódi Tóth Elemér és Pál József volt. Szerkesztő-rendezőként T. Pataki László, producerként Sándor Zoltán, (mű) „sorvezetőként” P. Kerner Edit vállalt szerepet az élő irodalmi újság I. évfolyam 2. számának pódiumra kerülésében. Zalán Tibor költő (jobbra) a Palóc Parnasszus fővárosi vendége volt fotó! gyurián tibor JEGYZET A legkedvesebb szó mi jut róla eszünkbe? Egy költő, egy emlék, egy G Szabo Peter töredék verssor régről? Vagy ez mind egyszerre? Egyik emlék előhívja a másikat. A legelső és legmélyebb nyom egy kedves tanítómesterünk olvasta vers, vagy amelyet édes-, talán nagyanyánk olvasott. Ebből elindulhatott egy titkos vonzódás, mely végigkísér bennünket egy életen át. Egy szavalóverseny, egy irodalomdolgozat, szakdolgozat, pszichológiai esszé, amely mindmind József Attiláról szól. a legkedvesebb szó, amelyet tőle tanultunk: mama. Éppoly titkos vágyódás fűzte anyjához, mint mindnyájunkat, a sok gyötrelem mégis kínná nevelte érzéseit. A legcsodásabb és legellentmon- dóbb, a legédesebb és a legrondább végletek, a szerelem és a gyűlölet nyelve, édes anyanyelvűnk tárháza: az irodalom. Benne olvashatjuk az emberi lélek rezdüléseit, hogy az ember már mindent megtapasztalt, megindítja fantáziánkat, jelen önmagunkban, s új emberré varázsol. MINDEZT A LEGBÁJOSABB TERMÉSZETI CSODÁK KELLEMÉVEL fűszerezi, s kitárja szívünket a boldogság felé. Emlékét ki-ki úgy ápolja, amilyen ember. Egy lehetőség, amelyet írók, költők teremtettek, és amit ápolhatunk, teremthetünk. És így élünk... Bibliám: Stefan Zweig Sakknovellája Úgy tűnik, az élet hatvannégy négyzeten zajlik. Az egyik ember korlátoltságában korlátolt, a másik megélte, milyen parány is valójában. Tengervízen a hajó indulásra készen várja, hogy elvihessen minket az álmok nagyon is valós világába. Fedélzetén - akiről beszélnek csak így egyszerűen - a sakkvilágbajnok. Akik beszélnek egy ember és annak ismerőse. A fény villanása megörökíti a pillanatot. A beszélő elmondja, mivel gyakran forgat újságot, a bajnok milyen is valójában. Sorsa egyszerű: hajós fiú, aki nem érzett kedvet a történésekhez, ám, parancsra, rendes fiú módjára cselekedett. Azon az estén épp figyelt, mert a csendőr és a pap estéjét „sakkban” töltötte. Halni vágyóhoz hívták a papot és a fiú megszületett: kiderült hogy érti hatvannégy kocka nyelvét. Hamar eloszlatta a város szürke fátyolát. Mecénásra talált, így híres ember lett. A fiú hamar csúcsra jutott, ám nem gondolt másra, élete beteljesedett a fabábu- tologatásban és ebbeli sikereiben. Az újságírók és élő ember szóra nem bírhatta. Őrizte csiszolatlan énjét, csak feketén-fehéren csillogott. Egy sikerember bírta szóra a bajnokot honorárium fejében. Sakkszóra. A parti természetesen a mestert nyerte meg magának. Kihívója, a gazdag, hiú volt, sikertelenségét személyes támadásnak élte meg. A visszavágó megszólaltatott egy ismeretlen hangot: döntetlent mondott. A hang egy újabb sors. Kíváncsiságot ébresztett. Kérdezték, s ő egy történettel felelt: a történelem okán hotelbe került, még szobát is kapott. Ajtó, ágy, szék, mosdótál, rácsos ablak - elsőre nem is hangzik rosszul. Ám az idő múlásával a gondolatok űrben kóvályogtak. Sem fény, sem hang, csak egy arctalan ember étellel. Mindennap ugyanakkor. És kihallgatások. Felverték őt éjjel vagy nappal, nem tudta. Egy új szobába vitték. Kérdezték. Es megint űr. Gondolatok. Idő. Próbálta magában ismételni mit mondott, mit szabad mondania, hogy sokat se mondjon, és kevesebbet se, mint a múltkor. Újabb ébresztés, Várakozás. Órákig állt. Medencecsontja a lábába fúródott. Megint kérdezték és megint válaszolt. így telt el négy hónap. Ismét egy szoba, ahol tekintete megakadt egy köpeny zsebén.- Mert abban volt valami. Könyv. Ami az élet. „Tekintete lyukat vésett köré.” Ösztöne lopást, keze „megállj”-t parancsolt. Ösztöne győzött. Színlelt köhögő roham segítségével vitte az életet... A kérdésekre nem is figyelt. Vágyta a filozófia bölcseit, apró, sűrű sorokat. Késleltette a beteljesülést. Ám nem bírta tovább. A könyvben százötven sakkjátszmát talált. Első „örömében” őrjöngő dühével pusztí-. tóttá volna el. Ám lassan kiviláglottak elméjében a c4, f6, g3 jelzések. A sors akarta, hogy ágyneműje kockás volt. Kenyéradagjából bábuk születtek. Belőlük az ő élete. Eltelt két-három hónap. Talán még csodálták is közben elméje erejét. Ám a lehetőségek elfogytak. Már nem okozott örömöt a játék. Minden lépést automatikusan játszott. Sakktábla és partner híján szörnyű lépésre készült... Kettéhasította magát feketére és fehérre. Egyik fele, mielőtt lépett, sok lépéssel előre gondolkodott. így a másik is. S az egyik önmaga vesztes volt... így azon pillanatban revánsot kért. Terhesek voltak a kihallgatások. Megszakították őrült, skizofrén játékát. Állandóan vízért könyörgött, étele a játéka volt. Egy nap nyugodtan eszmélt. Boldoganv Késleltette a látás pillanatát. Ám kíváncsisága erősebb volt. Kórházban feküdt. Nőt látott, orvost, embert - egy év után. S mivel revánsot ért el, a beszélő rábírta a két sorsot, hogy méressenek meg egy sakkpartiban. A bajnok és aki mindent tud. A kezdő kép ad otthont az utolsó képnek... Vajon ki győzedelmeskedik? A világbajnok vagy az őrült, kinek megelevenedik... játéka? G. SZABÓ PÉTER
