Nógrád Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-28 / 23. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2005. JANUÁR 28., PÉNTEK Operavendégség Besztercebányán Ilyentájt, a naptári év elején sorra-rendre készülnek a szám­vetések, beszámolók az elköszönt esztendőről. így történik ez a Salgótarján Megyei Jogú Város Szlovák Kisebbségi Önkor­mányzata háza táján is. Melyek azok a történések, esemé­nyek, amelyek kiemelésre érdemesek? - kérdeztük dr. Egyed Ferdinándot, a szlovák kisebbségi önkormányzat elnökéL NMH-információ- Sikeres év van mögöttünk, eredményes munkát végeztünk a helyi szlovákság érdekében, a szomszédos, ugyancsak euró­pai uniós tagországgá vált Szlo­vákiával való kapcsolatok erősí­tése terén - válaszolta összefog­lalóan Egyed Ferdinand, majd részletezte, mintegy bizonyítot­ta is e sommás megállapítást. - Örömmel mondhatom el, hogy rendszeressé váltak az általunk szervezett operalátogatások Besztercebányára, ahol márci­usban a „Carmen”-t, december­ben a „Nabucco”-t néztük meg. Júniusban ugyancsak a Besz­tercebányai Állami Opera elő­adásában láttuk a „Pillangókis­asszony”-! Zólyomban, a han­gulatos várudvarban. Mindany- nyiszor emlékezetes élmény­ben volt részünk. November­ben Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban az általunk is rendezett nemze­tiségi nap keretében vendégül is láthattuk a besztercebányai színház társulatát: Kálmán Im­re „Csárdáskirálynő” című nagyoperettjével szerepeltek nagy sikerrel. Egy alkalommal szlovák nyelvű irodalmi estet tartottunk, amelyen Mária Minácsová, a jelentős szlovák író, Vladimir Minács özvegye volt a vendégünk. A közeli Klenócon született alkotó egyik leghíresebb műve, az „Élők és holtak” az 1944. augusztus 29- én kitört szlovák nemzeti felke­lésről szól. A kulturális jellegű rendezvények sorában részt vettünk a IX. nógrádi nemzet­közi folklórfesztivál nyári ren­dezvényén is. Ősszel a Mihály- gergén már hagyományos kü­lönleges hangszerek találkozó­jának egyik kísérő rendezvénye volt a nemzetközi főzőverseny, amelyen önkormányzatunk - Egyed András, Somoskői Anna és Pádár Tibor összeállítású - csapata az első helyet szerezte meg. A karácsonyi ünnepek kö­zeledtével nemzetközi betlehe- mestalálkozót rendeztük Salgó­tarján Fő terén. Ugyancsak a nógrádi megyeszékhelyen tar­tottuk májusban a sportnapot mintegy hetven résztvevővel. A nyelvoktatással kapcsolatosan arról számolhatok be, hogy 2004 februárjában a Petőfi Sán­dor Általános Iskolában beindí­tottuk a szlovák nyelv szakköri oktatását alsó tagozatos tanu­lók részére. A szakkör október­ben is folytatódott. Szeptem­berben a szlovákiai Hronecben tartottunk kétnapos oktatást húsz fő részére.- Végezetül - mondta Egyed Ferdinánd - ezúton is szeret­nék köszönetét mondani a tá­mogatásért, a korrekt együtt­működésért Salgótarján Me­gyei Jogú Város Önkormányza­tának, Puszta Béla polgármes­ternek, Kovácsáé Czene Csilla alpolgármesternek, valamint a hivatal velünk foglalkozó mun­katársainak. Szintén köszönet illeti mindazon tagjainkat, akik részt vettek munkánkban, segí­tették céljaink megvalósítását. Remélem 2005-ben még töb­ben kapcsolódnak programja­inkhoz. CSONGRÁDY BÉLA A fentiekhez hozzátehetjük: már ebben az évben is volt a szlovák kisebbségi önkormányzat által szervezett operaláto­gatás Besztercebányán. Január közepén Verdi „Rigoletto”- ját néztük meg mintegy kéttucatnyian Tarjánból. Egyöntetű véleményként fogalmazódott meg bennünk, hogy ezúttal is érdemes volt kirándulni közeli szomszédainkhoz. Az opera- társulat szép, fegyelmezett előadást produkált, remek ének­hangok szólaltatták meg a címszereplő, csupaszív udvari bolondot, a tragikus női főhős Gildát, s valamennyi más sze­repet is. A zenekar és a kórus is jó teljesítményt nyújtott. Fi­gyelemre méltó, hogy Közép-Szlovákia székhelye - amely nemzetközi viszonylatban egyáltalán nem tekinthető nagy városnak - sorozatban képes ilyen színvonalú előadásokat színre vinni, sőt alkalmasint neves vendégművészeket is fo­gadni. Hazafelé a buszon az SBTC hajdani labdarúgócsa­patának egyik volt kiválósága nem véletlenül jegyezte meg:- Sokat fordult a világ, évtizedekkel ezelőtt Szlovákiából jár­tak hozzánk élvonalbeli mérkőzéseket nézni, most pedig mi már nemcsak síelni járunk a Tátrába, hanem operába is Besztercebányára... Virágot visz majd, ha felépül Megmozdultak a tavaly lebénult fiú karjai (Folytatás az 1. oldalról) akit nemcsak szülei és öccse féltő szeretete, hanem több tucat barátja, iskolatársa ked­ves figyelmessége, gyerekesen természetes biztatása kísért végig azon az úton, amit betegségében eddig megtett. Nem kis telje­sítmény van a háta mögött, s ő nagyon is tisztában van azzal, hogy a mostani közvet­len környezet, a rehabilitációs osztály, a kórházi személyzet tudása és odaadása mennyiben járult ehhez. A kényszerű fekvés korábbi időszakában (csak a nyakát, a fejét tudta mozgatni) azon kívül, hogy elfogadta a kiszolgálást - a tornát, a kezelést, az etetést, s minden egye­bet - mit is tehetett volna, mint figyelte, mi zajlik körülötte. Nézte az orvosokat, nővé­reket, a betegeket, amit eleinte érdektelen­nek vélt. Aztán meglátta, mennyiben más arcát mutatja a világ a betegnek, mint az egészségesnek. Rájött, milyen fontos, hogy ne csak a szülők álljanak mellette. Fontos, hogy telefonon hívják, s legyen, aki a mo­bilt a füléhez tartja. Szívesen, sietség, türel­metlenség, kapkodás nélkül... Nemrégen azt kérdezte édesanyjától, vesz-e majd virágot? Mónika csodálkozva kérdezett vissza, s Alex válaszából megtud­ta, hogy fia már most azon gondolkodik, ki­nek vigyen majd szegfűt vagy rózsát, ha tel­jesen lábra áll.- Saját felelősségünkre hoztuk haza Pest­ről, de bárcsak már előbb megtettük volna - tudatja Szlovacsikné Pálfi Mónika, az édes­anya, aki le sem tagadhatná, mennyire örül a kedvező változásoknak. Szinte ragyog az arca, mikor elmeséli, hogyan következett egyik a másik után. - Alex nagyon megnyu­godott, mikor Salgótarjánba került, s attól kezdve már tudott mosolyogni. Tudom és Alex is meséli, itt rengeteget foglalkoznak vele. Végeredményben nagyon tevékeny életet él: naponta egy-másfél órát tornászik, Ildikóval, a gyógytornásszal (akit nagyon megkedvelt) együtt küzdöttek és küzdenek minden újabb mozdulat visszaszerzéséért. Ezenkívül szintén napi rendszerességgel masszázst és különböző kezeléseket is kap a fiam - ismerteti nagyfia napirendjét az anyuka.- El sem tudom mondani, milyen érzés volt látni, hogy képes négykézlábra emel­kedni, azután ebben a helyzetben előre- hátra mozdulni. S ha jól tudom, ezek után a kéz finom mozgásainak visszanyeréséért fognak mozogni, tornászni. Aztán termé­szetesen a szakember segítségével megpró­bál majd lábra állni, felegyenesedni, lépni. Ha jól láttam, egy speciális járókeretet fog majd használni - mondja Szlovacsikné Pálfi Mónika. Tudomása szerint kisebbedik az a csomó is, amit a nyaki gerinctájon fedeztek fel az orvosok még Pesten. A fia állapotá­ban november óta történt javulás mozzana­tait felidézve, eltűnődve maga elé néz, s változatlan derűvel, hangosan azt mondja: mostanában gyakran gondolok arra, hogy júniusban, ha majd a születésnapját tart­juk, ennél többet: a másodszori megszüle­tését ünnepeljük. Akkor lesz egy éve, hogy leállt a légzése... A szülőknek és a fiúnak nagyon sokat je­lent, hogy egymás .közelében lehetnek, s nem kell Pestre utazni, ha meg akarják lá­togatni. Az édesanya nem titkolja, hogy ez anyagi könnyebbséget is jelent nekik, hi­szen Alexet minden hét végén hazahozták, s a hét első napján vitték vissza, többnyire személykocsival. A jelentős, kedvező álla­potváltozás nagyon jót tett az egész család­nak, az édesapa és Alex öccse is bizako­dóbb, vidámabb, a feszültség, ami tavaly nyáron rájuk telepedett, lassan oldódik. Szlovacsikné Pálfi Mónika most is olyan szívesen emlékszik vissza a szilveszterre, a két fiú felszabadult, önfeledt perceire. Hosszú idő után ismét úgy csipkelődtek, vi­tatkoztak, hangoskodtak, akár régen. Szin­te újra felfedezték egymást, s ennek mind­ketten és a szülők is kimondhatatlanul örültek. Szlovacsikékra nagyon sokat gondolnak ma is a Kodály iskola pedagógusai és a di­áktársak is. Az iskolaközösség, az osztály­főnök az első legkeservesebb hónapoktól fi­gyelemmel kísérte a fiú sorsát, állapotát, nem engedte el az akkor hirtelen csaknem teljesen magatehetetlenné vált volt diák ke­zét.- Arra biztatták a diákönkormányzatot, hogy más iskolákban is ösztönözzenek a tanítvány, a család megsegítésére, s az eredmény nem maradt el. Tudniillik Alex édesanyja arról is beszámolt, hogy az isko­lán kívül magánszemélyektől is érkezett adomány számukra. Az édesanya hálával gondol az ismerős és ismeretlen adakozók­ra, s ugyancsak a hála és a köszönet hang­ján említi a kórházi személyzetet, a volt is­kolát, a Kodályt, s a kollégáit is, akik tartot­ták benne a lelket, amikor a legnehezebb volt... Szavai szerint Alex valósággal újjá­született, amióta Salgótarjánban van. _______________________________________________IMHALIK J.) E melkednek a hődíjak (Folytatás az 1. oldalról) s a közbeszerzési eljárás lefoly­tatására szükség van, a program március elsejétől folytatódhat. Éles vita bontakozott ki az alpol­gármesterek illetményének és költségátalányának megállapítá­sára vonatkozó javaslat kap­csán, amelyet később elfogadott a közgyűlés.- A bér akkor jó, ha tükrözi az elvégzett munka értékét. Márpe­dig az alpolgármesterek fizetése és teljesítménye között arányta­lanság van - mondta Tatár Csa­ba képviselő: - Kovácsáé Czene Csilla az iskola- és óvodabezárá­sok miatt, míg Méhes András azért felelős, mert elmaradt a Első roma Salgótarján Első alkalommal rendezik meg a megyeszékhelyen a roma fiatalok Ki mit tud?-ját, amelyre a szervezők február 10-ig várják az érdeklődők jelentkezéseit A rendezvénynek február 19- én a József Attila Művelődési Központ ad majd otthont. Itt mérhetik össze tudásukat a roma tervezett gazdasági reform, rá­adásul a vállalkozói réteggel való kapcsolata egyenlő a nullával.- Az illetményemelés január elsejétől törvényben előírt köte­lezettségünk. Polgármesterként pontosabban átlátom tevékeny­ségüket és felelősségüket. Kije­lenthetem, hogy megdolgoztak a bérükért - mondta Puszta Béla, hozzátéve: - Milyen alapon kriti­záljuk az intézményracionalizá­lásokat? Bebizonyosodott, hogy nem történt törvénytelenség, rá­adásul a döntések előtt széles körű egyeztetéseket folytattunk. A gazdagsági szférával azonban mindenképpen erősítenünk kell a kapcsolatainkat. _________■ (i mit tud? verselők, zenészek, színjátszók, prózamondók, énekesen és éne­kesnők. Jelentkezni a cigány ki­sebbségi önkormányzaton lehet Salgótarjánban, a Bajcsy-Zsi- linszky úton vagy a 32/420-428- as telefonszámon. Az érdeklődők a Ki mit tud?-dal kapcsolatban Fe­kete Lászlót kereshetik a 0620/412-56-03-as telefonszá­mon, vagy Balázs Győzőt a 0620/515-59-44-es számon. Tudás VÁR 2005 Balassagyarmat Nógrád megyei tankönyv-, taneszköz-bemutatót és -vá­sárt rendeztek tegnap Balas­sagyarmaton, a volt várme­gyeházán. A kétnapos ren­dezvény ma is folytatódik. A program szervezője a Nóg­rád Megyei Pedagógiai-Szakmai Szolgáltató és Szakszolgálati In­tézet. A tegnapi megnyitón dr. Balázs Ottó, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke mondott beszédet. A szakmai programon na­gyon sok előadás hangzott el, szakmai kiadványokat, tan­könyveket mutattak be az ér­deklődőknek.- Másodszorra kerül megren­dezésre a Tudás VÁR, melynek tavaly Salgótarján adott otthont tájékoztatta lapunkat Bratinkáné Magyar Éva, a Nóg­rád Megyei Pedagógiai-Szakmai Szolgáltató és Szakszolgálati In­tézet igazgatója.- A nyugat-nógrádi pedagó­gusoknak volt az a kérése, hogy idén az ő térségükben rendez­zük meg a megyei tankönyv-, taneszköz-bemutatót, mely ked­vezményes vásárral, valamint ajándéksorsolásokkal van egy­bekötve. A szakmai programok és a kiállítási eszközök nagyban segítik a pedagógusok munká­ját, eligazodását a sokszínű ok­tatási reformban - zárta szavait Bratinkáné Magyar Éva. j. a. UTCAI CSENDÉLET. Több hete hever a heverő a salgótarjáni Meredek úton. Talán csak azért dobták ki, hogy valaki leheveredjen rá? FOTÓ: GÓCS ÉVA „Az embert munkája alapján ítélik meg” Alapításkor, 2003 végén adtunk hírt az INNO-REHAB Közhasz­nú Alapítványról, melyet a Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezet alapított. Azóta szinte „csendben” tevékenykedik, ezért kerestük fel Gonda Istvánt, az alapítvány kuratóriumá­nak elnökét, hogy tájékoztasson az elmúlt időszakróL Szécsény- Milyen cébkkal jött létre az alapítvány?- A több mint 50 éve alakult háziipari szövetkezet az utóbbi években egyre több csökkent munkaképességű dolgozót fog­lalkoztat, így közelebb kerültek ehhez a réteghez. Megismerve életkörülményeiket, úgy döntöt­tek, a foglalkoztatáson túl is se­gítségükre lenne ezeknek az embereknek.- Mibe tud segíteni alapítvá­nyuk az elesetteknek?- Már az a tény, hogy kapcso­latot teremtünk, megismerke­dünk és foglalkozunk velük, az is jó érzéssel, először csodálko­zó döbbenettel tölti el az embe­reket. Hiszen ők úgy érzik, hogy a társadalom perifériájára kerül­tek minden szempontból. Saj­nos, anyagilag ez igaz. A kap­csolatfelvétel után próbáljuk megkeresni helyüket a munka világában. Érvényes az a mon­dás, hogy segíts magadon, az is­ten is megsegít. Tehát mi csak azokon tudunk segítem, akik maguk is aktívan keresik a bol­dogulást. Nem kegyelemkenyé­ren akarnak tengődni, hanem partnerek abban, hogy munká­val szerezzenek jövedelmet. Mottónk: Az embert munkája alapján ítélik meg; ha valaki fo­gyatékkal él - lehetősége szerin­ti hasznossága a társadalom tel­jes értékű tagjává emeli.- Hogyan tudják elérni céljai­kat?- Alapítványunk felkutatja azokat a gazdálkodóegységeket, amelyek hasonlóan gondolkod­nak. Természetesen mindenki a piacról' él, tehát tudnunk kell a cégeknek is kedvező lehetősége­ket kínálni azért, hogy ők is se­gítsenek. Tájékozottnak kell len­nünk a jogszabályok nyújtotta kedvezményekkel, a pályázati le­hetőségekkel kapcsolatban. Egy­re több gazdasági társaság szá­mol ezekkel, így könnyebben rá- vehetők, hogy eredményeikből segítsenek tagjainknak.- Konkrétan mit tettek a rok­kantak „asztalára”?- 2003-ban, megalakulásunk évében csupán tíz embernek nyújtottunk a karácsonyi ünne­pek szebbé tételéhez segítséget 5000 Ft-os ajándékcsomaggal. Az elmúlt év karácsony estéjén harminc család ünnepi asztalára tettük le ajándékainkat. Szoro­san együttműködve a rokkantak helyi szervezetével Pilinytől Nógrádsipekig, a környező fal­vak rászorultjait is támogattuk. Kis dolog ez egy normál ember életében, de higgye el, az érintet­teknek nagyon jólesett. A rászo­rultság mellett fő szempontunk az volt, hogy azok is kapjanak, akik büszkék ahhoz, hogy kérje­nek, pedig igen nehéz körülmé­nyek között élnek.- A jövőre vonatkozóan mik a terveik?- Hamarosan megnyílik a le­hetőségünk a különféle pályáza­tokra. Támogatóink mellett pá­lyázati forrásból szeretnénk bő­víteni tevékenységünket. A munkahelyszerzés mellett a csökkent munkaképességűek kulturális, szórakozási igényei­nek kielégítését is elő kívánjuk segíteni. Bízunk benne, hogy nemes céljainkhoz meg tudjuk teremteni a forrást. Figyelmün­ket Szécsény városán kívül a környék rászorulóira is szeret­nénk kiterjeszteni. A jövőben is „csendesen”, minden öncélú propaganda nélkül szeretnénk dolgozni. Igénybe vesszük a mozgáskorlátozottak egyesüle­tének információs segítségét, hisz ők ismerik legjobban a rá­szoruló emberek helyzetét; fel­kutatjuk a pénzügyi lehetősége­ket és eljuttatjuk a legrászorul­tabbakhoz. SZF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom