Nógrád Megyei Hírlap, 2005. április (16. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-08 / 80. szám

2005. ÁPRILIS 8., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Öblösüveggyár: élt Emlékképek abból a korból amikor még jól ment... (Folytatás az 1. oldalról) A városvezetés kész közreműködni a vállalat helyzetének rendezésében, hogy csakúgy, mint az elmúlt szűk évszázad­ban, a jövőben is alapozni lehessen erre a nagy tradíciókkal rendelkező munkakultú­rára. Boldvai László szocialista országgyűlési képviselő úgy fogalmazott: az elmúlt na­pokban intenzív tárgyalásokat folyta tött az öblös új tulajdonosával, menedzsmentjével, a Magyar Fejlesztési Bank vezetőségé vei, az APEH Nógrád me gyei vezetésével.- Világossá vált, hogy a kialakult pénzügyi hely­zet miatt nem tartható vább a munkavállalók ellehe­tetlenítése - mondta Boldvai László. - Kénytelen voltam én is elfogadni, hogy csak felszámolás lehet alkal­mas arra, hogy ez a több mint : százéves gyár, az a munkakultúra, amit az öblös képvisel, ne szűnjön meg véglege­sen, s a működőképes egységek tovább dolgozhassanak. ^ A képviselő hozzátette: szemé­lyesen kérte a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ vezető- jét, hogy soronkívüli ügyin- '1®^ tézéssel segítsék a bérga­rancia-alapból a szük­séges összeg lehívását annak érdekében, hogy a dolgozók mie­lőbb hozzájuthassa­nak pénzükhöz, il- _ letőleg hogy a fel számolás alatt a bér garantált legyen. Boldvai László utalt ar­ra: az utóbbi napokban egyre inkább fennállt az a veszély, hogy le kell állítani a termelést. Sok dolgozó nem vette fel a munkát, többen ön­ként leszámoltak a gyártól, volt olyan nap, amikor éppencsak a mi nimális létszámot tudták biztosítani egyes technológiai folyamatokhoz.- Bízom abban, hogy a felszámolás so­rán „megtisztítják” a gyárat a tartozásoktól, és egy átmeneti időszak után szakmai mű­ködtetőhöz kerülhet az öblös - fejezte ki reményét a politikus.- Megdöbbentő az öblösüveggyár fel­számolása, de nem előzmény nélküli - mondta Becsó Zsolt, a Fidesz megyei elnö­ke, országgyűlési képviselő. - A probléma gyökerét én nem az elmúlt egy-két hétben látom, hanem a privatizációs eljárásban, a felelősség egyértelműen az ÁPV Rt.-t, illet­ve a szocialista-szabaddemokrata kor­mányt terheli. 2004 elején meghirdették a gyárat eladásra, a jegyzett tőke akkor 1,8 milliárd forint volt. Nem érkezett érvényes pályázat, s utána egy megmagyarázha­tatlan trükkhöz folyamodtak: nem a gyárat hir­dették meg, hanem an­nak többségi tulajdono­sát, a Magyar Befektetési és Vagyonkezelő Társaságot. 1,2 milliárd forintért vásárol­ták meg a cégcsoportot, benne az öblösüveggyárral. Az országgyűlési képviselő hoz­zátette: hidegen hagyta a döntésho­zókat, hogy az öblösüveggyár múltja, munkakultúrája mit jelent az em­bereknek, mit jelent a gyár a vá­rosnak. Véleménye szerint egy költségvetési lyuk betö­mését szolgáló, ár alatt ér­tékesített tranzakcióval eladták a cégcsoportot, az állam kivonult, privát kezekbe került: ettől kezdve nem lehetett befolyásolni a dolgok menetét.- Azt azért előre­bocsátom, hogy ezt nem hagyjuk annyiban: írásban fogok a miniszterhez fordulni, ha kell, in­terpellációt nyújtok be a parlamentben: ho­gyan került a többségi tulajdon magánkéz­be, s ezzel érte-e kár az államot? - mondta végezetül Becsó Zsolt. HEGEDŰS ERZSÉBET SCHVEICZER KRISZTIÁN Archív fotók 112 évet? Gyártörténet Az öblösüveggyárat 1893. december 10-én adták át. Az első két évtizedben kizárólag az úgynevezett „kézi fúvásos” technikával dolgoztak, különféle űr­méretű ásványvizes, boros, sörös, likőrös, gyógy- és vegyszeres palackokat gyártottak. A rendszeres termelés 1897/98-ban indult meg, Ausztriából, Csehországból, Németországból és a megye északi részén működő üveggyárakból toboroztak munká­sokat. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 1925. de­cember 4-én vásárolta meg a gyár teljes részvény- állományát, kidolgozták a gyár felújításának terveit és 1926. május 4-én 350 fős munkásállománnyal ismét megindult a termelés. 1933. április 10-én vet­te fel a Salgótarjáni Üveggyár Rt. elnevezést. All. világháború az export lehetőségét minimumra csökkentette, de a belföldi fogyasztás nem várt mértékben emelkedett, a meglévő termelőegységek kevésnek bizonyultak, ezért 1942/43-ban gyors egymásutánban három kemencét építettek. 1944. december 18-án leállt a gyár, 1945. március 8-án indították újra a IV. számú kádkemencén. Az 1947. augusztus 1-jén bevezetett tervgazdálkodással a hároméves tervidőszak kezdetén már működött az I. és a IV. számú kádkemence, valamint az I—II. szá­mú fazekaskemence. 1948. március 25-én államosították a gyárat, az akkori iparügyi miniszter Brabecz Józsefet nevezte ki a vállalat élére. Az 1950-es években a III. kád kivéte­lével hat kemenceegység volt üzemben, 1952-53- ban megépült a VI. és VII. kád, mindkettő fehérüveg gyártására. 1953-ban lebontották a IV. és V számú kádkemencét, elkészült az új, nagy üzemcsarnok és a IV. számú kádkemence, 1958-ban a III. számú fa­zekaskemence. 1960-ra készült el a nagy központi irodaház. A két világháború között kezdték el készí­teni a csiszolt és festett üvegeket. Az igazi nagy fej­lődés a második rekonstrukciós időszakhoz, 1965—70-hez kötődik: a gyár minden épülete, üzem­egysége, munkacsarnoka és termelőberendezése megújult. 1969-ben profilváltás történt, befejeződött a tanhuta és tankemence építése, megkezdték az üvegfúvók szakmai képzését. 1969-ben szerelték be a fúvó automata gépeket és a présautomata gépet: az első automata gépesítésű üzemrész 1969. július 10-től folyamatosan termelt. Ezzel kialakult a gyár végleges arculata. Ugyanebben az időszakban új, környezetbarát energiaforrásra tértek át: a generá­torgázt felváltotta a földgáztüzelés. Az 1970—80-as években élte fénykorát a gyár, majd 1980-tól a gazdasági életben bekövetkezett változások és a külső piaci igények átalakulása mi­att folyamatosan hanyatlott. 1992. január 1-jétől St. Glass Öblösüveggyártó és Forgalmazó Rt. néven folytatta tevékenységét. Az újonnan visszakapott önállóság nehéz gazdasági helyzetben találta a gyá­rat. A 90-es évek technológiai megtorpanása után 2001—2002-ben nagyberuházások valósultak meg mind a kézi, mind a gépi gyártás területén: meg­épült két modern kádkemence, új kemence épült az 1999-ben átadott 25 négyzetméteres 32 tonna/nap kapacitású F jelű kemence mellé, mindkettő korsze­rű számítógépes folyamatirányítással.-j—* -i/i -I Férfiak, asszonyok sietnek el a gyár előtt. Amióta híre ment, hogy nagy a gond a kerítésen belül, ösz­H TYT lpl/pl/ szesúgnak az emberek... Mindenki tudni vél valami újat Van, aki azt halottá, hogy a jobb gépeket lJÍ I már bevagonírozták, de volt olyan is aki azt mondta, hogy most ült össze a válságstáb. Sokan nem mertek válaszolni kérdéseinkre, maguk, hozzátartozóik munkáját féltve. Mert titokban remélik: lesz jövő. A gyárkapu előtt a szél kavarja a port az utcán. De nagyon... marton József 1936-tól 1976-ig dolgozott a hazai öb­lösüveggyártás egykori fellegvárában.- Akkor még nyolc kemence üzemelt, s ontotta a kiváló tarjáni üveget. Naponta 18-20 vagon készáru került kiszállításra. A vállalat fénykorában háromezer dolgozó lépte át a porta küszöbét, ma szinte csak szál­lingóznak az emberek. Sokáig azon, a KIKO nevű présgépen dolgoztam amin a kölnis üvegek készül­tek. Szép éveket töltöttem ott, és akkor meg is becsül­tek minket. Fáj a szívem a rossz hírek hallatán. Számtalan ismerő­söm dolgozik még a cégnél nekik is keserű a szájízük. kátai lászlóné is lehúzott néhány hosszú évet az öblösüveggyárban.- Azon a részlegen dolgoztam ahol a mérőhenge­rek, tölcsérek készültek. Finom munka volt, szeret­tem csinálni. Most csak nézem a gyárat, ahol fiatalok voltunk egykor. Nagyon sok megrendelés volt, ment a cég szekere nagyon. K. tiborné jelenleg gyesen van. 1992 és 1998 között a kézi festők között dolgozott.- Egy nagyon jó közösségre emlékszem vissza, sok igen jó kezű festővel dolgoztam. Ha kellett akkor matricáztunk is. Díszes hamu­tartókat, poharakat készítettünk. Két gyermekemet egyedül neve­lem, és a januári gyes-t csak öt részletben kaptam meg. Volt amikor nyolcezer forintot, de volt amikor csak ötezret kaptam. Nem könnyű megélni ezeket a hónapokat. ANTAL ferencné 1955 ús 1972 között volt a gyár dolgozója.- Majd' húsz évet dolgoztam kézi festőként. Gyö­nyörű lámpabúrák, színes poharak kerültek ki ke­zünk alól. A férjem lakatos volt a gyárban és ő is majd' negyven évet húzott le. Eközben házat tudtunk építe­ni, és az akkori viszonyok között jól megéltünk a bé­rünkből. Nagyon sajnálnám ha nem tudnák újra talp­ra állítani a céget. Talán van még esély. bozó Mária a nyolcvanas években a „négyes” szá­mú kemencén dolgozott, majd később a portára került.- Amikor én ott dolgoztam akkor még senki nem gondolt arra, hogy egy ekkora cég valaha még gondok­kal is küszködhet. Hatalmas raktárkészletek voltak, óriási megrendelések, és ez akkor állandónak látszott. Azt hittük, hogy a tarjáni üveg mindig keresett lesz, és akkor még senki sem gondolt arra, hogy a boltok polca­it egyszer majd elárasztja az olcsóbb külföldi áru. ___ - ÁN ­3 J uhász Anita JEGYZET ,Csőnyuszi” A MINAP a PÁROMMAL sétáltunk a belvárosban. Késő délután volt, sötétedett. Az Erzsébet téri bokrok felől zajt hallottunk. Odapillantottam és egy szép, méretes, hosszú farkú patkány futott át az egyik bo­korból a másikba. a látvány kissé meglepett, mivel nem sokszor láttam még ilyent, főleg nem Salgótarján belvárosában. Nem ijedtem meg, de jót ne­vettem az eseten, hogy már az Erzsébet térre is betették a lábu­kat. Hallottam már ugyan, hogy a szeméttárolók környékén, vagy egy-egy lomtalanításkor fölbukkannak ezek a kis szőrös ál­latok, de én még élőben eddig csak kétszer láttam patkányt. Sok­féle állattal találkoztam már, főként bogarakkal, abból is a csú­nyább fajtából riogat egy-egy szinte naponta. A szóban forgó bo­garak a csótányok, amelyeket sokáig csak az amerikai filmekből ismertem. Már ekkor is undorodtam tőlük, nem még akkor, ami­kor naponta szembenéznek velem. Kiirtani őket képtelenség! NÉHA NEM értem a teremtést, nem értem, hogy minek kellett ezeket a csúnya bogarakat teremteni. Sok embert ráz ki tőlük a hideg, de a patkánnyal is ugyanez a helyzet. Én személy szerint nem undorodom tőlük, sem az egerektől, de még a pókoktól sem félek. Csak hát, sokan ezzel nem így vannak és kétségbeesve ka- pálódznak, ha meglátnak egy szőrös, hosszú farkú állatot, amint átszalad előttük. Ráadásul ezek az állatok nagyon sokfelé gube­rálnak, összeszedik a szemetet, megeszik a maradékokat és ki tudja, hogy miféle betegségeket terjesztenek. itt A jó idő, az Erzsébet téri padokon nagyon sokan süttetik az ar­cukat, a gyerekek pedig fel-alá szaladgálnak a verőfényes tavaszi időben. A gyerekek kíváncsiak. Rossz belegondolni, hogy mi van akkor, ha kezükbe vesznek egy ilyen Erzsébet téri állatkát, ami a kollégáim szerint nem is patkány, hanem „csőnyuszi”... Párbeszéd a Balassagyarmat A könyvtár kapcsolatrendsze­rérői tart szakmai konferenciát április 8-án és 9-én a Madách Imre Városi Könyvtár. 8-án 10 órakor Lombos István polgár- mester mond köszöntőt. A csa­patépítésről, csapatmunkáról a könyvtárban Vidra Szabó Fe­renc, a közönségkapcsolatokról Törökné Jordán Katalin, az OSZK Könyvtári Intézet munka­társa tart előadást. „Több mint könyvtár, avagy gondolatok a könyvtári rendezvényekről” Emelkedtek a Balassagyarmat A városi bölcsődében 1996 óta végeznek a kötelező szolgál­tatások körébe nem tartozó, ön­ként vállalt, részidős szolgáltatá­si feladatokat. Ezen tevékenysé­geket csak abban az esetben vál­lalhatják, ha szabad kapacitással rendelkeznek. A részidős szol­gáltatások térítési díjai 2000. ok­tóber 1-jtől nem emelkedtek. A 2005 januárjában és febru­árjában lezajlott költségvetési tárgyalások során felmerült a díjtételek emelésének gondolata, tekintettel arra, hogy önként vál­lalt szolgáltatásról van szó. A díjtételek emelésére vonat­kozóan - a költségvetési tárgya­lásokat követően - a bölcsőde vezetője nyújtotta be javaslatát. A javasolt emelések az úgyneve­zett „kedvezmények” - azaz az egy összegben, egy vagy több hétre előre történő befizetés - esetén a legjelentősebbek. Az in­környezettel címmel Kiss Barbara, OSZK- munkatárs osztja meg gondola­tait a hallgatósággal. Teveli Ju­dit, a Tabula Ráza Bt. képviselő­je a könyvtár és média kapcsola­táról szól. A konferenciát és be­szélgetést Teveli Judit vezeti. 19 órakor ismerkedési estre, baráti találkozóra kerül sor. A palóc táncházban Jankura Miklós és barátai muzsikálnak, a tánchá­zat Csíki Gábor néptáncoktató vezeti, Menyhárt Éva, a Szent- Györgyi gimnázium diákja éne­kel. A vendégek 9-én szakmai ki­ránduláson vesznek részt. ■ felügyeleti díjak tézményvezető asszony ezt az­zal indokolta, hogy ezeket a ked­vezményes szolgáltatásokat ez idáig is csak igen kevesen vették igénybe. A gondozási díjból a 2004. évben 426 280 forint, míg az étkezésből 208 418 forint folyt be, mivel nem minden gyermek vette igénybe az étkez­tetést. Leggyakrabban másfél, illetve három órát töltöttek a bölcsődé­ben a gyermekek. A befolyt ösz- szeget az intézmény a játékok cseréjére, felújítására fordítja, fordította. Márciustól egy órára 150, két órára 480, három órára 690, négy órára 920, öt órára 1150, hat órára 1380, hét órára 1610, nyolc órára 1840 forintot fizetnek a szülők. Egy hét félnap előre befizetve négyezer forint, egy hét egész nap pedig 7800 fo­rint. Minden megkezdett óra egész órának számít, a félnapos időtartam négy órát, az egész napos pedig nyolc órát jelöl. ■ KIÁLLÍTÁS A BOLYAIBAN. A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium Derkovics Gyula iskolagalériájában Baji Miklós Zoltán - ismert nevén BMZ - (képünk előterében) képzőművész kiállítását Csach Gábor művészettörténész nyitotta meg csütörtökön. Az érdeklődők a tárla- tot április végéig tekinthetik meg. ______________fotó: rigó tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom