Nógrád Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-16 / 13. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap N Ó G R Á D MEGYE 2005. JANUÁR 17., HÉTFŐ Szól a harang a lavinaomlás áldozataiért Kétségtelen: az elmúlt években - kivált az 1944. január 13-i tragédia 60. évfordulója közeledtével - Salgótarjánban megpezsdült a lavinaomlás áldozataira való emlékezés folyamata. 2004 nyarán már második alkalommal rendeztek kegyeleti túrát Romániába, a Radnai-havasokbeli helyszínre, ott kopjafát állítottak, tavaly ilyenkor pedig itthon, a régi köztemetőben felavatták a szerencsétlenül járt tizennégy salgótarjáni és egy budapesti fiatalember emléktábláját is, amelyet a minap meg is koszorúztak. Az emlékidézés, -őrzés kiemelkedően jelentős mozzanataként ugyancsak a múlt héten mutatták be Szokács László „Tragédia a Nagy-Pietrőszon” című munkáját a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban. Bár e kötet is a 60. jubileumra jelent meg, a megírás terve - mint a szerző elmondta - már sokkal korábban, jelesül 1979a többiekkel menni a 2305 méter magas Horthy-csúcsig. Ez lett a szerencséje. Ugyancsak életben maradt dr. Varga Kálmán, aki kikriptájában van eltemetve. Egyikük - a háromgyermekes Orosz Imre százados - Budapesten a Farkasréti temetőben került végső nyughelyre. A „Sapkájukon havasi gyopár volt” című fejezet a mentésben kiemelkedő, de sajnos sikertelen munkát végzett hegyivadászokra - köztük Diczházy István századosra, a borsai laktanya parancsnokára - emlékezik Illésfalvi Péter hadtörténész. A „Mi volt az ok, hol hibáztak?” című fejezetben Szokács László, egy hegymászót, Neidenbach Ákost kérdezi. A válaszokból kitűnik, hogy A nagy érdeklődéssel kísért könyvbemutató közönsége FOTÓ: GYURIÁN TIBOR ben megfogalmazódott benne. Sakkozóként akkor járt Borsán, tehát abban a városban, ahonnan a tarjám síelők indultak kétszer sikeres, harmadszor végzetes útjukra. Ekkor kezdte el szisztematikusan gyűjteni a korabeli sajtóanyagot, a hivatalos és személyes dokumentumokat, az írásos és szóbeli visszaemlékezéseket, s bár a könyv vázlatát már 1983-ra kidolgozta, elkészülnie vele csak 2004-re sikerült. A kiadvány a könyvtárban bárki számára megismerhető, megvásárolható, azonban abban a különleges élményben,-amelyet Szokács László értelmezése, kommentárja okozott, csak azoknak lehetett részük, akik ott voltak a kiadvány premierjén. A szerző mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a tragédia bekövetkeztét csak a történelmi és társadalmi körülmények teljes ismeretében szabad és érdemes vizsgáim, beleélve magunkat a hat évtizeddel ezelőtti kor hangulatába. Ezért foglalkozott könyve első fejezetében a levente- és a síélet bemutatásával, a tarjániak sorozatos versenysikereivel, amelyeket kedvezően befolyásoltak a salgói menedékház melletti pályák. A 1942 januári túrát Szokács László az 1995- ben elhunyt Kimer Rezsővel való beszélgetés alapján rekonstruálta. A második, az 1943 tavaszi út a kötetben ifi. dr. Varga Kálmán ügyvéd, levente síszakoktató beszámolója, sokszorosított, közkézen forgott, fotókkal is illusztrált naplója alapján elevenedett meg. Ő volt az, aki - bár észlelte, hogy a Mosolygó-tó katlanában sível leereszkedni veszélyesebb vállalkozás magánál a csúcs megmászásánál - kiadta a jelszót: Jövőre feltétlenül eljövünk ide!” A tervből sajnos valóság lett és megkezdődött a felkészülés az 1944-es januári túrára. A „Ketten maradtak hírmondónak” című fejezetben Farsang János - aki 2001-ben hunyt el - meséli el, hogy ő lábfájás miatt nem tudott ásta magát a hóból és bár látta, hogy egy síbot karikája kiállt a vastag jégpáncélból, reménytelennek tartotta a segítségnyújtást és inkább a laktanyába, a hegyivadászokhoz igyekezett, hogy a többieket is menthessék. Sajnos, mint „A mentés küzdelmes órái” című fejezet többek között Zólomy László százados 1944 áprilisában megjelent tanulmánya alapján részletezi, hiábavalónak bizonyult minden igyekezet és következhetett a „Gyászol az ország, temet Salgótarján” című fejezet a gyászjelentésekkel, temetési fotókkal, részvétnyilvánításokkal. A lavina áldozatai közül Bocsa Mihály levente, Bagyinszky János tartalékos őrmester, Dombay Pál levente, Fehér Gyula tartalékos tizedes, Fényszarusi József levénte, Győré József tartalékos honvéd, Huszár Béla levente ifjúvezető, Juhász József tartalékos őrvezető, Kojnok István levente ifjúvezető kiképző, Vankó István levente, Vlacsil Béla levente ifjúvezető, Vlacsil József szintén levente ifjúvezető és Völgyvári Márton tartalékos őrvezető a salgótarjáni temetőben nyugszik. Liptay Pál leventeegyesületi elnök, tartalékos tüzérfőhadnagy édesapja mellett a református templom erőltetett volt a januárra tervezett túra, nagyon veszélyesnek bizonyult a terep. A tragédiában ; a szakember szerint politikai té- j nyezők is közrejátszottak: „Tömböt a háború, a leventék, a hon leendő védelmezői ebben az időben az érdeklődés középpontjá- j ban álltak... Küldetésnek érez- j ték, hogy a csúcson felállított keresztre Horthy Miklós kormányzó emléktábláját elhelyezzék.” j Rendkívül megható, torokszorító a „Sorsok, életutak” és az „Értük szól a harang” című fejezet, amelyben az elhunytakról és az 1999-ben, 87 éves korában Caracasban meghalt dr. Varga Kálmánról olvashatók nacioná- lék, visszaemlékezések. A kötet rövid, „Utóhang kérdőjelekkel” című eszmefuttatással „zárul, amelyben Szokács László egyelőre - s talán végleg - megválaszolhatatlan kérdésekre keresi a feleletet: Mi indokolta az újabb januári hegymászást? Hogyan lehetett ily módon hadtest síbajpok- ságra készülni? Terheli-e és milyen felelősség dr. Varga Kálmánt? Különösen figyelemre méltó az utolsó kérdésre megkísérelt válasz a szerző részéről: „Kihívták a sorsot? Mondhatjuk, igen. Fiatal életek estek áldozatul egy kellően át nem gondot elhatározásnak. Ehhez még háború sem kellett. Csak az a hibás felfogás, amely mindig kísérti az embert, hogy tud uralkodni a természet erőin. S bár manapság egyre fogyatkozik az elhatak családtagjainak, rokonainak száma, emléküket a tanulságokkal együtt ma is fájdalom kíséri, s erre mai napig nem adhat gyógyírt minden fájdalmak orvosa, az idő...” A köszönet és az elismerés , hangján kell szólnunk kollégánk, j lapunk egykori vezető munkatár- | sa, Szokács László energia- és időigényes, alaposan dokumentált vállalkozásáról, amelyben méltó módon állít emléket az egyik nagy salgótarjáni tragédia : szereplőinek. CSONGRÁDY BÉLA Rendőrkézen a rablótrió Nem szokványos, és a megyeszékhelyre nem jellemző bűn- cselekmény eredményes felderítéséről számoltak be minap a salgótarjáni rendőrkapitányságon megtartott sajtótájékoztatón. Az összehangolt munka meghozta az eredményét, a háromtagú rablóbandából kettőnek az előzetes letartóztatását, egynek pedig a lakhelyelhagyási tilalom bevezetését kezdeményezte a rendőrség az ügyészségnél. NMH-Információ- Tavaly októberében kezdődött, hogy Salgótarján belvárosában elsősorban idős asszonyok sérelmére követtek el táskalopást - kezdte Koncsek Zoltán őrnagy, a salgótarjáni rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője az eset ismertetését. - Ez önmagában nem egy súlyos bűncselekmény, de ha eközben erőszakot alkalmaznak, vagy védekezésképtelen állapotot idéznek elő, például lefogják az áldozatot és úgy veszik el értékeit, az már rablásnak minősül. A hét elejétől kezdve úgy szerveztük a bűnügyi állomány munkáját, hogy jóval több rendőr tudjon reagálni, ha hasonló történik, mert elharapódzott ez a fajta bűnelkövetési módszer. Ennek eredményeként szerdán este tíz rendőr dolgozott a város biztonságán az éjszaka folyamán, ezúttal eredményesen. Amint azt Koncsek Zoltán elmondta, a salgótarjáni Munkácsy úton egy hölgyet egy férfi két kezénél megfogott, védekezésképtelen állapotba helyezte, míg társa a vállára akasztott táskát letépte, elszaladt vele a közelben parkoló gépkocsihoz és elhajtottak. Később megtudták, hogy ezek az elkövetők nem salgótarjániak: közrejátszott a szerencse is, mert az elkövetők nem hagyták el azonnal a várost, itt maradtak a centrumban. Az előző napon hasonló módon elkövetett rablás során szerzett élelmiszercsekkel akartak vásárolni, de a járőrautóban ülő sértett felismerte őket.- A járőr ruházatátvizsgálást végzett, ennek során az előző napi rablás sértettjének személyi igazolványát is megtalálták, így előállították őket a rendőrkapitányságra - folytatta az őrnagy. - A kihallgatások során derült ki, hogy ez a csapat Mátranovákról szerveződött, van egy mátraszelei tagja is. Pénzszerzés céljából kimondottan arra specializálódtak, hogy idős asszonyoktól vegyék el értékeit. Cselekményüket a nyomozás jelenlegi adatai szerint 2004 december közepe óta űzik. Négy sértettet sikerült feltérképeznünk eddig, ebből háromnak a személyazonossága ismert, a negyediket még keressük: az ő esetében a Balassi megyei könyvtár közelében történt a táskarablás. Több tárgyi bizonyíték került elő a házkutatás során, minden bűncselekményből megkerült valami: táska, személyi igazolvány, pénztárca, ami arról is árulkodik, hogy nem kimondottan profi elkövetőkkel állunk szembe. Három személyt vettünk őrizetbe, közülük a 18 és a 20 éves férfi esetében kezdeményeztük az ügyészségnél az előzetes letartóztatást. A harmadik személy egy 25 éves nő: nála a lakhelyelhagyási tilalom bevezetését kezdeményezzük, mert 5 hónapos terhes és két kiskorú gyermeke van. Az osztályvezető elmondta azt is, hogy a nő volt a csapat szervezője: felvett egy kétes kamatos pénzt, amit nem tudott visszafizetni, és ezen a módon akarta tartozását rendezni. A két férfi ellen jelenleg is folyik lopás miatt büntetőeljárás. Azt, hogy megvalósult-e a kiskorú veszélyeztetése, és eljárást indí- tanak-e az anya ellen, a vizsgálat feladata lesz kideríteni, ugyanis az eddigi adatok szerint a kiskorú gyerekeket is bevonták a bűncselekményekbe. A rablótrió ellen jelenleg négyrendbeli csoportos rablás bűntett megalapozott gyanúja miatt folyik az eljárás. HEGEDŰS Mikszáth-nap Pásztón A fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola a hagyományoknak megfelelően ez évben is megrendezte a „Mikszáth-napot”. A program koszorúzással kezdődött Ágasváry Lajos és Csohány Kálmán pásztói temetőben lévő sírjánáL Az iskola parkjában lévő Mikszáth-szobornál és emléktáblánál koszorúzott Sisák Imre, Pásztó város polgármestere, országgyűlési képviselő és dr. Praznovszky Mihály a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke. Az iskola nevében Herczegné Varga Ilona igazgató és Csohány Kálmánná helyezte el a megemlékezés virágait. vette át az elismerést. A harmadik és negyedik díjat Tóth Szilvia és Kőműves Edina nyerte el, melyeket Kriston Péter, a Mikszáthos Öregdiákok Köre elnöke adott át. Ötödik díjban Tóth Lilla részesült. A Veres Éva által felajánlott külön- díjat Bálint Nóra, a Petényi Anna által felajánlott különdíjat Nagy Marianna kapta. A diákzsűri által felajánlott díjat Orosz Gergely érdemelte ki Pásztó A koszorúzást követően a városi Teleki László Művelődési Házban, „Mikszáth” címmel dr. Praznovszky Mihály tartott előadást, melyben gazdagon és színesen ecsetelte a nagy magyar író életét és munkásságát. Ez után került sor a Mikszáth szép- prózamondó-verseny döntőjére, ahol tíz mikszáthos diák lépett a színpadra. A verseny végén - mielőtt a zsűri értékelte volna a produkciókat - az elsős postafor- galmis szakközépiskolások letették az esküt, melynek szövegét Horváth István igazgatóhelyettes mondta. Az esküt tévő diákokat köszöntötte Németh Róbert, a pásztói postahivatal vezetője is. Az eskütételt követően került sor a Mikszáth napi pályázatok eredményhirdetésére, ahol biológiából Szappanos Kinga, magyar irodalomból Orosz Gergely, informatikából Robotka Katalin, angol nyelvből Juhász Nikoletta, német nyelv I. kategóriában Tóth Gábor, német nyelv II. kategóriában Nagy Martin nyert első díjat. A Mikszáth szépprózamondóverseny eredményhirdetése előtt dr. Praznovszky Mihály elismerését fejezte ki az egész napos színvonalas rendezésért, a tanulók jó irodalmi választásáért. A .versenyen első díjat nyert Orosz Gergely, melyet Sisák Imre adott át. A második helyezett Tőgyi Ferenc lett, ő dr. Praznovszky Miháytól A rendezvény keretében a Balassi és kora műveltségi vetélkedőre is sor került, melyet a 14 csapatból a 10. A osztály négyfős kvartettje nyert meg, a 11. F, a 13. F és a 10. B osztály előtt. A programban tudományos szekcióülések keretében természettudományi, művészeti, angol és német nyelv, informatikai előadásokra került sor. ________g A z elsős postaforgalmis szakközépiskolások letették az eskü Horváth István igazgatóhelyettes segítségével m A kötet címlapján a csúcs megmászására indulók egy csoportja A Mikszáth-szobornál és -emléktáblánál Sisák Imre, Pásztó város polgármestere, országgyűlési képviselő és dr. Praznovszky Mihály, a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke koszorúzott m
