Nógrád Megyei Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-09 / 84. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap .. . 2004. április 9., péntek _________________________________________MEGYEI KORKÉP ___________ H osszú, töretlen szolgálat Interjú a Madách-díjas Tibay András előadóművésszel T. Pataki László író, újságíró a Madách-ünnepségen Tibay András előadó- és képzőművészt, igazgató-tanárt méltatva arról szólt, hogy boldog az a város, ahol a genius locit éltető szellemi műhelyek munkálkodnak, ahol töretlen hittel, munkával elismerésre lehet jutni, s észrevétetik „a csendes balassagyarmati”. S boldog az a város, amelynek egykori le­gendás színi világát, színpadi szellemiségét még egyáltalá­ban őrzi valaki. Tibay András teljességgel beépült a város és megye szellemi életébe. Ahogy laudációjában elhangzott: a versmondáson, a színjátszáson kívül művészetpártolásáról is híres. Nem csak a Jobbágy Károly Alapítvány kuratóriu­mi titkára, de patinás, ritka szép környezetben lévő iskolá­jának galériáját is kiválóan működteti. A frissen kitüntetett művészt faggattuk családi indíttatásáról, emlékeiről, pálya­futásáról, hitvallásáról. Balassagyarmat- Anyai ágról tősgyökeres balas­sagyarmati. Bizonyára sok emléket őriz a háború után eszmélődő, ma­gához térő városról..- Édesapáin Kassa környékéről származott egy Jánok nevű kisköz­ségből, az ő szülei Jánokon és Péderben éltek, szomszédos fal­vakban. Közel Abaújszinához, Far­kas András, kedves rajztanárom szülőhelyéhez. Én 1951-ben szület­tem Pécsett. Édesapám katonatiszt volt, Pécsre, majd 1951-ben Buda­pestre helyezték, ahol a Sztálin- akadémián tanított. 1952-ben B- listázták, s kapott egy olyan papírt, miszerint csak fizika munkára al­kalmas. így költöztünk Balassa­gyarmatra anya nagyszüleim há­zába. A gazdasági nehézségek elle­nére igen szép gyerekkorom volt. Anyai nagyszüleim itt éltek: a Nagytábor, a mai Dózsa utcában laktak, a régi Tó utcában pedig az apai dédszüleim háza állt. ívűkor arra megyek, mindig megnézem a lakhelyüket, holott őket nem is is­mertem. Minden régi utcának tu­dom a nevét, úgy, ahogyan otthon emlegették. Ismerek régi története­ket. A Nagytábor utca például a Rá- kóczi-szabadságharchoz kötődik. Ott állt egy olyan fa, amelyik alatt - a legenda szerint - Rákóczi pihent. Sajnos gondolkodás nélkül kivág­ták a régi gyarmatiak által ismert Rákóczi-fát.- Legendásan nagy és terebélyes családból származik...- Édesanyám hat gyereket szült. A legidősebb nővérem eljött ide Pécsről nyaralni hatéves korában. Torokgyíkot kapott, a beépített cső kiesett a torkából, nem jött időben a segítség, s megfulladt. Eljött ide nyaralni, s a halálhírét vitték innen a kétségbeesett szülőknek. Aztán négy fiú született és egy lány, a fiúk közül én vagyok a legfiatalabb. Egy húgunk van, ő volt a későn szüle­tett, kényeztetett kislány, akit édes­apám nagyon várt. Mikor 1955-ben világra jött, az olyan volt, mint egy csoda. Amikor édesapám megkapta a végzést, hogy ő az „uralkodó osz­tályhoz” tartozik, mert csak fizikai munkára alkalmas, a szobafestő­mázoló szakmát választotta. A szí­neket szerette, szeretett festeni. Va­lahol édesapámtól és az ő vidékéről örököltem azt a fajta tehetséget, ami a képzőművészethez szüksé­geltetik. Édesanyámtól a versek iránti vonzalmat, a költészet szere- tetét kaptam, hiszen ő Gyarmaton kislánykorától kezdve sokat szere­pelt. Például ő mondott verset Aíécs László tiszteletére, amikor a költő a városban járt. ’56-ban édesapám bekerült a forradalmi bizottmány­ba, ’57 márciusában letartóztatták. Emlékszem, édesanyám mennyit sírt akkoriban. Mit tud egy gyerek arról, hogy „életfogyt.”, meg „kötél általi halál”? Nem fogtuk fel a sza­vak értelmét. Daróczi Gusztáv, Ma­gyar Pál perében volt kilencedren­dű vádlott édesapám. Mi nem jár­tunk óvodába, neveltek a testvérek, nevelt az utca. Ott is sok gyerek la­kott, s volt olyan közöttük, aki szer­vezte a kisebbek életét. Színházi előadásokat, sportversenyeket, olimpiai számokat, maratoni fu­tást, úszóversenyeket rendeztünk. Jellegzetesnek számított a rongy­labda, amelynek elkészítési techni­káját minden gyerek megtanulta. Mindenhol útban voltunk, mindig ricsajt csaptunk. Az utcán nem volt járda, esdi kockakő. Ha jött egy nyári zápor, szerettünk a tajtékos sárga vízben az árokban ugrán­dozni.- Milyen hatások érték az iskolá­ban?- A Bajcsyba kezdtem járni, ab­ba az iskolába, amelynek immár második ciklus óta vagyok az igaz­gatója. Ha lehunyom a szemem, emlékszem a fellocsolt udvar illatá­ra is. Jó tanuló voltam, de nem va­lamennyi tanárnál, mert erősen kö­tődtem a pedagógus személyéhez. Minden évben szerepeltünk. Má­sodikban a Csodatükör című mese­játékot adtuk elő. Itt már éreztem a színház szagát. Gyertyafény fölött kormozott parafa dugóval masza- toltak be műiket. Én a néger udvar­ban táncoltam, nem volt kis feladat a kormot lemosni otthon az arcom­ról. Pedagógusaim közül Bacsúr Sándort emelném ki, akinek a rajz­szakkörébe is jártam. A Balassi gimnáziumban az irodalmi színpa­dot Kiss Aurél, majd Nagy Ervinné tanárnő vezette. Negyedükben a sa­ját magunk erejéből állítottunk ösz­sze egy Lorca-műsort, amely a Ci­gányrománcok című műveiből adott válogatást. Eljutottunk Eger­be a diáknapokra. Gimnazistaként tovább rajzoltam. Farkas András a Szántó gimnázium épületében ve­zetett egy szakkört. Jártak oda diá­kok, katonák, felnőttek, mindenfé­le korosztály. Bandi bácsi azzal ad­ta meg a hangulatot, hogy nagyon szeretett tréfálózni, óriási volt a mesterségbeli tudása, s ösztönzött bennünket. Mindenkivel megtalál­ta a megfelelő hangot. Volt, akit szavakkal instruált, de előfordult az is, hogy egy festékpöttyel valódi műalkotássá tudott varázsolni egy félig „bedöglött” rajzot. Már közép- iskolás koromban beléptem a Ma­dách Imre Irodalmi Színpadba, mert láttam egy nagyon jó elő­adást: a Vidám koldusokat.- Milyen volt az akkori színházi élet Gyarmaton?- Abban az időben, a ’60-as évek végén a Madách Imre irodalmi színpadi napoknak például igazi jelentősége volt a városban. A ba­lassagyarmati társadalom értő réte­ge nézte meg a darabokat, zsúfolá­sig megtöltötte a termet a közön­ség. Mostanában már belterjessé vált az esemény, szinte csak a sze­replők kíváncsiak egymás produk­cióira. Mi mindig ott voltunk a szín­padi napokon. Számtalanszor szól­tak: „tudsz nekem egy jegyet sze­rezni?”, „Próbáld már meg, hogy bejussak”. Fizetni kellett és mégis eljöttek az emberek. Akkor már Csikász István vezette az irodalmi színpadot, de emlékszem, Felföldi László milyen nagyszerű versmon­dó volt, csodálatos orgánummal. Aztán Sárkány Zsuzsa, Mészáros Ági, Szél Imre lettek meghatározó alakok.- Hogyan alakúd az élete az érettségit követően?- Egy jó darabig nem tudtam el­helyezkedni. Aztán az SZTK-ban találtam állást, de rájöttem, hogy fel kell készülnöm a főiskolára, mert vagy hivatalnok leszek, vagy vége a világnak. Az a munkatempó, be­osztás nem az én világom volt. Közben felvettek az egri tanárkép­ző főiskola földrajz-rajz szakára, úgy, hogy egy évet kellett előtte ké­pesítés nélkül tanítanom. Elkezd­tem dolgozni Dejtáron, majd Pata­kon a levelező tagozat mellett. Már szaktanítóként kerültem Gyarmat­ra a Rákóczi iskolába, s ’77-től a Bajcsyban dolgozom, ahol’ 95-ben lettem igazgató. Közben folyamato­san szerepeltünk a Madách Imre Irodalmi Színpaddal, jártuk az or­szágot kelettől nyugatig mindenfe­lé. Külföldön is voltunk a komáro­mi Jókai-napokon. Szívesen emlék­szem vissza a balladaműsorra, amelyikkel például többek között a mezőgazdasági kiállításon, Viseg- rádon, Miskolcon szerepeltünk. Jó közösséggé kovácsolódott a szín­pad, a kiváló együttes címet is megkaptuk. Az idők folyamán kü­lönböző emberek léptek be a mű­sorokba. FinÉva énekesnő, aki ép­pen akkor Balassagyarmaton taní­tott, például székely népballadákat énekelt. A Madách-díj átadásakor is az egyik akkori műsorszámmal kö­szöntött. A kislánya, Für Anikó négyévesen ott téblábolt körülöt­tünk. Lehet, hogy udvariasságból, de a múltkor azt mondta, hogy tő­lünk kapott kedvet a színészethez. Eszményi Viktória gitárral énekelt a balladaműsorban, amelyet Csikász István rendezett, de dramaturgiai szerepet vállalt Kalos Géza is. Csikász sokszor emlegette a régi színpadi vezetőket, Szabó Károlyt és Versényi Györgyöt. Mindkettő­jükre úgy tekintett, mint akiktől na­gyon sokat tanult. Az ő idejükben inkább darabokat játszottak, mi pe­dig főleg irodalmi összeállításokat mutattunk be.- Hogyan lehetne jellemezni a szövegtanulást, a próbafolyamatot, a rendezői instrukciókat egy műsor elkészülte előtt?- Én elsősorban próbán tanulok szöveget. A végszónak nagy szere­pe van. Ha változatos a szöveg, ak­kor könnyebb a memorizálás. Hosszú folyamat egy műsor össze­állítása. Szinte minden nap próbál­tunk egy-egy darabra, például a Csodára. Úgy gondolom, kétféle versmondó létezik. Van, aki inkább értelmezi a verset, s van olyan, aki érzelmileg közelít hozzá. En min­dig is inkább érteni akartam. Ha ér­zelmet tudok belevinni, az már a korom miatt van. Mindig arra töre­kedtem, hogy értsem, amit mon­dok, s vannak olyan versek, ame­lyeket bizony nehéz érteni. Azok­kal megküszködünk. Én látni is szeretem a műveket, s ebben segít a képzőművészet. Szeretem elkép­zelni, hogyan lehetne megjeleníte­ni a verset. Ezért is készítek illuszt­rációkat. Nagyra tartottam, amikor Bicskei Gáborral létrehoztuk a Jó­zsef Attila-műsort. Minden verset képről képre elemeztünk. „Egy vaslábasban sárga gyom virít” . Szinte előttem van a vaslábas, még a színét is meg tudom mondani, azt is tudom, hogy hol van rajta a repedés, meg a lyuk, meg milyen a füle, milyen magas fal előtt áll, mert a rendező megláttatta velünk ezeket a képeket.- Most a Varietas Pódiumszín- ház tagja...- A Madách Irodalmi Színpad után következett az Ex Libris Iro­dalmi Színpad. Egy picit irodalmi színpadszerű és színházszerű „ve- gyülékből” jött létre a Varietas Pó­diumszínház, amelynek jó néhány külsős tagja van. A Madách színpa­don mindenki egyszerre próbált, s mindenki benne volt minden mű­sorban, itt pedig különböző pro­dukciókban különböző emberek szerepelnek. Más és más a felállás. Legtöbbször Kerner Edittel és Csábi Istvánnal lépünk fel. Már több éve rendhagyó irodalomórákat is tar­tunk a Varietassal, a szerkesztés nehéz feladatát T. Pataki László végzi. Szép Mikszáth-műsorunk van, vidámságot, anekdotát, szo­morúságot, tehát mindenféle érzel­met megpendít, sírni is lehet rajta... Aztán olyan összeállítással is fellé­pünk, amely a hazafiasságra fordít nagyobb figyelmet, s szeremé el­gondolkodtatni értékeinkről, ha­gyományainkról. Van évforduló­hoz kapcsolódó műsorunk, példá­ul a Rákóczi-műsor, de Krúdy írá­saiból is adunk ízelítőt, s készül a Balassi-válogatásunk.-Mindemellett rajzol, fest, a Job­bágy Károly Alapítvány kuratóriu­mi elnöke, s hallottam a Finn-Magyar Baráti Társaságban betöltött szerepéről is...- A Jobbágy Károly Alapítvány kuratóriumi titkárságára a költő családja, az özvegy kért fel, s ez szá­momra nagyon nagy megtisztelte­tés. Előzőleg többször találkoztam Jobbágy Károllyal, nem egyszer mondtam a verseit. Nincs annyi tő­ke, hogy óriási összegeket ajánl­junk fel belőle, sokkal többet ad­nánk, ha rajtunk múlna. Azt hi­szem, eddig még mindig méltó ke­zekbe került a díj. Akkor örülök na­gyon, amikor a városban dolgozó író vagy költő kap ilyenfajta jutal­mat Ami a képzőművészetet illeti: régebben többet festettem, rajzol­tam. Ez egy eléggé idő- és eszköz- igényes tevékenység. Most inkább csak rajzolok, fióknak dolgozom, megpróbálok verseket képszerűvé tenni. Tanulmányrajzokat is készí­tek tárgyakról. S valóban van egy házi csoportunk, a finn-magyar ba­ráti társaság. Huszárik Ildikó és Ka­ta a vezetők. Ők vonnak be a tevé­kenységükbe. Alakítottunk egy test- vériskolai kapcsolatot egy finn isko­lával egy Hemenkürü nevű város­kában. Kedvesen fogadtak minket a finnek, mi próbáltuk viszonozni a fogadtatást, s mindenképp fenn szeretnénk tartani a barátságot.- Hogyan érintette a Madách-díj átvétele? A sors különös játéka, hogy a megyei Madách-ünnepségen évek óta ön alakítja a Tragédia szerzőjét...- A Madách-keretjátékot mo­nodrámaként írta először dr. Praznovszky Mihály, aztán asztal- társaság lett belőle a második alka­lommal, amelyet szintén ő írt, most pedig már más szerző játé­kát adtuk elő, más vonalon indult el a darab. Lehet, hogy változik a keretjáték a jövőben, én minden­esetre nem éreztem benne rosszul magam. A Madách-díj kellemesen érintett, mert volt olyan ember, aki felteijesztett, akinek eszébe jutot­tam. S a bírálóbizottság is elismer­te a munkámat. Nem vágyom év­ről évre elismerésre, de ez jól­esett. Ráadásul úgy, hogy együtte­sünkben egyenként mindenki Madách-díjas, s nincs más helyütt olyan házaspár, ahol mindkét fél külön-külön is megkapta volna az elismerést. De hát nem a díjakért vesz részt az ember a helyi kultu­rális életben. Nehezen változtatok általában is, így nem tudtam volna elképzelni, hogy valahova elmen­jek. Idekötődöm a városhoz. 1979- ben kiutaztam Párizsba, de képte­len lettem volna kint maradni. Biz­tos, hogy anyagilag jól jártam vol­na, de lelkiekben nem hiszem. A fellépésekről pedig annyit, hogy saját magát is próbára teszi az em­ber azzal, hogy szerepel, s meg­mutatja, meg tud-e még oldani va­lamit, el tudja-e még hitetni a ver­set. S jó együtt dolgozni. Csikász István még mindig kicsit közöt­tünk van most is. Úgy érzem, hogy nem megy el nyomtalanul az, aki ilyen jellegű alkotó munká­ban részt vett. SZABÓ ANDREA Kapásom van! Pontyhír Komáromi Ti­bor, a palotási hor­gászegyesület elnö­ke igazán jó hírekkel kereste szer- kesztő- ségün két. Mint meretes az elmúlt esztendőben tűz pusz­tította el horgásztanyájukat, benne pótolhatatlan okmányok­kal, trófeákkal. Mára kész az új alap, május végére a tetőtér be­építésével kétszintes új ház áll majd és fogadja vendégeit. Telepítettek is: 35 mázsa há- romnyaras ponty került a tóba a napokban és már fogható is. Szépen van kapás, kerülhet be­lőle a húsvéti asztalra... HOROG Dúzs József ezredes, a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság igazgatója beszámolt a május elsejei uniós csatlakozást köve­tő, a határok átlépésével kapcsolatos szabályok változásairól. Balassagyarmat Sokan úgy gondolják, hogy csatlakozásunkat követően már szabadon lehet minden ellenőr­zés nélkül kiutazni a szomszédos EU-országokba. Mivel azonban az érintett országok csatlakozá­sukkal egy időben nem lehetnek tagjai a schengeni rendszernek, a belső határokon a határforgalom ellenőrzése még nem fog meg­szűnni. Külső határnak azt a vi­szonylatot kell tekinteni, ahol a szomszédos ország nem tagja az EU-nak (Ukrajna, Románia, Szer- bia-Montenegró, Horvátország). A külső határok hossza 1139 km, e viszonylatban 39 határátkelő- hely funkcionál május 1-jétől. A belső határszakaszon vi­szont a szomszédaink EU-s or­szágok lesznek (Szlovénia, Ausztria, Szlovákia). A belső ha­tárok hossza 1103,5 km, az átke­lőhelyek száma pedig 53. Vala­mennyi határátkelőhely nemzet­közi minősítésű. A határőrség a schengeni csat­lakozásig - a külső és belső hatá­rokon egyaránt - továbbra is őrzi az államhatárt. A személyek az államhatárt csak a kijelölt határ- átkelőhelyeken léphetik át. Tiltott határátlépés szabálysértési szankciója lehet figyelmeztetés, tízezer forintig terjedő helyszíni bírság, vagy szabálysértési eljá­rásban kiszabott bírság, amely­nek nagyságrendje százezer fo­Változás a határátkelőkön rintig terjedhet. Ha az elkövető külföldi, a határőrség idegenren­dészeti szervei ki is toloncolhat- ják az országból, s e kényszerin­tézkedés végrehajtásáig vissza- utasítási őrizetbe is vehetik az adott személyt. A határforgalom ellenőrzésé­nek technológiájában is változá­sok állnak be május 1-jtől. A be­lépő utasok ellenőrzését az út­levélkezelők nem a fülkéből fogják végrehajtani. így a határ­őrök pontosabban tudják ellen­őrizni a személyazonosságot, jobban meg tudnak győződni a járművek és a személyek meg­szemlélésével a beutazás tény­leges céljáról, s hatékonyabban meg tudják akadályozni az ille­gális határátlépést. Fokozottabb lesz az úti okmányok technikai ellenőrzése elsősorban a hami­sítványok felfedése érdekében. A belső határokon a legszembe­tűnőbb változás az lesz, hogy csak egyszer kell majd az utas­nak megállnia, ahol a két ország határrendészeti szervei - a saját jogszabályaik alapján - közösen végzik majd az átutazás feltéte­leinek ellenőrzését, egyvonalas ellenőrzéssel. A vámellenőrzés megszűnik a belső határokon, s az EU-országok polgárai szemé­lyi igazolvánnyal is ki- és be­utazhatnak. (Nyilván ez az in­tézkedés csak azokat az orszá­gokat érinti, ahol van személyi igazolvány.) A fenti kategóriába nem tartozó utasok esetében az ellenőrzés tartalma és a várako­zás ideje is több lesz, mivel a személyek adatait a határre­gisztrációban is rögzítik. A gyermekek továbbra is útlevél­lel léphetik át az államhatárt, ugyanis az útlevél kiváltásához mindkét szülő beleegyezése szükséges. Éli Zoltán igazgatóhelyettes hozzátette, hogy a párhuzamos ellenőrzésnek köszönhetően egy személygépkocsi áthaladása a belső határokon egy percre rövi­dül majd, egy busz esetében az eddigi 20 perc átkelési idő mint­egy a felére csökken, s a kamion- feltorlódás is megszűnhet a folya­matos áthaladással. A felgyorsult ellenőrzési technológiával a szak­maiság, a szűrőmunka hatékony­sága előreláthatólag nő majd. Az aktívabb, mélyebb idegenrendé­szeti tevékenységben a beván­dorlási hivatal miskolci igazgató­sága, a munkaügyi főfelügyelő­ség, a polgárőrség és az önkor­mányzatok továbbra is segítő- partnerei lesznek a Balassagyar­mati Határőr Igazgatóságnak. SZ.A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom