Nógrád Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 278-303. szám)

2004-12-13 / 288. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2004. DECEMBER 13., HÉTFŐ Pokolra szálltak az angyalszárnyak Kiállítás és könyvbemutató SZÉCSÉNY A karácsonyi könyvpiac egyik slágere a nemrégiben megje­lent Angyali történetek a pokolból cimű történetgyűjte­mény, amely Vujity Tvrtko e témájú sorozatának ötödik da­rabja. Aki ismeri a TV2 Naplójában időről időre feltűnő Pulitzer-díjas riporter munkásságát, vagy az előző négy könyv (Tizenkét pokoli történet, Újabb pokoli történetek, Utolsó pokoli történetek, Pokoli történetek különkiadás) egyikét végigolvasta, tudhatja: ismét szívszorongató, meg­döbbentő, ugyanakkor nem egyszer lélekemelő története­ket mesél el nekünk a szerző saját szemszögéből, hamisí­tatlanul újra végigélve minden leírt szót.- Emlékszik még arra, hogy mi mit az első dobg, amit megörökí­tett életében1- Igen, Pécsett, a Mecsek cuk­rászda előtt, a Hunyadi-szobornál galambokkal vagyunk édesapám­mal. Ötéves voltam, édesapám le­fotózott fagylalttal a kezemben, én pedig lefotóztam apukámat. Na­gyon homályos lett a kép. Utána megkérdeztem, hogy honnan tud­NMH-exkluzív- Pokoli történetek néven jelent meg eddigi négy könyve, mígaleg- újabb az Angyali történetek a po­kolból címet kapta. Ez azt jelenti, hogy a most megjelent kötet isaPo- koü-sorozat folytatása, vagy egy új sorozat kezdete? - faggattuk Vujity Tvrtkot.- Hét könyvem jelent meg, eb­ből öt a Pokoli történetek-sorozat- ban, s a mostani is ennek a soro­zatnak a része. Az Angyali annyi­ban más, mint a korábbiak, hogy bár a világ legszömyűbb részeiről, például a világ egyik legnyomorú­ságosabb országáról, Sierra Leoné­ról szól, mégis a pokol legmélyén pécsi barátom, Kandech Evdyne - akit én az utcánkból, más a Megasztárból ismer - rátalál az édesapjára, akit még sosem látott, s akiről annyit tudtunk, hogy el­tűnt, sőt, sajnos nem volt elképzel­hetetlen az sem, hogy meghalt. Nos, ők itt, a háború sújtotta or­szágban találkoztak életükben elő­ször. A többi történet is hasonlóan izgalmas, kalandos, de mindnek happy end a vége, ezért kapta az Angyali történetek címet.- Kicsit áthallásos is ez a cím, hi­szen karácsony előd került a köny­vesboltokba A karácsonyfa alá pont jó lesz...- Amikor anno a Tizenkét poko­li történet kéziratával egy meat ki­adót megkerestem, egyik sem vál­lalta a kiadását. Most, hogy decem­ber 10-én az ötödik könyvvel átlép­tük a félmilliomodik eladott pél­dányt Magyarországon, küldtem nekik egy karácsonyi üdvözlőla­pot. A könyveimet egyébként gyakran dedikálom is, s megdöb­bentő, hogy ilyenkor amit aláírok, születésnapokra, de leginkább ka­rácsonyra kérik rokonoknak, is­merősöknek, barátoknak.- Könyve elején úgy írta Ágika emlékére és angyalkáinak aján­lja könyvét, de kifejezetten Evelyne története miatt ült újra írógéphez.- Ágika egy tizenkét éves kis­lány, aki szinte a kezeim közt halt meg, Evelyne története pedig akár egy kedves bulvártörténet is lehet­ne, apaként mégis életem egyik legmeghatározóbb élménye, hogy egy lány egy távoli, nyomo­rúságos ország legmélyén életé­ben először találkozik az édesap­jával. Ez számomra is annyira megható pillanat volt, hogy - nem szégyellem - elsírtam magam. A könyv persze más, mint a film, a filmben kevésbé vannak benne a saját érzéseim, a könyvváltozat amolyan napló is. A fiaimnak ké­szítem ezeket a „napló-könyve­ket”, hogy tizenöt-húsz év múlva majd megtudják, milyen volt a vi­lág. Evelyne története volt annyira meghatározó számomra, ami mi­att úgy éreztem, hogy vannak olyan történetek, amelyek olyan embereket mutatnak be, akik a pokolban is helytállnak. Továbbra is példaképeket, hétköznapi hő­söket szeretnék állítani az embe­rek elé ezen könyvekkel és törté­netekkel, akik nem feltétlenül sztárfodrászok, sztárműkör- mösök, sztárénekesek, vagy sztámyugdíjasok, hanem olyan emberek, aldkről kevesebbet tu­dunk, mégis fantasztikus dolgo­kat visznek végbe. Őket szeret­ném reklámozni.- Látni, hogy még most, hóna­pokkal a történetek papírra vetése után is megérinti egy-egy szereplője sorsa Hogyan tud ebből kikapcso­lódni?- Nem kell ebből kikapcsolód­ni. Büszke vagyok ana, hogy ha le­megy egy filmem a tévében más­nap, vagy évek múlva is nagyon jó barátja maradok a főhősnek. Min­den embertől sokat tanulok, mind­egyikük gazdagította az életemet. Ákár pozitív, akár negatív élmény ér általuk, abból én épülök, meg­próbálok tanulni belőle, s erősebb leszek. Nem kell távolságtartónak maradnom, nem kell, hogy elfelejt­sem ezeket. ja, hogy melyiket csinálta ő és me­lyiket én, amire azt a logikusnak tűnő választ adta, hogy a homályo­son van ő, az élesen pedig én.- Van olyan pillanat, kép az éle­tében, amü óriásplakáton hirdetne az országban-világban, hogy min­denki lássa?- Hogyne, például a fiaim szü­letésének pillanata, vagy egy kis képzavarral amikor az utolsó ma­gyar hadifogoly megszólalt és azt mondta, hogy „Piroska és a far­kas, hetvenméteres házat gyár­tottunk téglakemencével”. Ami­kor ezt kimondta, velem madarat lehetett volna fogatni, hiszen vé­gigutaztuk a világ legszömyűbb régióját a volt Szovjetunió terüle­tén, Tatárföldön álltunk egy em­berrel szemben, aki napok óta nem szólalt meg, már biztos, hogy nem magyar, már biztos nem hadifogoly, biztosak vol­tunk benne, hogy kudarcra ítél­tetett az „expedíciónk”, s akkor kimondta ezeket a szavakat - hát tényleg madarat lehetett volna fogatni velem.- Mintha azt írta mlna egyik könyvében: nem ő, Torna András az utolsó magyar hadifogoly, de hogy ki az, azt soha nem árulja el A Torna András körük médiavihar miatt?- Nem, hanem az ő személyes sorsa, beállítottsága, életútja miatt.- Említette a hétköznapi hősö­ket, akiknek a Hdköznapok Hőse díjat hozták létre feleségével, Zsolnay Gyöngyi kosárlabdázóvaL Mi az - természetesen az anyagi el­ismerésen és a pillanatnyi figyel­men kívül - amit ez a dm nyújtott az eddigi három díjazottnak?- Az első díjazott a tizenkét éves Aranyosi Gergő volt, aki azt kérte ajándékba, hogy mentsék meg a szemét, mert teljesen vak. Ma egy olvasógép segítségével tud olvasni, három nyelvet tanult meg azóta. Több hónapjába kerül egy könyv elolvasása, de megteszi, amit csak megtehet, fantasztikus példát mu­tat embertársainak. A második év­ben Kovács György kulcsmá­solómester és Pásztory Dóm par- alimpikon kapta ezt a díjat. Gyuri bácsi hatvanéves kora után fejébe vette, hogy világbajnok lesz, s ki- lencvenévesen a szenior úszók kö­zött valóra is váltotta álmát. Ő meg­mutatta az embereknek, hogy a nyugdíjaskor nem egyenlő azzal, hogy szürke hétköznapokon vár­juk a postást és hogy le kell mon­dani minden élvezetről. Dóra ta­valy kapta meg a díjat, s idén meg­védte paralimpiai bajnoki címét. Mégsem ezért vehette át a Hétköz­napok Hőse-díjat, hanem azért, ahogyan kiállt a gyakran fogyaté­kosnak nevezett embertársai jogai­ért: történt ugyanis, hogy kitiltot­ták a Baranya megyei olimpikonok klubjából, mondván „ő nem ren­des olimpikon”. Ezek az emberek az anyagi elismerésen és a szép emlékplaketten kívül ott, azon a sajtótájékoztatón és később inter­júkban el tudták mondani azt a po­zitív életszemléletet, amelyet ők képviselnek. (Azóta, december ha­todikóin a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kórház és Egyetemi Oktató­kórház gyermek-onkohaematoló- giai és csontvelő-transzplantációs osztályának dolgozói kapták ezt az elismerést - a szert)- Antidiszkriminádós nagykö­vetlett. Mit takar ez a dm, mitkeä tennie, mivel jár ez a megbízatás?- Antidiszkriminációs, vagyis sokszínűségi nagykövete lettem Magyarországnak Szekeres Pál ál­lamtitkárral, kétszeres par­alimpiai bronzérmes vívóval, aki­vel elsősorban a diszkrimináció elleni kampányt népszerűsítjük. Az EU szervezetének felkérésére a kirekesztés és embertársaink bárminemű megkülönböztetése ellen emeljük fel a hangunkat, s ez a bizottság úgy ítélte meg, hogy munkáim bizonyítják azt, hogy elkötelezett híve vagyok en­nek az eszmerendszernek. Más­részt az én szavam talán presz­tízst ad annak, ha egy üyen célú rendezvényt létrehoznak. Ez szá­momra óriási elismerés. Kam- pányolunk például Szekeres Pál­lal a metrólejáróknál, ahová nem építettek sem kerekesszéke­seknek, sem kismamáknak le- és feljárókat. Megkérjük a közleke­dési vállalat vezetőit, hogy ne diszkriminálják az embertársain­kat.- Szlovákul is megjelent már a könyve...- Szlovákiában Videl som peklo 1-2 - Láttam a poklot 1-2 címmel, de ugyanígy megjelent csehül és horvátul is. Komárom­ban dedikáltam talán, amikor azt láttam, hogy buszokkal hozzák át az embereket a könyvbemuta­tóra. Ekkor beszéltem Ladislav Bodok, vagyis Bödök László bará­tommal, akivel Szlovákiában is kiadtuk a könyvet. Óriási hát­rányban indultam ott, hiszen itt­hon a tévéből ismernek az embe­rek, ott pedig el kellett magyaráz­ni, hogy én valóban jártam Csernobilban, Észak-Koreában. Eleinte bizony megkérdezték, hogy tényleg jártam-e ott, s akkor ez nem egy regény? Szlovákiában a toplisták élére kúszott, ami ne­kem nagy öröm.-Ha érinthetjük a családi életé: Benjámin születése után ígéretet tett, hogy soha többé nem megy ri­zikós helyekre. Most mégis meg­szegte az ígéreté, hiszen Sierm Le­onéban forgatott. Hogy viseli ezt fe­lesége, illetve két fia, Benjámin és Barnabás?- Való igaz, hogy megszegtem ezt a fogadalmam, viszont elké- redzkedtem otthon. Evelyne-t gyerekkorától ismerem, egy idő­ben egy utcában laktunk Pécsett. S mivel tudom, hogy mit jelent az a szó, hogy édesapa, úgy éreztem, ha tudom, meg kell ad­nom azt az esélyt ennek a lány­nak, hogy húsz év után rátalál­jon sosem látott apjára. Hogy az­tán ezzel a lehetőséggel mit kez­denek, az már rajtuk múlik - az­óta egyébként telefonon tartják a kapcsolatot. Tapasztalatom volt eltűnt emberek keresésében - pont a magyar hadifogoly eseté­ből kifolyólag - ezért úgy érez­tem, bűn az, ha meglévő tudá­som és ezt a tapasztalatom nem próbálom meg arra fordítani, hogy visszaadjam a reményt en­nek a kislánynak. Sikerült, s ezért boldog vagyok. Még vala­mi: hat hónapig készültem erre az útra, s az út maga mindössze négy napig tartott. Olykor az uta­zás, ami megjelenik filmben és a könyveimben is, ezerszer rövi- debb mint a háttérmunka: a fa­xok, telefonok, e-mailek bonyo­lítása.- Van még olyan ügy, ami miatt újm „meg kell szegnie a szavát”, vagyis a családja elé kell állnia, hogy: megyek?- Nem tudom ezt megválaszol­ni. Az élet megmutatta azt, hogy elém toppant Evelyne, megkap­tuk az információt a hadifogoly­ról, szóval megtalált a téma. Je­lenleg nincs kényszeredett vá­gyam, hogy ide, vagy oda el kell utaznom - kiutaztam, kiforgat­tam én már magam a világban - de azt nem tartom elképzelhetet­lennek, hogy egyszer majd valaki elém toppan, mond valamit, ami után nekem ismét a feleségem elé kell állni... A.Á. A sorsforduló időket látott fe­rences kolostorban, ott, ahol an­nak idején ü. Rákóczi Ferenc is megszállt, megnyílt „Az nemes haza szolgálatában - a Rákóczi- szabadságharc iratai a Nógrád Megyei Levéltárban” című kiállí­tás. Á szép számú érdeklődőt Fr. Varga Imre kapisztrán, a ferences rendház főnöke köszöntötte. A kiállítást, amely a Nógrád Megyei Levéltár műhelyében so­rozat keretében, a szécsényi or­szággyűlés 300. évfordulójának jegyében nyílt, Szirácsik Éva, a le­véltár munkatársa nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy Szécsény nem képzelhető el II. Rákóczi Fe­renc kultuszának az ápolása nél­kül. A kiállítással az a céljuk, hogy széles körben megismertes­sék azokat a dokumentumokat, amelyek a Rákóczi-szabadság- harc emlékét őrzik; felhívják az emberek figyelmét, a 300 évvel ezelőtti eseményekre; tisztelegje­nek a fejedelem emléke előtt. A kiállításon eredeti levelek, meghívók, forráskiadványok, ta­nulmányok láthatók. Kiállították azt a hűségnyilatkozatot, amely­ben Nógrád vármegye megerősí­tette, hogy II. Rákóczi Ferenc mellé áll. A kiállítást Presits Antal rendezte. A tárlat megnyitóját követően került sor Szirácsik Éva „A nemes vármegyének kezéhez... II. Rákó­czi Ferenc levelei és Nógrád vár­megyei visszhangjuk I. (1703-1705)” című könyvének be­mutatójára. Tyekvicska Árpád, a levéltár igazgatója kiemelte, hogy jó a kapcsolatuk Szécsénnyel. Két­ezerben konferenciát szerveztek a városban. Levéltáruk a papírokon rögzített emlékeket őrzi. Az a cél­juk, hogy ezek közül minél többet bemutassanak az embereknek. Nem rég jelent meg Galcsik Zsolt­nak „Szécsény képviselő-testüle­tének jegyzőkönyvei (1872-1950)” című könyve. Eb­ben a sorozatban tartozik a most bemutatott kötet is. A könyvet R. Várkonyi Ágnes professzor asszony, a Rákóczi­kor kutatója mutatta be. A kiad­vány felbecsülheteüen értéket közvetít az olvasó felé. Nagy Iván, az ismert Nógrád megyei történész 1853-ban összegyűjtöt­te Rákóczi iratait, szerette volna ha azt az akadémia kiadja. Az ak­kori kor, amely a Rákóczi-szabad- ságharcot csak kardesörgetésnek tekintette, nem adta azt ki. Kiegé­szítve, a levelekhez hozzáfűzve válaszokat jegyzőkönyveket a könyv most kerülhetett az olva­sók kezébe. A kötet közelebb hozza a XXI. század emberéhez Rákóczi-szabadságharc történé­seit, a XVIII. század emberének életét, sorsát. Fontos helyi utalá­sa, hogy Szécsény már 1703-ban a kurucok oldalára állt, ami akkor külön jogot, rangot adott a telepü­lésnek. SZENOGRÁDI FERENC SZDSZ: „Ezer értelmiségit Salgótarjánnak! Az önkormányzat SZDSZ-frakció- ja szerint az értelmiség elvándor­lása az egyik olyan elodázhatatlan problémája Salgótarjánnak, amellyel a városi önkormányzat közgyűlésének foglalkoznia kell. Ezért a legközelebbi ülésen ismét javasolni fogják, hogy a testület tárgyaljon a témáról. A Szabad De­mokraták Szövetsége közgyűlési frakciójának képviselői egyúttal bemutatták a bajok orvoslására kidolgozott, „1000 értelmiségit Salgótarjánnak!” elnevezésű prog­ramjukat. Salgótarján Ercsényi Ferenc frakcióvezető beve­zetőjében arra emlékeztetett: nem a szóban forgó az egyetlen olyan ajánlá­suk, amit a megyei jogú város érdeké­ben fogalmaztak meg, s amellyel koráb­ban nem foglalkozott a közgyűlés. Kö­zös jellemzőjük ezeknek, hogy logiku­san egymásra épülő, meghatározó je­lentőségű és mielőbb orvosolandó gon­dokra világítanak rá. Oravecz Balázs, a gazdasági bizott­ság külső tagja ismertette a fiatalok megtartásának céljával összeállított tervcsomagot. Előzetesen azt vázolta, hogyan függenek össze Salgótarján ne­hézségei. Elmondta, hogy ezek jó része a népesség folyamatos csökkenéséből adódnak, s tetézi hatásukat, hogy főleg a magasabban képzett fiatalok hagyják el tömegesen lakóhelyüket. Ez viszont egy sor további hátrányt von maga után. így többek közt az intézményi ki­használtság csökkenését, az alapvető szociális problémákkal küzdők számá­nak növekedését, a magas szellemi hozzáadást igénylő iparágak megtele­pedésének hiányát. Ebből következhet a magasabb színvonalú kulturális prog­ramok iránti csekély érdeklődés, illetve erre vezethető vissza a civil kezdemé­nyezések erőtlensége. Oravecz Balázs ezután arra emlékez­tetett, hogy a történelem ez esetben is ismétli önmagát: a város korábbi, alap­vető gazdasági hátrányaira részben gyógyír volt az akkori népességmegtar­tást célul tűző terv. Az SZDSZ lényegé­ben ennek megújítását javasolja azért, hogy a fiatal diplomás helyiek itt ma­radjanak, a nem helybelieknek pedig legyen kedvük itt letelepedni. A szabaddemokraták elképzelése szerint évente százan vehetnének részt a programban, amely a tanulás idősza­kától a családalapításon át különböző előnyöket biztosítana számukra. Ter­mészetesen meghatározott feltételek mellett és a megvalósításhoz szükséges forrás megjelölésével. így például a fel­sőfokú tanulmányaikat végzőket a vá­rosi költségvetésből kamatmentes köl­csönben részesítenék. Albérleti, vagy kollégiumi támogatás, esetleg utazási költség átvállalása is szerepelhet a tá­mogatási formák között. A tanulmá­nyok befejezése után igényes bérlaká­sokat, építkezőknek pedig - pályázati forrásokból, költségvetésből - ingyenes közművesített telket adnának. A város tíz éven keresztül jelzáloggal, vagy egyéb, fedezetet nyújtó eszközzel ter­helné meg a házat, hogy ne lehessen azt eladni. Úgy kell tekinteni Salgótarjánt, mint Budapest vonzáskörzetét, meg kell te­remteni az olcsó, illetve ingyenes oda­vissza utazás lehetőségét, hogy ne köl­tözzenek el azok, akik a munkalehető­ség miatt fontolgatják, vagy teszik meg ezt - mondták a frakció tagjai. Ingyenes családi napközi szolgáltatás, hatéves kor felett térítésmentes nyelvtanulási lehető­ség, meghatározott időre szóló szintén ingyenes uszoda- és strandhasználat is része javaslatcsomaguknak. A programban való részvétel feltéte­lei között szerepel többek közt a legfel­jebb 35 éves életkor, a felsőfokú vég­zettség megszerzése, vagy ennek reális reménye, és annak vállalása, hogy a résztvevő állandó lakhelye tizenöt éven keresztül Salgótarjánban lesz. Az SZDSZ úgy látja: a program építé­si beruházókat ösztönözhet, tehát je­lentősen hozzájárulhat a város fejlődé­séhez. M. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom