Nógrád Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 229-252. szám)

2004-10-16 / 242. szám

2004. OKTÓBER 16., SZOMBAT BULVÁR Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Ismeretlen ismerősök - Szebeni István, az Aktív műsorvezetője Számos olvasói levelet kapunk hétről hétre, hagyományos postai küldeményeket, illetve e- maileket egyaránt. A minap egy megindítóan szép üzenetet találtunk számítógépünk levele­zőprogramjában, amelyet most megosztunk olvasóinkkal is. „Kedves Nógrádi Bulvár, Tisztelt Szerkesztők! Én egy 28 éves, rokkant lány vagyok, Balassagyarmaton élek. Alig mozdulok ki a lakásból, egyetlen szórakozásom a számítógép, illetve a televízió. Kedvenc műsorom az Aktív, legkedvesebb médiasze­mélyiségem pedig Szebeni István. Amióta elindult lapjukban a Bulvár, nagyon várom a szombatokat. Már a hét második felében, csütörtöktől azon izgulok, azon a héten éppen kit mutatnak be nekünk, olvasóknak. Örülök neki, hogy végre van egy olyan fórum az újságban, ami könnyedebb vizekre is evez, valósággal falom a betűket, amikor megjelenik a rovat. Ami miatt még szimpatikus a kezdemé­nyezésük, hogy olyan népszerű, országos sztárokkal is készítenek interjúkat, akik a megyéből szár­maztak el. Bár sokan nem tudnak róla, de Szebeni István szintén megyénk szülötte, abban a városban látta meg a napvilágot, ahol magam is. Vagyis Balassagyarmaton. El sem hinnék, mekkora örömet sze­reznének vele, ha egyszer ő is szerepelne a Nógrádi Bulvárban! Üdvözlettel: Anna (annamail28@freemail.huY’ Kedves Anna! Minden vágya így teljesüljön! (A szerk.) A feladat tehát adott. A szerkesztő, vagyis az olvasó kiosztotta a munkát. Általában azért szeretik a sorozatunkat - legalább­is ezt írják a levelekben - mert igyek­szünk minden héten olyan embereket megkeresni, akiket valóban kérnek. És az is igaz, hogy jó egy olyan rovatot szer­keszteni, ami tényleg az olvasókért van. Tehát elindultam Szebenihez. A helyszín Budapest. Megint. És a TV2 épülete. Higgyék el, már legalább annyira unom hallgatni a telefonban, mint ezeken az ol­dalakon minden héten leírni, hogy az ép­pen aktuális médiasztárok nem akarnak nyilatkozni. Legszívesebben azt mondanám nekik, hogy menjenek melegebb éghajlatra, de nem tehetem, mert belőlük élek. Szebenivel pedig majdnem ez történt. Az elején ugyanis nem mondtam el, hogy egy kedves olvasó kérte, hanem csak bejelent­keztem, hogy mennék. 0 meg mondta, hogy nem. Na ekkor tárcsáztam újra, s be­olvastam neki a levelet. Talán még el is ér­zékenyült, valósággal érezni lehetett a hangján a megilletődöttséget. Két nappal később már ott ültem a televízió stúdiójá­nak öltözőjében. Ott, ahol a nagyok, va­gyis, Bárdos, Pachmann, Sváby öltöznek. Meg persze Szebeni, az Aktív előtt.- Szívesebben adok interjút vidéki lapnak mint a fővárosi, vagy országos magazinoknak. Azokat már utálom! Ha az elején mondod, hogy a Nógrád megyeieknek kell beszélnem az életemről, elkerülhettük volna a magyaráz­kodást.- Ezek szerint van kötődésed a megyéhez. És annak is van alapja, hogy Balassagyar maion születtél.- De ennél többre már nem is emlék­szem, mivel nem sokáig laktunk a városban. Annyi rémlik, hogy van egy marha hosszú főutcája Gyarmatnak. Egyébként sokan megszólítanak a fővárosban is, s mondják, milyen jó, hogy én is nógrádi vagyok... Rá­adásul az idejét sem tudom, mikor voltam utoljára ott. „SOK POFONT KAPTAM AZ ÉLETTŐL”- Otthon?- Azért nem nevezném annak. Eléggé bonyolult a családi életem. Van két féltest­vérem, ők édesanyám előző házasságából > származnak. Az egyik bátyám Debrecen­ben, a másik Miskolcon lakik. Az én szü­leim is elváltak 16 éves koromban, s mind­ketten újra házasodtak. A mamám Szik­szón él, a papám pedig Csongrádon. Kará­csonykor ezerfelé szét vagyok szóródva. De a szabad hét végéken is. Ha most azt kérdeznéd melyik az otthonom, gondolkodnom kellene. Ta Ián Debrecen. Ott éltem eddig a legtöb­bet. Az első munkahelyek, szerelmek, barátságok mind oda kötnek. De Balassagyarmathoz is vonzódom. Az egyik testvérem mesélte egyszer, hogy Gyar­maton járt és meglá­Óriásplakátról mosolygott a gyarmati kórházra tott egy TV2-ŐS óriás plakáton. Pont a kórházzal szemben. Nem láttam, de nagyon jó érzés volt.- Kamaszként gondoltad volna, hogy egyszer olvasói bálvány leszel, s téged kémek majd az in­terjúrovatba?- Viccelsz? Inkább azon gondolkodtam, mit eszem majd másnap.- Nem volt mindig fenékig tejfel az életed?- Ki mond­ta, hogy most az? Viccet félretéve: sok keserves időszakot kel­lett átélnem addig, amíg saját autóm, s kényelmes al­bérletem lett Pesten.- Sok köl- csönkérős idősza kod volt? Szerkessze Ön is a Nógrádi Bulvárt! „HA NINCS NÉLKÜLÖZÉS AZ ELETEMBEN, MA EGY BEKÉPZELT EMBER LENNÉK”- Igen, volt olyan korszaka az életemnek, amikor sűrűn kellett ezer forintokat kölcsön kérnem. Ke­nyérre. Valóban sok pofont kaptam az élettől. Főisko­láskoromban hatezer forintból éltem havonta. Nem viccelek, egy kólát nem tudtam megvenni. Kiflit és májkrémet ettem. Szó se róla, finom étel az is, de amikor már harminc májkrémet eszel meg egy hó­napban, az nagyon unalmas tud lenni. 22 évesen nem volt mit ennem, munkát kellett keresnem. Egy konzervgyárban vállaltam éjszakai munkát. Fekete gumicsizmában és összeparadicsomozott munkaru­hában szedtem a ketchupos üvegeket a sorról. Éjsza­ka dolgoztam, nappal tanultam. A gyárban havi 20 ezer forintot kerestem, aminek nagyon örültem. No­ha akkoriban el voltam keseredve, utólag mégis azt mondom, ha nincs ez a nélkülöz’és az életemben, ak­kor manapság egy beképzelt ember lennék.- Hogyan lettél tévés?- Véletlenül. Elegem lett az állandó éjszakázásból, s normálisabb megélhetés után néztem.- Azt mondják, az, ahogyan belecsöppentél a média világába, valóságos hollywoodi történet is lehetne - Magyarországon.- Lehet... Kapcsolgattam a tévét, és a helyi kábelcsatorna képújságában megakadt a szemem egy hir­detésen. Hírolvasót kerestek. Soha nem érdekelt a politi­ka, azt sem tudtam, mi az a jobb-, meg a baloldal, de azért elmentem. A váloga­táson lehettünk vagy hú­szán. Gondolj bele, mi­lyen lehetetett a többi em­ber, ha engem felvettek. Azelőtt soha nem láttam kamerát. Kaptam egy szö­veget, felolvastam, majd két héttel később már élő adást vezettem. Először ezer forintot kaptam egy műsorvezetésért, majd ezerötöt. Havi szinten ugyanennyit kerestem a tv- ben, mint a konzervgyár­ban, azzal a különbséggel, hogy a stúdióba bementem fél hatra és hétkor már indul­hattam is haza. Hiszek a sorsszerűségben, s abban, hogy ennek így kellett történ­nie. Ha abban az időpontban éppen egy sportboltba keres­tek volna eladót, akkor oda je­lentkezem.- Amúgy pedig testnevelő tanár a végzettséged.- Igen, de egy percet sem tanítottam.- Magával ragadott a tele­víziózás?- Szó szerint. Elhatároztam, hogy „nagyban" is kipróbá­lom magamat. Ültünk Debre­Ne csak olvassa, hallgassa is! cenben a tv-ben, s néztük a Magyar 1 híradóját. Novodomszky Éva olvasta a híreket. Mondtam a kol­légáimnak, hogy egyszer ezzel a csajjal fogok híradót vezetni. Kinevettek. Három hónap múlva aztán meg­valósult az álom. Egy debreceni ismerősöm révén ju­tottam el a Magyar Televízióba próbafelvételre. Több rostán is átmentem, amikor a főszerkesztő megkér­dezte, mit csinálok a következő héten. Mondtam, hogy semmit, mert Debrecenben már felmondtam, annyira bíztam ebben az állásban. Amikor közölte, hogy be leszek osztva, szárnyaltam a boldogságtól. Tartottam magam, amíg a stúdióbókbeértem az öltö­zőbe. Ott magamra zártam az ajtót és elkezdtem zo­kogni örömömben. Mindent feltettem egy lapra. Ha nem kapom meg a lehetőséget, megint nem lett vol­na mit ennem. Emlékszem, hajnalban kerültem elő­ször adásba. Minden rokonom, barátom beállította az óráját, hogy felébredjenek. Az volt a debütálás, amikor az egész ország láthatott. Amikor kijöttem a stúdióból, legalább húsz SMS-t kaptam, mindenki gratulált, édesanyám már hajnalok hajnalán hívott telefonon. Adás után megint elbőgtem magam az öl­tözőben.- Egyszer azt nyilatkoztod, „jó” emberekkel találkoztál az MTV-ben.- így van. Berkes Zsuzsa például olyan volt, mint a második anyám, szinte saját fiaként szere­tett. Ő is sírt, amikor átigazoltam a TV2-be. A ke­reskedelmi csatornához az Aktív és a Magellán egykori főszerkesztője hívott. Látott az MTV-n, s megtetszettem neki.- Szüleid büszkék rád?- Anyukám járt a legjobban azzal, hogy „aktívos” lettem, hiszen így majdnem mindennap láthat. Messze vagyunk egymástól, de mindig megnyugszik, ha esténként láthat a tévében, hi­szen olyankor tudja, hogy jól vagyok, s rendben mennek a dolgaim. „HA VÉGET ÉR EGY SZERELEM, NEM SZOMORKODOM, TOVÁBBLÉPEK”- Elégtétel neked a mostani helyzeted a koráb­bi életedhez viszonyítva?- Valahol igen. Jól keresek, nincs okom panasz­ra. Noha lakást még nem tudnék vásárolni, de a konzervgyári időket már régen túlszárnyaltam. így már édesanyámnak is tudok segíteni, én fizetem a rezsijét. Tudom, hogy neki sokkal jobban fáj, hogy nem tud támogatni engem.- Bevallom, pozitivon csalódtam most benned. Sokan azt mondták, kemény és megközelíthetet­len férfi vagy.- Ez csak a látszat. Akik ezt mondták, biztosan nem ismernek. Érzékeny ember vagyok, s időn­ként bizony elsírom magam. Bánt, ha azt látom, hogy valakinek nem megy jól a sora. Olyankor mindig eszembe jut a régi életem.- Szerelem?- Kicsit kaotikus most. Az utóbbi fél évben ösz- szekuszálódott az életem, de mégsem vagyok bá­natos. Jelenleg nincs barátnőm, már hónapok óta egyedül élek. Nem szomorkodom, mert mindent racionális alapon nézek. Ha véget ér egy kapcsolat, továbbmegyek. Most is azt tettem. Kép és szöveg: j- Ötleteit, észrevételeit a nogradibulvar@chello.hu emailcimen, illetve a Nógrád Megyei Hírlap, „Nógrádi Bulvár” 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. című postai elérhetőségén várjuk. Ajánljon figyelmünkbe újabb „áldozatokat', találja ki, kivel folytatódjon a Nógrádi Bulvár. Kér­déseit feltesszük Ön helyett! Amit soha nem mert megkérdezni, nálunk most megteheti! fm A szerző minden nap hallható 18 órától a nógrádiak radio 100.4 kedvelt frekvenciáján, a Radio Focusban, az FM ' 100.4 MHz-en. Hírek, információk, érdekességek, [aTs és a legújabb zenék a napi ajánlóműsorban, mely­nek médiapartnere a Nógrád Megyei Hírlap. SÁNDOR ANDRÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom