Nógrád Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 253-277. szám)

2004-11-18 / 267. szám

Asszonyok a klubban Jó ideje már, hogy az asszo­nyok összejámak egy kis dispu­tára, barátkozásra, s ha kedvük úgy hozza dalolásra. Jártak már Salgóbányán, Zagyvarónán, leg­utóbb meg Salgótarjánban a nő­klub és a nyugdíjasklub tagjai voltak a vendéglátó háziasz- szonyok. Került egy kis virsli, pogácsa meg üdítő a vendégek­nek és mellé szívet melengető köszöntő szavak Huszár Máté­tól, a fiatal megyei civil tanács­noktól. Arról beszélt, hogy a sokféle közösség közül mégis csak a család a legfontosabb, ahol a szülőknek, a gyerekeknek de a nagymamáknak és a nagy­papáknak is helyük van. Mert az idősellátásban megvan a dolga a családnak, mint ahogy a na­gyobb közösségnek, az állam­nak is. A tisztességes nyugdíjak, amelyekből élni lehet, a rászoru­lók szociális és egészségügyi el­látása nem kis gondot jelent. Mégis olykor-olykor úgy tűnik, hogy ez mintha egyszerűbb len­ne, mint a közélet természetes részének tekinteni az idős embe­reket. Véleményüket kérni, taná­csaikat megfogadni amikor az időseket érintő kérdésekről szü­letik döntés. Aztán megindult a beszélge­tés. Szilveszter Gyulámé a Nyugdí­jasok Nógrád Megyei Képvisele­tének elnökségi tagja és Soós Károlyné, a salgótarjáni nőklub vezetője indította. A kis erecske, ha nem is gyorsan, de folyammá dagadt. A zagyvái nyugdíjasklub daloskedvű asszonyai sok öröm­teli órát szereztek már az otthoni­aknak, meg a környékbelieknek is. Most Varga Gyulámé és Tori Ferencné felváltva arról beszéltek, milyen hasznos lehet egy szüreti bál is, ha a rendezőket a jó szán­dék a segítőkészség vezérli. A két asszonyt hallgatva az is kiderült, hogy a nyugdíjasok nem csak azt várják, hogy kapjanak. Maguk is adnak, ami tőlük telik.- Összegyűjtöttük azokat a ruhákat amelyekre már nincs szükség és 50-100 forintért elad­tuk - mondta Vargáné. Összejött 20 ezer forintjuk és ebből volt a szüreti bál. Szőlővel, csőszlá­nyokkal és fiúkkal, bíróval és bírónéval, mint régen.- Kilenc unokám van, ami fe­lesleges ruha volt otthon, azt mind összehordták. Pálfalván megszűnt három butik, onnan is került ruha a lányom révén. Jó pár zsákkal meg is maradt. Azt odaadjuk a Vöröskeresztnek, kapjon belőle az, akinek szüksé­ge van rá, de nem tud pénzt adni érte - magyarázta Tari Ferencné. A salgótarjáni Vágvölgyi Lászlóné neve sokaknak cseng ismerősen. Míg bírta hangerővel, verset mondott a közös összejö­veteleken. Gyakran írt a megyei lapba és elküldte nehéz élete tör­ténetét az MSZOSZ Nyugdíjas Választmányának újságja, a Mú­ló Évek írásmű pályázatára is.- Most németül tanulok. Min­den unokám tanul valamilyen nyelvet. Vettem egy szótárat és el­kezdtem én is. Valahogy nem sze­retnék elmaradni mögöttük - me­sélte derűsen az asszonyoknak. Szita Judit könyvtáros volt. Egész életében dolgozott. Hat hónapos volt a kisfia, amikor magára maradt. A gyerek nőtt, élelem kellett, ruha, az iskolába könyvek. Dolgozna most is, de a nyugdíjasért már senki sem kapkod, hiába bírja egészséggel, erővel és a pénz is jól jönne.- Örülök, hogy az özvegyek nyugdíja évről évre nő. De azt sehogyan sem értem, hogy az egyedülállókat miért büntetik. Mikor nézi már meg valaki, hogy mi miből, hogyan élünk - panaszolta joggal. Ott volt az asszonyseregben a 89 éves Katona Jánosáé is. Amíg látott, sok mindent megcsinált ügyes kezével. Még képeket is festett textilre, kagylókra. Közü­lük néhány látható volt a műve­lődési központ üvegcsarnoká­ban az idős amatőr alkotók kiál­lításán. Három gyermeket nevelt fel és most az egyik fiaéknál él.- Varrni azért még tudok... Befűzővei a cérna is beleszalad a tűbe. - Olyan meggyőzően mondta mindezt, mint aki eltö­kélte, soha nem adja fel. A salgóbányai asszonyok az idősotthonban kaptak helyet összejöveteleikhez.- Összejárunk amikor az időnk engedi. Van amikor csak beszélgetünk dolgainkról, gond­jainkról és van, hogy ünnepet ülünk közösen - mondta Pék Ottóné, a nyugdíjasklub vezető­je. Szomszédja azt is hozzátette, jól érzik magukat együtt. Min­den egyes alkalommal úgy kö­szöntik egymást, úgy örülnek egymásnak, mintha hosszú­hosszú ideje nem találkoztak volna. így fordult estébe a délután. Az asszonyok szedelőzködni kezdtek és elindultak hazafelé.-VG.­A civilek közösségformáló erőt jelentenek Szabó Mihály a szervezetek támogatásáról, az idősgondozásról Az elmúlt időszakban még 1998 előtt 3-4 ci­vil szervezet működött a településen. Később, ahogyan képviselő-testületünk megalakult, munkához látott, fontosnak tartotta a szerveze­tek létrehozását, a meglévők erősítését - mond­ta Szabó Mihály, a közel ezemyolcszázas lélek­számú Palotás község polgármestere. Most má­sodszorra választották a település vezetőjének, de ezt megelőzően is hosszú éveket töltött a közigazgatásban. EGYÜTT VANNAK- A civilek önállóan hozták létre szervezetü­ket, vagy kellett egy kis segítség?- Az utóbbi az igaz. Segítettünk, hogy elin­duljon a folyamat. Mondok erre egy példát. Az idősek már korábban is próbálkoztak, hogy lét­rehozzanak egy klubot, de ez igazából nem si­került. Olyan személyt kerestem hát, akit jól is­merek, akiben bízok, hogy összefogja a nyug­díjasokat, jól együttműködnek majd. Ötödik éve, hogy az Őszirózsa nyugdíjasklub megala­kult Markok Gergelyné vezetésével. Ma már több mint nyolcvanan vannak és gazdag a programjuk. Rendszeresek a klubfoglalkozá­sok, érdekes előadásokat hallgatnak, bejárják Magyarországot, történelmi nevezetességeket látogatnak, gyógyfürdőkbe mennek. Feleleve­nítik a régi néphagyományokat és rendszeres résztvevői a településen zajló hétköznapi, ün­nepi eseményeknek.- Palotás viszonylag gyorsan fejlődő telepü­lés. Az anyagi, tárgyi gyarapodás mellett miért tartja fontosnak a civil szféra fejlesztését is?- Azért, mert meggyőződésem, hogy egyfaj­ta közösségformáló erő rejlik bennük. Fentebb, az idősekkel példálóztam, most megteszem ezt a fiatalokkal. A Kenderike néptáncegyüttes 15 éven keresztül Európa-hírű volt. Sok országban jártak, sikeresen szerepeltek, díjakat hoztak ha­za. Aztán megszűnt, 3 évig nem működött, de 1998 végén 1999 év elején sikerült újjáéleszte­ni. Ma már 3 csoportban dolgoznak a különbö­ző korosztályú táncosok. Dalaikban, táncaik­ban, régi hagyományokat elevenítenek fel, mindannyiunk örömére. Azt gondolom, hogy az a 2 millió forint, ami­vel az önkormányzat a civil szervezeteket tá­mogatja évente, nem megy rossz helyre. A civil közösségekben generációk vannak együtt. Va­lamennyiüknek sokat jelent, hogy jól érzik ma­gukat, mert olyan elfoglaltságot találnak ma­guknak, amelyet szívesen végeznek. KLUB AZ IDŐSEKNEK-A szavaiból az is kitűnik, hogy az idősek sorsát különösen a szívén viseli.- Nem véletlenül teszem. Palotás, akár csak a környező községek, elöregedő település. A la­kosság mintegy 40 százaléka az idős korosz­tályhoz tartozik. Már annak is örülök, hogy a lakosság száma 3 éve nem csökken, hanem növekszik. Igaz, mindössze néggyel-öttel, de mégis csak nő. Ami pedig a nyugdíjasszerve­zeteket illeti, a közösség hiányát min­dig az idős emberek érzik meg a leg­jobban. Ezért jött létre annak idején az Őszirózsa nyugdíjasklub is. S a civil szervezetek közül a nyugdíjasklub munkájára jellemző leginkább a folya­matosság, a rendszeresség. Sok foglal­kozásukon részt veszek, látom, hogy jól együtt vannak. Úgy tűnik számomra, hogy a közössé­gi életre a nyugdíjasok körében jelentkezik a legnagyobb igény. Az idén pedig több mint 30 milliós beruházással létrehoztuk az idősek nappali ellátását biztosító idősek klubját. Ebből 22 milliót pályázaton nyertünk. A berendezés­re még több mint 2 milliót költünk. SZÜKSÉG VAN RÁJUK- Milyen ellátásban részesülnek itt az idős emberek?- Szociobusz hozza őket a klubba, ahol fog­lalkoznak velük és haza is szállítja valamennyit a nap végén. Megoldott az étkeztetésük is, ami­ért fizetni kell. Gondot jelent azonban, hogy Szabó Mihály, Palotás polgármestere akik valóban rászorulnának erre az ellátásra, nemigen igénylik. Szégyenük elfogadni a segít­séget. Pedig mi ezt szívesen tesszük, mert az, hogy a település itt tart, évről évre gyarapo­dunk, az ő munkájuknak is köszönhető. Szük­ség volt és ma is szükség van az idős emberek­re. Nem annyira a fogyó erejüket igénybe vevő fizikai munkára. Sokkal inkább ötleteikre, ta­nácsaikra. Arra, hogy elmondják, mit teszünk jól és mit tehetnénk még jobban. Környeze­tünk rendezése, szépítése folyamatos munkát jelent nálunk. Jöttek, dolgoztak a közterülete­ken a nyugdíjasok is.. Nem sikerült őket lebe­szélni erről.- Milyen egyéb „szolgáltatással” segítik a rá­szoruló idős embereket?- Sokféleképpen igyekszünk segíteni nekik. Két szociális gondozói körzetet hoztunk létre a településen. A gondo­zók takarítanak, bevásárolnak, kiváltják a gyógyszereket, kiviszik az ebédet, vagy csak egyszerűen meghallgatják az idős emberek panaszait. A házi szociáüs gondozást szeretnénk továbbfejleszteni. Aztán létrehoztuk a mikrotérségi gyer­mekjóléti és családsegítő szolgálatot. Fontosnak tartjuk a családok sejtését, de a családnak része az idős ember is. Palotáson jó néhány többgenerációs család él. Sok olyan idős emberről tudok, akik kis nyugdíjukból félretesznek amit tudnak, hogy támogassák gyermekeiket, unokáikat. így pró­bálnak segítem a családon. Még most is szíve­sebben adnak, mint maguknak kémek. Nálunk is él a szociális segélyezés rendszere, de az idő­sek aüg-aüg fordulnak kérelemmel az önkor­mányzathoz. A hat év alatt, amióta polgármes­ter vagyok, csak kevés olyan idős emberrel ta­lálkoztam, aki segélyt kért. Pedig több százezer forintot fizettünk már ki. Azt gondolom, hogy a családsegítő szolgálatnak többek között az is a dolga, hogy felkutassa, megtalálja azokat az embereket, akik segítségre szorulnak, mert ne- héz helyzetben vannak. _______ ____ v.g. A novemberi nyugdíjakról Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság tájékoztatója 2004. november 1-jétől a 2004. január 1-je előtt megálla­pított saját jogú nyugdíjak ösz- szegei - ideértve a baleseti rok­kantsági nyugdíjakat is - egy százalékkal emelkednek. A hoz­zátartozói nyugellátások, vala­mint a baleseti hozzátartozói nyugellátások összegeit is egy százalékkal kell emelni, ameny- nyiben a jogszerző nyugellátást 2004. január 1-je előtt állapítot­ták meg. A mezőgazdasági szö­vetkezeti járadékban, a mező- gazdasági szakszövetkezeti nö­velt összegű járadékban, vala­mint a baleseti járadékban ré­szesülők szintén egyszázalékos mértékű emelésben részesül­nek. A nyugdíjemelés mértékével megegyezően ugyancsak no­vember hónaptól emelkednek a nyugdíjszerű rendszeres szociá­lis ellátások összegei. Egy száza­lékkal kell emelni az átmeneti járadék, illetve a havi 69 600 fo­rintot el nem érő egészségkáro­sodási járadék összegét azzal, hogy az egészségkárosodási já­radék összege az emelést köve­tően sem haladhatja meg a havi 69 600 forintot. A rokkantsági járadék havi összege 250 forinttal, a házas­társi pótlék havi összege 150 fo­rinttal, a házastárs utáni jövede­lempótlék havi összege 100 fo­rinttal növekedik. A rendszeres szociális járadék emelése az életkortól függően történik, ne­vezetesen a 2004. december 31- ig 62. életévüket betöltő nők, il­letve férfiak esetében 240 forint­tal, egyéb esetekben 200 forint­tal növekszik a járadék havi ösz- szege. Szintén egy százalékkal kell emelni a nyugellátásokkal együtt folyósított - a politikai okból elitéltek rehabilitációjá­hoz kapcsolódó - egyes szemé­lyes szabadságot korlátozó in­tézkedésekkel, valamint a sem­missé nyilvánított elitéléssel összefüggésben járó kiegészíté­sek, illetve az 1991. évi XII. tör­vény alapján megszüntetett nyugdíj-kiegészítés helyébe lé­pett pótlékok összegeit. A nem­zeti helytállásért elnevezésű pót­lék összeghatára havi 101 000 fo­rintra emelkedik, a hozzátarto­zói jogon folyósított pótlék havi összege az 50 500 forintot nem haladhatja meg. A nyugdíjak és a nyugdíjsze­rű rendszeres szociális ellátások 2004. január 1-jei visszamenőle­ges hatállyal emelkednek. A visszamenőleges hatályú - leg­feljebb 10 havi - ellátási külön­bözet összege személyenként 2500 forintnál kevesebb nem le­het. A 2004. november elseje előt­ti időponttól megállapított 25 százalékos özvegyi nyugdíj mértéke 2004. november 1-jétől kezdődően 30 százalékra emel­kedik. A vonatkozó törvényi rendelkezések szerint a 25 szá­zalékos mértékben folyósított özvegyi nyugdijakat 2004. no­vember 1-jétől 20 százalékkal kell emelni. A jogosultak részé­re első ízben 2004. november hónapban jár az emelt mértékű özvegyi nyugdíj. A 2004. októ­ber 31-ét követő özvegyi nyug­díjjogosultság esetében már az új mérték az irányadó. A folyósí­tott özvegyi nyugdíj mértékének emelésénél az összegszerűség megállapítására az 1 százalékos kiegészítő nyugdíjemelés végre­hajtását követően, tehát a már megemelt összegű ellátás ala­pulvételével kerül sor. A tizenharmadik havi nyugel­látás 2004. évi összege a folyósí­tott nyugellátás havi összegének 50 százaléka. Az Országgyűlés döntése szerint a tizenharmadik havi nyugdíj tárgyévi összegét 2004. évtől kezdődően már két részletben, május és november hónapokban kell kifizetni. 2004. május hónapban meg­történt az érintettek részére a ti­zenharmadik havi nyugdíj 2004. évre esedékes összege ez évre irányadó első részletének (az 53. heti nyugdíjnak) kiutalása. 2004. november hónapban a ti­zenharmadik havi nyugdíj ösz- szege megegyezik a november hónapban járó nyugdíj 50 szá­zalékának és a 2004. május hó­napban már folyósított részösz- szegének különbözeiével. Az így folyósításra kerülő összeg azonban nem lehet kevesebb a tárgyév (jelen esetben 2004.) november havi nyugellátás ösz- szegének 25 százalékánál. A ti­zenharmadik havi nyugdíj 2004. november hónapban kifizeten­dő részösszege tartalmazza a ki­egészítő, valamint az esetlege­sen járó özvegyi nyugdíj emelé­sét is. Az érintettek a 2004 novem­ber havi emelt ellátásukat a 2004. január 1-jétől október 31- ig terjedő időre visszamenőlege­sen járó kiegészítő emelést, va­lamint a tizenharmadik havi nyugdíjrész összegét egy nyu­gellátási utalványon kapják kéz­hez. (A kifizetés módjáról az Or­szágos Nyugdíjbiztosítási Fő- igazgatóság külön tájékoztatója ad részletes eligazítást.) Az említett ellátások emelése hivatalból történik, kivéve a 2004. január 1-je és október 31-e között megszűnt ellátásokat, mert ezekben az esetekben a visszamenőlegesen járó kiegé­szítő emelés utalására a jogosul­tak, illetve elhalálozásuk esetén a hozzátartozók vagy az örökö­sök írásbeli kérelme alapján ke­rülhet sor. Az idős emberek nyugdíjuk jelentős részét „költik el" a patikában. dógrádmegyeri utcakép: hazafelé... (KÉPŰNK ILLUSZTRÁCIÓ) F0TÓ: oócs

Next

/
Oldalképek
Tartalom