Nógrád Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám

2005-02-14 / 37. szám

2005. FEBRUÁR 14., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Nyolcvanegy éve hazatértek (Folytatás az 1. oldalról) módosításra, ezért főleg azokat a bizonytalan trianoni pontokat válogatták ki, amelyek esélyt ad­hattak a felülbírálásra. Az omi­nózus csehszlovák-magyar ha­tárt 19 szakaszra osztották fel, ezek közül a Somoskőújfalui rész a nyolcas számú volt. A tárgyalások folytak, az évek teltek. 1922 októberében a ha­tármegállapító bizottság elnöke újabb magyar javaslatot vehetett kézbe, amely végre dűlőre vi­hette volna a már csaknem egy éve zátonyra futott kérdést. Tánczos altábornagy felszólí­totta Careyt, hogy éljen azon jo­gával, hogy a szavazatok egyen­lő elosztásakor az elnök két sza­vazatot adhat le. Ennek elfoga­dása Somos visszacsatolását je­lentette volna, hiszen Carey ko­rábban már a japán biztossal együtt a magyar fél javaslatát ré­szesítette előnyben. A bizottság elnöke azonban egész októberben vonakodott. Magyar oldalon közben minden diplomáciai összeköttetést meg­mozgattak, gróf Csáky Imre még az angol nagykövetnél is közbenjárt. A magyar biztos ok­tóber 12-i jelentésében még azt közölte, hogy Carey nem merte magát rávenni a döntésre, ám később, november 15-én Somos és Somoskő község visszacsato­lása mellett döntött. Megszületett a szótöbbség, de a bizottság közben úgy döntött, hogy az ügyet mégis a Népszö­vetség elé terjeszti. A Népszövetség főtitkársága 1923. február 25-től március 2-ig részletes megbeszélést folytatott az ügyben érdekelt államok szak­értőivel. Már itt megmutatkozott egy előzetes rendezési elképze­lés, ami a Népszövetség várható tárgyilagosságát támasztotta alá. Eszerint Magyarország az összes követelt területet megkapta volna a Somoskőújfalu határában emelkedő Sátoros-hegy kivételé­vel, amelyet megrendíthetetlen stratégiai indokok tartottak cseh­szlovák területen. 1923. április 8-án Tánczos a kormány utasítására Párizsba utazott a. Népszövetség ülésére. A tárgyalások április 15-től Géni­ben folytatódtak. Konkrétan a So­moskőújfalui határkérdés április 22-én került napirendre, s akkor A hazatérés napjának kopjafáját Murányi Sándor (balra) és Angyal János önkormányzati képviselő is megkoszorúzta rioó t,bor felvétele a már előre jelzett verziót fogad­ták el. A Sátoros-hegy kivételével a Népszövetség helyt adott a ma­gyar követelésnek, azzal a két fel­tétellel, hogy megegyeznek a somosi vasútállomás és a somoskői kőbánya ügyében. 1923. június 1-jén a Népszö­vetség tanácsának határozata alapján a nagykövetek tanácsa átiratban utasította a határbi­zottságot az új határ megállapí­tására és a két jegyzőkönyv megszerkesztésére az állomás és a kőbánya ügyében. Még a nyár folyamán kikövezték az új szakaszt, és augusztusra kitol­ták az új demarkációs vonalat. 1924. február 9-én a nagykö­vetek tanácsának nyomására megszületett a megegyezés. A somoskői bazaltbánya végérvé­nyesen átkerült, határállomásnak pedig Somoskőújfalut jelölték meg, ahol csehszlovák képvisele­tet kellett létrehozni. A hivatalos átadásra 1924. február 15-én ke­rült sor a helyszínen. Az aznapi eseményekről a Nemzeti Újság a következőképp számolt be: .....A hivatabs személyek ko­csin hajtottak át Salgótarjánból A volt határon találkozott a két ország küldöttsége, majd a köz­ségházán folyt le a jegyzőkönyv felvétele. (...) A jegyzőkönyv fel­vétele után az egész cseh-ma- gyar bizottság bejárta a térképen berajzolt határokat. (...) A míg a politikai átadás történt, addig Veress Zoltán salgótarjáni főszol­gabíró átvette a jegyzői hivatak. A határjárás és átvétel után Krépuska Géza nagybirtokos lát- tá.vendégül az összes hivatabs jebnbvőket. Délután 4 óra 30 perckor írták ab a jegyzőköny­vet, ettől a perctől btt a falu hiva- tabsan is magyar. ”- 1924. február 15-én, a haza­térés napján közadakozásból egymillió korona gyűlt össze a somosi templom orgonájának ja­vítására - mondta Murányi Sán­dor, a Somosi Kultúráért Egyesü­let elnöke a vasárnap délelőtti megemlékezésen a somoskői vár lábánál, a Petőfi-kunyhónál. - A két évvel ezelőtti ünnepi meg­emlékezésen Angyal János, az érintett települések önkormány­zati képviselője kezdeményezte, hogy a történelmi nap emlékére készüljön emlékmű a falu köz­pontjában a fűzfa alatti téren. Elődeink nemes példáját követ­ve elsőként Angyal János száz­ezer forintot ajánlott fel a Haza­térés kútja megvalósításához, egyben reményét fejezte ki, hogy a szobor költségeit köz­adakozásból és támogatásból si­kerül előteremteni (kivitelezés­ét a faluban élő szobrászmű­vész, Molnár Péter vállalta). A felhívásra eddig 2 399 500 fo­rint gyűlt össze, amit ezúton is köszönünk támogatóinknak - mondta Murányi Sándor, aki­nek szavai után megkoszorúz­ták a kopjafát, amely minden ar­ra járót emlékeztet a 81 évvel történt eseményekre. HÁROMKÖ TAKARÉKSZÖVETKEZET r r r r UJEV-KEZDESI AKCIÓ! MINDEN ÉVSZAKBAN ÚJ LEHETŐSÉG KEDVEZŐ FELTÉTELŰ LAKOSSÁGI HITELKAMATOK A HÁROMKŐ TAKARÉKSZÖVETKEZET MINDEN FIÓKJÁBAN. Személyi Hitel: Éves kamatláb: 21,00% THM: 26,93% Hitelcél: szabad felhasználású Személyi Hitel + Lakossági Folyószámla* Éves kamatláb: 19,00% THM: 24,37% Hitelcél: szabad felhasználású ♦Bővebb felvilágosítást munkatársaink adnak. Fiókjaink: Salgótarján, Klapka Gy. út 1. Tel.: 32/521-230, 521-233, Bátonyterenye, Ózdi út 47. Tel.: 32/355-708, Cered, Petőfi út 5. Tel.: 32/406-177, Karancslapujtő, Rákóczi út Tel.: 32/447-321, Litke, Kossuth út 18. Tel.: 32/453-115, Mátraterenye, Kossuth út 191. Tel.: 32/362-308, Kazár, Hunyadi út 6. Tel.: 32/341-439, Héhalom, Petőfi út 7. Tel.: 32/482- 148, Buják, Felszabadulás út 10. Tel.: 32/488-088, Kálló, Rákóczi út 3. Tel.: 32/477-014, Vanyarc, Veres P. út 54. Tel.: 32/484-400, Bag, Petőfi tér. 14. Tel.: 28/504-020 ti. Városrészi fórumok SZÉCSÉNY A város önkormányzata az idén is megrendezi a választópol­gárok városrészi fórumát. Febru­ár 15-én, kedden este 18 órakor a művelődési házban találkoznak a város vezetői az 1-es, a 2-es és a 3-as választókörzetek állampol­gáraival Másnap szintén a mű­velődési házban várják a képvi­selők a 4-es, az 5-ös és a 6-os vá­lasztási körzet lakóit. Február 17-én este Pöstény- pusztára látogatnak a képvise­lők, hogy találkozzanak az ér­deklődőkkel, 18-án este pedig Benczúrfalván rendezik meg a városrészi fórumot. Egy százalékot a civileknek a civilekért! Tisztelt Adózó Állampolgár! Kérjük a segítségét valamennyi NÓGRÁD MEGYEI CIVIL SZERVEZET, egyesület, alapítvány nevében, amelyek hivata­losan is jogosultak az adójuk 1%-nak fogadására, hogy ne fe­ledkezzenek meg ezen felajánlásaikról. Felhívjuk továbbá a figyelmüket, hogy az APEH által kikül­dött, erre vonatkozó rendelkező nyilatkozatot olvassák el, mert a tavalyi esztendőben a hibás kitöltés miatt több millió forint nem jutott el a civilekhez, hanem visszavándorolt az ál­lamkasszába! Tehát hiába volt meg a jó szándékú felajánlás. A felajánlásra jogosult szervezetekről az országos és me­gyei lapokban, a helyi sajtóban és televízióban, a települése­ken lévő intézményekben tájékozódhat. Mind az adózók, mind a szervezetek keressék a megyeszékhelyen működő Ci­vil Házat (St. Főtér 5.), illetve a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) honlapját. A hirdetést közzétette a NCA támogatásával a Nógrád-Hevesi Szlovákok Egyesülete (18639292-1-12) Baráthi Ottó Szerelemből szeretet Olvasom a Valentirt-napi szerelmes üzeneteket, amelyek szinte mindegyike emlékképeket idéz, gon­dolatokat ébreszt bennem. Kész szerencse, hogy - igaz nem is oly’ régtől - van Valentin, akit régebben csak Bálintként ismertem. Akkoriban én azt sem tudtam, hogy legin­kább ilyenkor illik szerelmesnek lenni. Mert spéciéi én ifjúkoromban e téren spontán működtem: udvaroltam, verseket írtam, szerelmet val­lottam - nem egy napon, de folyamatosan. Örülök, hogy Valentin leg­alább emlékeztet e szép időkre. Vagy másfél évtizede is van már, hogy ez az egyébként kedves angol­szász szokás is belopódzott hozzánk - minden mámorító manírjávaL Ilyenkor mindenki emlékezhet meghitt momentumokra. Jómagam gyermekéveim Zagyva menti, diákkorom Duna-parti randevúira, Hat­vanban kastélykerti, Budán hűvös-völgyi találkákra, a nászinduló hangjaira, szerelmes napokra. Csakhogy - Maupassant gondolatával élve - „a csók úgy lobban fel, mint a villám, a szerelem úgy süvít el mint a vihar, aztán az élet megint nyugodt lesz.” Aki szerencséltetett a szerelemben, tudja, ha csendesül, ha múlik is, nem vész a semmibe. Átszelídül, átlényegül szeretetbe. így lesz a sze­relemből szeretet. Szeretni is csak az tud igazán testével-lelkével, aki volt szerelmes akár csak egyszer is - szívből, szívével. Mert soha nem lesz önző, soha nem lesz irigy, mert ismeri azt az odaadó érzést, ami­ért megéri valamiről lemondani, vagy akiért érdemes áldozatokat hoz­ni. Engem - jóllehet fenntartással fogadok minden egynapos ajnáro- zást - Bálint napja leginkább erre emlékeztet. A szeretet érzésére, megízlelésére. Például és elsőként gyermekeim születésére, a velük töltött szép napokra, évekre, beleértve felnőtté vá­lásuk, majd válásunk korántsem konfliktusmentes korszakát is. Mert a szeretet sem mindig csak felhőtlen kapcsolat, nagyon is embert pró­báló érzés. A szeretet szerintem szükséglet, ám szerfölött „oda-vissza” toleranciaigényes életérzés. Egyik jeles pszichológusunk szerint a sze­retet kölcsönhatások rendszere, amely által értékeket kapunk és adunk. Alkotásra, teremtésre serkentő belső tűz; szűkebb-tágabb vilá­gunkat emberivé formálni képes hatalmas energiabázis. Valentin napja alkalmából sokan azon törik a fejüket, mivel lepjék meg kedvesüket. Azt olvasom egy internetes oldaton, hogy a leggyakoribb ajándékok a lufik, a rózsák, a plüssjátékok, de a drága ékszer is dívik. En meg - ezzel szemben - azt gondolom, nem csacska csecsebecsék­kel, nem is arannyal-ezüsttel kellene érzéseinket kinyilvánítani, az ajándékozást „letudni”. Szerintem elég lenne, ha Valentin alkalmából - és e naptól kezdve mindig - „csak” igaz szeretetünket nyújtanánk át szerelmeinknek, szeretteinknek. Teátrális lettek, mókás manírok nélkül „csak” toleranciával tisztelnénk társunkat - minden embert. Már boldogabb lenne a világ - nemcsak egy napon. G. Szabó Péter Valentin napja... ...a szerelmesek napja. A szerelem szó élete: az „sz” hang figyelmet ébreszt, az „e” előhangoz, az „r” meg­keményít, az „e” kötőhangja elvezet az „l”-hez, az „e” eljuttat az „m” hanghoz, amely József Attilát idézi. Gyermekkorunk első nagy szerelme édesanyánk. A nagy és mégis tö­rékeny asszony emlékeinkben áll a tükör előtt és hosszú haját fésüli. A tükörképében kislányként leendő énünket, fiúként életünk nagy szerel­mét láttuk. Első valódi szerelmünk - gyermeki. Vonzódást éreztünk va­laki iránt a külvilágban. Többnyire közvetlen környezetünkben láttuk. A látványa elbűvölt, a hangja egy életre szívünkbe topta magát. Ma is halljuk őt. Tizenéveink vége felé az érzés felfalt bennünket. Nem léte­zett többé más. Csak ő. Reménytelenségünk megemésztett, beteljesülé­sünk a világ urává emelt. A felnőttkor igazán megkomolyított minket, rájöttünk, hogy szeretni felelősség. A szerelem szó nem csupán a bol­dogságot, mint érzést, hanem a hozzátartozást, a vágyakozást, a túl­csorduló örömöt, de komoly feladatot is jelentett. Tudtuk, ápolni kell. A felnőttkor esszenciája, hogy összekössük életünket valakivel. Itt már a szerelem szó hitet és erőt jelent. Olyan erősen kötődöm hozzá, hogy rá merem bízni az életem. Nekiadom önmagam, nekiadom az életem. Megosztjuk egymást. Nem tudhatjuk, mi vár ránk. Sok meglepetést rejt az élet. A hajsza az egzisztenciális javakért, a megélhetésért nehézzé te­szi azt, hogy önfeledten szeressünk. A korral rájövünk, hogy ha kedve­sünk szemébe nézünk, magunkat látjuk. Egy tekintet elég és mindent tudunk a másikróL Érezzük őt. Ő lett én és én lettem ő. Szerelmünk gyümölcse a gyermek. Mi neveljük tisztátlanná vagy tisztá­vá - magunkká. Ha jól sikerült a választás, egy nap arra ébredünk, hogy gyermekeink szerelmesek. Boldog örömmel nézzük egymást lassan, nyugodtan. Élvezzük az öregkor minden percét. Emlékezünk. Emlék­szem rá, s ő rám. Arra, amivé együtt lettünk egy életen át... „Elmúlt farsang, itt hagyott...” (Folytatás az 1. oldabn) A borokat négy kategóriában saját termelésű, vásárolt fehér és vörös sorrendben, a süteménye­ket sós és édes változatban mi­nősítette a zsűri. A nevezést kö­vetően sorszámot kaptak a bo­rok és a sütemények, így nem tudhatta sem a zsűri, sem a kö­zönség, hogy személy szerint kinek az italát, vagy ételét bírál­ja. A pontozásban holtverseny alakult ki, így a zsűri újra kóstolt az édes sütemények esetében, amikor egy meggyes-mákos ré­tes és egy Magas-Tátra nevű al­kotásokat kellett sorrendbe állí­tani. Végül a meggyes-mákos vitte el a pálmát, a háziasszony Tóthpál Lászbné pedig az első helyezettnek járó csörögéstálat. A sós sütemények között az olajbogyóval és sonkával töltött mediterrán croissan győzött, amelyet nem kis meglepetésre az első osztályos Fekete Fanni készített. A saját termésű fehér bor ka­tegóriában Kopbnyi Ferenc helyi gazda, míg a vörösben Majdán Lászb leszenyei képviselő vitte haza a Miska-kancsót. „Ilyen jó borért jövőre is eljön Szandára Miska!” - olvasható a kancsó fü­le alatt. A vásárolt szőlőből készített fehér bor kategória győztese a szandai Kopbnyi András és veje Grenyó Tibor lett, vásárolt szőlő­ből a legfinomabb vörösbort szintén helyi lakos, Mizera Ár­pád készítette. A nyertesek részére dr. Nagy Andor adta át a díjakat, Bujdosó- Baranyi Krisztina egyedi, erre az alkatomra készített kerámiáit. Ami elmúlt, elmúlt, de far­sang, no meg bor- és sütemény­verseny jövőre is lesz Szandán!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom