Nógrád Megyei Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-73. szám)

2005-03-30 / 72. szám

2005. MÁRCIUS 30., SZERDA Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal REGIONÁLIS NAPLÓ - SZÉCSÉNY Összefogtak a gazdák Együtt eredményesebb és hatékonyabb a munka, vallották és mondják Szécsény és környéke gazdái. Öt évvel ezelőtt 24- en megalakították az Ipoly Gazda Érté­kesítő Beszerző Szövetkezetét. A létszá­muk azóta 35-re emelkedett- Mik az elmúlt 5 év tapasztalatai? - kér­deztük Farkas János gazdálkodót, a szövet­kezet elnökét.- Mindazok ellenére, hogy tele vagyunk gonddal, problémával, azt mondhatom, hogy érezni lehet az összefogás előnyeit. Ez inkább a beszerzésben érzékeljük, a értéke­sítésben kevésbé lehet tapasztalni. A napra­forgó vetőmagot 15%-os kedvezménnyel si­került beszereznünk. Úgy gondolom, hogy ez elég tisztességes eredmény. Tavaly igen jó minőségű vetőbúzát vásároltunk, ugyan­csak kedvezményes áron. A műtrágyavásár­lásnál is kapunk kedvezményt. A Nógrád Megyei Növényvédő Állomással kedvező ke­retszerződést kötöttünk a talajvizsgálat el­végzésére. Öt évvel ezelőtt, a mikor megala­kultunk, főleg a nagy burgonyatermesztők adták a tagság jelentős részét. Van egy ko­moly burgonyatermelő helységünk. Vásárol­tunk egy válogatógépet. Az értékesítésnél si­került egynéhány kedvező üzletet kötnünk, de igazi áttörésre még nem került sor.- Említette a gondokat.- Mint mondtam, a gazdák főleg burgo­nyatermesztők. Az utóbbi években lehetett érezni, hogy az általunk előállított burgonya nem versenyképes a piacon.- Miért?- Egyrészt, mi nem kapunk olyan magas támogatást, mint az Európai Unió korábbi országai. Másrészt azon a vidéken, ahol megoldott a növény nyári aszályos időben való öntözése, ott hektáronként 400-500 mázsa burgonya terem. Mi a legjobb techno­lógiával sem tudjuk ezt elérni. Az idén na­gyon sok termelő képtelen volt a termést ér­tékesíteni. A legokosabb lenne, amit már el is határoztunk, a termékszerkezet-váltás. Felteszem a kérdést, mit csináljanak azok, akik­nek ott van az első éves drága vetőburgonyájuk? Termelnek. Éppen úgy mint azok, akik elültetik, a nyakukon maradt étke­zési burgonyát.- Azt mondta, hogy a megoldás a növénykul­túra váltása. Milyen nö­vényféleség termesztése kifizető itt az országnak ezen a részén?- Az olajos magvú növényeké. Tervezzük a burgonyaraktár felszámolását, pontosab­ban úgy átalakítani, hogy az általunk termelt növényeket ott tárolni lehessen. Muszáj lé­pést váltani, a termelés szerkezetét a piac igényéhez igazítani.- A gondok között említette a támo­gatást...- Igen. Korábban úgy szólt a rendelet, hogy az a szövetkezés, amelynek forgalmi értéke eléri a 200 millió forintot, 6%-os tá­mogatást kap. Ezt az összeget felemelték 300 millióra, így kiestünk a támogatók köré­ből. Nagy a való­színűsége, hogy a 35 gazda ter­mékeinek érté­kesítésével ezt a határt nem tud­juk elérni. Az a tervünk, hogy emeljük a taglét­számot.- Látom, hogy a tavaszi mun­kák megkezdése előtt a falugaz­dász irodájában az önök főhadiszállásán komoly előkészületi munkák folynak.- Az értékesítési szerződéseket szeretnénk megkötni, ami egyfajta biztonságot ad a ter­melőknek. A feldolgozók, felvásárlók húzó­doznak a szerződések aláírásától. Úgy néz ki, hogy napraforgó, olajrepce, a héj nélküli tök­mag értékesítésével nem lesz különösebb gondunk. A búza felvásárlásában, amely igen jelentős növénykultúra ezen a vidéken, még nem sikerült megállapodásra jutnunk.- Úgy tudom, hogy a gazdaszövetkezettel párhuzamosan megalakuü a gépkör is.- Valóban így van. Elnöke Mosó Ottó szé- csényi mezőgazdasági vállalkozó. A két cso­port között igen nagy a személyi átfedés, mindettől függetlenül azt mondhatom, hogy a kapcsolatunk erősítése a célunk, hogy egy­mást különböző munka- és erőgépekkel Id- segítsük, így nem kell mindenkinek minden géptípust megvásárolnia. A másik a kister­melőknél, akik nem rendelkeznek megfelelő gépparkkal, gépmunkát vállalunk. Összessé­gében azt mondhatom, hogy ebben az átala­kuló világban összefogva könnyebb megta­lálni a hatékonyabb utat, mint azt külön-kü- lön egyénileg kitaposni. Alapkőletétel, elszármazottak találkozója Az elmúlt időszakban már hírt adtunk arról, hogy a szlo­vák-magyar határ mentén a közigazgatásilag Szécsényhez tartozó Pösténypusztánál híd épül az Ipolyon. Magyar rész­ről a híd építésének szorgalmazója dr. Serfőző András or­szággyűlési képviselő. 2006-ra elkészül a híd Korábban megalakult a híd- program szlovák-magyar operatív bizottsága, amelynek magyar részről dr. Serfőző András az elnö­ke. A bizottság készítette elő azt az anyagot, amely a kormányok elé került. Amit eddig tettek az nem egy látványos, de fontos előkészí­tő, háttérmunka volt. A mindenre kiterjedő aprólékos, egyeztető elő­készítés nélkülözhetetlen volt ah­hoz, hogy a hídépítést el lehessen kezdeni. Az előkészület célegye­nesbe érkezett. Április 30-án dél­előtt 11 órakor lesz az újjáépítendő híd ünnepélyes alapkőletétele. Ma­gyar részről dr. Szik Katalin, a Ma­gyar Országgyűlés elnöke, szlovák részről Bugár Béla, a Magyar Koa­líció Pártjának elnöke helyezik el az alapkövet. Erre az alkalomra a folyón felépül egy egyszerű pon­tonhíd. Május 1-jén egy éve lesz annak, hogy a két ország csatlakozott az Európai Unióhoz. Az egyéves év­forduló és az alapkőletétel alkal­mából május 4-ig személyazonos­ságot igazoló dokumentum felmu­tatásával mindkét irányban gyalo­gosan vagy kerékpáron át lehet haladni a pontonhídon a másik or­szágba. Dr. Serfőző András elmondta: a híd két nyomtávú lesz, szem­ben a korábbival, amely csak egy nyomtávú volt. A két szélén gya­logosforgalom számára lesz lehe­tőség. A híd éjszaka ki lesz vilá­gítva. A szlovák oldalon 800 mé­ter hosszú rávezető út épül. A magyar oldalon a hídtól a Szé- csény-Ipolytarnóc útig, Pöstény- pusztán átvezető út új burkolatot kap. A rácsatlakozásnál körfor­galmat alakítanak ki. A tervek szerint a híd, amelynek elemei már Szécsényben vannak, 2006- ra elkészül. Dr. Serfőző András árról is tájé­koztatta lapunkat, hogy a két or­szág az Ipolyon további hidak épí­tését tervezi. Ráróspuszta-Tő- rincs, Nógrádszakál-Bussa, Hu- gyag-Szécsénykovácsi, Őrhalom- Ipolyvarbó, Balassagyarmat (Új- kó vár)-Kővár, Drégely­palánk-Ipolyhídvég között. Pösténypusztán tavaly nyáron Márton Valéria első alkalommal rendezte meg a településről elszár­mazók találkozóját. Az idén, ápri­lis 30-án, az ünnepélyes alapkőle­tétel napján ismét megrendezik a találkozót. SZENOCRÁDI JEGYZET Harmóniára vágyom reggel, amikor felébredek az éjszakai pihe­nés nyugalma járja át a testem, béke, harmónia uralkodik lelkemben. Átgondolom, hogy az előt­tem álló tizenegy-néhány órában mi mindent kell megtennem, s elégedettség, nyugalom tölt el. Bekapcsolom a rádiót, hallom: merényletet követtek el, tüntettek, kirabolták, megerőszakolták, nem tudtak megegyezni, felrobbantották, X. politikus nem mondott igazat, aminek Y. az ellenkezőjét állít­ja. Árad felém a bosszantás, az agresszivitás. Hol van már az ébredés nyugalma, békéje, az az optimizmus, amivel kezdeni akartam a napot? kilépve A lakásból tovább mélyül rossz közérzettem. Az utcán elrohanunk egymás mellett, mindenki szalad, siet, az arcokon ott ül az egykedvűség, feszültség. Az édesanya a fiára szól in­gerülten: „Szedd a lábad gyorsabban, mert elkésel az óvodá­ból én meg a munkahelyemről.” A gépkocsivezető hangosan kiszól a zebrán átkelő fiatalokra: „Az úttest nem sétatér.” Ilye­nek vagyunk? Kérdezem önmagámtól. Tele vagyunk agresszi­vitással, szorongással, bizalmatlansággal. Egy vállalkozó is­merősöm azért szapulja rokonát, mert az nem dolgozik, állan­dóan tőle kér kölcsön. A szegény rokon viszont gyűlölettel be­szél a jómódú családról, szavaiból az irigység mellett kihalla­ni a jólét megszerzése legalitásának megkérdőjelezését. Eszembe jut, amit az egyik ismerősöm mesélt: barátja meg­hívta egy rendezvényre, de nem mert elmenni, mert ahogy ő fogalmazott, azt a másik oldal rendezte, mit szólnának a töb­biek, ha meglátnák őt ott. AZ AGRESSZIVITÁS, A SZORONGÁS, A FÉLELEM SZORÍTÓJÁBAN ÉLÜNK? Merem remélni, hogy nem. Nemcsak én, mások is harmóniára, nyugalomra, tiszta levegőre vágynak. Szenográdi Ferenc KI MIT GYE Régi tárgyak Rovatunkban Gerőcs József szécsényi üveges gyűjtemé­nyét mutatjuk be. Az Attila utcai lakásának műhelyében több száz, a letűnt évtizede­ket idéző tárgyak láthatók. Vasalók, petróleumlámpák, rádiók, telefonok, a kender­feldolgozás eszközei, órák, kerti szerszámok láthatók a házi „múzeumban”. inkább tudatosult bennem a régi tárgyak gyűjtése. Budapesten, a bolhapiacon több tárgyat is vásá­roltam. Amit összeszedtem, már rég kinőtte a műhelyemet. Kicsi a hely, így egyfajta raktárnak tűnik az egész. Az egymás hegyén-há- tán lévő tárgyakat nem tudom rendszerezni. Viszont katalógust vezetek róluk, az én tudásom alapján rendszerezem a tárgya­kat. Hogy mi lesz a sorsuk? Nem Annak idején ki­jártunk a falvakba üvegezni. Az egyik háznál megláttam egy félredobot régi típusú rádiót. Meg­kérdeztem, mi a szándékuk velük? Az volt a válasz: „Semmi. Ha kell, vi­gye el, ne porosod­jon itt.” Valahogy így kezdődött. Ahogy a gyarapo­dott a gyűjtemé­nyem, úgy nőtt a gyűjtőszenvedé­lyem. A rokonok, is­merősök padlását jártam. Ezen a rádi­ón, amit itt lát, még apám az 1950-es években Amerika hangját hallgatta. A bölcső talán a gyűjteményem leg­értékesebb darabja. Annak idején ebben ringatták apámat, majd engem. Az évek múlásával egyre tudom. Egy biztos, hobbiból gyűjtöm, de azzal tisztában va­gyok, hogy ezeknek a tárgyak­nak az értéke csak nő. ■ Az ember addig él, ameddig az alkotásai élnek Másfél évtizede, hogy Krárik Andor végleg itthagyott min­ket. Egy ember addig él, ameddig az alkotásai élnek. Bandi bácsinak nincs önálló kiállítása, de művei megtalálhatók a salgótarjáni, szécsényi múzeumban, a szécsényi ferences rend kolostorában, sok magángyűjtőnél. Képein keresztül ott él a XXI. század emberei között. Személyes, jó kapcsolat fű­zött hozzá. Egyfelől azért, mert tanítványa voltam. Nagylócon született 1908-ban. A jászberé­nyi tanítóképzőben jeles ered­ménnyel képesítőzött. A peda­gógus-pályafutása 1928-ban Hollókőn kezdődött. Aztán taní­tott Rimócon, majd 1941-től Szécsényben. Mint ahogy azt a Szécsény című könyvemben ír­tam: Elbűvölt minket kiapadha­tatlan humorával, anekdotázó kedvével. A matematika tudo­mányát úgy plántálta belénk, hogy észre sem vettük, hogy ta­nulunk, mégis elsajátítottuk a nehéz tantárgyat. Évtizedek múlva, felnőtt fejjel visszaemlé­kezve az általános iskolában el­töltött évekre, döbbentem rá iga­zán, arra a sok emberi értékre, igazságra, amit tőle kaptam. Betegsége és hitének vállalása játszott szerepet abban, hogy 1954-ben nyugdíjazták. A tanítás mellett elkötelezett híve volt a fényképezésnek. Ma­gyar és külföldi albumokba je­lentek meg fotói. Mint fényké­pész-kisiparost 1981-ben a Mun­ka Érdeméremrend bronz foko­zatával tüntették ki. A harmadik nagy szerelme a festészet volt. Nem végzett kép­zőművészeti főiskolát. Glatz Oszkár, a palóc táj festője fedez­te fel tehetségét. Ő volt az első Részlet a kiállításról FOTÓ; SZ. T. Élete végéig hű maradt a pa­lóc földhöz, a vidék szépségének a bemutatásához, az itt élő em­berek mindennapi örömeinek, bánatainak az „elbeszéléséhez”. Kitartott az általa választott tech­nika, az akvarell mellett. Csak dicsérni lehet a rendező­ket, hogy eszükbe jutott Krárik Andor, hogy létrehozták a kiállí­tást. Bakos Ferenc, a kiállítás rendezője a megnyitóünnepsé­gen mondta: „Hiszek abban, hogy szükség van a nagy géniu­szok árnyékában olyan művé­szekre, mint Andor bácsi, akik felvállalják és elhozzák a nagyok örökségét az emberek otthoná­ba.” Nagyszerű ötletnek tartom, hogy a képei négy olyan fiatal alkotó műveivel együtt kerültek a nagyközönség elé, akiknek ez az első nyilvános bemutatkozá­suk. Nem csak ez a közös a négy fiatalban. Az is, hogy egy­koron a szécsényi művészeti is­kolában - ahová most képeikkel visszatértek - Bakos Ferenc ta­nár úr tanítványai voltak. Csábi Ádám az egri tanárkép­ző főiskola rajz-vizuális kom­munikációs szakán tanul. Mű­veiből érződik a biztos rajztu­dás, az elkötelezettség, a tehet­ség. Rigó Anitától, aki dekoratőr­iskolában tanul, az átírás szép példái láthatók. Bakos Tamara szintén a deko- ratőri iskolában folytatja tanul­mányait. A kiállítás talán elhiteti vele a tehetségét. Sági Adrienn a Műegyetem hallgatója, képei többek mint ábrázolás, alkotásainak van egy belső üzenete. SZENOGRÁDI FERENC I Sümegi Ferenc 30 éve termel burgonyát. Most azt I I mondja, a térségben a burgonyatermelés a végnapjait I éli. Nem tudja, hogy mi lesz az 500 mázsa vető- és 300 I mázsa étkezési burgonyájával. tanítómestere, biztatója, példa­képe. Későbbi alkotói munkás­ságára nagy hatással volt Diósi Jenő. Gerőcs József kedves tárgyai között

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom