Nógrád Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 253-276. szám)
2003-11-06 / 256. szám
2003. NOVEMBER 6, CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE 2 0 0 3 SALGÓTARJÁN Nógrád Megyei Hírlap - 5. oldal Élhetőbb várost akarnak, közös munkával Valószínű, hogy sokak számára - akik úgy vélik: ismerik Salgótarján történetét - hihetetlennek tűnik, hogy a Salgótarjáni Polgári Kör évtizedes történetéről beszélhetünk. A kételkedőkkel ellentétben elmondható, hogy valamikor a 19. század végén ide települt lakók között már elindult az a kezdeményezés, amelynek célja értelmes, az adott kor gazdasági, termelési színvonalán álló közösségi viszonyok kialakításának szorgalmazása. Végül is 1905. december 10-én a Czirbesz-féle vendéglőben nyolcvanöt, magát salgótarjáninak valló mérnök, kereskedő, szakmunkás létre hozta az egyesületet és elnökének a több nyelvet beszélő kereskedőt, Tóth Gyulát választotta. 1996. április 16-án alig valamivel több mint egy tucat salgótarjáni vállalkozó, orvos, tanár, népművelő, jogász elhatározta, hogy felkészültségét, tudását napi elfoglaltságán túl a nagyobb közösség, Salgótarján érdekében is mobilizálja, és ezt az akaratát úgy hozta nyilvánosságra, hogy Salgótarjáni Polgári Kör néven egyesületet alapított, amelyet azóta is fenntart és működtet. A kör vezetője a megalakulástól dr. Horváth István történész, nyugalmazott címzetes megyei múzeumigazgató. Napjainkban tagságuk megközelíti a harminc főt. Előre meghatározott téma megvitatatására rendszeresen - a hó első szerdáján - találkoznak. A kör mindenki előtt nyitott, aki elfogadja az alapszabályban foglaltakat és befizeti a tagsági díjat. Mert az egyesület önerőből, a tagdíjakból és a támogatók egyszázalékos hozzájárulásából tartja fönn magát. Ez a forrása az évente kétszer megjelentetett Salgótarjáni Lapok című kiadványuknak is. Elődeik tapasztalatát hasznosították abban, hogy a kör a városban működő politikai pártoktól távolságot tart. Világnézetileg természetesen sokszínű, Római katolikus főblébánia Református templom Evangélikus templom amilyen a város. De mindez a város helyzetének jobbítása érdekében kifejtett vélemények helyességét, avagy korrigálását, vitáját nem befolyásolja. Alapelvük: a kor követelményeihez illeszkedő Salgótarján életének gondozásában való jelenlét. A ma működő Salgótarjáni Polgári Kör nemcsak formálisan tekinti a 19. századi ősöket elődeinek, hanem a céljaik ismeretében azonosul azokkal, és a mostani település körülményei között kívánja azt a ma követelményei szerint megvalósítani. A kör tagsága vállalt feladatai között is hangsúlyosnak tekinti a hagyományok tiszteletét, a kulturális értékek védelmét, környezetünk óvását, a városiasodás feltételeinek mai gondozását és jövőbeni lehetőségeinek kimunkálásában való részvételét. A várost szeretni kell! Dr. Csongrády Béla a város ismert, szinte minden közéleti rendezvényén jelen lévő személyisége. Tanárként kezdte, majd hosszú ideig sikeres közművelődés-politikusként tevékenykedett. Mint szerkesztőségvezető újságíró ment nyugdíjba. Irodalmi tevékenysége is számottevő. Első könyve „Kötődések” címmel jelent meg 1994-ben. Jelentős érdemeket szerzett a Ma- dách-kultusz ápolásában. Nemrég kiadott „Zsinórpadlás nélkül” című könyvében nagy szeretettel és szakértelemmel ír Salgótarján színházi életéről. A TIT-nek évtizedek óta tagja, 15 évig a megyei szervezet alelnö- keként, 5 éve már elnökként igyekszik az ismeretterjesztésbe bevonni az értelmiséget. A nemzetközi ifjúsági nyári egyetem egyik életre hívója. Csongrády Béla szerény alkotó értelmiségként nap, mint nap példamutatóan bizonyítja a Salgótarjánhoz való ragaszkodását. Határozottan vallja, hogy nem annyira a várost elhagyók miatt kell bánkódni, hanem az itt élőknek kellene és illene többet tenniük Salgótarjánért. Úgy véli, a várost lehet és kell is szeretni, mert - noha gondokkal küzd - így is az ország egyik legszebb települése, ahol sok értékes ember él. Két igazi, már-már túlfűtött szenvedélye van. Az egyik a sport, azon belül az SBTC, a másik a színház, a helyi színházi élet. Egészen biztos, hogy a jó tollú színikritikusként is ismert Csongrády Béla látta az itt élők közül a legtöbb színházi előadást. Az sem akármilyen ragaszkodásra és megszállottságra vall, hogy a Stécé valamennyi hazai meccsét végigszurkolja. Úgy érzi, amikor a focicsapat nyer, akkor a város győz, amikor veszít, akkor a várost verik meg. A színházi élethez való különleges viszonya is abból ered, hogy az idelátogató különböző színházak a salgótarjániaknak jelentenek felüdülést, élményt. Számos magas kitüntetés birtokosa, de háromra büszke igazán: az 1974-ben kapott Ma- dách-díjra, a Pro Urbe-díjra, mellyel 2001-ben tüntették ki, és a Nógrád megyei sajtódíjra, mellyel 2003-ban ismerte el munkásságát a megyei közgyűlés. Csongrády Béla a továbbiakban sem tétlenkedik, a Madách Imre Gimnáziumban neveli, oktatja az újságíró-utánpótlást, s mint a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület elnöke a Ma- dách-gimnázium kiemelkedő tanáregyéniségeiről tervez könyvet. Életútja bizonyítja, hogy Salgótarjánban is lehet színes, változatos értelmiségi, értelmes életet élni. Soha nem vágyott máshová. Itt érzi jól magát. A nagy hírű Nógrád néptáncegyüttes a színpadon Felsőfokú oktatás Főiskola - változó keretek között - 1972-től működik Salgótarjánban. A Budapesti Gazdasági Főiskolát 2000. január 1-jén hozta létre a Parlament, három - korábban sikeres - főiskola új, integrált intézményeként. A BGF jelenleg az ország egyik legnagyobb főiskolájaként több mint 20 ezer hallgató képzéséről gondoskodik, a salgótarjáni intézetben tanulók száma meghaladja az ezer főt. 2003 júniusában tagja lettünk annak a felsőoktatási konzorciumnak, amely a Gyöngyösi Károly Róbert Főiskola, a népjóléti képzési központ, Salgótarján és Balassagyarmat önkormányzatai és Nógrád Megye Közgyűlése részvételével jött létre. Célja a felső- oktatási lehetőségek kínálatának bővítése, a képzésben résztvevő hallgatók számának növelése, a térség innovációs képességének és humán erőforrás-fejlesztésének javítása. A táj és a természet szerelmese Dr. Fancsik János nyugdíjas osztályvezető főorvos tősgyökeres tarjám. Anyai ágon acélgyári, apai ágon pedig_ bányász családból származik. Ó szervezte meg a kórház reumatológiai osztályát, melyet egészen nyugdíjba vonulásáig vezetett - országosan is elismert - magas szakmai színvonalon. Ennek köszönhetően meghívást kapott a Hévízi Gyógyintézet, majd pedig az ORFI igazgatói állásának betöltésére, de a csábító ajánlatoknál erősebb volt a szülővárosához kötődő érzelmi kapcsolata. Pécsi származású művész-tanár feleségével bejárták a gyönyörű vidéket, sok fényképet készítettek, melyekből a környéket bemutató kötetek, kiállítások, ismeretterjesztő előadások, kiadványok születtek. Fotókkal illusztrált írásai gyakran jelentek meg a lapokban. A megye legszebb tájait bemutató diaporáma- sorozataik pedig a helyi televízió talán legtöbbször vetített képsorai közé tartoznak. Ez az életvitel természetesen nyomot hagyott a két leányukban is, akik közül az idősebbik az építészmérnöki, a fiatalabb pedig ugyancsak környezetalakító kertészmémöki szakmát választotta s mindketten Salgótarjánban maradtak. Az orvosi hivatással a tízegynéhány évvel ezelőtti nyugdíjba vonulás után sem szűnt meg a kapcsolata, de a korábbinál már jóval kisebb intenzitású. Már rövidebbek a túrák és hosszabbak a visszaemlékezések. Egyre több időt vesz igénybe számára a város múltjának kutatása s a személyes emlékek, élmények és élettapasztalatok megörökítése. A múltba való visszafordulást az élet természetes velejárójának tekinti, de úgy érzi, hogy ebben az is szerepet játszik, hogy egyre kevesebb reményt lát a környezettudatos magatartás elterjedésére, a környezet elhanyagoltságának megfékezésére. Közöttünk él az Aranycsapat Középkorú hölgy mesélte büszkén a minap, hogy ő még látta Szojkát játszani. Ez valószínűleg azért lehetséges, mert az SBTC fénykorában sok salgótarjáni család rendszeres vasárnapi programja közé tartozott a meccsre járás. Szojka Ferencet annak idején nemcsak a városban, hanem az egész országban ismerték és tisztelték. Ugyanis a sokat emlegetett Aranycsapat mezét is magára ölthette, méghozzá 28- szor, pedig akkoriban vidéki focista jobbára csak úgy kerülhetett a válogatottba, ha átigazolt valamelyik fővárosi klubhoz. Szojka Ferenc azonban hű maradt a városhoz. Számára csodálatos zenének számított, amikor a Kohász Stadion telt házas, 13-14 ezres mérkőzésein zúgott a „Hajrá, Stécé!” Az 1931- ben született Szojka 1950 és 1966 között 369 bajnoki mécsesén lépett pályára. Részt vett 1952-ben a helsinki olimpián, 1954-ben a svájci, 1958-ban a svédországi világbajnokságon. Talán a legszebb emlék számára, amikor 1954. december 18-án Glasgowban 134 ezer néző előtt nyertek 4-2- re, s a lapok szerint a magyar csapat egyik legjobbja volt. 1956-ban világhírű vetélytár- sait megelőzve, Magyarországon az „Az év labdarúgójáénak választották. A sors igazságtalansága, hogy nem kap az olimpiai bajnokokat megillető járadékot, mert Helsinkiben nem kapott érmet, ugyanis „csak” tartalék volt. Visszavonulása után edzősködött, majd a Stécé pályaedzője lett. A mai futball jövőjét illetően nem túl bizakodó... Érdeklődéssel és visszafogott optimizmussal figyeli az SBTC körül szorgosko- dók elismerésre méltó munkáját. Minden idők legsikeresebb salgótarjáni focistája, az Aranycsapat tagja köztünk él... Megújuló üzlethálózat, kedvező árak A Nódrádker 52 éve a megye legjelentősebb kereskedelmi vállalkozásai közé tartozik. Talán kevesen tudják, hogy az 1993. évi privatizáció óta a részvénytársaság meghatározó tulajdonosai a dolgozói, mivel a részvények többségével ők rendelkeznek. A elnök-igazgató dr Institórisz András, aki 1979-től dolgozik a Nógrádkernél, azóta első számú vezetője. A társaság tevékenysége ruházati, vegyesiparcikk és vegyi árúk kis- és nagykereskedelmére, valamint külkereskedelmére terjed ki. 2003-ban közel 2,3 milliárd forint forgalma lesz. Az alkalmazottak száma meghaladja a 150 főt. A megye legismertebb, legszélesebb választékot kínáló és legnagyobb alapterületű, legszebb áruházai - Pécskő-, Lakberendezési, Csarnok- Vas- és a balassagyarmati Ipoly Áruház - jelentős szaküzletek (adidas, A&A, sport- ruházat, háztartási-festékboltok stb.) a Nógrádker Rt. kiskereskedelmi hálózatához tartoznak. A cég az utóbbi években nagy súlyt helyez a vásárlási körülmények javítására. Elkészült a Pécskő- és a Lakberendezési Áruház teljes felújítása. Az eladóteret csaknem valamennyi salgótarjáni egységben légkondicionálták. A Csarnok Áruházban 400 m-es bemutatótér került kialakításra és folyamatban van a belváros képét meghatározó Pécskő- és Lakberendezési Áruház külső rekonstrukciója is. ■ Mindennapok krónikása Vertich József Az 1912-ben született Vertich Józseffel, a népszerű Dodi bácsival találkozni és beszélgetni felüdülés mindenki számára. Dodi bácsi a salgótarjáni acélgyár, a gyártelep 19. és 20. századi életének avatott ismerője, annak ő is egyik aktív alakítója volt. A múlttal kapcsolatos csaknem minden érdekesebb történetet, anekdotát összegyűjtött és feldolgozott, s hozta szinte tapintható közelségbe a szlovák gyökerekkel rendelkező gyártelepi emberek mindennapjait. A „Volt egyszer egy fogaskerekű”, a „Sportoló elődeink - elődeink sportja” vagy a „Rimavilág” sokunk könyvespolcán megtalálható. Vertich József nevét a megyehatáron kívül is jól ismerik. Sportvezetőként is tevékenykedett. Először a gyári egyesületnél, majd hosszú ideig a megyei atlétikai szövetségben, annak főtitkáraként. Tagja volt a Magyar Atlétikai Szövetség Vidéki Bizottságának. Vertich József jeles színházi rendezőként is ismert a salgótarjániak körében. Az acélgyár kiváló műkedvelő csoportjának évtizedeken át legendás alakja, működésének egyik motorja volt. Dodi bácsit nagyon sokan tisztelik Salgótarjánban. Nem véletlen, hogy 90. születésnapján népes társaság köszöntötte őt baráti vacsora keretében az egyik étteremben. Dodi bácsi teljes szellemi frissességgel, az öniróniát sem nélkülözve fogadta a gratulációkat. Sífutás, lesiklás A szilváskői sícentrum műszakilag, esztétikailag felkészülten várja a havat és a sízőket. A tervek szerint az új szezonban már hóágyú és -taposó készíti elő a lesiklópályát. Vezérigazgatóként is Ildikó maradt A megyében valószínűleg kevesen tudják, hogy a többségi állami tulajdonú Salgótarjáni Glass Rt. 110 éves salgótarjáni öblösüveggyárának vezérigazgatója immár második éve Aranyos Ferencné. Ildikó - így szólítja ma is mindenki a gyárban - tősgyökeres salgótarjáni. Egész eddigi élete jól példázza, hogy a város elhagyása nélkül is lehet karriert csinálni. Diplomáját a számviteli főiskolán szerezte. 1987-től dolgozik különböző beosztásokban a messze földön híres gyárban. Termékeik 70 százalékát 26 országba exportálják. Bár akadnak problémáik, Ildikó asz- szony bizakodó. Úgy érzi, hogy az évekig tartó recesszió után kezd élénkülni a piac. A filigrán, fiatalos hölgy a jógának, a meditációnak is köszönheti fittségét. Betűfüggőnek tartja magát, a szakirodalom mellett gyakran olvas szépirodalmat. Szereti az állatokat, két szép kutyájuk szinte családtagnak számít. Férje a „Kisváros” gyártás- vezetőjeként megismert filmes, 33 éves fiuk Franciaországban él, 28 éves lányuk Bahreinben diplomatafeleség. Aranyos Ferencné erősen kötődik a városhoz, az itt élő rokonokhoz, emberekhez, a tájhoz és az üveggyártáshoz. Nem tudná elhagyni egyiket sem. „Ma már nyitott a világ” - mondja.
