Nógrád Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-16 / 13. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap N Ó G R Á D MEGYE 2005. JANUÁR 17., HÉTFŐ Szól a harang a lavinaomlás áldozataiért Kétségtelen: az elmúlt években - kivált az 1944. január 13-i tragédia 60. évfordulója közeledtével - Salgótarjánban meg­pezsdült a lavinaomlás áldozataira való emlékezés folyamata. 2004 nyarán már második alkalommal rendeztek kegyeleti túrát Romániába, a Radnai-havasokbeli helyszínre, ott kop­jafát állítottak, tavaly ilyenkor pedig itthon, a régi közteme­tőben felavatták a szerencsétlenül járt tizennégy salgótarjáni és egy budapesti fiatalember emléktábláját is, amelyet a mi­nap meg is koszorúztak. Az emlékidézés, -őrzés kiemelkedő­en jelentős mozzanataként ugyancsak a múlt héten mutatták be Szokács László „Tragédia a Nagy-Pietrőszon” című mun­káját a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban. Bár e kötet is a 60. jubileumra jelent meg, a megírás terve - mint a szerző elmondta - már sokkal korábban, jelesül 1979­a többiekkel menni a 2305 méter magas Horthy-csúcsig. Ez lett a szerencséje. Ugyancsak életben maradt dr. Varga Kálmán, aki ki­kriptájában van eltemetve. Egyi­kük - a háromgyermekes Orosz Imre százados - Budapesten a Farkasréti temetőben került vég­ső nyughelyre. A „Sapkájukon havasi gyopár volt” című fejezet a mentésben kiemelkedő, de saj­nos sikertelen munkát végzett hegyivadászokra - köztük Diczházy István századosra, a borsai laktanya parancsnokára - emlékezik Illésfalvi Péter hadtör­ténész. A „Mi volt az ok, hol hi­báztak?” című fejezetben Szokács László, egy hegymá­szót, Neidenbach Ákost kérdezi. A válaszokból kitűnik, hogy A nagy érdeklődéssel kísért könyvbemutató közönsége FOTÓ: GYURIÁN TIBOR ben megfogalmazódott benne. Sakkozóként akkor járt Borsán, tehát abban a városban, ahonnan a tarjám síelők indultak kétszer sikeres, harmadszor végzetes út­jukra. Ekkor kezdte el szisztema­tikusan gyűjteni a korabeli sajtó­anyagot, a hivatalos és személyes dokumentumokat, az írásos és szóbeli visszaemlékezéseket, s bár a könyv vázlatát már 1983-ra kidolgozta, elkészülnie vele csak 2004-re sikerült. A kiadvány a könyvtárban bárki számára meg­ismerhető, megvásárolható, azonban abban a különleges él­ményben,-amelyet Szokács Lász­ló értelmezése, kommentárja okozott, csak azoknak lehetett részük, akik ott voltak a kiad­vány premierjén. A szerző mindenek­előtt azt hangsúlyozta, hogy a tragédia bekö­vetkeztét csak a törté­nelmi és társadalmi kö­rülmények teljes isme­retében szabad és érde­mes vizsgáim, beleélve magunkat a hat évti­zeddel ezelőtti kor han­gulatába. Ezért foglal­kozott könyve első feje­zetében a levente- és a síélet bemutatásával, a tarjániak sorozatos ver­senysikereivel, amelye­ket kedvezően befolyá­soltak a salgói mene­dékház melletti pályák. A 1942 januári túrát Szokács László az 1995- ben elhunyt Kimer Re­zsővel való beszélgetés alapján rekonstruálta. A második, az 1943 ta­vaszi út a kötetben ifi. dr. Varga Kálmán ügy­véd, levente síszakok­tató beszámolója, sok­szorosított, közkézen forgott, fo­tókkal is illusztrált naplója alap­ján elevenedett meg. Ő volt az, aki - bár észlelte, hogy a Mosoly­gó-tó katlanában sível leeresz­kedni veszélyesebb vállalkozás magánál a csúcs megmászásánál - kiadta a jelszót: Jövőre feltétle­nül eljövünk ide!” A tervből sajnos valóság lett és megkezdődött a felkészülés az 1944-es januári túrára. A „Ketten maradtak hírmondónak” című fejezetben Farsang János - aki 2001-ben hunyt el - meséli el, hogy ő lábfájás miatt nem tudott ásta magát a hóból és bár látta, hogy egy síbot karikája kiállt a vastag jégpáncélból, reményte­lennek tartotta a segítségnyúj­tást és inkább a laktanyába, a he­gyivadászokhoz igyekezett, hogy a többieket is menthessék. Sajnos, mint „A mentés küzdel­mes órái” című fejezet többek között Zólomy László százados 1944 áprilisában megjelent ta­nulmánya alapján részletezi, hiá­bavalónak bizonyult minden igyekezet és következhetett a „Gyászol az ország, temet Salgó­tarján” című fejezet a gyászje­lentésekkel, temetési fotókkal, részvétnyilvánításokkal. A lavina áldozatai közül Bocsa Mihály le­vente, Bagyinszky János tartalé­kos őrmester, Dombay Pál leven­te, Fehér Gyula tartalékos tize­des, Fényszarusi József levénte, Győré József tartalékos honvéd, Huszár Béla levente ifjúvezető, Juhász József tartalékos őrveze­tő, Kojnok István levente ifjúve­zető kiképző, Vankó István le­vente, Vlacsil Béla levente ifjúve­zető, Vlacsil József szintén leven­te ifjúvezető és Völgyvári Márton tartalékos őrvezető a salgótarjá­ni temetőben nyugszik. Liptay Pál leventeegyesületi elnök, tar­talékos tüzérfőhadnagy édesapja mellett a református templom erőltetett volt a januárra terve­zett túra, nagyon veszélyesnek bizonyult a terep. A tragédiában ; a szakember szerint politikai té- j nyezők is közrejátszottak: „Töm­böt a háború, a leventék, a hon leendő védelmezői ebben az idő­ben az érdeklődés középpontjá- j ban álltak... Küldetésnek érez- j ték, hogy a csúcson felállított ke­resztre Horthy Miklós kormány­zó emléktábláját elhelyezzék.” j Rendkívül megható, torokszorí­tó a „Sorsok, életutak” és az „Ér­tük szól a harang” című fejezet, amelyben az elhunytakról és az 1999-ben, 87 éves korában Caracasban meghalt dr. Varga Kálmánról olvashatók nacioná- lék, visszaemlékezések. A kötet rövid, „Utó­hang kérdőjelekkel” cí­mű eszmefuttatással „zá­rul, amelyben Szokács László egyelőre - s talán végleg - megválaszolha­tatlan kérdésekre keresi a feleletet: Mi indokolta az újabb januári hegymá­szást? Hogyan lehetett ily módon hadtest síbajpok- ságra készülni? Terheli-e és milyen felelősség dr. Varga Kálmánt? Különösen figyelemre méltó az utolsó kérdésre megkísérelt válasz a szer­ző részéről: „Kihívták a sorsot? Mondhatjuk, igen. Fiatal életek estek áldozatul egy kellően át nem gondot elhatározásnak. Ehhez még háború sem kellett. Csak az a hibás felfogás, amely mindig kísérti az embert, hogy tud ural­kodni a természet erőin. S bár manapság egyre fo­gyatkozik az elhatak családtagjainak, rokonainak száma, emléküket a tanulságok­kal együtt ma is fájdalom kíséri, s erre mai napig nem adhat gyógyírt minden fájdalmak orvo­sa, az idő...” A köszönet és az elismerés , hangján kell szólnunk kollégánk, j lapunk egykori vezető munkatár- | sa, Szokács László energia- és időigényes, alaposan dokumen­tált vállalkozásáról, amelyben méltó módon állít emléket az egyik nagy salgótarjáni tragédia : szereplőinek. CSONGRÁDY BÉLA Rendőrkézen a rablótrió Nem szokványos, és a megyeszékhelyre nem jellemző bűn- cselekmény eredményes felderítéséről számoltak be minap a salgótarjáni rendőrkapitányságon megtartott sajtótájékoz­tatón. Az összehangolt munka meghozta az eredményét, a háromtagú rablóbandából kettőnek az előzetes letartóztatá­sát, egynek pedig a lakhelyelhagyási tilalom bevezetését kezdeményezte a rendőrség az ügyészségnél. NMH-Információ- Tavaly októberében kezdő­dött, hogy Salgótarján belváro­sában elsősorban idős asszo­nyok sérelmére követtek el tás­kalopást - kezdte Koncsek Zol­tán őrnagy, a salgótarjáni rend­őrkapitányság bűnügyi osztá­lyának vezetője az eset ismerte­tését. - Ez önmagában nem egy súlyos bűncselekmény, de ha eközben erőszakot alkalmaz­nak, vagy védekezésképtelen ál­lapotot idéznek elő, például le­fogják az áldozatot és úgy ve­szik el értékeit, az már rablás­nak minősül. A hét elejétől kezdve úgy szerveztük a bűn­ügyi állomány munkáját, hogy jóval több rendőr tudjon reagál­ni, ha hasonló történik, mert el­harapódzott ez a fajta bűnelkö­vetési módszer. Ennek eredmé­nyeként szerdán este tíz rendőr dolgozott a város biztonságán az éjszaka folyamán, ezúttal eredményesen. Amint azt Koncsek Zoltán el­mondta, a salgótarjáni Mun­kácsy úton egy hölgyet egy férfi két kezénél megfogott, védeke­zésképtelen állapotba helyezte, míg társa a vállára akasztott tás­kát letépte, elszaladt vele a kö­zelben parkoló gépkocsihoz és elhajtottak. Később megtudták, hogy ezek az elkövetők nem sal­gótarjániak: közrejátszott a sze­rencse is, mert az elkövetők nem hagyták el azonnal a vá­rost, itt maradtak a centrumban. Az előző napon hasonló módon elkövetett rablás során szerzett élelmiszercsekkel akartak vásá­rolni, de a járőrautóban ülő sér­tett felismerte őket.- A járőr ruházatátvizsgálást végzett, ennek során az előző napi rablás sértettjének szemé­lyi igazolványát is megtalálták, így előállították őket a rendőrka­pitányságra - folytatta az őr­nagy. - A kihallgatások során de­rült ki, hogy ez a csapat Mátranovákról szerveződött, van egy mátraszelei tagja is. Pénzszerzés céljából kimondot­tan arra specializálódtak, hogy idős asszonyoktól vegyék el ér­tékeit. Cselekményüket a nyo­mozás jelenlegi adatai szerint 2004 december közepe óta űzik. Négy sértettet sikerült feltérké­peznünk eddig, ebből három­nak a személyazonossága is­mert, a negyediket még keres­sük: az ő esetében a Balassi me­gyei könyvtár közelében történt a táskarablás. Több tárgyi bizo­nyíték került elő a házkutatás során, minden bűncselekmény­ből megkerült valami: táska, személyi igazolvány, pénztár­ca, ami arról is árulkodik, hogy nem kimondottan profi elköve­tőkkel állunk szembe. Három személyt vettünk őrizetbe, kö­zülük a 18 és a 20 éves férfi ese­tében kezdeményeztük az ügyészségnél az előzetes letar­tóztatást. A harmadik személy egy 25 éves nő: nála a lakhelyel­hagyási tilalom bevezetését kezdeményezzük, mert 5 hóna­pos terhes és két kiskorú gyer­meke van. Az osztályvezető elmondta azt is, hogy a nő volt a csapat szervezője: felvett egy kétes ka­matos pénzt, amit nem tudott visszafizetni, és ezen a módon akarta tartozását rendezni. A két férfi ellen jelenleg is folyik lo­pás miatt büntetőeljárás. Azt, hogy megvalósult-e a kiskorú veszélyeztetése, és eljárást indí- tanak-e az anya ellen, a vizsgálat feladata lesz kideríteni, ugyanis az eddigi adatok szerint a kisko­rú gyerekeket is bevonták a bűncselekményekbe. A rabló­trió ellen jelenleg négyrendbeli csoportos rablás bűntett megala­pozott gyanúja miatt folyik az eljárás. HEGEDŰS Mikszáth-nap Pásztón A fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépis­kola a hagyományoknak megfelelően ez évben is megren­dezte a „Mikszáth-napot”. A program koszorúzással kezdő­dött Ágasváry Lajos és Csohány Kálmán pásztói temetőben lévő sírjánáL Az iskola parkjában lévő Mikszáth-szobornál és emléktáblánál koszorúzott Sisák Imre, Pásztó város pol­gármestere, országgyűlési képviselő és dr. Praznovszky Mi­hály a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke. Az iskola nevé­ben Herczegné Varga Ilona igazgató és Csohány Kálmánná helyezte el a megemlékezés virágait. vette át az elismerést. A harmadik és negyedik díjat Tóth Szilvia és Kőműves Edina nyerte el, melye­ket Kriston Péter, a Mikszáthos Öregdiákok Köre elnöke adott át. Ötödik díjban Tóth Lilla részesült. A Veres Éva által felajánlott külön- díjat Bálint Nóra, a Petényi Anna által felajánlott különdíjat Nagy Marianna kapta. A diákzsűri által felajánlott díjat Orosz Gergely érde­melte ki Pásztó A koszorúzást követően a vá­rosi Teleki László Művelődési Házban, „Mikszáth” címmel dr. Praznovszky Mihály tartott elő­adást, melyben gazdagon és szí­nesen ecsetelte a nagy magyar író életét és munkásságát. Ez után került sor a Mikszáth szép- prózamondó-verseny döntőjére, ahol tíz mikszáthos diák lépett a színpadra. A verseny végén - mi­előtt a zsűri értékelte volna a pro­dukciókat - az elsős postafor- galmis szakközépiskolások letet­ték az esküt, melynek szövegét Horváth István igazgatóhelyettes mondta. Az esküt tévő diákokat köszöntötte Németh Róbert, a pásztói postahivatal vezetője is. Az eskütételt követően került sor a Mikszáth napi pályázatok eredményhirdetésére, ahol bio­lógiából Szappanos Kinga, ma­gyar irodalomból Orosz Gergely, informatikából Robotka Katalin, angol nyelvből Juhász Nikolet­ta, német nyelv I. kategóriában Tóth Gábor, német nyelv II. kate­góriában Nagy Martin nyert el­ső díjat. A Mikszáth szépprózamondó­verseny eredményhirdetése előtt dr. Praznovszky Mihály elismeré­sét fejezte ki az egész napos szín­vonalas rendezésért, a tanulók jó irodalmi választásáért. A .verse­nyen első díjat nyert Orosz Ger­gely, melyet Sisák Imre adott át. A második helyezett Tőgyi Ferenc lett, ő dr. Praznovszky Miháytól A rendezvény keretében a Ba­lassi és kora műveltségi vetélke­dőre is sor került, melyet a 14 csapatból a 10. A osztály négy­fős kvartettje nyert meg, a 11. F, a 13. F és a 10. B osztály előtt. A programban tudományos szekcióülések keretében termé­szettudományi, művészeti, an­gol és német nyelv, informatikai előadásokra került sor. ________g A z elsős postaforgalmis szakközépiskolások letették az eskü Horváth István igazgatóhe­lyettes segítségével m A kötet címlapján a csúcs megmászására indulók egy csoportja A Mikszáth-szobornál és -emléktáblánál Sisák Imre, Pásztó város polgármestere, országgyűlési képviselő és dr. Praznovszky Mihály, a Mik­száth Kálmán Társaság elnöke koszorúzott m

Next

/
Oldalképek
Tartalom