Nógrád Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 278-303. szám)

2004-12-31 / 303. szám

ül LitV Lit a nógrád megyei hírlap melléklete 2004. DECEMBER 31., PÉNTEK | A Nógrád Megyei Múzeumok 2003-2004-es - egyébként XXVII-XXVIII.-ként sorszámozott - évkönyve jelent meg a kö­zelmúltban. A bevezető dolgozatot - a salgótarjáni múzeum negyvenöt évvel ezelőtti megnyitására emlékezvén - Kovács Anna igazgató írta oly módon, hogy Nagy Ivánt (1824, Balassa­gyarmat - 1898, Horpács), a gyarmati székhelyű Nógrádvár- megyei Múzeum megalapítóját, a XIX. századi történettudóst állította mintát adó, hiteles alkotó személyiségként, követendő erkölcsös emberként a mai „látogatóbarát és műtárgycen­trikus” múzeumi szervezet kollektívája elé. Helyes döntés volt az úgymond „évfordulós köszöntés helyett” Nagy Iván portréjának néhány vo­nását megrajzolni, életútjának, munkásságának jellegzetességeit bemutatni. Sokoldalú életművéből kiemelhető ugyan a genealógia, a családkutatás, de a történelem és segédtudományai mellett a nyelvé­szet, az irodalom- és művelődés- történet, a régészet, a régiségtan tárgykörében is figyelemre méltó tevékenységet folytatott. Mégis Ko­vács Anna - jó érzékkel, dicséretes módon - a Nagy Iván által hátraha­gyott szemléletmódra - a tudomá­nyos szakszerűségre és következe­tességre, a széles látókörre, a nem­zeti múlt megbecsülésére és szere- tetére, az európai fejlődésre való kitekintés-igényre, az ismeretek, értékek megőrzésének, hagyomá­nyozásának, átörökítésének szán­dékára, a valóságot felelősséggel, elhivatottsággal alakító magatar­tásformára - helyezte a hangsúlyt amint írása találó mottójától - „A múltakból tanulj, a jelenben pedig a jövőnek élj!” - a költői zárókérdésig - „Kell- e több végső tanulságul és például nekünk, ké­sei utódoknak, a Nógrád Megyei Az egyházasgergei templom reneszánsz szent- ségtartója 15034ml Múzeumi Szervezet munkásai­nak?” - eljutott. A tanulmányok sorát az év­könyvben Szvircsek Ferenc „A nóg­rádi szénbányászat újjáépítésének időszaka 1945-1949” című írása nyitja meg. A helyi gazdasági je­lenségek, folyamatok szakavatott ismerőjeként számon tartott ipar­történész, muzeológus energiái­nak jó részét a nógrádi szénme­dence - amelyik a XIX-XX. század fordulóján az ország egyik legje­lentősebb bányavidéke volt és ki­munkálta több település mai arcu­latát, megalapozta Salgótarján vá­rossá, megyeszékhellyé válását - történetének kutatására, feltárásá­ra fordította. 1976-tól publikált rendszeresen bányászattörténeti vonatkozású cikkeket. Tudatos, szisztematikus tevékenységének gyümölcseként 2000-ben napvilá­got látott egy tekintélyes terjedel­mű - csaknem nyolcszáz oldalas - kötete, „Bányászkönyv” címmel. Abban a szerző a bányászati nyersanyagkutatás és a bányamű­velés megyei históriáját nagyjá- ban-egészében a második világhá­ború végéig dolgozta fel. Már ak­kor tervezte, hogy folytatásként a nógrádi szénbányászat államosí­tás utáni történetéről, a lendületes fejlődés örömeiről, a visszavonu­lás, majd a felszámolás gondjairól, a bányamunkások életének válto­zásairól ad majd számot. Leendő újabb kötete egy részletét tette köz­zé itt, az évkönyv történelmi rova­tában. Ugyanitt kapott helyet töb­bek között Suba János „Az első (1938/39-es: Cs. B.) magyar-szlo­vák határ leírása” című írása, to­vábbá Balogh Zoltán értékezése a Nógrádi Történeti Múzeum tárgyi gyűjteményében őrzött nagyoro­szi céhek és egyesületek zászlói­ról, illetve Hart Tamás munkája a balassagyarmati szőlő- és borter­melés történetéről. Rendkívül gazdag és széles kö­rű érdeklődésre tarthat számot a. művészettörténeti rovat. Kazarecki roly, Mol­nár Ildikó, Hír János, Pászti And­rea és má­sok tollából született ta- nulmá- nyok. Kö­zülük köz- érdeklő- dést talán leginkább - jellege mi­att - Kapros Iványi Ödön festménye: Zűrös sakktábla (A Nógrádi Történeti Múzeum tulajdona) Márta és Lengyel Ág­Noémi „A gótikus és a reneszánsz nes írása válthat ki a nógrádi textil­stílus együttélése Nógrád és Bor- kultúrában is meghonosodott má­sod megye templomépítészeté- tyó kézimunkákról, illetve a szak­ben” című dolgozata megannyi új rális ponyvanyomtatványok sajá- ismeretet nyújt azoknak, akik töb­bet szeremének tudni a tereskei, az egyházasgergei és az alsópeté­nyi római katolikus templom jel­lemzőiről, jó néhány különleges­ségéről. Egészen biztos szívesen olvassák a művészetbarátok, a tár­latlátogatók Matits Ferenc, K. Peák Ildikó és Shah Gabriella szakmai­lag hiteles, ugyanakkor élvezetes írását Fayl Frigyes, illetve Iványi Ödön egykori salgótarjáni festő­művészekről, valamint a Csohány Kálmán grafikusművész által megalapozott pásztói képzőművé­szeti gyűjteményről, hiszen sokan élnek még a nevezettek barátai, kortársai. Nyilván nehezebb műfa­jú, elsősorban szakmai köröknek szánt olvasmányok a régészeti, a néprajzi és a természettudományi tárgyú, Vaday Andrea, Tankó Ká­„Zsidó emlékek Losoncon” című opusa, valamint Bozó Gyula - az évkönyv XXIV. kötetében megje­lent - naplójának folytatása, amely arról mesél érdekfeszítően, hogy miként látta egy egyetemista Buda­pesten az 1956 október végi napo­kat. Egy évvel ezelőtt hunyt el Hídváry István, a Nógrádi Történe­ti Múzeum volt munkatársa. A csa­lád, a barátok, a múzeumi szerve­zet gyászát a temetésen Praznovsz- ky Mihály tolmácsolta. Beszédét az évkönyv az utókornak is meg­őrzi. A múzeumi évkönyv legújabb kötetét Matits Ferenc, Bagyinszky Istvánná és Győriné Mojzes Anikó szerkesztette. A tartalmas kiad­vány - amely a Polár Stúdió gondo­zásában jelent meg - címlapja ez­Hímzett matyó mintás diszlepedö Karancsságon. (A balassagyarmati Palóc Múzeum gyűjteményéből) tosságairól, a palóc népi vallásos­ságban betöltött szerepükről.' „Közlemények” címszó alatt lá­tott napvilágot Puntigán József úttal is Presits Antal borítótervével készült, ezáltal őrizve hagyomá­nyos, megkülönböztető kiilcsínét. CSONGRADY BÉLA Mindig meg tudtuk különböztetni az értéket a talmitól” Bő két évtized leforgása alatt megtízszerezte tagjainak szá­mát a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület salgótarjáni tag­csoportja. S ez a tény sejtteti, hogy a város legnépesebb civil szervezete rendkívül vonzó, tartalmas és önmagán túlmutató időtöltésről tud számukra gondoskodni. NMH-INFOFtMÁCIÓ Ennek az lehet a titka, hogy mindazzal, amit nyújtanak, azt a fiatal-nyugdíjas réteget célozzák meg, amelynek igényeit remekül teljesítik. Működésének különö­sen figyelemre méltó vonása, hogy valamilyen módon az érté­kekhez kapcsolódik csaknem minden, amit tesz. Egyrészt hoz­zásegít azok megismeréséhez, te­vékeny részt vállal megőrzésük­ben, nem utolsósorban úgy a sző­kébb pátriában, mint az ország­ban népszerűsíti is azokat. A több mint háromszáz főt számláló tagcsoport a közelmúlt­ban értékelte idei munkáját, mi­nek kapcsán egy kicsit a korábbi időre is visszatekintettek. Hagyo­mányaikat megtartva, s nagy gon­dot fordítva arra is, hogy minden támogatónak kifejezzék köszöne- tüket, bensőséges ünnepséggel ör­vendeztették meg a tagokat, ven­dégeket. A terítékről ezúttal sem hiányzott a vezetőség kis, szívből jövő ajándéka, s mint minden év­ben, most is gyúltak gyertyák az elhunytak emlékére. Braun József az elnöke a szer­vezet vezetőségének, titkára pedig Nándori Ferencné, aki értékelésé­ben azt foglalta össze, miből tevődik össze az a tevékenység, ami* ennyi embert tartósan magához vonz. Minde­nekelőtt elmondta, a megalakulás óta minden klubtag fontosnak tartja a kitűzött céloknak való megfelelést. Nyilvánvalóan meg­könnyíti ezt az, hogy az éves prog­i ramok összeállítása lénye­gében csapatmunka, te­hát a különböző kérések, igények reális össz­hangját teremtik > meg. A realitás egy­részt az anyagi le- f hetőségek talaján maradást jelenti, mert vannak ugyan támogató- ik, de pályázni egyelőre nincs le­hetőségük. (Ter­vük, hogy az el­következendők­ben módját ejtik ennek is.) Tag­díjakból, illet­ve önkölt-' T ségen mű- I ködnek. A f legszebb [ tájak meg- \ ismerése, f az isme­retgyarapí­tás és - ■ rendsz­erezés j minden j lehető- I '4 :A erdőmémök tiszteletére. Dolgoz­tak a Petőfi-kunyhónál, a Karancs- kilátónál, a Báthory-szobomál, a besztercei szabadidőparkban hét tölgyfát ültettek. És még tovább le­hetne folytatni a sort. Ez a „kissé korosodó csoport” folyamatosan megtalálta a felada­tot - s végezte azt, amíg mások át nem vették tőle - mert amint Nán­dori Ferencné fogalmazott, „mindig meg tudtuk különböz­tetni az értéket a talmitól”. 2004-ben több belföldi és né­hány külföldi kiránduláson vettek részt, felejthetetlen él­ményeket gyűjtve. Felkerestek számtalan múzeumot, műemlé­ket, templomot, emlékhelyet. Nagy kihívásnak tekintették és rendkívül sok energiát bele­fektetve nagy körültekintéssel szervezték meg az országos vezetői találkozót, melyen negyvenöt klub képviseltet­te magát. Olyan progra­mot állítottak össze, amelyben a város és a megye nevezetességei­nek megmutatása egy­aránt szerepelt, s mindezt a szíveslátás­sal, a vendégmarasz­taló ellátással körítet­ték. Sikeresen helyt­álltak ezúttal is. Bra­un József és Nándo­ri Ferencné utó­lag is köszöne­A csoport tagjai tevékenykedtek a salgótarjáni Báthory­szobomál is FOTÓ. GÓCS ÉVA (ARCHÍV) ségének felkutatása, megadása mellett kezdettől, a környezetért is tesznek. Felújították a monográ­fiaíró Mocsáry Antal sírját, emlék­táblát helyeztek el Borbás Vince botanikus, illetve Tuzson János tét fejezte ki ezért a tagoknak, a városveze­tésnek, Dóra Ottó megyei köz­gyűlési elnöknek és az év folya­mán adott többféle segítségért másoknak is. __________________________________________[HAJ.) J Ó MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ez a mártás, viselni fogja a nevem, akkor is ha én már nem leszek. ” Szerencsés nyertesünk: Juhász Tibomé Kishartyán, Dózsa u. 46. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb január 6-ig juttassák el szerkesztőségünkbe! Egy évkönyv műhelyében: múltkutatás, jövőformálás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom