Nógrád Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 278-303. szám)

2004-12-31 / 303. szám

2004. DECEMBER 31., PÉNTEK É V F O R DÚLÓ Nógrád Megyei Hírlap - 5. oldal Huszonöt év hozománya - Salgótarjántól Puerto Ricóig Negved évszázada húzza, a talpalávalót a Dűvő népzenei együttes Fennállásának huszonötö­dik évét ünnepelte nemrég a Dűvő népzenei együttes. Az egész estét betöltő rendezvé­nyen többen vendégszere­peitek és a színpadon húz­ták a talpalávalót az egykori dűvős tagok is. NMH-információ- A történet még 1979-ben kez­dődött. Néptáncos pályázatot írtak valamivel később a testvérem, Hrúz Szabolcs. A zenekar életében 1987 fordulópont volt. Orbán György és Oszvald György kivál­tak a csapatból, viszont menet közben hozzánk csatlakozott még Szabó István. Az elkövetkezendő brácsázik. Andrássy Ferenc cim- balmozik, de tekerőlanton és nagy­bőgőn is zenél. Hrúz Szabolcs prí­más, hegedűn játszik, ugyanúgy, ahogy Hrúz Dénes, vagyis én is.- Milyen díjakkal büszkélked­hetnek?- Az országos díjak közül meg­kaptuk a Népművészet Ifjú Meste­re címet, valamint kétszeres kiváló együttes vagyunk. A megyei Ma- dách-díj mellett a városi Pro Űrbe, valamint Pro Arte-díjakat is ne­künk ítélték már. Ehhez kapcso­lódva szeretném elmondani: na­gyon nagy megtisztelés volt szá­munkra, hogy a jubileumi ünnep­ségünkön Puszta Béla, Salgótarján polgármestere mondott köszöntőt. Jó érzéssel töltött el bennünket, hogy a beszédéből kitűnt, követi a ...és most egy kis sziget vagyunk Európa kö­zepén, de a zenénk, a folklórunk annyira ismert, hogy szinte nincs is a Földnek olyan szeglete, ahová magyar népzene ne jutott volna már el.- Hány hanghordozójuk jelent meg eddig?- A nyolcvanas évek végén volt bakelit nagylemezünk, két kazet­tánk is megjelent, hat CD-nk, kettő az Egyesült Államokban.- Tanítványok is voltak az évek gyűjteni. Az alkotás ott jelenik meg, hogy színpadra rendezzük, összeválogatjuk a dallamokat. Ezt a zenét nem lehet a boltban kot­tán megvásárolni. Utazni kell, helyszínekre menni. A mi szak­mánkban a művészet, hogy meg­tanuljuk az úgynevezett „adat­közlőktől” a dalokat. Mi például nagyon sokat járunk a felvidékre, Gömörbe, egészen Kassáig. Össze kell gyűjteni azoktól a zenészek­től, elsősorban cigány zenészek­somn. A Duvo egykoron... ki, melyet Mlinár Pál és családja megnyert. Zenekar nélkül nem működik a tánc sem, a kettő együtt az igazi - kezdte a visszaemléke­zést Hrúz Dénes, a Dűvő vezetője. - Szabó Gáspár zeneiskolai tanár (aki nekem is a tanárom volt), Ko­dály Zoltán növendéke egy olyan indíttatást érzett, melyből kis idő múlva, 1979 októberében összeállt egy népzenei együttes. Mellésze­gődött Oszvald György, majd Or­bán György, aki Békés megyéből nősült Salgótarjánba. Ő volt az, aki először mutatta meg az erdélyi stí­lust. Pásztóról Babják György csat­lakozott még az együtteshez. Én 1981. március 16-án kerültem a években kialakultak az állandó ze­nésztársak, csak Szabó István hagyta el a csapatot. A bőgősökkel volt mindig egy kis „problémánk”, mert ők sokszor váltották egy­mást. Most viszont már azt tudom mondani, hogy tényleg kialakult az együttesünk. Közös céljaink vannak, a Dűvő az életünk és a kö­zeljövőnk. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy egy népzenei együt­tes 25 évet megélt. Sok támogatást kaptunk többek között Salgótar­ján megyei jogú várostól is, de a negyed évszázadon keresztül saját magunkat menedzseltük. Ez rész­ben jó, részbe nem. Jó, mert oda megyünk zenélni, ahová mi aka­ink jó előre megvannak. Már azt is tudjuk, hogy augusztus elején ismét Amerikába megyünk. Ja­nuár 20-30-a között Hollandiá­ban leszünk egy turnén, ami azért is lényeges, mert a Magyar Állami Népi Együttest is ugyan­arra a rendezvényre hívták meg. Együtt dolgozunk a Nóg- rád táncegyüttes­sel és a Jászsági népi együttessel, így velük is fellé­pünk majd.- Van olyan ese­mény, ami kiemelke­dik a huszonöt év törté- _ nései közül? 1 % - Igen, van. Több is. Egyik nagy büszke­ségem a Népmű- i vészét Ifjú Mes- \ tér cím, melyet még Marti Györgytől k a p ­Színpadon a Mlinár család csapatba, melynek 1987 óta va­gyok a vezetője.- Mindenki részt vett a jubileu­mi műsoron, aki egykoron az együttes tagja volt?- Negyed évszázad telt el, mi­óta megalakult a Dűvő. Nagyon nehéz volt összehozni, hiszen október közepén jöttünk haza egy két hónapos turnéról. Még­is úgy gondoltuk, hogy minden­féleképpen 2004-ben kell meg­ünnepelnünk a 25. évfordulón­kat. Szinte mindenkit sikerült a jubileumi műsorra összehívni, egyedül Babják György az, aki­ről semmit sem tudunk. Vi­szont a többiek, a régi tagok, az egykori növendékek mind­mind eljöttek és velük együtt zenéltük át az estét.- Térjünk vissza a 80-as évek ele­jére!- 1982-83 táján „feldúsult” a csapat. Kibővült Andrássy Ferenc­cel és Juhász Zsolttal. Őket követte runk, viszont a 25 év alatt nem volt még olyan alkalom, hogy ne fogadtunk volna el felkérést egy- egy városi vagy megyei ünnepség­re.- Jelenleg kik a Dűvő tagjai?- Terék József, aki bőgőn játszik, de emellett fúvós hangszeren is. Tóth Gergely saját nevelésünk, ő pályafutásun­kat.- Hol, mi­lyen országok­ban léptek fól a negyed évszá­zad alatt?- Nagyon sokfelé jár­tunk. Mond­hatnám azt is, hogy Salgótar­jántól Puerto Ricóig. Tény, hogy olyan he­lyeken voltunk, ahová a zene, a Dűvő nélkül nem jutottunk volna el. Rengeteget utaztunk. Magyarországon is sok­felé jártunk, de határon túl is szép számmal léptünk fel. Sokat jár­tunk Hollandiában, Luxemburg­ban, de az Egyesült Államokba is már kilencedszer vagyunk meg­hívva. Érdekes, hogy szinte csak- Igen, voltak. Többek között Lenkó Péter a Kincsér zenekarral, a Tücsök zenekar, valamint a kazári Kabar zenekar. Ők is „bizonyít­ják”, hogy nagyon komoly munka folyik a Dűvőn belül. Emellett a Váczi Gyula Művészeti Isko­lában népzene táncszakon is tanítunk Andrássy Fe­renccel. Leg­utóbbi sike­rünk, hogy a művészeti isko­lás növendéke­ink bejutottak a gödöllői orszá­gos népzenei versenyre. Ők öten vannak és a legnagyobb kor­osztályban versengő csapatok kö­zött vesznek részt a versenyben. Megemlíte­ném még, hogy a testvérem, Szabolcs Kazá­ron tanít, Tóth Gergely Gödöl­lőn, Terék Jó­zsef pedig Nagykátán.- Vannak sa­ját szerzemé­nyeik? Olyan szempontból, hogy mi „sze­rezzük be” őket, mi járunk tői, akik még foglalkoznak zené­léssel, ismerik a nótákat. De Er­délybe is járunk, a Maros folyó mentén, Kolozsvár környékén is szoktunk gyűjteni. Ez egy nagyon fontos része az egész népzene­mozgalomnak, mert sajnos meg­halnak azok, akik még emlékez­nek a nótákra. Lassan majd már hozzánk, a mi korosztályunkhoz fognak a fiatalabbak, hogy tőlünk gyűjtsék be a dalokat.- Milyen rendszerességgel pró­bálnak?- Próbálni otthon kell. Minden­ki egyénileg próbál, aztán a tánc­házban, vagy egy-egy fellépés al­kalmával összepróbáljuk a dalla­mokat. Persze, ha valami alkalom­ra készülünk, akkor összejövünk, de főleg egyénileg próbálunk.- Milyen új tervek vannak az új évben?- Szeretnénk kiadni egy új CD-t, a hetediket. A programja­tunk, aki a leghíresebb és legna­gyobb gyűjtője volt Kodály Zol­tán, valamint Bartók Béla után a folklórnak. Nagyon jólesett, hogy megkaptuk a Madách-dí­jat, de a többi elismerésre is büszke a csapat. Legnagyobb élmények viszont az utazások. Mexikó, Puerto Rico, Izrael, Ciprus... Nemcsak világot lá­tunk, de találkozunk érdekes, különleges emberekkel és ma­gyarokkal is. A jubileumi műsor után az emberek fölálltak és tapsoltak. Ez egy igen jó kritika és arra ösztönöz bennünket, hogy még tovább zenéljünk. Számtalan ember állít meg en­gem is az utcán, olyanok, akiket nem ismerek, hogy gratuláljon. Ezek a nagy élmények, melye­ket nem cserélnék fel semmi másra - zárta szavait Hrúz Dé­nes, a Dűvő prímása. JUHÁSZ ANITA Lenkó Péter és kísérete A Dűvő saját nevelése a Tücsök zenekar

Next

/
Oldalképek
Tartalom